Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-14 / 2. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 2. sz. 5. 1904. január 14. MULATSÁGOK. Műkedvelők előadása. A szekszárdi rom. kath. Olvasókör buzgó alelnöke : tiszt. Szabó Géza hittanár már több Ízben rendezett a vezetése alatti olvasókör tagjai­ból álló műkedvelők szereplésével szinielőadásokat, melyek iránt eddigelé is nagy érdeklődés mutatko­zott ; oly nagy érdeklődést azonban még sohasem tapasztaltunk, mint aminő e hó 10-én, múlt va­sárnap este nyilvánult az általa rendezett műkedvelői előadás iránt. Minthacsak ingyen előadást tartottak volna a kiváncsi népnek, úgy me0töltötte a Szekszárd Szálló nagytermet a közönség, melynek nagy része a társadalom művelt osztályából való volt, oly közönség, mely a professionátus színészeket is gyakran hállja és látja játszani. De váljon hát mi vonzotta ezt a nagy kö­zönséget a színházba ? A darab maga bizonyára nem ; mert : »A párizsi éjszaka vagy szökik a polgármester« — irta : Dr. 0 k á n y i k Lajos, — melyet ez estén előadtak, sem cziménél, sem tartalmánál fogva nem olyan, mely ekkora érdeklődést idézhetne elő : a szerző neve sem oly ismeretes, nem oly vonzó, hogy ennyi népet csalogatna a színházba. Más okot kell tehát keresnünk s ezt megta­láljuk a rendezőben, ki annyi szakértelemmel, rend­kívüli türelemmel s fáradhatlan buzgósággal dolgo­zik a szekszárdi rom. kath. Olvasókör érdekében, hogy évenkint csupán műkedvelői előadásokból több száz koronával szaporítja az egylet házalap vagyo­nát, aki valóságos színpadi talentummal játszat tel­jesen egyszerű, alig néhány iskolát végzett fiatal polgárokból álló műkedvelőkkel olyan nehéz há­rom-négy felvonásos darabokat, minő a vasárnapi is volt. Könnyű ilyen műkedvelői előadást rendezni — súgja valaki fülembe, — mikor olyan szereplői vannak neki, mint: Búzás Mihályné, Hahn Annuska és Juliska, — no meg : Taksonyi János, kinek csak ki kell bújni a színfalak mögül, már nevetnie kell a közönségnek; hát még a já­téka ? 1 Igen, csakhogy ezeket a derék műkedvelőket is a rendező fedezte fel és nevelte, tanította őket, hogy ily élvezetes estét szerezzen a közönségnek. Legfőképpen tehát a szereplők iránti érdek­lődés vonzotta ezt a nagy közönséget vasárnap este a színházba, hogy tanúja legyen azon szép haladásnak, melyet legutóbbi felléptük óta a fent említett műkedvelők szereztek, És a közönség nem is csalódott bennük. Mert oly szép, kedves és hü alakítást, aminőt az a három polgárnő bemutatott, csak valódi művészektől várhat az ember. Búzás Mihályné fiatal menyecske létére is nagyon hűen ala ■ kitott egy férjhez menni vágyó vén kisasszonyt »Nefelejts Fáni« szerepében. Hahn Annuska és nővére Hahn Juliska oly valódi érzelemmel játszot­ták az igazán szerető fiatal szerelmes kisasszonyo­kat, hogy dicsőségére válna az ily állhatatos szere­tet bármelyik művelt urinőnek is. Mindkettőnek hangja, alakja, ízléses öltözete szinte csalódásba ejtette a közönséget, azt hívén, hogy ezek nem polgári családból származó leányok. A férfi szereplők közül első helyen kell emlí­tenünk T ak s o n y i Jánost, az agglegény, kopasz polgármester szerepében, ki igazán jól beleélte magát szerepébe; méltó társai voltak Szűcs Mi­hály, a gazdag korcsmáros és hentes alakításában, ki minden áron ur akart lenni, és Búzás Mihály, a jóravaló hentessegéd szerepében. Kivülök külö­nösen jól játszottak Ujj Ferencz és Ujj János, az előbbi hűen adta a revolver-zsurnaliszta vidéki lap- szerkesztőt, az utóbbi pedig mint hentesinas valódi »Ugrik Karcsi« volt. Ezek közé sorolhatjuk még Kardos Józsefet, a totocska városi dijnok sikerült utánzásában. Meg kell említenünk még a három iparossegédet, kik közül Eszterbauer József, mint kéményseprőseged vált ki Strényer Béla szabósegéd és Lengyel Sándor czipészsegéd társai közt. Jó alakítás volt László Lászlóé is, ki a pékmester szerepét adta, továbbá B o n ay a i János, mint levéltáros és Szabó József, a Csendes Gyurka lármás városi hajdú szerepében. A darabban előforduló szép énekrészeket Nemes Győző újvárosi tanító, mint a r. k. Olvasó­kör énekkarának karmestere tanitotta be, mely énekrészek közül nagyon szép volt a Hahn nő­vérek kettőse. Legkönnyebb szerepe volt valamennyi szereplő közt azonban B e n c z e János súgónak, mert erre — dicséretükre legyen mondva, — ke­vés szükségük volt a műkedvelőknek. Az előadásra 700-nál több jegyet váltott az érdeklődő közönség, mely a fáradhatlan, buzgó ren­dezőt előadás végén hálából zajos éljenzéssel hívta színpadra. K. — A ,Völgységi Jótékony Egylet“ Bonyhá- don, az »Arany Oroszlán« szálló nagytermében 1904. január hó 16-án saját pénztára javára táncz­' mulatságot rendez. Belépti dij karzat — személy­jegy 2 korona, családjegy 5 korona. Felül fizetése­ket a jótékonyczél érdekében köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk, Kezdete este 8 órakor. Halász Géza elnök. Wiesner Géza titkár. Fritsch Sándor pénztárnok. Keiser Ede ellenőr. Becht Ödön czigány vajda. Angyal Béla, Baán Zsigmond, Brandei^z Ferencz, Dr. Berde Mózes, Beke Andor, Biczó Zsigmond, Brogli József, Bischóf János, Brukmann János, Csik József, Diczenty Pál, Dankó Antal, Érmei Adolf, Eisner Sándor, Erdősi Pál Dr. Ellbogen Fülöp, Fleischmann Lipót, Forberger László, Gyalog István, Glatt Adolf, Dr. Grünwald Elek, Goldfinger Hermann, Hónig Albert, Hoffer József, Horváth Ernő, Horváth Zoltán, Hirschmann Henrik, Hirschmann Ferencz, Hoffor István, Ihrig Károly, Jozgics Béla, Dr. Kanczler Antal, Kiss József, Kun Mór, Konkoly István, Kóbei ling Károly, Lehmann János, Lunova János, Mauthner Ignácz, Molnár Lajos, Müller Józséf, Marath János, Márton , Sándor, Németh Ferencz, Dr. Oblat Adolf, Osztrich j Mihály, Dr. Perczel Aurel, Pirkner János, Dr. Rákos : József, Róthermel Károly, Réder János, Rinaldi Ottó, Reitberger István, Róth Aladár, Ruziczky Richard, Straicher Benő, Szinger Bálint, Schlichherle Lipót, Steib Mihály, Schaffer Gyula, Schillinger Lajos, Dr. Schvetz Antal, Stern Miksa, Schlenker Mihály, Szabó József, Szondy Mátyás, Szepessy Kálmán, Tornalljai Miklós, Takács József, Tiringer Vilmos, Dr. Vámosi Ernő, Wolfram Ede, ifj. Weber János, Weszelovszky Géza, Willinger Márton ' Wéber Lajos. — Tánczmulatság. A bonyhádi r. k. olvasó- j kör f. hó 10 én egy, minden tekintetben sikerült tánczmulatságot rendezett. A jól sikerült tánczmu- ; latság szép anyagi haszonnal is járt, mely tekintet- I ben ez utón is köszönetét mondunk a felülfizetők- nek, névleg: Érmei 3 kor., Wéberne 3 kor., N.N. | 2 kor. 20 fill., Dr. Jozgits 1 kor. 20 fi 1., Marton , 40 fill., Czeiner 40 fill., Wajda 40 fiil., Weiszen- j burger 20 fill., Koszeritz 80 fill., Herger 80 fill., j Lutzenburger 40 fill., Lagler 40 fill., Döméi 40 fill., j Szabó 40 fill., Gombor 40 fill., Rieger 40 fill., Ko- ráb 40 fill., Schlenker 40 fill., Jozgits Béla 80 fill., I Schwarczkopf 60 fill., Glatt 40 fill., Möhler 40 fill.} Ostrich 40 fill., Csik 1 kor. 40 fii., Gebauer Vik- I tória 40 fill., Németh 60 f., N. N. 1 kor. 40 fill., Dr. Kauczler 80 fill, N. N., N. N. 40 fill., Fehér- váry 40 fill. — Tánczvigalom. A bátaszéki önkéntes tüz- I oltó testület 1904. évi január hó 16-án, a polgári kaázinó helyiségeiben tánczvigalmat rendez. Belép- ti-dij személyenként 1 korona, családjegy 3 korona. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. — Jelmez tánczestély Tamásiban. A Tamásii Jótékony Nőegylet 1904 évi január hó 23-án (szom­baton) a tamásii nagy vendéglő összes termeiben saját pénztára javára jelmez tánczestélyt rendez. A résztvevők szíveskedjenek jelmezben megjelenni, a mely a tánczosnőkre kötelező Belépőjegy, mely este a pénztárnál váltható, személyenkint 2 kor. Felülfizetések a jótékony czél érdekében köszönet­tel vétetnek és hirlapilag nyugtáztatnak. Ételekről és balokról Lukács János vendéglős gondoskodik. A tánczzenét Bádi Jóska zenekara szolgáltatja. Kezdete este fél 9 órakor. — Felolvasó-estély Tolnán. A »Casino« Tolnán folyó hó 13-án, szerdán a »Fehár-lóhoz« czimzett