Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-16 / 29. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 28. sz. 1903. juius 9. mert: az előbbinek a pontos iskola-látogatásra vonatkozó minden nemes törekvését, ez utóbbi — a rokonság, sógorság, komasági összeköttetéseknél fogva — meghiúsítja és meg is bénítja! Ezekből indulván ki, kéri a közgyűlést megvitatni és határozatba hozni azt, hogy ezen a bajon mi módon és mikép iegyen segítve . . . Több és igen érdekes hozzászólás történt, mert az anyagi misériák után, közvetlenül ez az a gordiusi csomó, mely a legszebb, legkitűnőbb készültség, a legpontosabb tanitói önfegyelmezettség és rendtartás, a leglelkiismeretesebb kötelességteljesilés mellett is, a tanító sikeres működésének és tehát: egyéni és tiszti érvényesülésének, boldogulásának minduntalan útját állja 1 Valóban a tanügy labirintjainak alapos ösme- réte, a közművelődés iránt való meleg rokonszenv és lelkesedés sngárzott ki az indítványozó gyújtó szavaiból. Merem állítani, hogy sem valódi tanító, sem a tanügy egyéb magasabb bár, de igaz faktora nem lehet az, akinek az iskolamulasztások iránt érzéke nincs, aki leges-legelső sorban a tanügy »barometriumát* nem ezekben keresi! — más szóval: aki nem az iskola fontos látogatásától várja tanügyünk gyors fellendülését és az életrevaló kihatását! Képzeljünk egy Fádruszt márvány és szoborvéső, egy Munkácsy Mihályt festővászna és ecsetje, egy Liszt Ferenczet zongora, egy Paganinit hegedű, egy hires hadvezért, pl. Attilát vagy Árpádot hadsereg, egy jellemszínművészt, egy művésznőt szinpad nélkül 1 Ilyenek a tanitó, nevelő művészek is — iskolás gyermek nélkül. Én igaz és őszinte tisztelettel hajlok meg a prépost-plébános és indítványa előtt, * — bizonyára az Üdvözítő szeretetével gondol a gyermekekre, ezt, — nemkülönben és bizonyára a tapasztalatból merített gyakorlati érzékét és szeretetét a népoktatásügyek iránt — documentálta ez indítványával. Mondom, minden ép érzékkel biró tanügyi faktort érdekelhette, de engem, aki az igazolatlan iskolamulasztások körül nemcsak mint tanitó, hanem a tanfelügyelői adminisztráczió terén is ugyanezen tárgyban tapasztalatokkal bírok s ezekről, egy neves tan- felügyelők (dr. Patchéry Á. és Peatey Bertalan) által megindított vitában a magam érveit az ezen tárgyban döntő és az e vitát, valamint e tárgyban — azt hittem — egyszersmindenkorra befejező czikkben a »Néptanítók Lapja* 1900. évi szeptember havi egyik számában kifejtettem, — aki tehát nemcsak szóval, tettel, de tollal is ez irányban harczoltam, — engem, akinek részben egész életsorsomat hatalmasan befolyásolta az igazolatlan isk. múl. elleni küzdelem, — százszorosán, ezerszeresen érdekelt az indítvány és a közgyűlésen reá felhangzó és immár elhangzott vita, valamint mind ennek az eredménye is! Mert, az imént hivatok lapban — már ezelőtt majdnem három évvel tehát — én voltam az, aki az igazolatlan iskolamulasztások körüli összes adminisztrácziót (rendelkezést) a tanitó hatáskörébe letenni, nevezetesen : az eddig a kir. tanfelügyelői kart terhelő, az igazolatlan iskolamulasztások után való bírságok kirovását s erre vonatkozó egyéb munkálatokat, nemcsak a tanfelügyelői irodai munkák apasztása, a körülményesség elkerülése, hanem czélszerüség, közvetlenség, helyesség és illetékesség szempontjából is, — a tanítókra ruházni, — az iskolamulasztási kimutatásokat általuk közvetlenül, kizárólag és csupán csakis az »intés,« valamint a .»bírságok* eszközlése végett a községi végrehajtó elöljáróságnak átadni, szóval: a tanítóknak, mert ők erre a legilletékesebbek, e tekintetben teljes önállóságot engedni (természetesen a kir. tanfelügyelők ellenőrzésével dekorálva) és tehát a Tanítók Országos Bizottsága utján a minisztériumot e tekintetekben való rendelkezésre figyelmessé tenni — esedeztem, kértem, sürgettem. — Jól esett hallanom, hogy e közgyűlésen egyik kartársunk szóvá tette tehát azL amit ismétlem, már majdnem három évvel ezelőtt az ország sziae előtt kifejtettem — t. i., hogy az iskolamulasztasok után kirovandó bírságot maga a kimutató tanitó írja be a kimutatásba 1 Hiszen erről vitázni sem kellene, miután az én »hányadszor* jelzesem után igazodott s tájékozó' dótt a kir. tanfelügyelőség is ezelőtt — és az én »hányadszor (adott ki igazolatlan mulasztónak?)« kérdésre megfelelő jelzésem után .indulhatott és indul még a községi elöljáróság is ma, — azon2. _______________________________ kép en maga a tanitó is, ha már egyszer meg lesz bízva azzal, csak a »hányadszor*-hoz alkalmazkodhatnék — a kirovásnál 1 Természetesen valamint az előbb emlitett tanügyi és polgári hatóságoknak csakis a vonatkozó törvénynek megfelelő utasításához szabad volt, szabad, kellett és kell a pénzbírság kirovását alkalmazni, úgy a tanitó sem tehetne egyebet 1 Ha tehát a tanitónak a »hányadszor ?< kérdésre történt jegyzete határoz, ergó, mégis csak a tanítótól függ, ki és mennyire büntethető, tehát a birság bejegyzése annyira sablon és egyszerű, hogy annak bejegyzését csak a gyermekes naivság tagadhatja meg továbbra is a tanítótól. Senki más még tanügyi fölöttes hatóság sem 1 Csak a tanitó tudja közvetlenül, mikor és mily esetekben adhat engedélyt egyik, másik gyermeknek, vagy azt, hogy az engedély nélkül elmaradottak mulasztását mely esetekben lehet igazolni; azaz: közvetlenül csakis a tanitó tudhatja, melyik szülő és mily mértékben érdemli meg a büntetést, miért ne volna tehát ő az, aki egyszersmind a legilletékesebb arra, a birság bejegyzője is 1 ? Semmi, ál-humanitás 1 — Vagy-vagyl! , (Vége köv.) VIDÉKRŐL. Tisztelt Szerkesztő Úr 1 Junius hó 21-én a vezetésem alatt álló alsó- és felső-tengeliczi rk. uradalmi elemi iskolában a vendégek szép számú és a szülők élénk érdeklődése és Bereck János nagykajdacsi rk. plébános, iskolaszéki elnök és igazgató ritka paedagogico- didactikai gyakorlati érzékről tanúskodó vezetése mellett folyt le a tanév-záró ünnepély. Úgy az elnöklő plébános és igazgató, nemkülönben a *szülők is, a bemutatott szó-, Írásbeli, rajzolási és a többi általános előmeneteli eredménynyel teljesen meg voltak elégedve s ezen megelégedésnek a helyszínén kifejezést is adtak mindkét részről. A szülők általános óhajára és előzetes intézkedéssel vizsga után a kölesdi jóhirnevü zenészek intonálása- mellett juniálist tartottunk s e jól sikerült mulatságunk a késő éjszakába is belenyúlt; valóban — úgy találtam — nincs alkalmasabb eszköz az iskola és a társadalom közti kapocsnak tartós és állandó megszilárdítására, mint az iskolai tanév-végi vizsgáknak ilyen majális- vagy mint fennebb neveztem juniálissal való összeköttetése, szervezése 1 A mi a juniális költségeit illeti, azt — hálával és köszönettel kell megemlitenem — az itteni helyi és vidéki intelligenczia fedezte, részben pedig csekélységem ; —- nevezetesen : Pápay István mözsi jegyző, Pápay Géza tanitó, Dóra Annus, Csapó Józsefné, N. N., Ámon József urad. kasznár és Kovács Gábor zichypusztai urad. intéző 2—2 koronát, Gellén Gyula urad. ispán 3 koronát és végre alulírott 6 koronát; — összesen 23 koronát fizettünk be a juniálisra, illetőleg költségeinek fedezésére. — A midőn itt — a tekintetes Szerkesztő ur szives engedelmével — a nemes czélra felajánlott ezen összeget nyilvánosan nyugtatványozni van szerencsém, egyúttal a nemes- és áldozatkész-szivü Mecénások a tanügy- nevezetesen pedig : az iskola- és szüleiliáznak egymáshoz való közeledése érdekében tett, eme, lelkes áldozatukért fogadják ismételten és ismételten kifejezett hazafiui hálaköszönete- met! — Ha még megemlítem, hogy Ámon József iskolai gondnok mulatságunk segélyezésén kívül a vizsgán a gyermekeknek jutalomként való kiosztásra külön 5 koronát küldött, a mit külön hálaköszönettel említek fel és ha felemlítem továbbá, hogy e készpénz jutalmon kivül több, a következő osztálybeli tankönyvet, iró- és rajzeszközt, nemkülönben 7 drb igen szép kivitelű olajba festett szent ké- pecskét, előbbieket alulírott, utóbbit igazgató urunk részéről — kiosztottunk ; úgy a gyermekek vizsgájának — mindnyájunk örömére történt — préciz és sikerült lefolyásáról, valamint a gyermekek és szüleik-, serdült testvéreiknek kedélyes és fesztelen juniálisáról is beszámoltam. Kérve tisztelettel Szerkesztő urat, hogy ezen soraimnak nagybecsű lapjában helyet adni szíveskedjék, magamat további jó indulatába és szívességébe ajánlva, maradtam Alsó-Tengeliczen, 1903. évi julius hó 8-án alázatos szolgája; Mihalovich Sándor, róm. kath. uradalmi tanitó. KÜLÖNFÉLÉK. — Nemesség adományozása. A király a személye körüli magyar miniszter előterjesztése folytán Szántó Mihály igazságügyi miniszteri tanácsosnak és törvényes utódainak, sok évi buzgó és sikeres szolgálata elismeréséül, a magyar nemességet »német keéri* előnévvel díjmentesen adományozta. — Központi választmány. Tolnavármegye központi választmánya múlt szombaton * délelőtt Döry Pál alispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen az országgyűlési képviselők választására jogosított választóknak 1904. évre egybeállitott ideiglenes névjegyzéke ellen beérkezett felszólamlásokat intézték el. — Áthelyezés. A földmivelésügyi miniszter Sulyok Géza szegzárdi kir. főállatorvost, hasonló minőségben Barcsra helyezte át. — Autonómiai képviselőválasztás. A baranya- vári kerületben Bittó István halálával megüresedett autonómiai képviselővé dr. Kiss Emil dárdai ügy- véd, országgyűlési képviselő választatott meg 588 szavazattal, dr. Darányi Ferencz 420 szavazata ellenében. — Az üres szolgabirói állás. Br. Jeszenszky György szegzárdi szolgabirónak, gyönki főszolgabíróvá történt megválasztása folytán üresedésben levő szolgabirói állásra, a vármegye alispánja f. évi augusztus hó 6-ig pályázatot nyitott. Az állás javadalmazása 2400 korona törzsfizetés, 300 kor. lakbér és 300 korona utiátalány. — Czim-adományozás. A király 7rstyánszky László közalapítványi kir. erdőmesternsk az erdőtanácsosi czimet adományozta. — Plébánosok összejövetele. A pécsi püspöki papnevelő intézetben ezelőtt 17 évvel végzett papok elhatározták, hogy minden évben azok, kik plébánosok lesznek, felváltva összegyűlnek egy társuknál barátságos találkozásra. E hó 6-án Fekete Ágoston tolnai prépost-plébánosnál volt a találkozás, melyen 14-én jelentek meg ; innét pedig dr. Fent Ferencz szegzárdi újvárosi plébánoshoz rándultak át valemennyien a baráti szeretet meg- pecsételésére. Jövő évben Kriszi Jenő pápai plébánosnál fognak összegyűlni. — Orvosok gyűlése. Az országos orvosszövetség tolnamegyei fiókegyesülete e hó elején tartotta meg Szegzárdon a »Ferencz« közkórház tanácstermében népes gyűlését dr. Hangéi Ignácz megyei tiszti főorvos elnöklete alatt, melyen jobbára folyó ügyeket intéztek el. — Jegyzői közgyűlés. A '»Tolnavármegyei községi- és körjegyzők egyletei e hó 7-én tartotta meg évi rendes közgyűlését Szegzárdon a vármegyeház gyüléstermében, Kerbolt István regölyi jegyző elnöklete alatt, melyen Döry Pál alispán is részt vett. — Megjutalmazott tanitó. Hergeth Ferencz somogy-szent-lászlói kántortanitót a dunántúli köz- művelődési egyesület a magyarosítás terén kifejtett eredményes munkájáért 50, azaz ötven kor. jutalomban részesítette. — Tánczestély. A »Szegzárdi Bőig. Olvasó- kön nyári helyiségében igen sikerült és kedélyes tánczestély volt a múlt vasárnap este,, mely mindvégig derült hangulatban folyt le. — A dombóvári diákok Rákóczy-ünnepe. A dombóvári diákok folyó hó 18-án Dombovárott a »Korona Szállódban diák-alap javára felolvasás-, szavalás-, ének-, zenehangverseny és táncmulatsággal egybekötött Rákóczy-ünnepélyt rendeznek. —* Belépti-dij személyenkint 1 korona. Diák nem fizet. Kezdete este 8 órakor. 1. Megnyitó. Tartja: Sas István, 2. »Rákóczy ouverture* Kéler Bélától. Zongorán játszsza: Hónig Rozina és Margit. 3. »Rákóczy Ferencz Rodostóban.« Melodráma. Váradi Antal szövegére szerzé Ábrányi Kornél. Előadja Szepessy László, zongorán kiséri Szallós Margit. 4. »Alföld keserve* Ábránd. Bartay Edétől. Zongorán játszsza Materényi Jenő. 5. »Alkalmi költemény.« Szavalja Burger Sándor. 6. Kuruc nóták. Énekli Paunz Rozika és Kanitzer Oszkár, hegedűn kiséri Rosenstock Olga, zongorán Singer Ilonka. \n Rák** y induló.« Előadja Lató György zenekara.
