Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-25 / 26. szám

1'903L' Junius 25. TOLNÁSlEGYEI KÖZLÖNY 26. sz. 5; :' Tanítói közgyűlés. A Tolnavármegye Általános lanitó-Egyesülete folyó évi junius hó 18-án tartotta rendes évi köz­gyűlését Tolnán. Ez az egyesület 3 év előtt ala­kult meg újólag, mely alkalommal a kir. tanfelü- gyelő, Tihanyi Domokos vette kezébe az ügyet, és ami többeknek nem sikerült, — mert tudva­levőleg a megyei tanító egyesület vagy 15 év előtt alakult, de eletkepes nem lévén, csakhamar be­szüntette működését — az sikerült a tanfelügyelő­nek, ki elnökke valasztatvan, kitartó buzgalommal vezette az egyesület ügyeit, jobbján a kir. tan- felügyelői tollnokkal, Nagy Bélával,. Ifi szintén elősegítette az egyesületet megerősítését. Ma már Tolnavármegye tanítóinak % része tagja az egye­sületnek s ha meggondoljuk, hogy az állami és községi tanítókat leszámítva a felekezeti tanítók csak önként sorakoznak az egyesület működő tagjai közé, azonnal tisztában vagyunk az egyesü­let életképességéről és létjogosultságáról. Nos mé­lyen tisztelt kartársak, itt az idő. és alkalom, §szer- vezkedjünk, sorakozzunk á kitűzött zászló alá, melynek jelszava: hazafias, erkölcsös, nemzeti ne. velés. Ha czélt akarunk érni, ha azt akarjuk, hogy szavunknak, elhatározásunknak és kitűzött irá­nyunknak súlya legyen, akkor tömören, mindmeg- annyiunknak kell sorakoznunk és belépni az ál­talános tanitó egyesületbe. Ha a megye összes tanítói lesznek tagokká, csak akkor érhetjük el azt, amit nekünk a tanügyi téren és saját állásunkra előnyünkre elérnünk kell. Az összetartásban van az erő. Segíti magadon és az Isten is megsegít. Körülbelül 120 tanitó volt jelen a Tolnán tartott közgyűlésen. Szép szám, de ez a szám még nem a megye taniitóit jelenti, kiknek száma a 400-at meghaladja. Minden tanítónak — saját jól felfogott ér­deke, hogy a megyei egyesület tagjává legyen. Hiszen azért lehet tagja kisebb kerületnek, vagy saját felekezeti tanitó egyletének is. Egy levelező lapon bejelentheti belépési szándékát az elnöknek, a tagdíj pedig évi 2 kor., ami valóban oly cse­kély összeg, hogy ‘még a legszegényebb sorsú tanitó is könnyen megfizetheti. A közgyűlést meg­előző napon volt választmányi gyűlés, mely a más napon tartandó közgyűlést volt előkészítendő. A választmány gyűléséből küldötték ki a számvizs­gálókat, kik a pénztárt a gyűlés után nyomban megvizsgálták és minden tekintetben rendben találták. Tisztújító közgyűlésről lévén szó, a választ­mány megejtette a 3-mas kandidálást. lihanyi Domokos kir. tanfelügyelő kijelentette, hogy nagy mérvű elfoglaltságát tekintve, nem vezetheti tovább, mint elnök az egyesület ügyeit. Dómyei Ferencz, majd Máté Károly felszólalása után azonban haj­landónak mutatkozott az elnöki széket továbbra is megtartani, csak arra kérte a választmányt, hogy járuljon hozzá ama kívánságához, melynek értel­mében a választandó alelnökökre ruházhassa a folyó ügyek vezetését. A választmány örömmel vette a kir. tanfelügyelő elhatározását s igy, az egyesület fejlődése, felvirágoztatása biztosítva van, mert hát ki is vezethetné jobban az egyesület ügyeit ? Nincs ez idő szerint jobb, biztosabb és szakavatottabb kéz, mely — a még csak alig járni tudó kis gyermeket — vezetni tudná. A messzebb vidékről jövők, kik jelentkeztek s még junius hó 17-én érkeztek Tolnára, kiket elszállásoltak. A közgyűlést 18-án a »Tolnai kör* nagy termében tartották meg, melyet a kör díjta­lanul engedett át az egyesületnek. A rendkívülien látogatott gyűlést, melyen Tolna intelligens elemei is nagy számban vettek részt, Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő, mint elnök, pontban 9 órakor nyitotta meg a következő beszéddel: Tisztelt Közgyűlés ! Kedves Vendégeink ! Midőn a Tolnavármegyei Általános Tanitó­egyesület gyűlését harmadszor nyitom meg, nem mulaszthatom el azon szálló figyelmeztetést újólag hangoztatni, hogy: »A magyar állam létérdeke, a nemzeti népneveléshez van kötve!« Ebből érthetjük azt, hogy a népnevelésnek nemzetinek is kell lenni; tehát első sorban nem kell megelégednünk azzal, hogy gyermekeinkkel csak a tudományt sajátíttassuk el, de fel kell ben­nük ébresztenünk imádott hazánknak szeretetét is, hogy ebből kifolyólag a kivándorlásnak és ezzel nemzetünk elgyengülésének útját vágjuk. Hiszen nagy költőnk mondta: »A világon e kívül nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell.* De hogyan vezessük erre [növendékeinket? Sok példa van történetünknek lapjain felírva, hogy néha csak egyeseknek önfeláldozó hazaszeretete mentette meg a hazát. Másodsorban meg kell győznünk a velünk együtt lakó más ajkuakat arról, hogy miután e haza meghódítóival egyenlő jogokban részesülnek, e hazának is van velük szemben annyi követel­ménye, hogy anyanyelvűk mellett a haza nyelvét is elsajátítsák, mert a szónak legszorosabb értel­mében valódi hazafi csak az, aki a haza iránti kötelességét mindenben teljesíti, ez pedig abban is nyilvánul, hogy a haza nyelvét elsajátítsa, mert ezzel veheti csak el azt a válaszfalat, mely ma még köztünk és a haza idegenajku lakosai kö­zött van. Vármegyénk lakói teljesítik is ezt, hiszen is­koláinknak legnagyobb részében meglehetünk elé­gedve a magyarnyelvben való haladással, de jele­zem, hogy el ne bízzuk ám msgunkat, mert még minden elmulasztott pillanat keserűen boszulhatja meg magát. Fogadjuk meg« tehát, hogy mi anyagi és szellemi erőinkhez képest lelkiismerettel teljesítjük kötelességünket, hogy mi, mindent elkövetünk arra nézve, miként e haza minden polgára velünk azo- nosodjék, ha ezt megtesszük, én erősen és lelkem mélyéből meg vagyok győződve, hogy ami fárado­zásaink meg fogják teremni a kívánt sikert, s e szeretett, e sokat szenvedett haza népének erköl­csi nagysága által leend hatalmas, virágzó és szabad! Tehát bátran, Istenben bizva előre 1 A gyűlést ezennel megnyitom. A közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta az el­nök beszédjét, majd á múlt évi közgyűlés jegyző­könyvét olvasta fel Nagy Béla egyleti főjegyző, melyet Horváth Ignácz és Gyenis Antal hitelesítettek. Következett Schafller Teréz dunaföldvári tanítónő gyakorlati előadása a phonomimikáról. 8 ovodai nö­vendékkel, kik a jövő tanévben lesznek tanköte­lesek, mutatta be a betűk ismertetését a phono- mimika módszerével. A gyűlést megelőzőleg 4 félórán át foglalkozott a tanulókkal, kikkel apró kis mesék alapján megismertette az: á, i, 0, r hangokat. Az elnök felhívása folytán ismertette az >f< hangot. — Egy kis fiú játszadozva, sokat futkározott s nagyon megéhezett; haza ment és mamája, mert enni kért, főzött kását és azt adta neki egy tányér­kába. A kis fiú fogta maga elé a tányért és mert a kása még nagyon meleg volt, kezdte fújni. így tett: f. f. f. A kis tanulók tenyerüket vették ma­guk elé és fújták a képzelt kását és ez a kis mese a kéz kellő elhelyezése, rögtön az f. hangot hozta emlékezetükbe. Nagy lelkesedéssel fogadta a köz­gyűlés az előadást és az előadó tanítónőnek jegyző- könyvi köszönetét szavazott általános lelkesedés mellett. Máté Károly tolnai igazgató-tanitó ismer­tette azután Diebold Károly soproni tanító számoló gépét. Az ismertetést megelőzőleg hangoztatta a számtanitás fontosságát s főleg oda irányította a hallgatóság figyelmét, hogy az első osztályban, főleg 1—10 ig kell alapos számfogalmat adni a tanulóknak. Az első osztályban helyesen és alapo­san megismerhetett számfogalmat a többi osztály már könnyebben tudja bővíteni. De hogy alapos ismeretet adjunk, ahhoz szükséges, hogy a tanulót szemléltetve, megnevezett tárgyakkal gyakoroljuk a számok helyes és tudatos ismereteire. Ezt a czélt a Diebold Károly (soproni tanitó) számoló gépével könnyen elérhetjük. Ez a számoló-gép egy állványra megerősített szekrény, melyben egy forgatható henger segítségével felrajzolt tárgyakon szemléltetve taníthatjuk a számmennyiségeket. A gyakorlatilag bemutatott gép általános tetszést ara­tott. S ha tekintetbe vesszük, hogy ára csak 32 ko.r, hisszük, hogy a számoló gép, mely Diebold Károly tanítónál, a feltalálónál Sopronban meg­rendelhető, rövid idő alatt nagy elterjedésnek fog örvendeni. A közgyűlés a feltalálónak elismerést, az ismertetőnek pedigJ jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A múlt évben kitűzött pályatételre egy pályamű érkezett. A bíráló bizottság 3 szóval 1 ellenében jutalomdfjat kiadni javasolta s igy a közgyűlés a 20 koronát kiadandónak határozta. A jeligés .levélke felbontása után kitűnt, hogy Csankó Vilmos a pályázó, a mű szerzője, kinek az elnök a gyűlésen a 20 koronát azonnal át is adta. — Ezután Máté József kajmádi tanitó tartott szabad előadást a számtanitás előnyei és hibáiról. A közgyűlés nagy figyelemmel és általános érdeklődéssel hallgatta, az előadást, mely a gyakorlati életből vett példák­kal érdekesen lett szemléltetve. A közgyűlés elő­adónak is jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Gyenis Antal dombóvári igazgató-tanitó a népiskolai szakfelügyeletről tartott felolvasást, mely élénk vitára adott alkalmat. Szalay Sándor gindli- családi tanitó pedig a nép nevelési és itj. egye­sületek kapcsolatáról olvasta fel határozati javas­latát. Az egész felolvasást a közgyűlés a Tolna­megyei Közlönyben közzé tenni határozta és úgy Gyenisnek, mint Szalaynak elismerést és köszöne­tét szavazott. A Tihanyi-alap | kamatait Schádt János IV. éves tanitó jelöltnek adta a közgyűlés illetőleg annak adni javasolta. A díjat Tihanyi Domokos ki is adta. Több folyó ügy letárgyalása után követke­zett a tisztujitás. Elnöknek általános lelkesedéssel és egyhangúlag Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő lett megválasztva. Alelnökök : Horváth Ignácz szeg­zárdi és Máté Károly tolnai tanitó, I. jegyző Nagy Béla kir. tanf. tollnok, II. jegyzők: Máté József és Károlyi Károly, pénztáros; Kreutzer Károly, könyvtáros : Kánig Gyula, választmányig tagokká lettek: Gyenis Antal, Schádt János, Szalay Sándor, Schuler József, Németh Márton, Vida Ferencz, Komlósy Antal, Németh Zsigmoud, Horváth Samu, Lengyel Ferencz és Győry János. A jövő közgyű­lés helyéül Bátaszék lett kitüzvt. A közgyűlés elején Wlassics Gyula ministerhez üdvözlő táv­irat ment, melyben amidőn megköszöni a köz­gyűlés a miniszternek, a tanítók fizetése rende­zése körül tapasztalt jóindulatát, e gyben felhívják, hogy jóindulatú gondoskodását a községi és fele­kezeti tanítókra is legyen szives kiterjeszteni. Végül Máté Károly indítványára a közgyű­lés határozatilag kimondotta, hogy felolvasás he­lyett mindenkor szabad előadásokat fognak a köz­gyűléseken tartani, a mennyiben a szabad előadás érdekesebb és a figyelmet is sokkal inkább képes lekötni. A közgyűlés után a sőt csarnokban társas ebédet rendeztek, melyen száznál többen vet- I tek részt. Az első felköszöntőt Tihanyi Domokos j kir. tanfelügyelő tartotta, éltette Wlassics minisz­tert. Fekete Ágoston tolnai prépost-plébános Tiha- nyit, mint a magyarosítás igaz bajnokát köszön­tötte föl. Garay Antal nyug. uradalmi főtiszt, a költő testvéröcscse a tanítóságot éltette. Faics Irén dombóvári tanítónő a tolnaiak vendégszeretét I köszönte meg. Nagy Béla éltette Fekete Ágoston I prépostot, mint a tanítók igaz barátját. Schádt János 1 sár-szent-lőrinczi és Horváth Ignácz szegzárdi ta­nítók Garay Antalt köszöntötték föl. 3 órakor a selyemfonodát tekintették meg,, többen csónakázni voltak és végül a sörcsarnokban Garay Lajos zenekara mellett vigan tánczra perdültek. w KÖZGAZDASÁG. — Termésbeli kilátások. Tolnavármegye te­rületén az aratási kilátások általában elég jók, ám­bár a múlt hétfői 26 óráig tartó szakadó eső kö- I vetkeztében a vetések sok helyen megdőltek és a 1 mélyebb fekvésű helyeket az iszap is ellepte. A A búzatermés remélhetőleg katesztrális holdanként 7—9 métermázsát fog adni. Legszebbek a buza- vetések a homokos talajon. Leggyengébbek a zab­vetések, különösen a lapos nedves talajon, a hol elsárgultak. A rozsda a vetésekben most nagyobb mérvben fellépett. A kapás növények elég jól álla­nak, a tengeri és burgonya töltögetést most fejez­ték be. A szénából igen jó termés ígérkezett, de í a nagy esőzés sok kárt tett. A mit lábom talált, I azt beiszapolta, a mit pedig már levágtak, azt széi- I hordta. A szőlővegetáczió elég jó. A virágzás már beféjeződött. Akkora termés azonban közel se lesz, 1 mint tavaly. A molypille helyenkint sok kárt tett, melynek második generácziója a fürtökre megy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom