Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-17 / 51. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 51. sz. 1903. deczember 17. Miként gazdálkodjunk? Ezen czim alatt életbevágó és fölötte tanulságos czikk jelent meg e közlöny múltkori 50. számában Mészöly Ambrus ur tollából. A mai elégedetlen, szegény és kapkodó természetű magyar társadalom számára csakugyan életkérdéssé vált az okszerű gazdálkodás. Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy csak egyszerű életmóddal és észszerű gazdái- kodás fal menthetjük meg édes hazánkat és különösen magyar népünket a végső pusztulástól. Azért hálával és elismeréssel honorálom Mészöly urnák praktikus czikkét. A mezőgazdaság nemzetünknek mindenesetre legfontosabb erőforrása, azért énnek fokozatos fejlesztése legyen legfőbb czélunk, Egyik tollal, jó tanácscsal, — másik példával iparkodjék e czélnak megfelelni 1 Mészöly ur saját tapasztalatait vetve papírra, elég okot szolgáltat arra, hogy tanácsait befogadjuk és példáját hiven kövessük. Gazdálkodási módszerének minden betűje való igazság. Én is tapasztalásból beszélek. Es a mikor újólag fölhívom minden mezőgazda figyelmét ama tanulságos czikkre, nem mulaszthatom el, miszerint egyet-mást én is hozzá ne toldjak. Az okszerű gazdálkodáshoz tartozik még a háziszükséglet takarékos beosztása is. Sok ember dolgozik, fáradozik s még sem megy előre. Honnét van ez ? A legtöbb ember azt mondja; <a sok adó, elemi csapás, forgalom-hiány stb. teszi tönkre a szegény gazdát.» Nincs egészen igy. Igaz ugyan, hogy a magas adókulcs terhesen nyomja vallainkat, de adózás nélkül az állam fönn nem állhat. Adót, elemi csapást, előre nem látott eshetőségeket mind figyelembe kell vennünk házi költségvetésünk összeállításánál. Inkább az évi bevétel többlete lepjen meg bennünket, mint a hiány. Azért helytelenül cselekszik az, ki évi kiadásait nem viszonyítja jövedelmeihez. Ki szokásos kiadásait akkor sem szállítja lejebb: midőn rossz termés, betegség s egyéb súlyos okok jövedelmeit csökkentik. Nem szabad tehát évi jövedelmünket mind elköltenünk, nehogy adósság csinálásra szoruljunk. Mert ha adóságba keveredünk, kamatot is kell fizetnünk s igy kiadásunk mindig több lesz. Lehet adóságot is csinálni, ha például egy ingatlant veszünk s erre valamelyest adósak maradunk, ez nem baj, mert ez takarékosságra sarkal; kivált ha az az ingatlan jóval több tiszta hasznot hoz, mint amennyit adóságunk után kamat fejében fizetni kötelesek vagyunk. Ilyen esetben nem kell egy kis adóságtól visszariadni. — De óvakodjuk élvezetek, drága ruhák s egyéb luxus dolgok miatt adóságot csinálni. A könnyelmű adóságcsinálás már hány embernek okozta vesztét! Ne akarjunk a világ előtt többnek látszani, mint amik vagyunk, mert ezzel csak önmagunkat csaljuk meg. Ne akarjon az iparos és földmives tekintetes, a tekintetes nagyságos, a nagyságos méltóságos urnák látszani. Ostoba ön- ámitás, ha másoknak imponálni akarunk azzal, hogy „én tehetem“. A becsületes munkásság, mértékletesség és takarékosság hozza meg az ipari tekintélyt. Igaz, a költekező és mulatságokat hajhászó embernek sok a barátja, „tisztelője“; de csak addig, mig vagyona tart. Ha elszegényedett, szépen kerülik. A vagyon fitogtatása akkor sem szép, ha tényleg megvan. Az eladósodott embernek fönhéjá- zása, henczegése pedig kész nevetség. Ki követeli tőlünk, hogy lakomákat adjunk, minden költséges dologban részt vegyünk, ha nincs hozzá megfelelő j jövedelmünk ? Senki. Ausztriában, Németországban, Schwaitzban és egyebütt, ahol megfordultam, min- I denütt a legegyszerűbb életmódot észleltem. Miért ne lehetne nálunk is takarékosabban élni ? Járjunk egyszerűen, de tisztán. Vigyázzunk öltözetünkre, mert a ruhán sokat meg lehet takarítani. Együnk egyszerű egészséges eledeleket. Kinek 4—5 kövér sertése van, ne használja fel mind, hanem adja el felét, mikor olyan drága a sertés 1 A ki tehenet nevel, bőségesen jut tejhez, vajhoz, túróhoz. Ezen ételek, valamint a hüvelyesek, egészségesebbek, táplálók és olcsóbbak. Nem kell azt hinni, hogy csak a szalonna, hurka, kalbász tesz jót a gyomornak ; ellenkezőleg, éppen a sok zsíros eledel teszi tönkre gyomrunkat. A pálinkaivás, borozás, sörözés, theázás, örökös dohányzás, mint sok pénzbe kerül évente. E nélkül is meg lehet az ember. Tanuljuk meg az önmegtagadást és ne legyünk rabjai rossz szokásainknak vagy szenvedélyeinknek ! Látnivaló, hogy mindenben takarékoskodhatunk s az egyszerű életmód mellett sokkal egészségesebbek maradunk, és anyagilag gyarapszunk. Az okszerű mezei gazdálkodással karöltve járjon a házi gazdálkodás. Mert nem elég csak szerezni, hanem a szerezményt meg is kell tudni becsülni. Ebben legtöbb szerepe van a jó gazdaasszonynak. Tartsa vissza férjét a fölösleges kiadásoktól. Gyermekeit korán szoktassa mértékletességhez, takarékossághoz és rendhez. Rendezne be házi szükségleteit úgy, hogy jusson is, maradjon is. Gondoljunk mindég arra, hogy milyen jó lesz, — rosszabb idők beálltával, — ha a megtakarított összeghez nyúlhatunk. Nagyon gyenge vigasztalás a legtöbb ember okoskodása ; «majd csak megélünk valahogy !» «Segíts magadon, az Isten is meg segít!» Ez legyen jelszavunk. Jó vagy rossz sorsunknak többnyire önmagunk vagyunk okai. Ki mint vet, úgy arat . . . Nem folytatom tovább. Elég ezen thémából egyelőre ennyi. Csak azt szeretném, hogy szavaimnak foganatja legyen, akkor szivesen irok erről máskor is. Hí minden magyar ember megtanulja, hogy miként kell a földből ezután kétszer-háromszor annyit produkálni, mint eddig : ha jószágot nevel, baromfit tenyészt; ha gyümölcsfákat ü'tef, szóval minden lehetőt pénzzé tesz és pénzét meg is takarója, úgy elnémul a sok panasz. Anyagilag megerősödik az ország s lesz egy boldogabb jövő — magyar vezényszóval. Vissza tehát az ősi egyszerűséghez addig, mig nem késő! Tolna, 1903. évi deczember hó 14 én. Perler Mátyás, kántortanitó. Előfizetőink figyelmébe. Tisztelettel értesítjük lapunk régi és: uj előfizetőit, hogy az 1904. évre megjelent GARAY JÁNOS NAGY KÉPES NAPTÁRÁT, mely rendkívül gazdag tartalmú és magádban foglalja Tolnavármegye teljes czimtárát; is, mindazon előfizetőinknek dij mente 8 en küldj üli; meg, kik jövő évre szóló előfizetéseiket a. kiadóhivatalhoz beküldik. A »Tolnamegyei Közlöny«-t, mely 1904,. január 1-én a XXXII. évfolyamába lép,, ajánljuk olvasóink támogatásába. Hazafias tisztelettel a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. — Rendkívüli közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 15-én rendkívüli közgyűlést tartott gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt,, melyen a megyebizottsági tagok elég szép számmal jelentek meg. A közgyűlés simáns folyt le s alig fél óráig tartott. — Gróf Széchenyi Sándor főispán pont 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést és a részvét őszinte szavaival parentálta el a most elhunyt Spányi Antal nyugalmazott várkapitányt, aki Tolnavármegye esküdje, tb, szolga- birája és várkapitánya volt. Kiemelte, hogy Spányi Antal a magyar szabadságharcznak vitéz honvédtisztje volt és érdemeit O FelTavasz fuvalma leng s a meleg sugarak kinyitják az akácz virágait. Uj élet zsendül erdőn, mezőn s a napsugaras levegőben csattogva énekel a pacsirta. Oly könnyű a felhő, mint egy fehér fátyoldarab egy kékszemü leányka kalapján. Vagy tán nem is felhő s csak kaczérkodik vele az ég. Az utak szélén ? Az utak szélén bimbózó, rügyező fák. A fák alatt a bársonyos pázsiton sétáló, csevegő párok. Ki nem sétált virágzó fák alatt, buja, megrészegítő illatárban ? Egyszer egy tavaszon ? Piruló leányka áll hófehér ruhában oldalunkon s mi mindenféle badarságot mondunk csillagról, illatos mezőről, zengő májusról. Hangunk meg-meg remeg, mint a madáré, mikor az első dalt próbálgatja. A lányka lesüti szemét s mi lágyan fogjuk meg reszkető kis kezét. — Tünde szeretlek . . . S jön rá sok esztendő. A szőke haj sötétedik, a gyermek hó tiszta vonzalma az erős férfi szenvedélyévé alakul. Számot vetünk múltúnkkal, jelenünkkel, jövőnkkel s azt találjuk, hogy egyetlen legnagyobb üdvünk volt, mikor a fehérruhás lány szemérmesen pirulva sütötte le szemét s mi reszketve nyúlunk kezecskéje után. A férfi beváltja a gyermek pillangó szavát s egyenes fővel, büszke tartással áll előtte: — Elmegyek érted a világba és felveszem a harczot, hogy boldoggá tegyelek. Kincset, hirt szerzek neked, mert nem akarom, hogy betölthetetlen kívánságod legyen. Irigyelt és kívánatos helyed lesz s a merre mégy, körül rajong az udvarlók raja. Mindenki kedvedben .jár s érted lesz minden, mert úgy akarom én, aki szeretlek mindenekfelett .... Ugy-e szeretni fogsz ? . . . — De ez nem elég, neki is van egy bizonytalan szava, egy remegő kérése: — ígérd meg szerelmesem 1 Esküdj meg a szivedre, hogy visszatérsz abból a világból, melybe indulsz és nem felejtesz itt engemet! — Esküszöm Tünde, esküszöm. ígérem, hogy visszatérek . . . Aztán a küzdelem, a megpróbáltatás évei következtek. Nem hiányzottak a kisértetek, kik tüzes szókkal estek a férfi elé: — Én vagyok a te szerelmed s te légy az enyém ; gazdagságot akarsz | Van nekem. Lángoló szerelmet akarsz ? Itt könyörög a szivem. — Minek harczolsz, minek harczolsz, minek küzdesz ? Csak egyszer csókolom meg csábos ajakadat, csipetnyi fekete bajuszod alatt, rabszolganőd leszek . . . Hallgass meg engem . . . Csongor felállt s fagyos, hideg mosolylyal mérte végig a gyönyörűséges asszonyt. Szive hangosan, diadalmasan beszélt: — Van egy fehérruhás leány, aki rám vár. Liliom fehér palást tündér termetén, s a tiszta szerelem rózsái koszoruzzák kedves formás fejét . . . Én csak őt szeretem . . . S a szent sziget már fölcsillant a távolban, kék ég nevetett fölötte, a domboldalakon rőzse- lángok lobogtak s szerelmes nimfák hemperegtek az illatos réteken . ... Csak ép egy pár hiányzott. Aranygálya lobogózva várta, czigányok hegedűjüket gyantázták s kinyílott a piros rózsa, fehér rózsa szép menyasszony főre . . . És irt Teréz — és Csongor i* hárfát f** 0 g 0 Strohn 5 A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségei légzőszervek hurutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárhurc különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek, is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoffmann La Roche & Co. vegyészeti erv? 1 b; (Svajcz).