szálloda összes helyiségében tánczmulat- sággal egybekötött felolvasó-estélyt rendezett. A felolvasó-estély műsora ez volt: 1. Nők a társada­lomban. Irta és felolvasta Barát Dénes gyógysze­rész ur. 2. Az orr. Vjg monológ. Irta Peterdi Sándoj. Előadta Antal István ur. 3. Potpouri Fausz operából. Magyar dalok. Cziterán előadta Häuszler Mariska k. a. 4. A rab asszony. Költe­mény. Irta Kiss József. Szavalta Borovitz Ilonka k. a. 5. Magyar népdalok. Énekelte Antal István ur. — Tánczmulatság Hőgyészen. A hőgyészi ifjúság 1904. évi január hó 24-én, az uradalmi ká­véház összes termeiben, a létesítendő keresztény nőegylet alapja javára zártkörű tánczmulatságot rendez. Belépés személyenként 2 korona, családjegy 3 személyre 5 korona. Kezdete este pontban 8 óra­kor. Felülfizetéseket a jótékony czél iránti tekintet­ből köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. — Színi előadás. A dunaföldvári kath. le­gényegylet műkedvelő osztálya múlt vasárnap az »Egyenlőségi-körc-ben igen sikerült műkedvelői előadást rendezett, melynek tiszta jövedelmét a házalap javára fordítják. Színre került Csepreghy Ferencz Sárga csikó czimü népszínműve. Előadás után táncz volt kivilágos kivirradtig. — Műkedvelői előadás Ozorán Az ozorai rom. kath. legényegylet 1904. január hó 10-én, saját pénztára javára zártkörű tánczmulatsággal egybekötött műkedvelői előadást rendezett. Színre került a Falu rossza, népszínmű 3 felvcnasban. IRODALOM. — A vegyes házasságok jogtörténete. Ily czimü 235 nagy nyolczadrétü oldalra terjedő könyv hagyta el a napokban a Sajtót Hanuy Ferencz dr. pécsi theologiai tanár tollából, amelyre felhívjuk olvasóink figyelmét. Megrendelhető szerzőnél Pécsett. Ára 4 (négy) korona. A munka három részből áll Az I. részben megírja, miképen fejlődött ki a régi «cultus disparitas« tiltó akadálya, amely a mai «mixta religio« akadályát is magában foglalta, majd elérkezve ezen két házassági akadálynak egymás­tól való elvállásához (XXII. század végén), leraj­zolja azt, mikép fejlődött tovább önálló utakon «haeresis (a mai mixta religio«) akadálya és pedig ^előbb, mint abszolút tilalom majd a 18. századtól kezdve, mint feltételes tilalom, v«gre miképen fej­lődtek ki a vegyes házasságok érvényes kötés­módjának mai alakjai: az activa assistentia, az egyházi forma nélküli kötés, valamint mikor szigo­rította meg ismét a romai Szentszék a legutóbbi kötésmódnak egyik alfaját: a nem kath lelkész előtt kötést azáltal, hogy a vegyes házasságnak nem kath. lelkész előtti megkötésében kiközösitéssel sújtott egyházjogi bűntett mellett állított fel jog­védelmet. A II. rész, a magyar közjognak a bevett vallások egymásközti viszonyára és nevezetesen a vegyes házasságokra vonatkozó fejlődését is ecse­teli és pedig mindenre kiterjeszkedő részletességgel. A II. rész némely helyen teljes, bár tömör képét adja a kor vallásközi viszonyainak, vitáinak (1839. 1840. 1843. 1844. országgyűlések) és néhány ki­magasló kath. főpapnak, igy például Andrássy Antal báró rózsnyói püspöknek, a 18. század végén, Droste Vischering kölni érseknek, Kopácsi József herczegprimásnak, Scitovszky János rózsnyói és Lajcsák Ferencz nagyváradi püspöknek, Lonovics József Csanádi püspöknek. A ül. részben okmány­tár foglaltatik, vagyis azon jogforrások (számra nézve 22 drb. okmány) közöltéinek, melyek a Ve­gyes házasságokra nézve, ma érvényben levő álta­lános és a különleges magyar egyházjognak forrá­sait képezik, megtoldva a gyermekek vallására vonatkozó magyar állami törvényekkel is.- A ma már elavult egyházjogi és magyar közjogi forrá­sokat a jogtörténeti részben ismerteti és intézkedő részeiket szószerint is közli. A művet aktuálissá tette a magyarországi vegyes házasságok tekinte­tében a római Szentszék által 1897-ben hozott, de csak 1903. év őszén ismeretessé vált döntés, mely szerint a Magyarországon csupán polgárilag meg­kötött vegyes házasságok a trienti forma szempont­jából érvényes házasságok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom