Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-21 / 3. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3. sz. 1904. január 21. VIDÉKRŐL. Lelkészi beiktatás. A tolnai ev. ref. egyházmegyéhez tartozó alapi ref. gyülekezet folyó hó 10-én iktatta be hivatalába uj lelkipásztorát, Kuthy Géza nagy­kőrösi segédlelkészt. De ha e beiktatásról csak a megszokott sablonszerű egykedvűséggel szólanánk, akkor ennek az egyházgyülekezetnek hi'éhez, val­lásához s papjához való hűséges ragaszkodását sértenők meg, mely ahol csak alkalma van rá kitör az és magával ragad egyebeket is. Kis egyházról van szó, de a szeretet és lelkesedés, mely ennek minden tagját áthatja, dicséretére válnék bármely nagy és fényes gyüle­kezetnek. A lelkészt mi, mint a dunaföldvári reform, egyháztanács tagjai, szülői házától Dunaföldvárról kisértük 4 kocsival uj egyházába. De alig értünk az alapszentiványi határhoz, az előttünk emelkedő magaslaton, egy valóban gyönyörű festői látvány tárult szemeink elé. Ggy nemzeti lobogókkal feléke- sitett s virágokkal átfont oldalú kocsi-sor, amint egy nemzeti szalagokkal s kokárdákkal fel - diszitett lovasbandériumtól körülvéve várakozott reánk. Azonban alig pillantottak meg bennünket az országúton, azonnal egy tüzes paripáktól vont úri jármű vezetése után leereszkedtek hozzánk az országút hajlásába, hol a kocsikról mind a két részről leszállva s az uj lelkészt körülvéve, először is az alapi egyház minden szépre és nemesre kész meczenása dr. N. S. úrral a szentiván község jegyzője üdvözölte, elmondva, hogy nem a rideg szokás által vezettetve köszöntik azt, hanem a szívnek legbensőbb érzelmeitől indíttatva kiáltják, hogy Isten hozta! és őtet, kit egyhangúlag szeré­téiből választották meg, szeretettel várják s szere­tettel fogadják. Mire az uj lelkész a meghatottság­tól remegő haugon köszönte meg azt a nagyszerű fogadtatást, elmondván, hogy ő mint Urának, a Jézus Krisztusnak legkisebb és érdemetlee szolgája, csak a szentlélek erejétől gyámolitva felelhet majd meg ama nagy munkának, melynek végbevitelére az Isteni kegyelem által elhivatott. Ezután dr. N. S. ur a nála sajátos kedvességgel e szavakkal fordult az uj lelkészhez és kísérőihez: Most már nak érteni, azok hallgatni fognak. A kik nem ér­tenek meg, azok megkorbácsolnak. Légy erős. Azzal homlokon csókolta barátját és eltűnt. A reggeli napsugár már munkánál találta a tudóst. Utoljára összegezte tudományát és kilépett az utczára, de a nagy ijedtségtől majd hányát esett. Kint az utczán óriás tömeg állt, millió meg milló ember, a meddig a szem ellátott, mind feke­ték tt a sok arasznyi nagyságú emberektől és mindegyiknek arczán álarcz volt. Ijedten kapott homlokához a tudós, most érezte csak, hogy mi az, csupa ismeretlen elemmel küzdeni. Most értette csak, hogy miért volt joltevő angya’a oly szomorú. De azért nem csüggedt, tu­dásának tudatában kezdett az álarczosokhoz be­szélni. Ebben a pillanatban mintha az egész föld megmozdult volna : a nép elkezdett zúgni, majd a zugás orditássá fajult, később elkezdették a tudóst ütni, dobálni, egyesek a földre akarták teperni. Ő sem hagyta magát. Rendre osztotta csapásait jobbra-balra hullott az ellenség, mint a polyva, de ő mégsem birt velők, mert mindig újabb és újabb álarczosok érkeztek, kik bámulatos összetartást ta­núsítottak. A tudós érezte, hogy ereje lankad. Most már nem az volt a czélja, hogy magát megvédje, csak az, hogy az álarcz titkát megfejtse. Hirtelen felkapott egy törpét a földről. Le akarta leplezni a nyomorultat. Irtózatos dulakodás fejlődött ki körűié. A sok törpe álatczos mind a bajba került pajtás segítségére sietett. Mindhiába! A tudós mégegyszer összeszedte erejét, és letépte az álarczot . . . A mint meglátta a törpe arczát, szivéhez ka­pott, végig terült a földön és meghalt. átvesszük, ami a mienk, papunkat s meleg szavak­kal vezetvén hintájához, maga mellé ültette és megindult a hosszú kocsisor. Ettől fogva a menet valóságos diadalmenet volt. Amerre csak haladtunk, a fiók egyházakból kijött a népség elibünk az ut mellé. Az anyák karjaikon hozták kisdedeiket. Az öregek kalap- és kendőlengetéssel fejezték ki örömüket. Sőt egy kanyarulatnál a község zenekara lepett meg ben­nünket, amint fúvó hangszereiken a Rákócű in­dulót harsogtatták füleinkbe. A faluban több házon nemzeti lobogó lengett. A torony is mig kívülről lokogó díszben állott, belülről a templom virágos kertté lett alakítva. Maga a szószék úgy tűnt fel, mint egy szép virágtartó kosár. A templom bejá­rása felett pedig szinte virágdísszel övezve nagy i arany betűkkel az uj lelkész elé e szavak ragyog­tak le : Isten hozott! Megérkezésünkkor a templom előtt üdvlövé­sek fogadtak bennünket. Az utczát oly embertömeg lepte el, hogy közötte haladni alig volt lehetsé- i ges. A lelkészlaknál történt fogadtatás után mélyen megindító látvány volt az is, amint a fiatal uj I lelkészt öreg ősz apja vezette a templomba a fehérruhákba öltözött leánykák seregétől kisérve. Bent a templomban, amint az uj lelkipásztor a 235 ík dicséret pár versének eléneklése után a szószékre lépett, mint egy villany-ütésre az egész gyülekezet szeme várakozásteljesen reá lön füg­gesztve. És nem is csalatkozott várakozásában, mert alig hogy az előima első szavai elhangzottak ajkairól, ez a teljesen átérzett hitbeli buzgóság hangja magával ragadta hallgatóit s az áhitat szárnyain emelte leiköket föl Istenhez az ég felé. Fohászkodása után Pál I. kor XIII. 13-ról elmélkedett. Elmondta, hogyha meggondolja, hogy neki, kinek háta raegett alig áll számba vehető tapasztalat, előtte pedig óriási nehézségek s aka­dályok tornyosulnak, aggodalom tölti el kebelét és ha erőtlensége tudatában ennek daczára sem lép vissza, hanem a meghívást elfogadja, erre őt csak az ő Urába, mesterébe vetett véghetetlen hit kész­teti, bátorítja azzal a reménységgel, hogy ezt a szikla-szilárd hitet az ő hallgatóinak lelkében is meggyökereztetheti s a szeretet munkája által a keresztyéni áldozatkészség virágait fokozhatja, me­lyek aztán gazdagon gyümölcsöznek neki az Isten országa terjesztési munkájában. Az egész beszédet azzal a szónoki erővel adta elő, melyet mi már többször hallottunk tőle, mely most is könnyeket csalt a hallgatóság szemében. Megjegyeztem még, hogy az a kis templom a zsulolásig megtelve 3 hosszú vers eléneklés után sem birt kitakarodni a templomból. Istenitisztelet után egy úri csalid V. S. názá- I hoz gyülekeztünk barátságok lakomára. Mi, mint kísérők azzal a meggyőződéssel jöt­tünk haza, hogy az alapi gyülekezet nagyon is rá­termett agilis papi egyént nyert az ifjú Timothe- i usban. Dunaföldváron, 1904. évi jannár hó 13 án. M. A. KÜLÖNFÉLÉK. j — Kitüntetett igazgató-főmérnök. A ! földmivelésügyi m. kir. miniszter Tóth Ká­rolyt, a szekszárd—bátai ármentesitő és belvizlecsapoló társulat jeles szakképzettségű igazgató-főmérnökét, az országos vízügyi műszaki tanács tagjává 1904—1906. évre kinevezte. Tóth Károly igazgató-főmérnök 1896-ban a koronás arany érdemkereszttel lett kitüntetve, melyhez most méltán járul hozzá a fenti újabb kitüntetés. — Bírói vizsga S z i g e t h y Lajos szek­szárdi kir. járásbirósági aljegyző a gyakorlat i bírói vizsgát sikerrel letette. 2.484,731 kor. 48 f. 41,459 » 04 » 576,137 61 » 17 » 22 » 425.372 » 16 » 41,556 » 42 » 2,578 » . 72 > 5,829 » 61 ,» 22,141 » 26 » 507,534 » 22 » 53,710 » 28 » 1.274,343 » 81 » — Az adó. Fink Kálmán pénzügy­igazgató f. hó 15-én tartott közigazgatási ülésben jelentette, hogy az elmúlt deczember hóban közadókban és hadmentességi dijakban összesen beíolyt 526,196 kor. 27 f., mely bevétel összehasonlítva az 1902. évi hason- időszakban elért befizetési eredmény nyel, kedvezőbb 22.573 kor. 26 fillérrel. Tolna­vármegye adózó polgárai a nagyobbrészt exlexes 1903. évben az állami kiadásokhoz következő ősszeggel járultak: Egyenes adókban Hadmentességi díjban Szeszfogyasztási adóbar Söradóban Bor- és husfogy. adóban Italmérési illetékben Ellenőrzési illetékben Dijjövedékben Bélyegjövedékben Bélyeg- és jogilletékbei Sójövedékben Dohányjövedékben Összesen: 5.374,343 kor. 82L, mely bevétel összehasonlítva az 1902. évi 5.864,234 kor. 30 f. bevétellel, kedvezőtle­nebb 489,890 kor. 48 fillérrel. — Alapítvány. Csapó Vilmos cs. és kir. kamarás tizeze r korona alapítványt tett a pécsi káptalannál »Tagyosi Csa pó-csalá d i ala­pítvány* czimen, hogy ennek kamatait a kaj- dacsi plébános élvezze, aki ezért köteles az alapitó család tengeliczi pusztáján levő kápolnában a ki­kötött napokon misét tartani és a pusztai iskolában a tanulókat hitoktatásban részesíteni. — A tolnavármegyei községjegyzöi nyugdíj­alapra felügyelő választmány ma délelőtt tartotta meg a vármegye kistermében ülését, melyen D öry Pál alispán elnökölt. — Eljegyzések. Schossberger Gyula gyánthí gazdatiszt eljegyezte Pécsről K r a u s z Adolf kereskedő leányát, Paula kisasszonyt. W e 11 i s c h Ede kaposvári géputazó el- jegyezte Kohn Lina kisasszonyt, Kohn Mór döbröközi iparos leányát. — A szekszárdi iparosok bálja. A szek­szárdi általános ipartestület folyó évi február hó 6-án a rokkant iparosok segélyalapja javára a »Szekszárd Szálló* nagytermében táncz- vigalmat rendez, mely előreláthatólag jól fog si­kerülni ,- mert ez lesz Szekszárdon a farsang alatt az egyedüli nagyobb tánczmulatság. — Gazdasági tudósító. A m. kir. földmi­velésügyi miniszter Strasser Lajos magyar- keszi lakost a tamási járásra nézve a gazda­sági tudósitói tiszttel bízta meg. — Megfelebbezett kántorválasztás. Kurdon békétlenségben élnek már évek óta a magyarok a németekkel, mivel a magyarok óhaját nem tel­jesítik. Sérelmüket csak fokozva látják most ab­ban, hogy a megüresedett kántor anitói állásra nem az ő jelöltjüket, hanem B e n e Béla osztály- tanítót választották meg a németek, a ki — mint halljuk — azzal örvendezett megválasztatásának, hogy a német rezes bandával a Gotterhalte gyűlölt osztrákhimnuszt játszatta. A négy magyar iskolaszéki tag a kántorválasztást megfelebbezte {a pécsi egyházmegyei hatósághoz, mely el is ren­delte a vizsgálatot, hogy kiderítse, vájjon valók-e azok a súlyos vádak, a melyeket B e n e Béla el­len emeltek. — Községi pénztárnokok. Kisvejkén S c h a 11 mann János, Lengyelben H e 1 0 1 d János és Szakály községben L e b ő c z Ferencz választat­tak meg községi pénztárnokokká. — Jóváhagyott alapszabályok. A m. kir. belügyminiszter a s z a k c s i izr. nőegylet és a tamási izr. szentegylet alapszabályait jóváhagyta. Siro/ín A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurntos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárhurnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és meg­megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. I----1 Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: ■ F. Hoffmann La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 8—35

Next

/
Oldalképek
Tartalom