Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-09-24 / 39. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 39. sz. 1903. szeptember 24. — Az uj helységnevek. Lapunk múlt számá­ban közölt hírünk kiegészítéséül közöljük még a következőket: Szegzárd ezentúl *Szekszárd*-nak, Tápé > Kistápé«*nak, Agárd > Sióagárd* -nak, Pilis '»Sárpilis*-nek, Hidegkút »Keszőkidegkut*-nak, Né- medi »Tolnanémedi «-nek, Kónyi *Nagykónyi « -nak, Majsa » Majsamtklősvár« -nak, Szántó »Koppány- szántó«-nak, Szemcse-Csehi »Szemesed*-nek, Tót­kér »Magyar kér* -nek, Tótkeszi »Magyarkeszi* -nek, Apáti •»Bátaapáli*-nak, Dőripatlan *Dőrypatlan«- nak, Varasd »Bonyhádvarasdi’Vűáí írandó. — A népfölkelők jelentkezése folyó évi ok­tóber 12-én lesz Pakson. A közös hadseregbeliek szemléje 17-én, a honvédségé pedig 26 án fog a községháznál megtartatni. — Szocziális gyűlés Ozorán. Szocziálde- mokrata népszónokok jártak f. hó. 13-án Ozorán. Délután 2 órakor tartották meg gyülésöket a köz­ségház terén. Sok volt a kiváncsi hallgató, elv­társa azonban még kevés van Csanádi Jánosnak, ki beszédében a kisbirtokok tehermentesítését, az állami kiadások csökkentését és czélszerübb fel- használását követelte. Beszédének két első pont­ját kimerítvén, helyét az emelvényen egy környék­beli szónok foglalta el, ki »A mult«-at és »A va­kolhat szavalta el nagy hévvel; »fűszerezve« sa­ját közbevetett magyarázataival. Végül Csanádi folytatta beszédét, szervezkedésre híva fel az elv­társakat. Ekkor már a templomból hazatérő hivők sokasága is csatlakozott a tömeghez, hallgatva a tüzes szavallat és beszéd végét, mely nekik szó­lott, kik »a népbolonditók« hatása alatt állanak. A beszéd végeztével a lealázott hallgatók — büszke véreink — csöndesen távoztak. A legtöbb úgy nyilatkozott, hogy »nem hoz ez nekünk semmit« . . . De igen, a hivő kétkedve tekintett hű imakönyvére. — Öngyilkosság Pakson. Dömötör Lajos 63 éves ref. vallásu agglegény f. évi szeptember 21-én reggel 4 órakor felkelt és az udvaron levő prés­házban, a pár nappal ezelőtt vásárolt forgópisztoly- lyal szivén lőtte magát és rögtön meghalt. Tet­tének oka ismeretlen. — Sikkasztás. Bakó István decsi lakos közös háztartásban élt Szabó Júliával, aki a benső viszonyt megunva, Bakótól eltávozott. Távozásakor Bakó azon szomorú felfedezésre jutott, hogy 240 korona készpénzét Szabó Julia elsikkasztotta, kit ezért a szekszárdi ügyészségnek feljelentett. — Pakson folyó hó 21-én megtartott orszá­gos vásár a szarvesmarhák közt fellépett járvány miatt nem volt látogatott s csak 230 ló adatott el. _4 _____________________________________________ — Barna nyelü. Közönséges esőernyő. Gummi karika volt rajta. Tyüh az áldóját, gondoltam magamban, ez a leírás teljesen ráillik az én ernyőmre; utóvégre mint esernyőtolvajt hazatolonczolnak s mi lesz ak­kor az én további utammal ? ! De azért biztos voltam, hogy van még igaz­ság a földön, bajom nem történhetik. Mert bizo­nyítani tudok. Ugyanis a hajóban Zimonyba menet még Budapesten rábíztam kofferomat, felöltőmet és esernyőmet egy pinezérre, hogy vigyázzon rá.. Az pedig úgy vigyázott, hogy esernyőmet Zimonynál két darabban adta át. Ott a