Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-02 / 22. szám
XXXIL évfolyam. 1 22. szám. Szekszárd, 1904. junius 2. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP, Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanító-egyesületnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egétz évre ..........................12 kor. — fill. Pé l évre.......................... 6 „ — „ Neg yed évre....................3 „ „ Sz ámonként 24 fill, e lap nyomdájában Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendök. Kiadóhivatal: Molnár Mór könyvnyomdája, hr*rá a lap részére minden* nemű hirdetések és pénzkfildemények intézendök Megjelen: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig....................3 kor. 74 fii. 100—20 0 „ ..... S „ 74 M 200—300 ........................ . 7 „ 74 „ minden további 100 sző 2 koronával több. O. M. K. E. Eddig volt E. M. K. E.-ünk, vagyis Erdélyi magyar közművelődési egyesületünk, május 23-ika óta van O. M. K. E.-ünk, más szóval Országos magyar kereskedelmi egyesületünk. Az előbbit létrehozta a haza és fajszeretet, utóbbinak megalakulásánál nem jelentéktelen szerepet játszott az anyagi érdek is, már magánál a dolog természeténél fogva; mert hát tulajdonképen mi is az a kereskedelem? nem más, mint az értékesítés eszközlője, oly módon, hogy a kereskedő beszerzi a termelőtől, vagy előállitótól az életre, ruházatra, vagy gazdaság folytatására szükséges kellékeket s azon nyereséggel iparkodik túladni. Meglehetős hétköznapi foglalkozás, de azért ki tagadná annak világra szóló nagy közgazdasági fontosságát. Egy műveltséggel, képzettséggel biró becsületes kereskedő, midőn i: arkodik a hazai terményeknek piaczot biztosítani, midőn fáradságosan felkutatja a helyeket, hol valamely általa eladandónak ismert terményt elhelyezni remél, midőn eladó és vevő közt közvetit s őket az árban megegyezésre iparkodik bírni, akkor üdvös dolgot végez s kell, hogy minden elfogulatlan ember ezen ténykedésében felismerje benne a közéleti hasznos tényezőt. De ezen általános szempontokon kívül nekünk magyaroknak, még a kereskedői osztályhoz más kívánságaink is fűződnek s különleges helyzetünk, melyben vergődünk, elodázhatatlannak tünteti fel, hogy minden lehető alkalommal azt előtérbe állítani s a kereskedői osztályt a mi szükebb körünkben is bizonyos eszméknek megnyerni,, vagy abban megtartani hazafias kötelességünkből kifolyólag kísérletet tegyünk. Az első kívánságunk az, hogy ne csak elvben, hanem tényleg az önnálló gazdasági élet és berendezkedés apostolaivá szegődjenek a jövőben ; mert nem tartható állítás az, hogy az ország ebben az időben még nincs elkészülve az önnállóságra s igy készületlenül: nagy rázkódásoknak lenne kitéve. Hát lehet képzelni olyan szakembert, ki ha őszinte és igaz akar lenni, állítani merné, hogy a helyzet más fog lenni, ha újabb tiz évig vámközösségben állunk Ausztriával. — Semmivel sem Tesz jobb, ellenkezőleg szegénységünk, éppen függőségünk folytán, fokozódni fog s igy még rosszabb helyzetben leszünk kénytelenek berendezkedésünkhöz fogni. Ez az állítás azon szemforgató politikusoknak agyából pattant ki, - kik jói tudják, hogy felsőbb körökben a gazdasági különválást nem jó szemmel nézik s igy ott akarják magukat jó színben feltüntetni. A másik óhajunk az, hogy szakítsanak azon sok helyen divó rossz szokással, hogy a maguk közti érintkezésben is az idegen német nyelvet használják, sőt könyveiket is ezen a nyelven vezetik s levelezéseiket is annak közvetítésével folytatják. — Váljon található-e még egy állam, ha mindjárt nem nagyobb is, mint például Románia, vagy Szerbia, hogy területén egy kiterjedt társadalmi osztály üzlete körében idegen nyelvet használjon s ezen tényével a hazai nyelvet kiszorítsa természetes jogköre határaiból ? Ilyen öngyilkosság számba menő viselkedésre alig található még egy saját létébe bizalmat helyező s fentmaradásában reménykedő nemzet. De a magyar kereskedőknek, mint ezt az alakuló közgyűlésükön felszólalt egyik kiváló tagjuk is nagyon szivükre kötötte, a becsületesség utján kell haladniok mindenha. Nagyon helyes. Nem azt jelenti ez, mintha a magyar kereskedők zöme ellen ily irányú vádak volnának emelhetők a múltra vonatkozólag, hanem jelenti tisztán és egyedül azt az elvet, melynek alkalmazása mellett indul meg a magyar kereskedőség uj és hazafias mozgalma. A kereskedők nagygyűlése alkalmával történt események közül még felemlitésre méltó mozzanat az is, hogy az egyik felszólaló a szövetkezetek elleni hadjárat megindítását követelte. Dicséretére szolgál a magyar kereskedőknek, hogy az indítvány nem talált viszhangra, belátva mindenki, hogy a vevőket még sem lehet annyira korlátozni, hogy beszerzési forrásaik megválasztásától eltiltassanak. Üdvözöljük kereskedőink legújabb mozgalmát abban a biztos reményben, hogy a magyarság nagy gazdasági érdekeit hatáskörükben híven szolgálva, az egységes magyar nemzeti állam érdekében a magyar nyelvet visszahelyezik természetes és törvényes ősi jogaiba s azt minden téren érvényre emelni törekesznek. b. TÁR CZ A. Hazafiság tanitása a történelmi tanításban.