Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-06-18 / 25. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 25. sz. 1903. junius 18. Bezerédj- ünnepély a polgári olvasókörben. A szegzárdi polgári olvasókörben kegyelettel áldoztak f. hó 11-én Tiezerédj István nagy szellemének. Mintegy kétszázötvenen vettek részt az ünnepségben Szegzárdi társadalmának minden rétegéből. ügy láttuk, mintha pár órára ledőlt volna a társadalmi válaszfal és egyek lettek volna a nagy hazafi, a nemeslelkü ember-barát, az örök igazság halhatatlan hirdetőjének ünneplésében Szegzárd polgárai. Boda Vilmos országgyűlési képviselő, a kör és a rendező-bizottság elnöke nyitotta meg esti 8 órakor az ünnnepséget. Lelkes, nagy hatast keltő beszéddel emlékezett meg a szegzárdi kerület jelenlegi képviselője nagy elődjének, a szegzárdi kerület első népképviselőjének érdemeiről. A megnyitó után a közönség a Hymnust énekelte. Amint elhangzott az ének utolsó üteme is, Schneider János alszámvevő lépett a felolvasó asztalhoz és a következőleg kezdette nagy hatást keltő hazafias felolvasását; Mélyen tisztelt ünneplő közönség 1 Megilletődéssel lépek e helyre a legfenségesebb ima hangjai után, hogy az emlékezés gyenge mécsvilágát Bezerédj István megdicsőült alakja felé fordítsam. Szivemnek heves dobogásától érzem a mai nap ünnepi voltát és lelkemben az irigység szikrája lobban fel azok iránt, akiket az Istenség a szellemnek oly erejével, a szó oly varázshatalmával áldott meg, hogy Bezerédj István szelleméhez felemelkedni, azt merész röptében követni, az örök igazság lánglelkü apostolának nagy tetteit megfesteni tudják. Mert m. t. ünneplő közönség, ha Bezerédj István politikai győzelmei nem is emelték arra a . piadestálra, mely előtt az egész magyar nemzet, mint egy második szentháromság előtt porba hull, de Kossuth, Deák és Széchenyi eszméinek, azoknak az eszméknek, melyekről megvagyon irva, hogy a végelőtti újra ébredésnek, a magyar nemzet újra születésének magasztos zsolozsmái, a harmadszor felépített magyar állam alapkövei, úgy az országgyűlésen, mint Tolnavármegye tanácstermeiben leghevesebb hirdetője, nemes tettekben megvalósítója volt. Szellemének erejével, lelkének nemes hevével századokkal megelőzte korát, oly eszmék tölték be agyát, dobogtatták szivét, melyek csak napjainkban következtek be és amelyek valósultát most is csak várjuk, reméljük. Bezerédj István volt az, ki a szó hatalmával azért küzdött, mely a végtelenség álom képe ma Rákóczy. * — A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY» eredeti tárczája. — Tisztelt ünneplő közönség 1 Kedves növendékek ! E hely, a hol máskor mulatni szoktunk, e perczben szent hellyé lett. Szentté avatta ezt egy név, amelynek emlékét ünnepelni itt összejöttünk, a II. Rákóczy Ferencz neve. Van-e még egy név, amely nagyobb fénnyel tündökölnék történetünk lapjain, mint a Rákóczyé ? Van-e név, amely lázasabb dobogásba tudná hozni a magyar szivet, mint a Rákóczyé ? Vau-e még egy név, melyhez annyi dicső s egyszersmind annyi fájó.emléke fűződnék a nemzetnek, mint a Rákóczyé ? Van-e olyan név, melyet annyi áhítattal ejt ki a magyar ember, mint ez : Rákóczy ? A kinek nevére igy sóhajt fel a mi lánglelkü Petőfink: «Hazánk szénije szabadság vezére Sötét éjben fényes csillagunk I Oh Rákóczy, kinek emlékére Lángolunk és sirva fakadunk!» Igen, e névnek viselője nemzetünknek az a legendaszerü alakja, amely még a mi történelmünkben is — amely pedig annyi nagyot, annyi dicsőt tud felmutatni — majdnem egyedül álló ; a nagyok felett is messze kimagaslik, aki mesés * Irta és felolvasta Kovácsai Nagy Luiza a szegzárdi polg. leányiskola igazgatónője a folyó hó 14-én Szegzárdon tartott Rákóczy-ünnepélyen. is, hogy édes hazánk összes népei egy templomban, egy vallás keblén egyesülten imádják az Istent. Megpendítette tehát a nemzeti egyház magasztos eszméjét. Jóslelkével megsejtette az irtózatos veszélyt, a mi a szocziális ezzme terjedésében rejlik, mely nemzeteket fog a földszinéről eltörölni, a vallás, a család és a tulajdonjog szentségén mocskos lábbal keresztülgázolni. Ennek hazánban elejét veendő, a közteherviselést, a progressiv adózás behozatalát, a törvényelőtti egyenlőség humánus eszméiért harczolt. Oly nemzetet tartott erősnek és nagynak, mely nyelvében és nemzeti érzésében egy, melynek polgárai szellemileg felvilágosultak, iparban és kereskedelemben előrehaladottak, társadalmi jogokban egyenlők. Midőn tehát az állami iskolák, a kisdedovodák felállításáért, a selyemtenyésztés fellendítéséért és a jobbágyság felszabadításáért küzdött, lelki szemei előtt az egységes, a művelt, vagyonban dús, boldogságban és vészben együtt érző magyar nemzet fenséges ideálja lebegett. Örökigazság halhatatlan hirdetője ! A nagyszellem és a nemesen rajongó szív egyesült erejével a haza és a magyar nép minden nemes igaz ügyéért küzdő fenséges alak 1 Egy félszázadnak mulasztását enyhítendő összegyűltünk itt e mai napon, hogy ezen egyesületben, melynek tagjai a nép fiai, a magyar népé, akiket te éltedben oly rajongással emeltél magadhoz, akiknek felszabadításán, jogegyenlőségén nagy lelked a magyar nép legszomorubb napjaiban, akkor is, midőn annak a mesés és csodálatos kornak vívmányain, a te munkádon, alkotásaidon is, a dühtől elvakult ellen őrült tánczát járta, reménysugárral szivedben vigasztalódni tudtál; összegyűltünk, hogy nagy szellemed előtt leboruljunk. — S midőn emlékednek külső pompa nélkül, de szivünkben szent áhítattal áldozunk, előbbre vigyük azt a nemes ügyet, melyet a szegzárdi kaszinó lelkes vezető emberei mependitettek, hogy dicső alakod érczben állva hirdesse mindenkor ennek a városnak, ennek a megyének, az egész magyar nemzetnek az örökigazság eszméjét. S mig te onnan a fellegek honából tekintesz le reánk, mi nemes érez alakod szemléléséből a jelen és jövő csendes és viharos, a békés fejlődés és a küzdelem nehéz óráiban hazafias lelkesedést merítve oda munkálkodhassunk, ami leghőbb vágyad vala: Nagy legyen Magyarország és boldog annak minden lakója! Eme lelkes beköszöntő szavak után Bezerédj Istvánnak életét és működését oly méltó formában mutatta be Schneider János, hogy a gondolatokban és hazafias érzelmekben gazdag, csoportosításban ügyes, fáradságos kutatásról és alapos tanulmányról tanúskodó felolvasásával háromnegyed órán keresztül vagyonát, nagy nevét, jólétét, családját, életét, mindenét feláldozta a magyar szabadságért. — így nem csoda, ha a magyar benne szabadságának ideálját tiszteli s ha iránta oly rajongó szeretettel viseltetik, hogy nevéhez egy egész költészetet fűz s hogy most, midőn az ő dicső szabadság harcza kezdetének 200 éves évfordulóját üljük, az egész ország ünnepel, még pedig oly szívből, oly igazán, annyi lelkesedéssel, a mennyi ily nagyot, ily dicsőt méltán megillet. — E lelkes Rákóczy ünnepléseket látva öröm tölti el a magyar ember szivét, biztos rer 'vei tekint nemzete jövője elé, mert önkénytel« -“be jutnak Arany János ezen ihletett sza ■ dicsőt, magasztost, igy magasztal bban hit, jog és erő 1» nius 15-én, lesz 200 éve annak, hog :zy Ferencz kibontva a szabadság zász :kén átlépett a magyar határon és meg harczát az * Istenért, hazáért és a szab nagyjai között egy sem volt any- nyir szabadság érdekében zászlaját felemel kóczy, aki saját egyéni kiváló tulaját oly fejedelmi vagyonnal, oly dicső ősök hetett. Akinek dédatyja, I. Rákóczy Gyö; r hősileg harczolt a szabadságért, akim i, Zrínyi Péter, a szabadság érdekébe bakó bárdja alatt vérzett el, akinek i Rákóczy Ferencz, a szabadságért szen\ got s csak nagy nehezen kerülte lekötötte azok