Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-12 / 7. szám
XXXI. évfolyam. 7. szám. Szegzárd, 1903. február 12. KÖZLÖNY KÖZIGAZGATASI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-közpönti tanitó - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre"...... 12 kor. — fill. Fél évre, ...... 6 „ — „ Negyed évre .......................3 „ — „ Szá monként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjelen: Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Műkedvelők. ^ lett a Következménye, hogy a holt nyári 1 még több Hív. hirdetések: 100 szóig .......................3 kor. 74 fii. 10 0—200 „ ..... 5 „ 74 „ 200—300 ................................ 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával tflbK. Zengzetes nemzeti nyelvünk fakó apostolainak kóborló csapata, a bohém élet könnyüvérü, szellemes és tréfás tábora: a vidéki színészet, nagy átalakuláson ment át a legutóbbi évtizedek alatt. Nem tudjuk: a rendező kéz, az egyesületi alakulás, vagy a nagy közönség mű- izlésének rohamos emelkedése, avagy a műveltség belterjes haladása hozta-e létre e változást; elég az hozzá, a rongyokban is büszke, tanyáját a korcsma udvarában felütő s tojásért, vajért, husért s borért művészkedő kisded szinészcsapatok eltűntek a szereplés teréről; nyomban azonban a nagyobb vidéki városokban magasabb művészi fokon álló s a mai korba külsőleg is jobban beilleszkedő, de egyúttal sokkal nagyobb igényű társulatok keletkeztek, a me- \ lyek kerületekbe beosztva, a szinházlátoga- ) tásra kevésbé szokásos és alkalmas időszakban, sorra látogatták a népesebb községeket s a vidéki Vándorszínészet működési körének betöltésere, vállalkoztak; mindjárt hozzá tehetjük elég erkölcsi, de meglehetősen szegényes anyagi eredménynyel. A kisebb községek lakossága nem volt képes a nagyobb számú társulatok fokozódó anyagi kívánalmait fedezni, a minek az évadban állandó szereplési terüket elhagyni i kényszerült színtársulatok kisebb csoportokra oszolva kisérlették meg fenmaradásukat biztosítani ; de ez meg maga után vonta, hogy az ily töredék nem volt alkalmas a már kisebb helyeken is gyarapodó szellemi igények kielégítésére. így a vidéknek közép és kisebb népességű helyei, nagyon csekély kivétellel, kénytelenek voltak a színművészet nyújtotta élvezeteket majdnem egészen nélkülözni. Az igy támadt ür azonban nem sokáig maradt betöltetlenül; az üresen maradt tért rögtön elfoglalta az immár haladott álláspontot elfoglaló műkedvelők tábora s ha a nagy pártfogás, mely a műkedvelő társaságok egész zömét, a közönség részéről páratlanul álló módon támogatja, nem múló felbuzdulás, akkor immár nemzeti haladásunk egy jelentékeny tényezőjével állunk szemben, melyek ügyeit szellőztetni a hírlapirodalom' nak elódázhatlan és hazafias kötelessége. Első sorban a népelem volt az, mely az elhagyott téren helyet foglalt és' pedig minden hízelgést vagy gáncsolást félretéve, bátran kimondhatjuk, hogy elég tisztességes eredménynyel. — Követte azt nyomban az iparos ifjúság vállalkozása, a nagyobb előképzettség és hivatás minőségével aránylag O J l vj «. iskola növendékeinek hivatott serege, teljes joggal kezébe véve a vezetést. Hát nincs fény árny nélkül és igy igazuk lehet, legalább részben, azoknak, kik a műkedvelői kedvnek ily széles körökben való nagy hódításait aggodalommal szemlélik, mert hát a színpadi fényben mutatkozni be a világnak, élvezni a tetszés kitöréseit, királyi, nagy úri szerepet tölteni be, éjjeleket mulatsággal fűszerezve élvezni át s másnap leszállni a hétköznapi élet csendes, fárasztó teendői közé s a napi kenyér utáni látás nehéz küzdelmeit folytatni — oly hirtelen átalakulás, hogy a legedzettebb lelki erőt is kemény próbára teszi s igy a higgadtabban, vagy mondjuk lázmentesen gondolkozók attól tartanak, hogy a műkedvelőséggel foglalkozók egy jelentékeny része, a csábnak ellent nem állhatván, család fentartó munkáját -áldozatul* dobva,, a. könnyebb életmód gyönyorködtetóbb útjaira téved, vagyis megszűnik a hivatás és közélet hasznos munkása lenni. Ezzel a nem egészen jogosulatlan okoskodással szemben azonban mutatkoznak ellenérvek is, melyek a műveltségnek, mű- izlésnek és előrehaladásnak szélesebb körökre való kiterjedését és ennek üdvös és jótéTARCZA. Csendes történetek. — A. »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. — A czigány igazmondása. Nagy sebbel-lobbal czibálta be a kisbiró az öreg Dani czigányt a községházára; lökdösve, ta- szigálva, mint az igavonó állatot. — Jöszte, Ácsi! Megint a biró uram kertje aljában találtalak ■ még pedig a gyümölcsös köziben. Most már nyilván látom, hogy mit kerestél ott. JÖszte! Azzal nagyot lóditott a czigányon, aki minden tagját fájlalva czihelődött be az ajtón. A biró ur komoly hivatalossággal ült asztala előtt és szigorúan vette szemügyre a belépő czigány- vajdát, akit hivatalos minőségében már nem egyszer volt alkalma maga előtt látnia. — Mi jót hozott ?! — Hát, tekintetes, nemzetes biró uram, csókolom a kezit-lábát, ez az imposztor hozott ide, hogy a devla vájja ki a látókáját. — Csendesebben, Ácsi! intette meg a biró. Azután a kisbiró felé fordult, aki azonnal előadta a panaszt. — Hát, biró uram ! A Dani czigány megint rosszban járt. Ott találtam a biró uram gyümölcsösében, hogy mi dolga volt ott, az mindjárt ki fog derülni. Azzal minden előzetes meghagyás nélkül hozzákezdett a motozáshoz. A czigány zsebeiből meg csak gurult elő a sok mosolygó gyümölcsféle, a sok alma, körte és ki tudná megmondani, hogy még mi minden fajta. Mikor a kisbiró elvégezte a hivatalát, biró uram méltóságteljes haraggal fordult a szurtos képű móré felé. — Hát már megest rosszban jártál ? — Nem jártam én, biró uram, csókolom a kézit lábát, rosszban, csak rosszkor, hogy a ló szíjjá ki a szemit. Aztán mondanék én valamit a biró urmnak, hanem ez a szedte-vedte is meghallja. — Ugyan mit mondanál ? Eredj csak, Lőrincz, hátha valamit csakugyan kikottyant ez az Isten férge. A kisbiró erre eltávozott, a czigány meg bizalmasan közeledett a biró asztala felé. — Beszélj, Dani! sürgette a biró, a móré meg csudamódra elfintorította ábrázatát. — Hej, biró uram, csókolom a kezit-lábát, nagy az én mondanivalóm! — Csak ki vele szaporán ! Úgy sincs sok vesztegetni való időm. — Hát, biró uram, csókolom a kezit-lábát, üres otthon a ház, kiröppent az Aranymalinkó 1 — Mit beszélsz, te czigány?* — Csak azt, biró uram, hogy vót menyecske, nincs menyecske! Vót jegyző ur, nincs jegyző ur. Biró uram fölugrott az asztala mellől s úgy megrázta a czigányt, hogy az a községháza udvarára penderült ki. Aztán hazafelé sietett, nem is dühöngött, nem is könnyezett, csak egyenkint dobált ki mindent, ami még emlékeztetné a hűtlen asszonyra. A kisbiró pedig fölfogta a hentergő czigányt * és vitte le megkötözve, mialatt a czigány búsan mormolta: — Egyszer mondtam igazat, akkor is kivertek érte. Csontos István megtérése. Csontos István, a pénzes gazdaember már régen haragban volt a leányával, mert az máshoz ment feleségül, mint Csontos uram kívánta. Juliska pedig ezalatt boldogan, bár szegénységben élt férje urával, Kovács Gyurival. Hanem ez a boldogság nem tartott sokáig. Kovács megbetegedett, hiába volt minden ráolvasás, egy szép napon meghalt, magára hagyva az asz- szonyt és egy gyönyörű, szőkefürtü fiúcskát. Csontos István még ekkor sem engesztelődött meg. Juliska bánatos szívvel temette- el férjét s aztán megindult, hogy becsülettel dolgozzék kis Laczikájáért. Laczika pedig szépen felcseperedett, mindenki csudába, szerette, beczézte a faluban, még Csontos Istvánhoz is eljutott a hire a szomszéd faluból Kovács Laczikának, akit az öreg — minden haragja daczára — szeretett volne látni. A sors aztán úgy rendezte be, hogy Juliska is betege lett a sok nehéz munkának. A jó szomszédok ápolgatták és gondját viselték neki és a szőkefürtü Laczikának is. Úgy alkonyat tájban egyszer kedve kerekedett Csontos gazdának szétnézni a szomszéd faluban, nyilván kis unokáját szerette volna meglátni.
