Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-10-08 / 41. szám
1903. október 8. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 41. sz. 5. t Dr. Szeredy József halála. A pécsi székeskáptalannak ismét gyásza van. Hosz- szas és kínos szenvedés után folyó hó 6-án délelőtt fél 12 órakor dr. Szeredy József székesegyházi kanonok, székesegyházi főesperes, zsinati vizsgáló, pápai praelatus stb. életének 74-ik évében elhunyt. Halálának hírére a szekszárdi kath. olvasókörre is kitűzték a gyászlobogót. Temetése folyó hó 8-án délelőtt 10 órakor ment végbe nagy pompával. Koporsóját a székesegyházi sirboltban helyezték nyugalomra. Az. elhunytban Szeredy János szekszárdi hentesmester testvér bátyját gyászolja. Rövid életrajza a következő: Szeredy József dr. született Szekszárdoni 1831-ben. Atyja a szürszabó mesterséget folytatta. Az elemi iskolában már leltünt éles eszével és nagy szorgalmával. Atyja a gimnázium elvégzésre Kalocsára viite. A theologiát Pécsett hallgatta. 1854-ben elvégezte a theologiát és ekkor pappá szentelték. Az első parókiája a sombereki volt. Két évre rá kinevezték a pécsi főgimnáziumhoz tanárnak, ahol a mennyiségtant, mértant és a szépírást tanította. Kilenc- évig működött a gimnáziámban és ekkor az 1865 ben újból megnyílt pécsi joglyczeumhoz a püspök a római jog és a kánonjogi tanszékre kinevezte tanárnak. 1874-ben szentszéki ülnök lett, 1882-ben pápai kamarás, 1883-ban a jogliczeum proclirektora és zsinati vizsgáló. Öt év múlva a király, a püspök előterjesztésére, kinevezte pécsi kanonokká és ugyanekkor elfoglalta a székesegyházi plébánia hivatalt. E piebánosi minőségében 1893-ig működött. Még 1891 ben a király kinevezte a Bol- dogsagos Szűzről nevezett czimzetes almádi apáttá ; 1898-ban a király kitüntette a III. oszt. vaskorona renddel, 1899 ben tolnai főesperes lett, 1900-ban székesegyházi főesperes, 1902-ben pápai praelátus. Az irodalom terén is néhány értékes munkával szép sikereket ért el. Legnevesebb munkája a 2 kötetes «Egyházi jog«-a, mely két kiadást ért el, mivel a jogi főiskolákon nagyobbrészt ezt a müvet adják elő. Pécs sz. kir. városnak csaknem három évtizeden át törvényhatósági bizottsági tagja volt. — Szivére vette az elválást. Nem a legjobb viszony volt Vigh János sióagárdi földmives és felesége között, mert a békétlenség annyira fejlődött, hogy a házaspár elvált egymástól. Ezt az elválást Vigh Jánosné, ki apjához költözködött, annyira a szivére vette, hogy a napokban, a mint Szekszárdról hazaérkezett, tiz éves kis leánykáját szépen felöltöztetve temetésre küldötte, ő pedig a kocsi félszerben felkötötte magát. Mire tettét észrevették, a szerencsétlen asszony már meghalt. helyt adnak egy-egy gyönyörű kies völgykatlannak. Hegyszakadékok, szikla, kopár hegy és fával fedett, völgy majd újra sziklák következnek egymásra. Nincs költő, ki méltóan megtudná énekelni a Duna e részének szépségeit. Hol van az a festő, akinek volna olyan ecsetje, amelylyel ezt hűen lefesthetné ? Azt mondanák, a fesményben gyönyörködve : szegény, bolond festő ! Milyen élénk képzelő tehetsége lehetett. Hiszen sehol sem lehet a valóságban ilyen gyönyörű helyet találni! Vagy hol van a zeneszerző, aki a sziklák halk majd erőssé váló susogását, mormolását s ezzel gyönyörű szinfóniát képező vizcsobogást kottába tudná szedni? Majd a belé vegyülő madáréneket, amelynek az előbbi kísérőül szolgál . . . Hol van az a művész ? Nincs ! olyan nem születik ! Csak itt hallható ez, csak itt látható szép Magyarországban a maga valódiságában ! . . . Amint megpillantja az utazó e szépségeket önkéntelen is ajkára száll e nagy szó : «Oh hatalmas Isten! Te alkotád ezt!» A balparton ott van a hatalmas alkotás, a Széchényi ut, mely Bánáttól Orsováig vezet néhol egészen a sziklák alatt fut végig a Duna partján. A jobb parton, a modern teknika eszközeivel elkészített Széchényi-uttal szemben van a régidőkre emlékeztető Traján-ut maradványa. A Kazán szoros végével maga Traján által felállított tábla a Traján tábla van, amely az ut befejezésének és az első dácziai hadjárat emlékére 102-ben Kr. u. emeltetett. A baloldalon- Jeselnicza marad el, a jobboldalon Tekia, egy török időkből eredő falu, mely azonban egészen elszerbesedett. Vele szemben van a magyar határváros, Orsóvá. (Vége következik.) — A politika áldozata. Friedrich János dombóvári gyepmester e napokban a korcsmában iddogált, miközben egyik téglamunkással a politikai helyzetről és a jelenlegi válságos időkről beszélgetett. De azért politika, a politika, hogy különféle nézeteltérés legyen. Szóval nemcsak a honatyáknak van politikai nézetük, meggyőződésük, a melyért készek síkra is szállani, hanem a nép egyszerű emberei között a kurta korcsmában is vannak ilyen határozott elvek. Friedrich is más nézeten volt, mint mulatótársa. A nézeteltérés vitára adott okot. Da hogy egyik sem bírta a másikat kapaczitálni, csakhamar a személyeskedés terére került a dolog. A vége az, hogy Friedrich ma életveszélyes sebekkel fekszik a kaposvári kórházban. A téglamunkás ugyanis késével sulyo san megsértette. Mély szúrást ejtett a veséjébe és teljesen átvágta egyik arczát. A sebeket dr. Neumann Jónás varrta be. Életbenmaradásához kevés a remény. — Két utazó ügynök Tolnavármegye területén való működésre fix és jutalékra felvétetik. írásbeli ajánlatokra azonnal válaszol a Singer Co varrógép részvény-társaság Szekszár- don. Ugyanott személyesen is jelentkezhetni minden szombat és vasárnap, a délelőtti órákban. — Tanonczul felvétetik 2—3 középiskolát végzett, jól nevelt fin Molnár Mór könyvnyomdái intézetében, Szekszárdon. IRODALMI CSARNOK. A príma gentryk. — Elbeszélés a falusi életből. — Irta: STUBENWOHL GYULA. 13. (Folytatás és vége.) VI. A házasság örvényébe. A következő év május elején egyik szép tavaszi napon megtörtént a Sziegwárth Nusika menyegzője is a postamesterrel. A lakodalom lefolyása hasonló volt a Cserkuthy Lauráéhoz. Természetes, itt is a bömbös Hórgassy volt a násznagy s a vőfélyszer epeket ugyancsak a s . . . . i segédjegyző és Laky Vincze töltötték be. Ez a lakodalom aztán hét vármegyére szóló volt, teljes egy hétig tartott; a bömbös Horgossy egy egész kis vagyon értékű összeget elmuzsikáltatott, az ispán ötször józanodott ki, hogy ismét «elszeren- csétlenülhessen«. A vége aztán az lett, a mi a szoros barátság, ismeretségből folyólag előre látható volt. Az s . . . . i segédjegyző megkérte a Sziegwárth Irén kezét. A Sziegwárth-mama örömében keblére ölelte a nótárius-csemetét s azután futott, hogy a kis Bellának megvihesse az uj hirt. Keresték kutatták a kis szőke Bellát, de nem találták sehol. Végre a bömbös Horgossy akadt rájuk a szalonban, a hol egy pálmavirág lombjai alatt a Czunczi gyerekkel ugyancsak szedték egymás ajkáról a mézet. A bömbös aztán galléron fogta őket és vitte az étterembe, a hol már együtt volt az egész lakodalmi népség, élükön a Sziegwárth-mamával, a ki mellett az s . . . . i vicze-nótárius suttogott édes-mézes szavakat menyasszonyának Irénnek. Mikor aztán az egész társaság már együtt volt, a bömbös oda állt a Sziegwárth-mama elé s kiütötte a «Brustkartl»-iját, imigyen kezdé mon- dókáját: «Nagyságos Asszonyom ! Kedves Vendégek ! Az emberi szeretet legszentebb törvényeire hivatkozva, a midőn Nagyságodnak hozzám és véreihez fűzött évtizedes rokonságát, barátságát hangoztatnám: biztosítom Nagyságodat jövőben is állandó rokoni vonzalmam és nagyrabecsülésemről. Jó sokan pedig csak jót kívánhatnak és tehetnek. Évtizedes rokonságunk alatt én Nagyságodtól soha semmit még nem kértem. Engedje meg Nagyságos Asszonyom, hogy ma ezen a jeles ünnep-napon — midőn leánya, Nusika ő nagysága menyegzőjét ün- : nepeljük — első kérésemmel fordulhassak Önhöz. E kérésem abból áll, hogy ezennel megkérem Bella kisasszony ő nagysága kezét Laky Vincze barátom részére. Dörgő éljen hangzott erre fel most az ebédlőben. A Sziegwárth-mama szemeiből patakként omlottak a könyek, azután átölelte az előtte álló jegyespárt Lakyt és a kis Bellát és meghatottan adta rájuk áldását: — Ha Isten is úgy akarja; legyetek egymáséi És amig a Sziegwárth-mama könnyes szemeit törülgette, a Czunczi gyerek egy édes, forró puszit lopott ell a Bellácska ajkáról; azaz, hogy nem igen kellett már lopni, mert a kis Bella maga is szivesen ajándékozta. Aztán suttogva, halkan egymás fülébe súgták : — Édes, édes Bellácskám I — Édes, édes Czunczikám 1 — Fogsz-e még jobban szeretni ? — Jobban, mint az életemet. Egész a sírig! E kedves párbeszédet a bömbös kurjongatásai szakították meg, aki a nagy asztalt verte az öklével; „Eb fél, kutya íél, Míg az ipam-napam él, Huj-haj Jakab nap Asszonyt szerzek magamnak 1“ Az alatt, mig a bömbös emez érzelemgerjesztő nótájához a taktust verte, borízű, rekedt éljenzés hallatszott az ajtóból az ispán a kántorral összeölelkezve igyekeztek bejutni, a bevett »szeszélyes« italok hatása alatt azonban kimerülvén, csak a fal támogatásával tudtak begurulni. A bömbös Horgossy segített rajtuk: az egyiket a jobb, a m ásikat a bal hóna alá vette és visszakvártélozta őket az ivószobába. . Egy füst alatt a Nusika menyegzőjével megtartották még aznap a kettős eljegyzést. Aztán, mikor -vége volt a dáridónak, s a ven* dégek már elutaztak, a két testvér : Irén és Bella ugyancsak hozzáláttak a kelengye készítéséhez. Őszre mindennel készen voltak, s uj borra megtartották a kettős lakodalmat. A lakodalmon újból ismétlődött a sok mindenféle, a melyeket az előbbi fejezetekben már elmondottunk volt. A menyegző ősi magyar gentry szokáshoz híven egy hétig tartott. Aztán a boldog férjek hazavitték az uj asszonyokat. A boldogság a tetőpontra hágott; ugyanis az s .... i segédjegyzőt jegyesi ideje alatt egy jó anyagi viszonyok közt élő faluban jegyzővé választottak meg. Olyan nótáriát kapott, hogy — azt mondja — nem cserélne egy püspökkel. Laky Vinczéhez sem volt mostoha Fortuna asszony. Menyegzője előtt pár héttel egyik bagó- vasuti állomásra főnökké nevezték ki. A bömbös Horgossy azon kezdte, hogy mindkét párt borral, lábas jószággal s több efélével kistáfírozta majd egy évre valóval. Az ispán hordta szét a »nászajándékokat« nagy szekereken. A nagy munka után az ispán beteg lett, kiütött rajta a borkórság, mire a bömbös Horgossy penzióba tette ; azonban nem eresztette el a háztól, már csak a régi jó idők kedvéért sem. Most igen jó dolga van, egész nap pipázik, vagy pedig a Horgossy Muki gyerekei — a bömbös csemeték — szamarasdit játszanak vele a parkban. A Sziegwárth leányok, illetve most már asszonyok boldogan élnek férjecskéikkel egyetemben, ki-ki a maga portáján. A csendes családi életet mi sem zavarja: — csak néha-néha átjukkerez hozzájuk, hol egyikhez, hol a másikhoz a bömbös Horgossy, hogy egy névnapot, keresztelőt, lakodalmi évfordulót tartsanak, melyre az ispánt soha sem felejti el magával vinni. így múlik az idő a kékvérüeknél azóta, s a vezérszerepet mindig a két prima-gentry; a bömbös Horgossy és Laky Czunczi viszik, okulva Mokkány Bérezi mondásán : -»Mivé' hogy csak az vóna az mienk, a kit az nyeldeklőnkön leeregetünk /« TÖRVÉNYSZÉK. A szekszárdi kir. törvényszéknél főtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1903. évi október hó 12-én. Becht Jánosné ellen, emberölés miatt. 1903. '.évi október hó 13-án. Budai Sándor ellen, szándékos emberölés miatt.