figyelmét is, akik már sokat olvastak és hallottak Bezerédj Istvánról. Schneider Ján0s akit felolvasása végeztével az ünneplő közönség megéljenezett, a következő lendületes szavakkal fejezte be felolvasását: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Bezerédj István életét a szerénység jellemezte, nem próbálom meg tehát az 0 tetteit hangzatos szavakba foglalni, hisz ehhez erőm is gyenge az Ő dicső múltjának feltárása is elég, hogy önök megértsék ideális, szerető szivének, lelkének fenségét, hogy története lángra lobbantsa az önök szivében a hazaszeretet lángját. Hulljon le tehát a lepel, jöjjön elő a maga fenségében a múlt. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Amint feltártam az önök szives figyelme mellett Bezerédj István mullját, amint meg-meg remeg- tette szivemet az Ő hazafias nagy lelkének az elsárgult papírról, a régi Írásokból előtörő lángsugara, úgy érzem, mintha a múlt fenséges eseményei után, elém vonulna a jövő képe. • Lelki szemeimmel látom állani a szobrot 1 Látom, amint a szülők gyermekeiket, a tanítók tanítványaikat oda vezetik a szobor elé, s ott tanítják meg őket Bezerédj nagy példájából, rajongva szeretni a magyar földet, a magyar népet, az édes hazát. Nemzedékeket látok átvonulni a szobor előtt s hallom, hogy el némul ajkukon a testvérviszály és lesznek egyek a hazaszeretet szent érzésében. Hallom, mint vegyül a búza kalásztól rengő téren a szél lassú susogásába a robogó vonatok, a hatalmas gyárak gépeinek dübörgése! Es nem hallok mást a hegy bérez ormain, a végtelen róna délibábos vidékén, a templom szószékén a pap, a gyermekét beszélni tanító anya, a lengő három szín alatt vonuló katonaság ajkáról, mint az édes, dallamos magyar nyelvet. Magam előtt látom a nyelvben, érzelemben egy, iparban, kereskedelemben, culturában előre haladott, kiépült nagy Magyarország fenséges apot- hésisét! És akkor önkéntelen imára nyílik ajkam, imádkozom s leborulok Bezerédj István nagy lelke előtt! A fenségesen szép felolvasás nagy hatást tett a hallgatóságra. Ezután Tóth Pál főgimn. VIII. o. tanuló nagy hivatottsággal, mély érzelemmel szavalta el Bodnár István, városunk ismert poétájának alkalmi versét. Úgy a költőt, mint az ügyes szavalót megéljenezték az ünneplők. Végül Merfelsz Lajos olvasta fel »Bezerédj István kora« czimü hosszas tanulmányát. A gyenge hanghordozás miatt nem érthettük y kellőleg a felel a vértanú halált; kinek mostoha atyja, a hős Thököly Imre, a kuruez király, a szabadság kivívására áldozta egész életét; akinek dédanyja a haza- szeretet, a vallásosság és nőiesség megtestesült képe, Lorántfy Zsuzsánna volt s aki édesanyjának a magyar honleányok eszmény képit a hőslelkii Zrínyi Ilonát mondhatta. Ilyen ősökkel birva, ilyen anya mellett, — bár csak 12 éves koráig lehetett vele, — mégis természetes, hogy már a kis Rákóczynak még zsönge, minden iránt fogékony szivében a hazaszeretet oly erős gyökeret vert, hogy azt onnan kiirtani semmi erőszak, semmi ármány nem vojt képes. S hogy milyen büszke volt Zrínyi Ilona gyermekeire, hogy mennyire bízott nevelésének a sikerében s hogy mikor minden vagyonától, mindenétől megfosztották és gyermekeitől elszakítottak, mii érzett ez a hőslelkü asszony, — azt gyönyörűen jellemzi Tompa Zrinyi Ilonának e szavaival; «Nemes, dús csömöte, házunknak öröme, Kezem fejedelmeké lön Szemem kifáradott, még átpillanthatott A kincsen s kincset érőn. Ezt mind nem siratom, dicsőség s hatalom Súlyától roskad a váll; Sóvárgott kincs, arany, becset vészit, ha S gyakran vesztünkre szoigál; Az én károm, sebem, amely van lelkeme Sérelmesebb azoknál. A kegyes ég adott két kedves magzatot, Kik lelkem máris érték, S bár apjuk föld alatt; szivemben megma Bennük jövő s reménység, _ S őket karom közül vadon s kegyetlenül Ellenségim kitépték.»