* Tisztelt Közgyűlés! A tolnavármegyei tanitóegyesület 1903. év május havában tartott közgyűlésén nekem jutott osztályrészül ez a tagadhatatlanul szép es nemes kérdés fejtegetése, mily módon kell a történelem tanításába annyi intenzitást önteni, hogy a gyermeknek fogékony lelkét a hazaszeretet szent és mindenekfeiett való érzelme hassa at ? E kérdés nemesik paedagogiai fontossága, több annál. Nem tévedek, ha azt mondom, h: gy ethikai és szocziál- politikai jelentősége van, mert t. közgyűlés, mig az iskolában előadott tárgyak túlnyomó része az értelem fejlesztésének szolgálatába szegődik s ennek megfelelően a gyakorlati élet követelményeit tartja szem előtt, addig a történelem tanitása elsősorban a gyermek képzeletét és érzelemvilágát foglalkoztatja s igy közvetve eláő'sorban lelkületének, jellemének kialakítására hat a legnagyobb mértékben. Oly idők s oly áramlatok sodra éri a nemI Szabadon elmondotta Weigl Lujza szekszárdi tanítónő a Tolnavármegyei Általános Tanitóegyesület 1904. évi május hó 26-án Bátaszéken tartott közgyűlésén. zeteket, midőn két nagy mozgató eszme ütközik össze egymással hatalmas erővel: egyrészt a régi ideálokhoz való törhetetlen ragaszkodás, melyek közt legelső helyen áll a magyar nyelv és hazaszeretete, hisz nemzeti életet nemzeti nyelv nélkül gondolni is lehetetlen; a másik, melynek czélját Madách a Falauszter rendszerben rajzolja oly carac- terisztikusan mélyreható vonásokkal, mondatván Ádámmal: »Mi ország ez, mi nép, melyhez jövénk ?« Luczifer felel: »E régi eszmék többé nincsenek. Nem kisszerű volt-e a hon fogalma? Előítélet szülte egykor azt. Szűkkeblüség, versengés védte meg. Most már egész föld a széles haza.« E két eszme harczában mi a régi ideálokhoz ragaszkodunk. »Hazát kíván, hazáért ver szivem« mondjuk a költővel s ezt a lelkesülést, az embersziv e szent örök tüzét felgyújtani § fogékony gyermekkebelbe, a tanító legszebb, legnemesebb feladata. A történelem a legrégibb tudományok egyike, majdnem oly régi, mint maga az emberiség, hisz szálai az emberiség kezdetére vezethető vissza, tehát a szakadatlan életet tárja elénk, mely Istentől eredt s melyen a Gondviselés őrködő kezének hatása látszik. Az ó-közép és újkor tanulmányozása nemcsak azért fontos, mert az emberiség tükrét tárja elénk, hanem a múlt megismerése mintegy kulcsa a jövő élet titkának. Nekünk elemi iskolai tanítóknak édes hazánk történelmének ismertetése jutott ki osztályrészül. Mi módon kell most már t. közgyűlés a történelem tanításában eljárnunk, ha föntemlitett ezé- lunkat elérni óhajtjuk. Ezt fogom néhány szóval vázolni s kérem szives türelmüket néhány perezre. Miután a történelem tanításának talaját a‘4 alsó osztályban mesék, elbeszélések s a többi tárgyak alapján előkészítettük, az 5. osztályban megkezdjük a tulajdonképpeni anyag ismertetését, mely kellő alakban nyújtva a gyermeknek összes lelkitehetségei művelésére szolgál. E tehetségek közül az eseményérzék, mely már a kis gyermekben is megvan, megérdemli, hogy tápot adjunk neki a nevelés összhangzatos elvénél fogva. Azonban az elemi iskolai történelem nem lehet rendszeresen összefüggő, teljes, mert a tananyag nagy halmaza ezt kizárja, mégis, hogy egészet alkosson, azt el lehet érnünk. Miután a történelem változatos eseményeknek, szakadatlan életfolyamatnak összofonódó complexuma (tömege) ennélfogva úgy kell eljárnunk, hogy egy-egy főszemélyt állítunk a központba 1 ez által képviseltetjük az illető kört, tehát a fokozatok közül az életrajzit, szemléletit választjuk. De az elemi iskola a dolog természeténél fogva,' a történelem tanításának csak oly fokát bírja meg, hol még nem annyira a logika szabályos működése, mint inkább az érzelmek és képzetek változatos hullámzása uyilvánul meg. A képzelem tehát inkább kiváló alakokat kíván, kik a közönséges emberek sorából
