Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-09-17 / 38. szám

XXXI. évfolyam. 38a szám. Szegzárd, 1903. szeptember 17. OLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központl tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője, Előfizetési ár: Egész évre.............................12 kor. — fill. Eél évre .............................6 „ — „ /N egyed évre.......................3 „ — „ Sz ámonként 24 fill, e lap nyomdájában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemé­nyek, hirdetések és felszólamlások intézendők. Megjelen: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hív. hirdetések: 100 szóig 74 fii. 100—200 „ . . . . . 5 „ 74 „ 200—300 ., . .... ’S „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. Az olasz borvám. Nem felderíthető, de sejthető forrásból eredve, széles körökben el van terjedve a szegzárdi borvidéken az a hir, hogy a je­lenlegi olasz borvám megmarad, minthogy az országgyűlési ellenzék magatartása min­dennemű tárgyalást lehetetlenné tevén, az Olaszországgal kötött s a folyó év végén lejáró kereskedelmi szerződés érvénye meg fog hosszabbitatni. Természetesen a jövőbe fektetett minden reménynek nyakát szegő ezen hir a bortermelők közt nem kis meg­ütközést idéz elő s amúgy is a végromlás felé haladó állapotaink folytán, elkeseredé­süket a kétségbeesésig fokozni nagyon is alkalmas. Lássuk tehát, hogy mennyiben lehet e hir valóságában hinni, vagy hogy mennyivel inkább lehet azt egy oly forrásra vissza­vezetni, melynek czélja a törvényben gyö- jJfcjredző nemzeti jogokért küzdő ellenzékkel szemben a nép széles rétegeiben ellenszen­vet kelteni. Hát a kormány a maga hatáskörében kereskedelmi . szerződést meghosszabbítani nincs jogosítva, ezt csak az országgyűlés teheti. A magyar képviselőházban pedig az olasz szerződéssel szemben olyan a hangu­lat, hogy nincs miniszter, ki komoly vesze­delmek nélkül egy ilyen meghosszabbítási javaslattal előállani képes volna; vagy azt megkísérelni magát elhatározhatná, mert az a legnagyobb botrányokra szolgáltatna csak alkalmat. Már most, ha az"' olasz kereskedelmi szerződés meghosszabbítása lehetetlen, a mint hogy az országgyűlés hangulata foly­tán kétségtelenül az, micsoda eshetőség következhetik be ? Az újonnan kötendő kereskedelmi szer­ződés tárgyalható s a meghosszabbítási ja­vaslat keresztülvihető .nem lévén, természe­tesen 1904-ik év január 1-én nem követ­kezhetik más, mint a szerződés nélküli állapot, a minek az lesz az eredménye, hogy úgy Olaszország, mint Magyarország semmiféle szerződés által kötve nem lévén, minden tekintetben szaba­don rendelkezik; vágyik Magyarország a behozatali vámokat tetesse szerint szabja meg s ezt fogja tenni saját érdekében Olaszország is. Nevetséges színben tűnik fel tehát azon állítás, hogy az ellenzék magatartása a bortermelőkre nézve káros következménye­ket idézne elő; de még nevetségesebb ilyen híreszteléseknek kombináczió nélkül hitelt adni s véleményünket ezen az alapon al­kotni meg. Az azonban nagyon is lehetséges, hogy ha mi az olasz borok behozatali vámját fel­emeljük, a minthogy, ha a nagy állami be­fektetéssel megteremtett magyar borterme­lést a végromlástól meg akarjuk menteni, máskép nem is tehetünk, Olaszország is a mi ló és donga kivitelünket hasonlólág fel­emelt vámokkal fogja sújtani; de ettől sem kell sem megijedni, sem félni, mert módunk­ban van Olaszországot arra kényszeríteni, hogy ezekben a vámemelésekben ne hódol­jon valami szélső iránynak. Itt van ugyanis az az óriási behozatal, melyet Olaszország velünk szemben, déli gyümölcs kereskedés czimén élvez s melynek erős megvámolása talián szomszédainkat nagyon érzékenyen érintené; vagy ha reájok nyomást gyako­rolni lesz érdekünkben, nem szükséges egye­bet tennünk, mint megfelelő intézkedésekkel útját állani annak, hogy az az ezer és ezer számra beözönlő s a játék szenvedély ter­jesztését eszközlő had, melyet »kucséber« néven ismer az egész ország, — átléphesse határainkat; a mint már Tisza Kálmán mi­nisztersége idejében megkísértette, de Olasz­ország tiltakozása folytán kiadott rendeletét visszavonni volt kénytelen. Ne féljen tehát senki attól, de hírként vagy valóságként ezt ne is terjessze, mert helytelen dolgot művel, hogy az ország­gyűlési ellenzéknek s most már az egész országnak, a magyar nyelv törvényes jogai kivívása érdekében folytatott küzdelme a TÁRCZA. Temessétek ... . Temessétek, temessétek-----­Cs ak egy sírral lesz több, — Múlandó a földi élet, A menyország örök, Temessétek, temessétek Könny ne hulljon érte, Hogy ki volt Ő nem tudjátok Senki nem ismerte, Szép lányka volt talán, másnak Korán letört virág, Nékem minden boldogságom, Egy elvesztett világ. SZÉDRESI ANDOR, Úti jegyzetelt Balkánon tett utamról. ■ A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. __ Ir ta: Koritsánszky Ottó. (Folytatás.) : Pétervárad a római Acumiucis nevű város helyén épült. A vár felső része egy sziklán fek­szik, mig alsó része a hegy tövénél. Az alsó rész tulajdonképpen a város, amely azonban szintén erődítmény. Roppant erős falakkal, vizzel teli árokkal van körülvéve az egész vár, amelyben körülbelül 10;000 ember fér el. 1688-ban a császár felrobbantotta a várat s ugyan ekkor a török a várost gyújtotta föl. A vár 1718-ban ismét a csá­száré lett, miután Eugén 1716-ban Ali nagyvezér serege felett győzelmet aratott. Szomorú kimene­telű dicső szabadságharczunk után egyike volt a legutolsó váraknak, amelyeket feladott parancs­nokuk 1849. szept, 6-án. Péterváradot a szemben fekvő Újvidékkel két hid köti össze: a vasúti hid és egy hajó hid. A hajó, mikor Kamenicztől elindul, egy kék zászlóval jelzi, hogy mily rést csináljanak a hajó hidon, hogy a hajó átmehessen. A várban ezt figyelik és onnét adják le a hídhoz a jelt, mire 2—3, vagy több ág, a jelzés szerint elválik és igy a hajó keresztül mehet. Meg kell emlitenem, hogy Péterváradtól a »cs. és kir. Dunagőzhajózási társaság által kiadott« utvezető igy ir: „Unterhalb Kamenic liegt auf felsiger Land­zunge das österreichische Gibraltar, die Starke Festung Péterwardein“. Úgy látszik szeretnék az osztrákok maguk­nak tulajdonitani ezt a hatalmas várat. , Elhagyva e gyönyörű helyet, az est homálya kezde leszállói a tájra . . .' A nap arany szinü sugarai mégegyszér átölelik a várat ... Végig nyargalnak a Duna zöld szinü tükrén . . . Aztán elbújnak a felhők mögé . . Újra elő bújik a nap! | Sajnálja itt hagyni e .szép. tájat ... De aztán mindinkább növekvő sebességgel aláhanyatlik . . ,! A jobb parton komoran állnak a Fruska' Gorának itt már jó magas csúcsai. Itt-ott egy-egy pákász tanya mellett halad el hajónk . . . Ott sü­tik már a napi zsákmány legszebbjeit, pontyot, harcsát, a halászok piros pozsgás menyecskéi . . . Mikor elmegyünk mellettük, kendőjükkel intenek búcsút nekünk. A bal parton nyárfa erdők váltakoznak a nádasokkal s ezeknek a képe lerajzolódik a Dunának most már homályos tükrébe. Belőlük fel­száll egy-egy vadlud, gólya és gém. Aztán elrepül felettünk. Majd messze elszáll . . . Jobbra láthatóvá lesz a sok toruyu Karlovic (Karlócza), a görög keletiek Rómája. A városon alul van az ut, amely Krusedolba vezet, a szerbek volt királyának, Milánnak, sír­jához. Mindinkább sötét lett . . . Már a hold is ragyogott és ezüst szinü sugarai csókolgatták a Duna tehetetlen tükrét . . . Oly szép volt ez 1 Néhány perez múlva feltűnt egy elég erős fény, a világitó torony fénye, amely a Tisza tor-' kolatánál áll. A „hű“ magyar folyó roppant széles itt, ahol a Dunába ömlik. És alig folyik, hiszen a megáradt Duna egészen felnyomja a Tisza vizét is. Mind­annak daczára tapasztalható, hogy sokkal rakon­cátlanabb, mint. a vén Duna. Mig a Duna tehe­tetlenül tűri, hogy végig hasítsa hátát az emberi észnek az a hatalmas alkotmánya, ámít hajónak nevezünk,’addig a Tisza ellentállani igyekszik örö­kös háborgásával, hullámzásával, szeretné lerázni magáról, de hiába való minden kísérlete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom