Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-29 / 5. szám
XXXI. évfolyam. 5. szám. Szegzárd, 1903. január 29. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi Előfizetési ár: Egész évre.............................12 kor. — fill. Fél évre 6 „ — „ Negyedévre . . ... 3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjeleli: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap Hetenként egyszer, csötőrtökön. szellemi és anyagi részét illető minden közieméNyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. nyék, hirdetések és felszólamlások intézendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig .......................3 kor. 74 fii. 10 0—200 ............................... 5 „ 74 „ 200—300 .,....................... 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával tő®. r Építsünk leányiskolái A szegzárdi polgári leányiskola, vármegyénk ezen egyetlen felsőbb női tanintézete, helyiség dolgában tarthatatlan állapotba jutott. Daczára, hogy felállítása óta harmincz év eltelt s ez alatt tanulóinak száma háromszorosra emelkedett, a polgári fiú iskolával egy fedél alatt, akkori szűk helyiségeiben szorong s helyzete immár közegészségi szempontból is erősen kifogás alá esik. Nem is beszélünk a kényelmi szempontokról, melyek minden bírálat alatt állanak; például, hogy az igazgatóságnak nincs külön helyisége, hanem valamennyi tanitó- hölgy egy szobácskára van szorulva, mely éppen elég arra, hogy téli időben felső öltönyeik ruhatárául szolgáljon; s ha az igazgatónő azon helyzetbe jut, hogy valami kényesebb természetű ügyet négy szem közt kell elintéznie, akkor társnői kivonulhatnak a folyosóra s dermesztő hidegben ott elmélkedhetnek helyzetük kifogástalan volta felől; hogy nincs egy termük, vagy csak nagyobb szobájuk is, hol a nagyon látogatott záróünnepélyeket megtartani lehetne, hanem ilyen alkalmakkor kénytelen az egész iskola a »Szegzárd Szálló« nagytermébe áthurczol- kodni, hogy a közönséget alkalmas helyiségben fogadhassák ; hogy nincs külön vegytani termük S más helyiségeik, melyek a czélszerü tanítás legelemibb feltételei. Hanem az már teljesen tűrhetetlen, hogy óra közben, a szünetek alkalmával, a szobák szellőztetése szükséges lévén — s téli időben az udvarra nem mehetvén, — a 180 leánygyermek ott szorong a szűk folyosókon, elzárva minden szabad levegőtől, egyenesen egészségük komoly veszélyeztetésével. A polgári fiú- és leányiskola jelenlegi telke már úgy be van épitve, hogy arra, miszerint ott valami pótépitkezés hajtassák végre, gondolni sem lehet s igy ha a létező bajok orvoslását komolyan akarjuk, egyik vagy másik iskola számára uj otthonról kell gondoskodnunk. Belátta ezt már évekkel ezelőtt a községi iskolaszék s tudatában annak, hogy a község jelenlegi anyagi helyzetében arra, hogy maga a község gondoskodjék uj helyiségről, gondolni sem lehét, kérte a vallás- és közoktatási minisztériumot, hogy a tandíjat, mely aránytalanul csekély volt, kétszeresére felemelhesse s az ily módon nyert többletet az épitendő uj iskola alapjaként kezelhesse. Az engedély erre megadatván, már csinos összegecske hevert tőkésítve a takarékpénztárakban, midőn közbejött a- hűtlen kezelés felfedezése s annak szomorú eredménye, hogy az alap 9000 koronával megkárosittatott. Majdnem újra kellett a gyűjtést kezdeni. De ennek daczára ma már ismét az a helyzet, hogy bizton várható, miszerint nehány év múlva együtt lesz a 20.000 korona, mely összeget mi az építési vállalkozás megkezdésére szükségesnek tartunk.“ Az építési költség nagy zömét azután úgy lehetne beszerezni, hogy a község hosz- szabb lejáratú évjáradékos kölcsönügyletet kötne, — mondjunk hozzávetőlegesen 60.000 koronát, — melynek esedékes évi járulékainak fedezésére szolgálna az e czélra kormány engedélylyel fordítható tandíj fölösleg, úgy, hogy a községre ebből nem származnék semmiféle újabb teher, csupán csak a közvetítés keresztülvitelét vállalná magára. Ha azután az iskolaszék ki tudná mutatni, hogy az uj iskola építésére szükséges összegből már 80.000 korona rendelkezésére áll, akkor -j- azt hisszük — sikerrel tehetne lépéseket állami segély kieszközlésére ; mig, ha a község az eddigi modorban jár el s előbb akar segélyt kieszközölni, mielőtt alapot kimutatni képes volna, könnyen ismétlődhetnék a közoktatási kormány rideg közlése, mely szerint a községet állami segély iránti kérelmével, alap nem létében, kereken elutasította. így történt ez a főgimnáziumi épület emelése alkalmával is; együtt volt már a szükséges összeg, csak 100.000 korona TARCZA. Csak álmodunk.+ Csak álmodunk, csak képzelődünk! Való helyett phantómot űzünk. De mint lepke nyomába: Mi is futunk-futunk utána. El-eltünik. egy pillanatra, Majd látjuk ismét szebb alakba. Ezer alakban, ezer csábbal Eagad tovább-tovább magával. De, bárha megcsal is ezerszer, Reméljük, hogy elérjük egyszer, És átöleljük éji kéjjel, Mit annyi más sohasem ér el. S majd elfáradva, összetörve, Ha látjuk eltűnni örökre, Végsőt lehelve hülő ajkunk; Még akkor is felé sóhajtunk! Borsos István. * Borsos István- némedii ev. ref. lelkésznek most ßjegjelent »Csend« czimfi verses könyvéből veszszük a fenti költeményt. A könyv, megszerzését melegen ajánljuk. Ára csak 2 korona. Megrendelhető a szerzőnél Tolna-Némediben. A kályha mellett. — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárczája. — Ilyen veszett hidegben válik be legjobban a pipálás mestersége. Aki kávéházba nem igen jár s aki kaszinókban, a kártya körül nem igen találja fel magát ; annak számára, úgy este felé, a kályha melletti karosszéknél, a világon már jobb helyet ajánlani, minden erőködés mellett sem lehet. De ne gondoltassék ám, hogy ez magában véve elég volna: ide még pipa is kell, a mely illőképen szelei s még valamelyest jó dohány is, a melyet legajánlatosabb a trafikból beszerezni, mivel hogy azon hiedelem, mintha a szűz dohány amannál jobb volna, nem egyéb ájtatos magyar babonánál, Valóságban úgy áll a dolog, hogy kegyetlen szénaszaga van szegénynek, s elégés szempontjából sem mutat valami nagy iparkodást. Egyszóval a pipázási törvény megtartásához nem kell valami nagy mesterség. Az ember hát csak csendes szellemtelenséggel nézi, hogy miként gomolyog a pipa füstje, amely később rendes felhő-formájú lesz, majd mint egy hosszú nyelv, úgy megnyúlik s mindinkább közelebb húzódva a kályha ajtajához, azon szép csendesen kioson. Csakhogy Manczika leányom az ilyen természeti tünemények iránt kellő méltatással még nem igen viseltetik. Nagy dér-durral pördül az ölembe, s a füstfellegeket úgy össze-visszazavarja, hogy most már mindenki csak közönséges füstnek nézné őket. . . No de a füst ezt valahogy csak szótlanul eltűri, de hát nekem keményen megparancsolódik, hogy valami szépet meséljek. De hát mikor már mindent elmeséltem. Volt már mese a királyfiról, törpéről, tündérről, kutyáról, rókáról, cziczáról, a hegedülő denevérről és a falábú krokodilusról is. Keblemnek eme dúló töprengéseit nem késtem Manczi előtt kitárni, azonban hiába, mert ő azokat semmibe se vette, sőt szives volt figyelmeztetni, hogy oroszlánról eddig még szó sem esett. Ezt nagyon el kellett ismernem, de viszont esdve kértem a kis zsarnokot, hogy gondolja meg azt, hogy lehet-e egy szerencsétlen apától igazsággal követelni, hogy a természetrajzban emlegetett minden állatfajnak apró kalandjait és családi viszonyait ismerje? — Manczi erre a legcsekélyebb habozás nélkül kijelentette, hogy: igen. Ezt nem lehet megfelebbezni. Külömben is, hozzá voltam ahhoz szokva, hogy Manczi minden méltányosság nélkül kezei engemet s igy nem ájultam el, sőt nagy szorultságomban eszembe jutott egy fogorvos barátom, aki egy oroszlánról egyet- mást elmondogatott. Elmeséltem tehát ezt a dolgot is. Manczi nagyon meg volt velem elégedve, megveregette a vállamat s kijelentette, hogy nem is hitte volna, bogy ilyen okos vagyok. Persze, hogy az egész történetet minden felé elmondogatta, csakhogy szokásához híven annyi önkényes változtatással, hogy méltán tartok tőle, hogy a fogorvos vagy az oroszlán révén valami rágalmazási és becsületsértési pörbe fogok keveredni. Hogy ezt elkerül.