nyelét megcsináltattam, illetve újat tetettem bele. No — godoltam — ha arra kerül a dolog, csak mellettem bizonyít az a bácsi, aki megcsinálta. Átadtam a szekrény kulcsát a portásnak, tanút is hívtam magammal és felmentünk szobámba, ki­vette az esernyőt; nézi, nézi, végre megszólalt: — Úgy látszik ez az ! Dühbe jöttem. Rákiáltottam : — Ugyan ne izéljen! Hiszen nem is látta maga ezt az esernyőt életében még. — Hisz, — éppen az kérem — mondja meg­szeppenve — hogy az angol űrét sem láttam, meg a nagyságos űrét sem 1 Nevetni szerettem volna. Erőltettem is, de nem jött mosoly az ajkamra. Meghagytam neki, hogy vigye el az esernyőt az angolhoz és mutassa meg, hogy ez-e az ? Aztán jöjjön vissza, mondja meg. Mert ha sokáig kelle­metlenkedik velem egyszerűen feljelentem becsület- sértésért stb. Szóval rettenetesen megijesztettem. , Vitte az esernyőt át Zimonyba az angolhoz. Én pedig a konak felé tartottam. Be akarok menni a főkapun, persze az őrt- álló katonák nem engednek. Utasítanak a Szkupsti- nához. Onnét a «Hof civilisten amt»-hoz, vagy mi­nek mondta tört németséggel az ott őrt álló katona. — Jogtudori Vizsga. Szilágyi Ernő szegzárdi kir. törvényszéki aljegyző a budapesti tudomány egyetemen letette a jogtudori vizsgát s folyó hó 26-án avatják jogtudorrá. — A bátaszéki templomszentelési rendező­bizottság. A róm. kath. hitközség tanácsa f. hó 13-án tartott ülésén a templom felszentelési ün­nepségek rendezésére a következő tagokból álló bizottságot küldötte ki: Bakó Mihály, Bátor Bá­lint, Bajomi Vilmos, Erdős Gábor, Góczy N. János, Győry Vilmos, Gyomlay Kálmán, Janosits Károly, Joó Károly, Káin Ábel, Kleiszner György, ifj. Mayer Ignácz, Mayer János, Mittweg Béla, Molnár József, Partos Vilmos, Schuller József, Szebényi Mihály, Szélig Gáspár, Thész Lőrincz. A bizottság f. hó 14-én tartotta alakuló ülését, a melyen meg­választotta a tisztikart, meghatározta az albizott­ságokat s megválasztotta annak tagjait. Megvá­lasztották elnöknek Gyomlay Kálmánt, jegyzőnek Mittweg Bélát. Az egyes bizottságok tagjai lettek és pedig a fogadó bizottságé Bátor Bálint, Bajomi Vilmos, Erdős Gábor, Győry Vilmos, Mayer János és Szélig Gáspár; az elszállásoló bizottságé Schu­ler József, Kleiszner György és ifj, Mayer Ignácz; a rendfentartó bizottságé Bakó Mihály, Góczy N, János, Mészáros Ignácz, Szebényi Mihály, Schuler József, Janosits Károly és Thész Lőrincz; a ban­dériumot rendező bizottságé Schuler József, Thész Lőrincz és Molnár József; a fáklyás menetet ren­dező-bizottságé Janosits Károly és Bajomi Vilmos; bankettet rendező-bizottságé Gyomlay Kálmán, Káin Ábel és Partos Vilmos; a küldöttségeket elrendező bizottságé Földes Dezső, Joó Károly és Mittweg Béla. Minden az ünnepségre vonatkozó dologban a bizottság jegyzője, Mittweg Béla készséggel ad felvilágosítást, a kinél a lakás megrendelés is esz­közölhető. — A helyhez kötött (stabil) gőzgépek ke­zelőinek a pécsi kereskedelmi és iparkamara ál­tal Pécsett rendezendő tanfolyamra f. évi októ­ber hó 15-ik napján nyílik meg, s deczember hó végéig tart. E tanfolyamon a stabil gőzgépek szerkezete és kezelése fog taníttatni. Hallgatókul csak azok vétetnek fel, akik már a kazánfűtők és lokomobilkezelők tanfolyamát elvégezték. A jelent­kezők az előző tanfolyamokról szóló bizonyítvá­nyaikat tartoznak előmutatni. A tandij 10 korona, a melyet a beiratás alkalmával kell lefizetni. A beiratások október hó 1-jétől 12-ig tartatnak a pécsi kereskedelmi és iparkamarában a hivatalos órák alatt. Vidékiek a tandíj beküldése mellett levélileg is beiratkozhatnak. . Oda megyek, egy kis szobában ült egy néhány «nagyfejü». Bemutatkozom s megmondon, hogy a királyi palota megtekintésére szeretnék engedélyt nyerni. Továbbá — mivel hallottam, hogy a ki­rályhoz igen könnyű bejutni, mert az mindenkit fogad, mondtam, hogy audencziára is szeretnék jelentkezni. — Gut ist! Also, was sind sie eigentlich ? — kérdi egy ősz szakállu, jóképű bácsi. — Journalist! — So, Journalist ? ! Azzal felkelt, odajött,, bemutatkozott, kezet nyújtott és igen barátságosan beszélgetett velem, biztosítván arról, hogy minden óhajom teljesedni fog. Nevét nem tudtam megjegyezni. Persze, hogy nem igen érteni meg a bemutatkozásnál, csak annyit értettem, hogy ő a nis-i királyi birtok főfelügyelője és igazgatója. Amint igy beszélgetünk, bejön a miniszter- elnök és a hadügyminiszter. Mindnyájan felálltak. Én is azt tettem. Avakumovics beszélt ott egy udvari tanácsosfélével, aztán sarkon fordultak és eltávoztak. Én pedig tovább beszélgettem avval a bácsi­val. Tanácsolta, hogy csak mondjam, hogy újság­író vagyok és akkor mindent megengednek. Úgy látszik, Szerbiában az újságírók nagy tiszteletnek örvendenek. Aztán mondták, hogy majd délután 4 órakor jöjjek el, akkor ott lesz az őrnagy ur ő excellen- ciája, aki főnöke a hivatalnak és a gazdasági ügyek vezetője. Tőle kell az engedélyt kérni és nála kell mindent bejelenteni. Elbúcsúztam s elmentem a régi temetőbe. Ott van ez mindjárt a konak mögött, alig egy fél kiló­méternyire. Nagy, bolthajtásos kapun át jutni a térről a temetőbe. Balra az őr lakása van. Az ut sírok és fa csoportok között vezet az Obrenovicsok temetkezési helyéhez, a Szent Márkus kápolnához. (Folytatása következik.) ’ — Vármegyei naptár. Az 1904. évre szóló Garay-naptár készülőiéiben van. A czimtári rész ezúttal meg bővebb lesz; az összes hivatalok, lel­készek, tanintézetek, testületek, egyesületek, ezé- gek, pénzintézetek, elöljáróságok, tanítók, posta- és táviró állomások stb. pontos czim- és névjegy, zéke benfoglaltatik. Szépirodalmi részében ismét vármegyénk legkiválóbb íróitól fognak megjelenni közlemények. A jövő évi Garay-naptár főleg beze- rédj István emlékének lesz szentelve, mert az 1904. évben valószínűleg szobrának fölállítása is sorra kerül 1 Képei közül felemlítjük Csók István hírneves művészünk remek »Sárközi keresztelőjét« és egy másik sárközi képét. — Nagy tűz. Szak csőn folyó hó 9-én, szer­dán délután 1 órakor Wurm Ödön és Társa Merikó nevű tanyáján tűz ütött ki. Leégett 3000 kereszt szalma és pedig 1800 kereszt buzaszalma, 600- kereszt rozsszalma és 600 kereszt zabszalma. Hogy a közvetlen közelében levő, alig 30 lépés­nyire levő 100 méter hosszú szarvasmarha akol le nem égett, egyedül a szakcsi tűzoltóság érdeme, akik a tűz jelzése után rögtön két fecskendővel a községtől három kilóméiernyi távolságban fekvő tanyára siettek Fetter Gyula elnökkel élükön s a tüzet a nagy szél daczára csakhamar lokalizálták. — Mászlony pusztán szeptember 7 én este tűz támadt, melynek egy kazal maglóhere és egy csép- lőgépgarnitura összesen 20,000 korona értékben esett áldozatul. A * tűzhöz a dombóvári tűzoltóság is kivonult. A csendőrség a gép fűtőjét feljelentette, mert a gép kéményére nem alkalmazta a szikrafogót. — Szélhámos utazó. Tolnán furfangos mó­dón tett szert útiköltségre egy uriasan öltözött házaló, ki állítólag decsi helyettes tanító. Azzal a panaszszal állott elő papoknál, tanítóknál, hogy őt megválasztották Decsen a róm. kath. iskolához helyetteshez s a dombori hajóállomásról hazaszál­lítják. — A decsiek azonban ti e m jöttek, s az állítólagos népnevelőnek gyalog kellett Tolnára besétálnia. Pénze elfogyott s igy kény­telen az intelligens elemhez folyamodni kölcsönért. »Csak egy koronára van szüksége, — úgy mondá — mely összeget másíiap azónrial póstán vissza­küldi«. Ezt mondta mindenütt s ki ne hitt volna szavainak! Meg is kapta a kölcsönt; hisz a meg­szorult embert (pláne kartársat) kisegíteni feleba­ráti kötelesség . . Csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy a decsiek is részesültek e azon szerencsében,, hogy eme szélhámos ur becsapta őket. — Furfangos csalók. A most megtartott szekszárdi országos vásárban furfangos módon csapta be Lakatos József szabadkai lócsiszár két társával Gáncs József szedresi gazdát. Az eset igy történt: Gáncs két szép lovat árult, melyek test­vérek között is megértek 450 koronát. A szép lovak feltűntek Lakatos lócsiszárnak, aki úgy sze­rezte meg azokat, hogy a vele szövetségben álló két ismeretlen ember először Gáncs fülehallatára az ő két 50 koronát érő gebéjére alkudott, ígérve azért 600 koronát, amiért azonban Lakatos nem adta oda lovait; mert — úgymond — ő csak cserélni szeretne. Ezután a két czinkostárs rábe­szélte Gáncsot, hogy cserélje el lovait Lakatos lovaival, azután tőle azokat 600 koronáért meg­veszik. ,A hiszékeny ember végre a sok rábeszé­lésre hallgatva, megcserélt Lakatossal és a járlatot is átíratta. Midőn igy az értékes lovak Lakatos birtokába kerültek, azokat elhajtotta. A becsapott gazda most az esetet feljelentette a csendőrségnek. — Kelepczébe került toloncz. Szeptember 18-án Dombovárott egy Müller József nevű tolonezot kisértek be a városházára. A tolonczügygyel fog­lalkozó hivatalnok személyazonosságát igazoló ira­tainak előmutatására kérte. A csavargó erre kész­séggel benyúlt a belső zsebébe és a sok piszkos^ gyűrött okmányai közül végre kihalászott egyet és tisztességtudóan átnyújtotta a hivatalnoknak. — Nem tudok olvasni, tessék megnézni, ta­lán ebbe meg van. A hivatalnok olvassa az iratot, egészen el­képedt, mert az irás, a mit a csavargó átadott neki, nem volt egyéb, mint egy törvényszéki vég­zés, melyben Müller emberöléssel van vádolva. Ki tudja mióta kereshetik már ezt a jó madarat és- most tudatlansága folytán lépre került. Innen szi­gorú fedezett'alatt tovább fogják tolonczolni illető­ségi helye felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom