Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-26 / 9. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 9. sz. 1903. február 26. S érelmünk. Nem uj dolgot mondok, beismerem. Vitatkoztunk rajt’ eleget. Igazságunkat elismerte minden józanul gondolkozó ember, hanem szavainkat nem hallgatta meg az a hatóság, melynek erkölcsi kötelessége, hogy egyenlő mértékkel mérjen minden honpolgárnak. A jog, törvény és igazság volt a jelszava kormányelnökünknek mindig. Mi szívesen elhisszük, hogy megmarad mellette. Nem a magam, hanem annak a nagy testületnek nevében szólalok fel, amely jogosan követelheti, hogy legalább ott, ahol hasznos magára nézve is, segítsen. Fölösleges hangoztatnom újabban azokat a nehéz megélhetési viszonyokat, melylyel a magyar- országi tanítóságnak kell megküzdenie. Szomorúan kell tapasztalnunk, hogy kormányunk erélyes, megérdemelt támogatás helyett csak alamizsnát ad, melyet csak azért kell elfogadnunk, mert nem akarunk éhen halni. Mire vár a kormány ? Hogy pénzügyi helyzete javuljon az országnak ? Szégyen és gyalázat vezető elemeinkre az a nemtörődömség, melylyel irántunk viseltetik. Kegyelmes urak! Kérdezzék meg azt a szegény adófizető embert, ki úgyszólván nyög a teher alatt, milyen véleménynyel van az önök kultur politikája iránt? Az a józan, hamisítatlan, független magyar gondolkozás mondja, nem én, hogy gyalázat ránk nézve, hogy olyan kevés a fizetésünk. Belátjuk mi azt, hogy nem lehet hamarosan olyan állapotot teremteni, melyet nemzeti kulturmissiónknál fogva nem kérni, hanem követelni jogunk van. Hanem a folytonos mellőztetés az táj, megbénítja működésünket, mert látjuk, hogy legterhe- sebb munkánk iránt nem a megérdemelt figyelmet, hanem csak alamizsnákat, csak morzsákat kapunk. Magát a tanítóságot kellene vádolnom első sorban, mert saját anyagi ügyei nem érdeklik. Szaklapjaink azon önhittségben leledzenek, hogy hasznos szolgálatot tesznek, hogy védelmezik a tanítóságot. Uraim, ne ámítsuk önmagunkat! Az ingyen lapot nem olvassa csak egy harmadrésze talán a tanítóságnak, mert abban mindent megtalál, csak egyetlen egy dologról felejtkeznek meg, a tanítók szorosan vett anyagi érdekeiről. Magasabb képesítés, a paedagogia uj irányú törekvése, egyetemek, közép- és polgári iskolák stb. ezekkel találkozunk nagyon gyakran. Hanem mutassanak nekem egy lapot, mely következetesen harczolt ügyünkért! Én nem ismerek. De mondjuk, hogy van. Kik olvassák azt a lapot? A tanítók, illetőleg a tanítóknak jóval kisebb része. Elmondhatjuk abban a bajt nem egyszer, hanem ezerszer. Nem hallja meg senki. Miniszterünk és más hatóságunk csak akkor gondol e lapra, midőn kenetteljes buzdítást intéz hozzánk. Hanem egy tekintélyes napilapnak válaszol még akkor is, ha az véletlenül azt állítaná, hogy eltüsszentette magát és a körülvevő sereg nem kívánta volna kedves egészségére. Az állami tanítók is panaszkodnak folytonosan. Pedig hol vannak mögöttük a felekezeti tanítók ?! Nem akarok mindenre kiterjeszkedni, mert ugyan hosszadalmasnak kellene lennem. Csak egyre kérem a tanítóságot. Ne aludjunk, ébredjünk fel már. Mindenki igyekszik anyagi helyzetén segíteni, küzdeni érette, csak mi várjuk, hogy a sült galamb repüljön a szánkba. A felekezeti tanítók elég sérelme magában véve az is, hogy a kedvezményes vasúti jegyet nem kapják meg. Megboldogult kereskedelemügyi miniszterünkkel az a remény is sírba szállott, hogy egy hamar megkapjuk-e, vagy nem. Más miniszter még foglalkozni sem tartotta érdemesnek ilyen ügygyei. Azaz foglalkozott egyszer és bölcsen azt sütötte ki, hogy az országnak tetemes kára lenne belőle. Ez elméskedésnek megjárja, hanem komoly érvnek nem. Hát próbálják meg csak egy évig s akkor meglátják, hogy nagyon tévedtek. Ez is mutatja, hogy azok a nagy rak nem ismerik a tanító helyzetét. Sőt ha mondja nekik valaki, nem is hiszik el. Valamint a vasúti olcsó díjszabás megsokszorozta a forgalmat, úgy áll, a tanítókra nézve is áll, hogy kedvezményes jegy mellett négyszer annyian utaznának, mint most, ez pedig ötven perczent nyereség az államnak. Hanem mondjuk, hogy csakugyan veszteség. A felekezeti tanító nem úgy fizeti-e az adót, mint az állami ? Nem azt a munkát teljesiti-e olyan lelkiismeretességgel és nehezebb körülmények között, mint az állami tanító ? Ha a mi rovásunkra megadták az állami tanítóknak a kedvezményt, azt hiszem, a mi rovásunkra magunknak is kérhetünk legalább annyit. Szives figyelmébe ajánlom ezt a miniszter urnák s a tanítóságnak, valamint a nagy közönségnek. A tanítóság, mint erkölcsi testület gyenge, mert nincs meg benne a szívós összetartásnak érzete. Hanem a tanítóság erős lesz, mert tömörülésre kényszeríti a nyomor. Kormányainknak az volt mindig a megbo- csájthatlan hibája, hogy mindig akkor segített, mikor késő volt már s a baj nagyon elhatalmasodott. A tanítóság törvénytiszteletébe veti bizalmát s igy érdekeit mindig a legutolsónak tartja. Ez méltánylást érdemel, mert a tanítóság csügged, s ha az csügged, a nemzetben az életerő fog csökkenni. Franczia János. TÖVISEK. "Vége!... Vége ! — már t. i. nem a világnak, hanem egyelőre csak a farsangnak. — No mert Falb Rudolf ur nagyképü világ-okossága, — avagy talán megfordítva: világbolonditó tudományos nagyképűsége sokszor cserben hagy bennünket a jövő felől, — és a nagy tudós jóslatai egyre-másra fucscsolnak ; mig Székely Ferencz barátom naptára, a < Tolnamegyei Garay-naptár» (kapható Szegzár- don: Molnár Mór urnái!) Sohasem téved abban az egyben, hogy a Hamvazó-szerda eljöttével : vége a farsangnak! ... No ugy e, hogy ezt is megmondom 11... Rámnézve igen nagy öröm a farsang elmúlása jelenleg. Átment rajtam, a nélkül, hogy élvezhettem volna. És miért ? — — Mert két hónap óta nyavalyás, beteges vagyok. Ezért nem születtek «töviseim* a jó kedély, vidám humor talajában, sőt a fájdalmak vérző tövisei szurkálták szivemet majdnem agyon. No de, — hála Istennek! — hogy a farsangnak is, — benső töviseim erős működésének is vége vagyon ! . . . Kezdek ismét egy kissé meggyógyulni. — A tavaszi friss légáram — jóétvágyat szül énnálam; s ha van étvágy: heged a seb, — gondjaim súlya lesz kisebb, lelkem szárnyal a magasba, hogy humorát onnan hozza! Mert hát nagy igazság — — régi, hogy a humor gyöngye : égi! Ne kérdezd kedves olvasóm, hogy mi bajom volt s illetőleg mi van még mindig ? mely oly hosszasan gátolt a szives tövis írásban. Hiszen ez téged úgy sem érdekel; engem pedig még az emléke is kinoz! Elég tudnod azt, hogy e gyötrő és hosszas baj miatt: beléptem a foghíjasok közé ! — — Én, ki mellverve dicsekedtem mindig a kifogástalan fogaimmal, melyekkel még pár hó előtt porrá zúztam a legkeményebb pörkölt tortát s könnyedén törtem, ropogtattam össze a sziklakemény apró mogyoró szemeket is — — most kénytelen vagyok kimondani: hogy a kenyérnek is csak a puha belét bízom összeőrlés végett a nyavalyás fogakra, melyek többé nem kifogástalanok ! így bánik el a nyavalya az emberrel; meg- kinozza, csúffá teszi, büszkessége s dicsekvése szárnyát szegi! — Úgy kell neki! . . . * Valami jutott eszembe. — A kis gyermek u. n. tej-fogai, ha kipotyognak, rendszerint jobb, erősebb és tartósabb uj fogak nőnek helyükön. Nos, mivel az öregség = második gyermekség, — nem történhetik-e meg, hogy engem annyira megkínzott, de végre kiszájbólitolt régi jó fogam helyén egy uj, még jobb fog nőjjön ? — — Hisz 7-ik gye rek vagyok ?!-------No de, ha ez nem tö rténik is meg csudamentes korunkban, de gondolva a fogfájás iszonyú kínjaira, — nem pompás egy találmány lenne az, hogy az ember teljesen fogat, lanul szülessék s csak a későbbi korban kapjon, szép jó, erős és örökké tartó — mi fő: sohasem fájó — olcsó műfogakat ?! ... Ha sok pénzem volna pályázatot tűznék ki: életrevaló eszmém közel jövő- beni megvalósítására. Ha pedig már volna egy ily pályadij: alapos tanulmány tárgyává tenném a fontos tételt a fog-szenvedő emberiség javára. — No de legyen e bizarr gondolatoknak vége!--------hisz a bohókás farsangnak is vége ! — __ El tánczolták a fiatalok, az egészségesek; — sajnos, — hogy én sok fájdalmam miatt csak a pennámat sem igen tároltathattam meg benne. — No de jön a komoly böjt, a virágos tavasz s ezer más dolog — lelkem rajtuk majd örömmel andalog.-. Addig Isten velünk ! Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — A pápai jubileum Szegzárdon. A katholikus világ mindenütt vallásos kegyelettel és hálával ülte meg XIII. Leo pápa pápaságának 25 éves jubileumát folyó hó 20-án, mely nap a pápa megválasztatásának 25 éves évfordulója volt. Szegzárdon már előtte való nap esteli 7 órakor egy fél óráig zúgtak a kath. templomokban a harangok, másnap hajnalban 5 órakor ismét fél óráig szóltak ércznyelven az ős Bartinán pedig mozsárágyuzással hirdették az ünnepet. — A róm. katholikus templomokra, iskolákra, városházára, kath. egyesületekre és több magánházra kitűzték a nemzeti zászlót. — Reggeli 8 órakor az újvárosi templomban dr. Fent Ferencz plébános, 9 órakor pedig a belvárosi templomban Wosinsky Mór apátplébános teljes ornátusban Szabó Géza hittanár és Mozsgay Sándor káplán segédlete mellett ünnepi nagymisét tartott » fe Deum<L- mai. A szegzárdi kath. olvasókör, a szeg- zárdi általános ipartestület és a tanuló ifjúság zászló alatt jelentek meg a misén. — Testületileg ott voltak a szegzárdi összes hivatalok és a városi tanács is. A hálaadó szentmise alatt a kath. dalárda énekelt, végén pedig a tanuló ifjúsággal, és a hívekkel együtt elzengte a pápai hymnust. — Ezen a napon délután 5 órakor hódoló ünnepélyt rendezett Szabó Géza hittanár a szegzárdi kath. olvasókörben szavalatokkal és alkalmi énekekkel. Az ünnepség legérdekesebb része volt Szabó Géza hittanár felolvasása római útjáról, melyet vetített képekkel tett vonzóvá és érdekessé. A közönség oly nagy számban jelent meg ezen a szép ünnepélyen, hogy sokan a terembe sem juthattak. — A magunk javáért. Nagy jelentőségű mozgalmat indított Balajthy Ilona urhölgy, a szabadkai áll. tanitónőképző intézet lelkes igazgatója. Maga ad számot róla lapunk első helyén közölt czikké- ben, felhívjuk reá minden rendű és rangú iskolánk érdemes vezetőségének, de felhívjuk reá minden magyar embernek figyelmét is. A hazai ipar felvirágoztatására tett egy kisérletet nevezett igazgatónk; kéréssel fordult növendékeihez, felszólítva őket, hogy ezentúl csak hazai gyártmányú szövetet,, vásznat, czipőt, szövött árukat stb. vásároljanak. Megelőzőleg érintkezésbe lépett egy csomó iparteleppel s gyárral s igy utasítást, mintákat is adhatott az uj irányú beszerzésekre nézve. Látva azt az óriási lelkesedést, a melyet felszólítása a leánykák, azok hozzátartozói és a város közönsége körében keltett, elhatározta, hogy a hazai iparpártolás hasonló módjára szólítja fel a népoktatási intézetek vezetőit. Az intézet növendékei a folyosókon, osztályokban csoportosulnak s megbeszélik terveiket, a teendőket a hazai ipar fejlesztése körül. Mind a 200 növendék olcsó, magyar gyártmányú kartont rendelt Sepsi-Szent-Györgyről. — Egyenlő kötényeket varrnak, a helybeli czipészeket felszólították, hogy mutassák ki, honnan szerzik a bőröket; papirkereskedők számlákkal bizonyítsák, hogy magyar gyártmányt árulnak stb. Száz tervvel mennek igazgatójukhoz, melyek közül nem egy
