Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-21 / 21. szám

1903. május 21. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 21. sz 3 — Jótékonyság. Már megírtuk, hogy az elmúlt héten érkezett le Dombóvárra lierczeg Eszterházy Miklós, hogy nagykiterjedésü uradalmait megtekintse. A herczeget mindenütt ünnepélyesen fogadták, a ki ez alkalommal közel két ezer koronát adományozott jótékony czélokra. — Névnapi üdvözlet. A szegzárdi állami főgimnázium és a szegzárdi polgári fiúiskola hálás tanulói szép jelét adtak szerétetöknek múlt pénte­ken este, midőn külön-külön szerenáddal tisztelték meg Wtgand Janos főgimnáziumi és Krammer János polgári iskola iigazgatót névünnepük alkal­mából. — Hivatalvizsgálat. Dr. Selcz József szeg­zárdi kir. törvényszéki elnök folyó hó 19-én uta­zott el Bonyhádra, hogy o t a kir. járásbíróságot megvizsgálja. Amint Bonyhádon a vizsgálatot be­fejezi, Dunaföldvárra fog utazni és ott is vizsgála­tot tart a kir. járásbíróságnál. — Tüntetés a katonai javaslatok ellen. A paksi választókerület polgársága két helyen is tart népgyülést a katonai ja­vaslatok ellen. Folyó hó 21-én, délután 3 és fél órakor Dunaföldváron az Erzsébet-téren, 24-én vasárnap pedig szin­tén 3 és fél órakor Pakson a Templom­téren tiltakozik a polgárság azon merény­let ellen, melylyel az osztrák szellemű kor­mány újabb pénz- és véráldozatot követel a nemzettől. A népgyüléseken megjelennek Madocsa és Bölcske választópol­gárai is. A gyűléseken megjelenik több országgyűlési képviselő is. így Duna­földváron Lovászy Márton és S z 1 u h a István. Pakson pedig H o 1 l ó Lajos és S z 1 u h a István képviselők. — Megyebizottsági tagválasztás. A folyó hó 16-án Dunaföldváron megtartott választás alkalmá­val Molnár Sándor madocsai ref. lelkész 119 sza­vazatot nyert, Németh József Kiüti 95 szavazata ellenében, igy tehát Molnár Sándor lett 24 szó­többséggel megyebizottsági taggá megválasztva, — Eljegyzések. Dr Kovács Rezső dombóvári orvos eljegyezte Lővensohn Ilonka kisasszonyt, Lővensohn Gáspár alsó-meggyesi nagybérlő leányát. Schvartz Gyula bátaszéki kereskedő eljegyezte Hőgyészről Krausz Ilona kisasszonyt. — Megjutalmazott tanító. Ózsák-puszta szor­galmas és képzett tanítóját: Csankó Vilmost szép elismerés érte. A vallás- és közokiatásügyi minisz­ter az uj ifjúsági egyesület szervezése és vezetése körül szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül 100 korona jutalomban részesítette. — Keresztjáró napok. A róm. kath. hívek­nek százados vallásos szokásuk, hogy áldozó csü­törtököt megelőző három napon körmeneieket tar­tanak. Szegzárdon az első napon a kórházi kápol­nában, kedden az újvárosi templomba, szerdán pe- d:g a remete kápolnába vonult ki a körmenet, melyben a r. k. népiskolai tanulók is részt vettek a tanítók és tanítónők vezetése alatt. — Iparvásár. A bajai ipartestület a honi ipar fejlesztése és felkarolása czéljából folyó hó 24-én, jövő vasárnap Baján iparvásárt rendez az uj ipartestület házában. Az iparvásár május 24-től julius 2 ig tartatik. — A szegzárdi általános ip'ar- testületnek figyelmébe ajánljuk a bajai ipartestület példáját. — Esküdtek névsora. A második esküdtszéki tárgyalásra, mely junius 8 án kezdődik, a követ­kező esküdtek vannak kisorsolva: Lulicsek Pál gazda­tiszt Medina, dr. Vámosi Ernő ügyvéd Bonyhád, Spigel Pál Lipót kereskedő Bikács, Rothauser Illés ügyvéd Gyönk, Krammer Vilmos könyvkereskedő Szegzárd, Stokinger János kéményseprő Szegzárd, Kovács Dávid polg isk. tanár Szegzárd, Térg Emil ügyvéd Hőgyész, Leicht Lajos fakereskedő Szegzárd, Ti- ringer Vilmos jószágfelügyelő Lengyel, Dr. Mayer Gyula ügyvéd Szegzárd, Dr. Beöthg Károly ügy­véd Szegzárd, Tenczlinger Lajos birtokos Tolna, Mirth József szabó Szegzárd, Dr. Zipser Jakab főgimn. tanár Szegzárd, Lindtner János urad. tiszt. Tolna, Zöld lános gazdatiszt Gindli család, Kron Sámuel kereskedő Szegzárd. Dr. Spányi Leó ügyvéd Szegzárd, Sass László földbirtokos Uzd-Borjád, Fáy Henrik gőzmalomtulajdonos Hő- gyé*z, Lexa Zenó téglagyáros Ó-Dombovár, Wil- csek Sándor bérlő József puszta, Dr. Pirnitzer Béla ügyvéd Szegzárd, Veitzner József tkptári titkár Bonyhád, Niedzielsky Flórián kéményseprő Tolna, Varasdy Lajos ny. tanfelügyelő Szegzárd, ifj. Fauszt János mészáros Tolna, Gyalog István gimn. igazgató Bonyhád, ifj. Anaigl Ferencz takács i Tolna, rendes esküdteket és Laskó István asztalos, Tóth Simon Ferencz Matus íöldmives, Barta An­tal czipész, Orbán József Csötönyi íöldmivelő, Ferner Mihály lakatos, Moudry Hugó polg. isk. tanár, Pekary János ács, Fekete Mihály molnár, Székely József kovács, Tausig Adolf könyvelő, szegzárdi lakos pótesküdteket. — Tanügyi hírek. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Illés Mihály szakcsi r. k. tanító fizetését 140 korona államsegélylyel 800 koronára egészítette ki. - - Sárközy Etelka oki. polg. isk. tanítónő, bátaszéki nyilvános joggal felruházott magániskola-tulajdonos 1902. évi okt. 1-től 1200 korona nyugdij-igénynyel az országos tanítói nyug­díjintézetbe felvétett. — Törvényszéki orvosi vizsga. Dr. Kramolin Gyula szegzárdi orvos Budapesten megszerezte a tör­vényszéki orvosi diplomát s igy valószínű, hogy ő fogja elnyerni a szegzárdi fogházban dr. Lévai Ignácz halálával megüresedett orvosi állást. — Disztornázás. A szegzárdi áll. főgimná­ziumban múlt vasárnap délután tartották meg a dísztornázást, melyet az érdeklődő közönség is végig nézett. A felsőbb osztályok tanulói múlt kedden az esti vonattal utaztak el Sopronba, hogy az ott megtartandó kerületi tornaversenyen részt vehes­senek. < —Áthelyezés. A m. kir. földmivelésügyi mi­niszter Henk Imre volt szegzárdi m. kir. állatorvost Lőcséről Sátoralja-Ujhelyre helyezte át. — Nyugdíjaztatás iránti kérvény. Baján Lajos decsi ev. ref. kántortanitó benyújtotta nyug­díjaztatása iránti kérvényét, u — Lemondott az állásáról. Csíjg-ilstván duna- földvári biró, mint értesülünk, lemondott az állásáról I s lemondását a főszolgabírónak már be is jelentette. — Halálozás- Városunk egyik becsületben és általános tiszteletben álló férfia: Ferdinand Antal ház- és szőlőbirtokos hunyt el folyó hó 18-an életének 73-ik, boldog házasságának 47-ik évében. Az elhunytat lelkileg és testileg megtörte az a megmérhetetlen csapás, mely két fiának egymás­után történt halálozása által reá nehezedett. Ezen bánatában szélhüdés érte, mely rövid szenvedés után kioltotta életét. Kedden délután 4 órakor volt a temetése, melyen sokan jelentek meg, hogy enyhítsék részvételökkel a kesergő hitves és gyászoló család fájdalmát. Haláláról az alábbi gyászjelen­tést vettük: Alulírottak maguk, úgy a rokonok nevében mélyen megtört szivvel jelentik szeretett férjének, édes apának, nagyapának, testvérnek, il­letve sógornak Ferdinand Antalnak élete 73-ik, boldog házasságának 47-ik évében rövid szenve­dés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, folzó hó 18-án reggeli l/a5 órakor bekövetkezett gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 19-én délután 4 órakor fognak a felső­városi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni; —■ az engesztelő szentmise áldozat pedig folyó hó 19-én reggeli 8 órakor fog a Mindenhatónak be- mutattatni. Kelt Szegzárdon, 1903. évi május hó 18 án. Áldás és béke lengjen a drága hálott ham­vai felett ! Ferdinand Antalné szül. Steinsdörfer Teréz, mint neje. Sieinsdörfer József, mint sógora. Özv. Ferdinand Istvánná szül. Hartmann Gizella, mint menye. Pápay Istvánná szül. Ferdinand Teréz, mint leánya. Pápay István, mint veje. Ferdinand József, mint testvére. Pápay Géza, Pápay Ödön, Pápay Dezső, Pápay Károly, Pápay Tériké mint unokái. Egyszer találkoztak. Kinn a réten. Nefelejtset szedett a leányka, nefelejtset szedett az ifjú is. Kerülték egymást. Hanem a szerelmesek e nagy mestere összehozta őket. Egy komondor megtá­madta a leányt. Az ifjú alig tudott már odaérni, hogy elverje, mielőtt megmarczangolta volna. — Aranka! — Gyula! Nem beszéltek aztán semmit. Szótlanul men­tek egymás mellett. A városban búcsút mondott az ifjú s a leány nem kérdezte, hogy miért nem megy vele haza. Ha szeretné, megérezte volna. Otthon lehangolt volt. Szülei nem faggatták. Ha szükségét érzi, majd megnyílik magától is a leány szive. Pár nap előtt Antaltól megkérte Gyula az Aranka kezét. Kosarat kapott. Finoman ugyan, de szivét megsebezte azért. Tudhatta volna különben, hogy nem az ő részére nevelték fel; ki törődnék olyan szegény legény szivével ? Azt mondotta az apa, hogyha igazán szereti Arankát, Ígérje meg, hogy nem szól neki szerelemről többet, hogy nem áll útjába boldogságának, kerülni fogja. A leány nem tudott erről semmit, Akkor mondták meg neki, midőn már eljegyezte Réthy Zoltán. Nagy világi ember volt, szép jövő állott előtte. Mellette Aranka fényleni fog, elfeledi a gyermekbohóságát s boldog lesz. A leányka bele­egyezett mindenbe. Atyja és anyja szeretik, javát, boldogságát akarják. De neki mellékes a saját bol­dogsága. Igaz, hogy szomorú volt mindig. Hanem ennek okául szülői azt gondolták, hogy tőlük nem sokára meg kell válnia. Vigasztalták, amint csak lehetett. Az esküvő napja ki volt már tűzve. Arankát a titkolt bánat beteggé tette, most ágyban fekszik. A beteg láza perczenkint nő. Atyja és anyja ágyá­nál virrasztanak. Most elszunyadt, alszik a beteg. Az anyát is elnyomja már az álom. Mielőtt ledülne a dívány karjára, elsusogja altató dalát. — Aludjál gyermekem, én édes mindenem. Aludjál s ébredj fel egészségben. A dal után ő maga is elaludt. Rövid álom volt ez. Mint a nyulé, melyet a vadász üldöz. Felrezzen álmából a neszre. Kuvik szállott az ablakra, megkopogtatja az ablakot és rémitő han­gon kiabál. Betegje ágyához fut az anya. Felébredt az is. De ő nem látja s ajkán kitör a magába fojtott bánat. — Végre meghal az én boldogságom. — Édes anyám siess fésülj meg 1 Add rám az ünnepi ruhát. Harangoznak. Megyek templomba. — Aludjál gyermekem 1 — Mit szólna vőlegényem, ha ma templomba nem mennék ? Ma lesz az esküvőm. Ugy-e nem haragusztok rám, hogy itt hagylak titeket ? De na­gyon szeret a vőlegényem. Ne azt a ruhát, a másikat, fehéret adj rám, mint amilyent menyasszonyra adnak. Sokáig beszél még. Az anya sir csendesen, keservesen. — Ne sírj édes anyám. Boldog lesz leányod. S ha én boldog leszek, ugy-e ti is boldogok lesztek ? Itt a vőlegény. Belépett a pap, hogy utolsó útjára elkészítse ... Megtörtént s a leány csen­desen elszenderült . . . Látogatók jönnek. Részvétüket fejezik ki a szeretett családnak, a bánatos szülőknek. Teme­tésre kondult meg a templom nagy harangja. A koporsót fehérbe öltözött leányok kisérik s fel- bokrétázott fiatalemberek viszik. A temetőben el- búcsúztatja a pap a kedves halottat. Vőlegényétől, atyjától, anyjától. Csak egy embertől nem búcsúzott el. Gyula ott áll a kápolna mellett csendesen, zokogva. A szertartásnak vége, mindenki megy haza. Nyugod­jék békében a halott 1 Mikor mindenki elment már, Gyula ráborul a keresztre, kiönti keservét. Otthon a szülők szomorúan mennek be a halott.szobájába. Elsiratják még egyszer s aztán Isten tudja még hányszor. Visszagondolnak gyermekkorára s . előttük van a jelen. Az est sötétjében, minfb/d. megjelent volna a halott szelleme; jól haViUtták, midőn szo­morú hangon mondotta: — Te tetted ezt atyám! 1 Te akartad halá­lom jó anyám! De azért ne Isírjatok, mert hisz ti boldogságom akartátok s leányotok boldog 1 Azután megiuí cz-end, mély szomorú csend, csak a szülők kétségbeesett zokogása tölti be a szobát. Franczia János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom