Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-05 / 10. szám

— Utazás egy íbisz körül. Azon a vidéken történ, ahol Somogy, Tolna és Baranya összeszö- gelik, de nem mondjuk meg, hogy hol! A kántor réczelesen egy hosszucsőrii madarat lőtt s miután nem tudta mi mifajta, megmutatta a főerdésznek, aki megmondta neki, hogy ez íbisz, nem ugyan az egyiptomiak szent madara, hanem egy rokonfaj, amely nálunk is nagy ritkán ‘megfordul. Kérte tőle a főerdész, hogy majd kitömeti, de a kántort a hiúság bántotta, elküldötte tehát a madarat a me­gye székvárosában levő gimnázinm természetrajzi gyűjteményének Pillés Lipót természetrajzi tanár czimére, a segédjegyző pedig, aki üres óráiban laptudósitó, referált a nagylelkű adományról a «Vi­lág és Vidéke» czimü lapnak. A hosszucsőrü ma­darat vitte a posta Pillér tanár urékhoz. — A tanár ur nem volt otthon, az asszony pedig na­gyon megörült a madárnak, mert télen ugyan kap­tak néha-néha nyulat, de igy tavaszkor sohasem jött vad a konyhára. Mivel sem ő, sem a cseléd nem ismerték a madarat, tanácsot kértek a doktornétól, aki mindját megmondta, hogy ez szalonka! Sze­rették volna eltenni, mig a tanár ur hazajön, de mivel enyhe idő volt, nem merték, hanem szépen megsüttötték, nagyon Ízlett az még a gyermekek­nek is. Mikor Pllés hazajött, mondták neki, hogy kaptak snepfet és megették, nehogy megbüdösöd- jék. A tanár csodálkozott egy kissé a korai és ajándékba kapott snepfen, aztán elfeledte a dolgot. A «V. és V.» legközelebbi száma (az újság min­den második csütörtökön jelenik meg. Űrnapja és Áldozó csütörtök kivételével !) a' következő hirt hozta: «A hangonyi népiskola igazgató-tanára Kefekötő Endre a minap réczevadászat közben egy egyiptomi Íbiszt (Ibis redibis) lőtt, melyet kitömve a szentmátéi gimnázium természetraj/i múzeumának ajándékozott.» (A zoológiái névvel a főerdész csapta be a segédjét !) A közlemény «Ritka va­dászszerencse» czimet viselt, de a kántor jobb szerette volna, ha «Nagylelkű adomány» czimen jelent volna meg s úgy, hogy az Íbiszt ő csak »ajándékozta, de nem lőtte — hanemhát úgy jelent meg! Ebből a hírből keletkezett a bonyodalom: A gimnázium kereste az íbiszt a kántoron, az be­küldte a reczepiszt, A tanár reklamálta az Íbiszt a postán, az bemutatta Pillésné aláírását. Erre a tanár kereste az Íbiszt a feleségén, aki nem tudott mást bemutatui, mint a Pistika kalapján levő snepf- tollat ... A ritl^a | vadászszerencséről a pénzügy­igazgató is olvasott s megnézette a nyilvántartá­sokat, ekkor kiderült, hogy Kefekötő urnák nincs vadászjegye ! ... S ezt nevezi a szép nyakken­dőtű segédjegyző «vadászszerencsének» ! ! — Tolvajok a pusztán. Orbó pusztán múlt hó 23-an éjei tolvajok jártak, a hol Eabriczius István urndalmi ispán baromfióljából 18 Örb. tyú­kot, Erdélyi József béres kamrájából pedig 8 son­kát, 7 tábla szalonnát, 3 oldalast loptak el. A kár 72 korona. A tetteseket a csendőrségnek még nem sikerült kinyomozni. — Egy teljesen uj állapotban levő biczikli (Helical 6.), mely a gyárból megrendeltetvén, még 5 perczig s-em volt használatban, vasállványnyal és teljes felszereléssel együtt olcsón eladó. A többi megtudható Lengyel Ferencznél Tolnán. TA N Ü G Y. _4. ____________________________*____ Eg yházmegyénk általános tanító egyesülete. Döbrössy Alajos egyházmegyei tanfelügyelő felhívta az egyházmegyei tanítókat és lelkészeket, hogy általános tanitó-egyesületet alakítsanak. Az eszme nagyon szép és megvalósítása hasznos, fe­lette szükséges tanügyre és tanítókra egyaránt. Összegyűjteni egy táborba a nagyszámú tanítókat, hogy a nevelés-tanítás körül felmerülendő kérdések felett határozzon, hogy a szétágazó véleményeket s a gyakorlati oktatásba egységes eljárást öntsön. Szükségünk van ilyen — már a tagok számát te­kintve is — tekintélyes egyesületre; hát még ha azt a szellemi erőt tekintjük, mely a tanitóságban meg van, közösen, vállvetve, egyöntetűen egy és ugyanazon czél felé törekedni: kételkednünk pilla­natig sem lehet abbán, hogy egyházmegyénk tan­ügyére döntő befolyást gyakorol, hogy a tanítóság kezébe veszi azt a jogot, mely méltán illeti meg a tanügy vezérszerepét. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 10. sz. _________1903. márczius 5. A megtartott esperes kerületi gyűlések a meg­alakítás mellett nyilatkoztak s az alakuló gyűlésre képviselőket küldöttek ki. Egyúttal kimondották határozatban azt is, hogy minden tanítóra kötelező lesz a tagság. Nagyon helyesen van. A vélemény megoszlott azonban arra vonatkozólag, hogy a lel­készek, mint hitoktatók és igazgatók kötelességből tagjai, vagy pedig a belépés tetszésüktől függ? Ezt a kérdést tisztáznunk kell mig idő van rá, mielőtt az egyesület megalakult volna. Hát ez kérem vita tárgya tulajdonképpen nem is lehetne. Római katholikus iskolákban a tanítás szoros kap­csolatban van a lelkészekkel. Ők hitoktatók s egy­szersmind igazgatók, tehát szinten tanítók. Már pedig nagy fonákság volna, ha valami kötelező mindenkire s az igazgatóra nem s a hitoktatást valaki kivonni szeretné a népnevelés fogalmából. A józan gondolkozás ellene mond. Lelkészek és tanítók között nem választófalakat kell építeni, hanem le kell rombo'ni a meglevőket is. Lelkészek kivételesen eddig is részt vettek a tanítók gyűlé­sein, hanem szüséges, hogy ezután részt vegyenek úgy, mint akár a tanítók, mert ezen egyesület kebe­lében kell összpontosulni minden — a népoktatásra vonatkozó elsőrendű kérdésnek, ezen a gyűléseken kell azon határozatokat, rendeleteket hozni, melyet eddig a tanfelügyelőség tanácsára megyés püspö­künk kibocsájtott. A tanítóság véleményét, akaratát itt tudjuk meg s az eddig dívott czentrális rend­szer deczentrizálva leend s ez a leghelyesebb, mert minden ügyben legjobb intézkedést csak az alkot­hat, ki avval egy életen át foglalkozik, annak él, nemcsak elméletben, hanem a harcz szintén sze­rezi tapasztalatait. Itt pedig szüksége van a tan­ügynek a lelkészekre is. Néhány szavam van még a kerületek által kiküldött képviseltetésről. Vájjon azokat az esz­méket teszik-e magukéivá, melyet küldőiknek na­gyobb része vall ? Erre ők maguk sem felelhetnek, mert még nem ismervén a tervezetet, az egyesülés czéljainak egyes pontjait s igy a kerület véleményt nem is mondhatott, s igy nem tudhatja a kiküldött, hogy milyen iránybán foglaljon állást. Igaz, hogy megbíznak benne, mert különben nem választják meg. Hanem annak egészen más nézete lehet egyes dolgokról, mint a küldőknek s igy husz-harmincz tag akarata nem érvényesül. Véleményem az, hogy az alapszabály tervezetét előbb kellett volna kibo- csájtani, mint képviselőket választani, vagy pedig mielőtt tanácskozásra mennének a központba, újból összejöjjenek az esperes-kerületi tanítók. Az alapszabályok megalkotásánál szavazattal csak a képviselők bírnak, de azért meghívnak min­den tanítót, Ha nem érvényesülhet, akkor miért menjen -oda? Azért vonatkoztattam csalt az alap­szabályokra, mert abszurdumnak tartom, hogy az évi rendes gyűléseken is igy lenne, mint többen hangsulyoztatják a tanítók közül, mert kötelességet róni valakire akkor lehet, ha jogot is adnak hozzá. Ha általános egyesület lesz, akkor módot kell nyuj'ani arra, hogy minden tanitó megjelen­hessen a gyűléseken a luvar és napidijak ügyét előzetesen egyházmegyei rendelettel kell megoldani. Még igy is kíván a tanítótól anyagi áldozatot. És ezt meghozza a tanitó, ha eredményét látja. A mily örömmel üdvözlöm az alakítandó egye­sület eszméjét, úgy nem habozom kimondani, hogy ha olyan hatáskörrel, olyan alapra lesz fektetve, hasonló szervezettel, mint eddig is fennálló egye­sületeink legtöbbje, akkor fölöslegesnek tartom s az alakitás ellen kell nyilatkoznom. Nem lehet czélja egy ilyen hatalmas egyesü­letnek csupán az, hogy a fehér asztalnál találkoz­zunk s ott panaszkodjunk egymásnak, hanem a programmban benne kell lennie anyagi bajaink orvoslására való törekvésünknek. A. programm első poniját kell képeznie a ta­nítók anyagi helyzetén való javításnak. Ha mi nem foglalkozunk vele, kiket első sorban érdekel, akkor kitől várjuk? A tanítókhoz intézett buzdításokban oly szépen emlékeznek meg a nemes hivatásról, hogy önkénytelen jön a kér­dés : ha mindenki olyan szépnek, fontosnak tartja a tanitói hivatást, akkor miért törődnek oly keve­set a tanítókkal? Feleletet provokálni ezen egye­sületnek lesz kötelessége. A tanítóság sokat dolgozik és még többet vár a haza, az egyház. Mindent megteszünk, amit erőnk enged, de a nemzetnek is meg kell tennie, hogy bennünket támogasson, hogy még többet tehessünk. Nemcsak tanítók lehetnének tagjai az egyesületnek. A mi működésünk mélyen szánt a nemzet, a család testében. A szülőkre nézve nem lehet közömbös, hogy fia, leánya milyen képezést nyer az iskolában, mert annak jövőjétől függ az ő boldogsága, vagy boldogtalansága. Anyagi . ügyeinknek rendezése nem tőlünk, hanem attól a társadalomtól függ, melyben élünk. S hogy minden erőnket hivatásunknak szentelhes­sük, hogy erre a módot, az eszközöket megkapjuk, nemcsak a mi, hanem olyan mértékben az apa érdeke is. Igen is be kell vonnunk őket egyesüle­tünkbe. Jól tudom én azt, hogy száraz fejegeté- seinket még szakemberek sem igen örömest hall­gatják végig. Hanem gyűlésünkre eljön kivülünk más is, ha a mindennapiság légköréből kiemelke­dünk s egy igazán élvezetes estét nyújtunk. Gyű­lésünkre megjelennek; ha tudják, hegy szórakozást is találhatnak. És 400—500 tanitó vájjon nem érez magában annyi képességet, hogy zene, szavalás és felolvasással felejthetetlen órákat nyuftson egy mű­velt közönségnek? Ezt bevallani annyi volna, mint magunkról a szegénységi, szellemi szegénység bi­zonyítványát kiállítani. Meggyőződne a társadalom arról, hogy mennyire haladott a tanítók műveltsége s megbecsülné. A tanitói tekintély emelődnék s ennek utján kivivnók a nagyobb javadalmazást. Hasztalan vitatjuk ezeket szaklapokban, mert azt csak mi olvassuk. A társadalmat közönyössé­géből felébreszteni csak az a lap tudja, melyet: mindenki olvas. Nem egy testület, hanem a nem­zet érdekeiről szólottám, azért bátorkodtam e b„ lapban czikkeimnek helyet kérni. Alakítandó egyesületünktől ezen a téren sor kát követelünk, azért nem fölösleges mindenről, legyen bármi csekély is, gondolkozni. Kántortanitók részéről panaszt panasz követ a természetben való javadalmazás miatt. A nem állami tanitók kedvezményes vasúti jegye, amely Horánszky halálával mély álomba merült. A nyug- dijrendezés, mely elé bizonyos okokból a tanítóság nagy része nem néz bizalommal. Ezek után következnek a többi ideális dolgok, melyekkel nem szándékom foglalkozni, mivel más lapok csakis ezzel foglalkoznak. Lesz tehát programmja az egyesületnek s a- tagok kitartó, lankadatlan munkások lesznek, csak harezba kell vinni őket. Mutassa fel az első ered­ményt, mely ezen a téren haladást jelent, egyház­megyénknek nincs olyan távoli községe, honnan ne sietne a tanitógyülésre. De mig a régi nypmon haladunk, működé- sünn körét nem tágítjuk, addig ne várjon lelkese­dést senki ezen egyesület iránt, Alapszabály tervezetet kérünk s azt közzé­tenni valamely lapban, legyen idő megvitatni min­dent, ne az utolsó pillanatban üssük össze úgy, a hogy, vagy pedig már készet kapjunk, melynek esetleges hibáin javítani ne lehessen. Nincs oly tökéletes valami, minél jobbat, czélszerübbet készí­teni lehetetlen. A nyilvános bírálat rostáján kell átereszteni, hadd hulljon ki, ami nem oda való s jobbal pótoljuk. Sokat várunk ezen egyesüR tehát szervezni, hogy várak-'- ' Szilárd alapokra fektessük, m s egy reményünkkel többet lás. lárd kövekből rakjuk az alapot, . hassa ki a megrázkódtatást, mely i cselekvés terére lép. Erősen bizom, hogy nem riad vissza t. tói, melyet meg kell vívnia; rendithetlen a h. hogy győztesen kerül ki a harczból s hálával en lékszünk azokra, kik megalakították. Rajta kedves kartársak! mielőtt felépülne, vizsgáljunk meg az anyagból minden parányi, hogy a nem oda valót elvessük s a szükságessel pótoljuk. Szükséges ezen egyesület, erről meg vagyunk győződve, de létjogosultsága csakis akkor lehet, fia az általam felhozott, de minden tanitó lelkében élő eszméket magáévá teszi. Bizom benne, üdvöz­löm az eszmét. Adja Isten, a következmények czá- foljanak meg, hogy hozzászólásom fölösleges volt. Franczia János. úgy kell öleljen. ' Mjön

Next

/
Oldalképek
Tartalom