Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-09-03 / 36. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 36. sz. 1903. szeptember 3. Mélységes nagy gyásza van a pécsi kath. egyházmegyének. Kegyes püspöke: Hetyey Sámuel halt meg idegenben, ahol gyógyulást keresett kínzó fájdalmára és e helyett kialudt testi élete, hogy megdicsőült nemes lelke felszállton Istene elé, kinek szentéletü hű szolgája volt e földön. Karlsbádból érkezett szeptember 1-én d. u. először Pécsre a megdöbbenlő gyászos hir, hogy Hetyey Sámuel pécsi megyés püspök ott d. u. fél kettőkor a halotti szentségek buzgó fölvétele után az Urban nyugodtan elhunyt. A váratlanul elhalt püspök székhelyéről csakhamar Szegzárdra is elérkezett a megrendítő halálhír, melynek vétele után megjelentek a gyászlobogók a kath. templomokon, plébániákon, az igazságügyi palotán, iskolákon, a vármegyeházán, a városházán, több magánházon és a kath. egyesületeken. A közrészvét általános az egész városban a hirtelen elhunyt főpásztor iránt. Rövid öt évig állott Hetyey Sámuel a kiterjedt pécsi egyházmegye élén, melyet bölcsen és igazságosan kormányzott. E rövid idő alatt bőkezű alapítványokat tett az egyház és a nemzeti kultúra oltárára. A pécsi püspöki joglyceumot, kath. tanítóképző intézetet fejlesztette s 1899-ben a királynál kieszközölte, hogy a pécsi székesegyház jövedelméből 38°/0 a joglyceumra, 15°/0 pedig a tanítóképző intézetre fordittassék, magáéból pedig 200,000 koronás alapítványt tett. Ezeken kívül nagyon sok adományát lehetne felsorolni, melyeket kisebb, nagyobb összegekben templomok, iskolák, egyesületek és humánus intézetek részére adott. Az elhunyt igazi mintaképe volt a mélyen vallásos, bölcs és igazságos főpásztornak, aki nemes egyszerűsége és jósága mellett szigorú is tudott lenni. Betegsége már Régebb keletű volt. Mielőtt Karlsbadba ment volna, halálsejtelmek gyötörték, melyekről környezetének nyilatkozott, mondván : ,,Aligha térek vissza élve.“ Lomniczi-, Tengerszem-csúcson, a Kriványon, Gyömbéren, stb. Láttam a Csorbái-, Halas-, Tengerszem-, Zöld-, Lengyel-csúcsi-, Béka-, Hét-, stb. tavakat Szedtem havasi gyopárt az Oroszlán kapunál Láttam a Tátrát, Mátrát, Fátrát. Fürödtem a Dunában, Tiszában, Drávában, Szávában. Végig élveztem a gyönyörű Vág völgyet, a Garamnak vadregényes völgyét. Fogtam lazaczokat a hűtlen Dunajeczben, .pisztrángokat a sebes folyású Poprádban, Hernád- ban. Aztán voltam a mély és zavaros Rimánál, Ipoly mellett. Nyitra, Laborcz, Ondóvá, Szamos, Kraszna, Berettyó, a Kőrösök, a csendes folyású Maros1 a Kai as, Cserna és sok más folyót mindet láttam. Tavaly meg körül gyalogoltam a magyar tengert: a Balatont, Lent voltam a tajtékzó Adrián is. Soh’ sem felejtem el azt a hatást, amit a tengernek megpillantása rám gyakorolt Lies állomásnál. — Aztán átkacsintottam Talián országba. Voltam Orosz-Lengyel országban. Bajorországban. Voltam a Salzburgtól nem messze, a Bajor határnál fekvő »Kahlenberg«-en. Láttam az európai hirü gohngi vízesést, amely sokkal nagyobb és magasabbról alázúduló ami Tarpataki vízeséseinknél. Megtekintettem a *Lichtenstein-Klamm«-ot, aminél nagyszerűbbet, hatalmasabbat alig láltam még. De megközelili a mi Tordai hasadékunk. Olyan hely ez, a hol az atheisták is kimondanák Isten nevét. Mert itt meggyőződnének róla, hogy van Isten, aki a világot teremté, fentartja és igazgatja. Gondolkoztam tehát, hogy a bejárt kedves helyek legkedvesebbjeit járjam-e be újra s melyiket, vagy olyat válaszszák, ahol még nem voltam. Az utóbbira határoztam magamat, késztetett erre, amig ismeretlen megismerésének vágya De hova, merre? Elvonult előttem a közel múltban Szerbia földén lejátszódott véres tragédia . . . A nehéz útra orvosai sürgetésére aug. 10-én indult. Eleinte Karlsbadban jól érezte magát, később azonban beleiben oly komp- likáczió állott be, hogy az orvosoknak meg kellett operálni, mely augusztus 24-én ment végbe. Operáczió után pár napra oly kedvező volt a püspök állapota, hogy láza sem mutatkozott. Ez a javulás azonban csak látszólagos volt, mert szeptember 1-én már beállott életének 58-ik évében halála. Bonyhád ünnepe. A »Tolnavármegyei tűzoltó-testületek szövetsége« ez évi rendes közgyűlését f. évi aug. 30-án Bonyhádon tartotta meg. — Bonyhád lelkes tűz oltósága nagy körültekintéssel készült ez ünnepélyre, annyival inkább is, mert a szövetségi köz- gyűléssel egyidejűleg neki magának is kettős ünnepe volt: ez alkalommal ülte meg fennállásának 10 ik évfordulóját s ekkor szentelte fel a bajtársi összetartás magasztos jelvényét, díszes lobogóját. Már megelőző napefn gyülekeztek a vidéki testületek, melyeket a házi gazdai szerepet vivő egyesület szives vendégszeretete fogadott. Az elszállásolás gondjait az ismerkedési estély víg hangulata váltotta fel, — mig a tulajdonképeni ünnepély más napon folyott le. A kora reggeli órákban a zenekar riadója költötte fel az álomban szendergőket, azután a gyülekezés vette kezdetét. — Az egybegyült testű- ! letek a még bevont zászlóval felvonultak a zászlóanyához, hogy aztá t részt vegyenek az isteni- tisztelen. — Elsőbb a r. kath. lelkész áldása érte a lobogót, mit követett az ág. hitv. és az ev. ref. lelkész, valamint az izr. főrabbi emelkedett alkalmi beszéde. — A zászlószentelés után a helybeli önk. tüzoltó-testület mutatta be támadási gyakorlatát, mely után Boda Vilmos orsz. gyűlési képviselő, mint a várm. - szövetség elnöke a 10 és 5 éves szolgálati érmeket osztotta ki az erre jogosultak- j nak. — A diszgyakorlat után a vármegyei szövet- j ség lartotJa-.meg—éúLrendes..közgyűlését, melynek kimagasló pontjai voltak az elnök megnyitó beszéde, a tüzfelügyelők jelentésének tárgyalása és a pénztár vizsgálat. — Mindezen ünnepségek komoly méltóságát emelte bonyhádi Peresei Dezső jelenléte, ki részvételével súlyt adott a tűzoltói humánus intézménynek. A nap hivatalos programmját méltóképen zárta be az »Arany oroszlán« nagytermében rendezett 300 teritékü közebéd, melyen részt vettek a bonyhádi köz- és társas élet kimagasló alakjai, valaNem gondolkoztam tovább. Határoztam. Ide megyek el. Azt a népet akarom megismerni, amely ; ilyen gaztettre képes. A mely ujjongott, amikor j a fiaiból képezett hadsereg fellázadt felkent királya ; ellen, megölte azt és megszegte ezzel szent esküjét! l Elővettem az útmutatót,v megcsináltam a ter- I vet. Soká dolgoztam rajta, mindig egy-egy újabb utat vettem fel. Mig végre megállapodtam a következő úti tervben Hajón Budapest—Zimony—Belgrád—Orsóvá— Thurn Severing—Widdin. Orsovára vissza vonaton. Onnét ugyancsak vonaton Herkulesfürdő—Temesvár—Arad—Orosháza—Szeged—Kecskemét—Czeg- léd— Budapest és haza. Ezen hosszú utamból a következőkben a j Budapestről hajón tettet fogom leírni. S ezzel kapcsolatban tanulmányozásom eredményét fogom | ismertetni. Továbbá a sok kalandot, ami vélem ezen hosszú ut alatt, megtörtént, amelyeknek egy része igen vig, több része azonban igen komoly és veszélyes volt. Részletesen Belgrádot kívánom majd ismertetni, mivel bizonyára mindenki ezen város ■; felé fordul a legnagyobb kíváncsisággal. A többi közölt leirom az egyik gyilkosnak meginterwivo- lását, aki igen érdekes dolgokat mesélt el a rémes éjszakáról. Azután az uj királylyal, Péterrel való találkozást, a róla ajkról-ajkra vándorló kedves apróságokat, amelyeknek mindegyike egy-egy hű tükre a király egyszerűségének, keresetlen- ségének. Majd pedig rátérek az Alduna vadregényes vidékének leírására, Bulgáriára, Romániára, a Török határra. Azután az édes magyar hazába való kalandos visszatérésre. Nem a szavak és kifejezések megválogatására fektetem a fŐsulyt, hanem arra, hogy lehetően hü és igaz képet nyújtsak a látottakról. (Folytatása kőv.) mint a megjelent testületek parancsnokaik vezetése alatt. — Hiányos lett volna e közebéd, ha a lel- kés és magas szárnyalásu felköszöntők el nem hangzanak, melyeknek sorát Forberger László > gy. leti elnök nyitott meg, a fehér asztalnál is üdvözölve a megjelent testületeket. — Peresei Dezső' emelkedett most szólásra s szép beszéd keretében megemlékezvén a fővárosban legutóbb dühöngött óriási tűzvészről, poharát a jelenlévők viharos éljenzése közt emeli a legelső magyar emberre, a királyi felségre, úgy szintén a magyarországi tűzoltók legfőbb védnökére, József főherezrgre. — Dr. Schweis Antal a női méhóság magasztos hivatásáról szólva élteti Peresei Dezsőnét. — Marhau- set Imre gimnáziumi tanár pedig Peresei Dezsőre emeli poharát. — Brandeiss Ferencz a vármegyei szövetség köztiszteletben álló elnökét, boda Vilmost emeli ki felköszöntőjében. — Dr. Rosenthal Tóbiás főrabbi ismét Peresei Dezső előtt hajtja meg a hódolat lobogóját. — Peresei Dezső élteti az ősz- szes tűzoltó testületeket, azoknak minden egyes tagját, de különösen a szegzárdi 30 éves egyletet, s a közhelyeslés kíséretében javasolja, hogy e testület zászlószentelésének 25 éves évfordulóját a szövetség Szegzárdon ünnepelje meg. — Nagy látván poharat emel a koszorús lányokra, Boda Vilmos a testületek legénységére, Nagy I->tván a bonyhádi egylet elnökségére és parancsnokságára, Marhauser Imre pedig a testületi zenekarok karmestereire. A mindvégig emelkedett hangulatú közebéd végeztével a vendéglő helyiségeibe vonult a közönség, hogy részt vegyen az itt rendezett táncz- mulatságban. A bonyhádi önkéntes tüzoltó-testületnek terhes, de sikerekben gazdag napja volt aug. 30-ka s azon nyugodt öntudattal tekinthet vissza annak lefolytára, hogy a bajtársi szeretet és együttérzés tüzét ő is élesztette, fólszentelt lobogóját pedig a tagtestületek tisztelete környezi. TÖVISEK. ~~r A kibontakozás. Láttad-e már. mikor a szürke, lomha felhők hetekig beárnyalják a szép kék eget s irigyen feltakarják tőlünk a felséges Napot ? — — Oly unalmas, oly szomorú és leverő látmány alig van, datlanul, úgy késő ősszel, a nélkül, hogy szükség volna rá, sőt akkor is, ha már tele szíttá magát a szomjas Föld a borús Ég bőséges esőharmatával! Hát azt láttad-e már, mikor a kis csirke parányi lába belegubalyodott a guruló gubanezos fonálba s szabadulni törekszik a le nyűg alól egész csirke enerzsiával? — — Me küzd ez, mig — kínos vergődés után — \ érzi izes ezombikáit?! — — M'kor a hosszan pityergő ősz. ' egy jótékony szél szétfoszlatja a megm. felhő tábort s újra kibontakozik a Nap ábrázata a már gyűlölt felhők közül: van nagy, általános az emberek között. — Szint^ mikor a kis csirke kiszabadítja gyönge lábait c fónál-nyüg közül: van öröm a csirke-hadban s a gazdasszony szivében 1 Egy tanárom hajdan igy magyarázott: »Mikor a csirke kiveszi lábát a fonál gubaaczból, ez az ex-pes (ad formám: exlex) (kinn a láb!), —innen van az ex-pediiio l —-----“ Noh át, most a természeti égen nap napután nincs' egy felhő-foszlány, nem hogy attól lehetne félni, hogy hetekig elborul a Nip fényes ábrázata. Ilyen értelemben tehát manapság kibontakozásra szükség nincs, épp úgy, mintha a csirke lábát óvatos kezekkel kiszabadítja a fonálgubanczból az ügyes gazdasszony és meglesz az ex-pes\------Ámde a politikai élet egén oly sürü felhő töqjegek jönnek innen is — onnan is, hogy bizony nem tudom ebből mikora kibontakozási... Wekerle — Appo •'onyi Égj Wekerle, — Széli K., Khuen “'’z, Lukács László és a többi mint miniszterelnök jelöltek eziüv.^ a közel jövő eseményiterhes me*, megmondani? — — Annyi bizonyos, uv0
