Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-04-30 / 18. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 18. sz. — Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. — Garay szobránál- A napokban két vidéki atyafi komoly arszczal nézegette élőiről, majd hátidról Garay János szobrát, mig végre a két sógor — mert sógórok voltak — elkezdett beszélgetni. — No, hallod te Marczi sógor én azt látom, hogy semmit sem hasonlít ez a szobor a nagy versiróhoz; mert ’iszen ez egészen fekete. — No hát hisz ez azért fekete — magyarázza a sógor — mert nem fehet *kübü:/«, hanem vasbu van. — Hát sógor — a Géniuszra mutatva kérdi — ki lehetett ez a fehér nagy asszony? — Háá ki vóna más — mondja — mint a kőtő tisztes felesége. — Felakasztotta magát. Korpádi Péter dombóvári polgár április hó 20 án öngyilkossági szándékból felakasztotta magát Andrássy-utczai lakásának padlásán. Szörnyű tettének okát hozzátartozói nem tudják megmondani. Erős alkoholista volt s öngyilkosságát is részeg fővel követte el. A helyszínen megjelent dr. Kertész Lipót járásorvos már csak a beállott halált konstatálhatta. A szolgabiró- íág is nyomban vizsgálatot tartott, melynek folyamán kiderült az öngyilkosság ténye. A szolgabiró- ságnak e jelentése folytán a járásbíróság megadta a temetési engedélyt. Vértes-féle Sósborszesz Minden házban szükséges. EGYLETEK és TÁRSULATOK. — A nögylet tisztújító közgyűlése. Az »Egyesült Szegzárd-Tolnamegyei Nőegylet« tisztújító közgyűlése április hó 26-án délután 3 órakor folyt le a r. k. ovoda nagytermében özv. Sass Istvánné elnöklete alatt. A közgyűlési megnyitó után Kram- mer János titkár mindenre kiterjedő és tartalmas jelentése felölelte mindazon nevezetes ténykedését a nőegyletnek, mely a lefolyt évben oly örvendetes módon fejlett ki. Aztán elparentálta néhai Leopold Károly tagot, aki kezdettőt fogva haláláig buzgó és nemes tagja volt az egyletnek; úgy köszönetét szavazott a Leopold családnak 100 koronás adományáért. A tagok száma 252 volt, szaporodás 51, mi Sass Istvánné ügybuzgó elnök és társai érdeméül tudandó be. A zárszámadás, valamint az 1903. évi költségelőirányzat egyhangúlag tudomásul vétetett; ennek megtörténte után elnök úgy a maga és tiszttársai, valamint a választmány nevében lemond s kérte a közgyűlést, hogy az uj választást ejtse meg. Választási elnökül felkéretett Leopold Sándorné, a szavazatszedő küldüttségbe pedig be választattak : Kovács Dávidné, Kurz Vilmos, Krammer János és Várkonyi Sándor. A tisztviselői kar az elnökkel közfelkiáltással, mig a választmány titkos szavazás utján választatott meg. Megválasztattak : Elnöknek özv. Sass Istvánné, alelnököknek Tihanyi Domokosné, Ágoston Istvánné, pénztárnoknak Pirnitzer Manóné, titkárnak Krammer János és jegyzőnek Várkonyi Sándor. Választmányi tagok lettek: Ágoston Károlyné, Bati Jánosáé, Bodnár Istvánné, Boros Gyuláné, Döry Pálné, dr. Ery Mártonné, Holub Jánosné, Jeney Lászlóné, dr. Káldy Gyuláné, Kiss Károlyné, dr. Komáromy Gyuláné, Kovács Dávidné, Krammer Jánosné, Krcsmarik Pálné, László Lajosné, Leopold Sándorné, dr. Leopold Kornélné, Leicht Lajosné, Mányoky Kornélné, dr. Müller Ferenczné, Nits Istvánné, Oszolyi Károlyné, dr. Spányi Leóné, özv. Sonnevend Manóné, Steinsdörfer Józsefné, Tekus Vilmosné, özv. Theodorovits Lajosné, Török Béláné, Tóth Károlyné, Triebler Ilma. Az elnök megköszönte az irányában tanúsított meleg rokonszenvet s Ígérte, hogy mint eddig, úgy ezentúl is fokozottabb mérvben fog az egyleri élet tevékenységében nagyobb lüklető erőt munkásságával kifejteni. Ezzel az ülés véget ért. A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.* Tekintetes Szerkesztő Úr! A «Tolnavármegye» legutóbbi számának «Közgyűlés után» czimű vezérczikkére kívánok néhány észrevételt tenni, kérvén ezeknek b. lapja legközelebbi számában leendő közzétételét. A t. vezérczikkiró leczkéztető hangon szól a közgyűlésen résztvett ellenzék viselkedéséről, — «zabolátlan*-nak nevezvén azt a ’«tárgyalási modort», melylyel a meggyőződésének kifejezést adott, a szőnyegen levő kérdésekben állást foglalt. Hát ha a «nyugodt tanácskozási hangot a szenvedélyes fellobbanás vehemens kitörései váltották fel», annak oka nem az ellenzék volt, hanem azok, a kik ezt provokálták. Az idegesség a megyei urakon szemmel látható volt, a mit bizonyít az, hogy Hevesvármegye átirata mellett mondott beszédemnek mindjárt legelején, a mikor még a tárgyalás teljesen nyugodt rendben folyt, midőn az ellenzék tetszésének «éljenzéssel és tapssal» adott kifejezést, az elnöki székből e rendreutasítás hangzott el; «Ne tapsoljanak, mert ez nem színház!» Azt hiszem, hogy e szavak méltán keltették föl az ellenzék zúgolódását, melylyel a parlamentekben is szokásos és megengedett tetszésnyilvánítás békóba- verése ellen tiltakozott. És nem az idegesség kifolyása volt-e a vármegyei ügyész ur indokolatlan és bántó föllépése, melylyel Vajay beszédét mindjárt az első mondat végén félbeszakította ? Nem tudom, hogy a t. vezérczikkiró az ellenzék melyik tagjának és melyik kifejezését tartja inparlamentarisnak, mert emlékezetem szerint sem én, sem ellenzéki szón oktárs aim nem használtunk ilyen kifejezést sem; hanem igenis a túlsó oldalról, tekintélyes helyről hangzott a kiáltás vármegyénk közéletében szerepet vitt egyik bizottsági tag felé: »Ne ordítson!« Nos, talán ez jutott eszébe a t. vezérczikkirónak, csak elfelejtette, hogy honnan hangzott el ?! Hogy az ellenzék akarta-e leszállítani a küzdelmet az argumentumok, az elvek magaslatáról a személyeskedés terére, erre nézve legyen szabad idéznem személyes kérdésben való felszólalásomban Perczel Dezső őnagyméltóságához intézett szavaimat, melyek, — ama gyanúsításnak, illetve vádnak visszautasítása után, mintha mi, ellenzékiek, olcsó babér szerzése okáért frázisokkal akarnók megtéveszteni, félrevezetni a népet, — ekképen hangzottak: »Állítson excellentiád az elvekkel szemben elveket, az érvek ellen érveket, a meggyőződéssel szemben meggyőződést, de ne vigye a vitát a személyeskedés terére ; mert ez könnyen meg- boszulhatja magát! Én a harezot — bár nem szívesen — e téren is fölveszem, de sajnálnám, ha ez által vitatkozásunk színvonala alászállana s ez törvényhatóságunkat kedvezőtlen színben tüntetné föl a nagy közönség előtt!« És most kérdezem: vájjon ha őnagyméltó- sága el nem ragadtatja magát az idegesség által (a mi már érthetőbb, mert az állandó választmány * Ezen rovat alatt közérdekű felszólalásokat díjmentesen közlünk, a felelősség azonban a beküdőt terheli. javaslatának elvetése után történt, a mi talán valamivel még is több, mint a minek a t. vezérczikkiró minősiti, — »egy kis érzelmi megnyilatkozás*, nak nevezvén győzelmünket,) s nem személyeskedik, nem viszi a harezot az egyéneket hántás, gyanúsítás terére; mertem volna-e ezeket is* úgy elmondani, a mint elmondottam ?! . . . Váljon mi vagyunk-e vádolhatok a »jó Ízlés« ellen való- vétéssel?! A mi a »hágai békekonferencziá«-ra való vonatkozást illeti, melyet a t. vezérczikkiró »nem szerencsés«-nek minősít, ennyit kívánok megjegyezni: Vagy a t. vezérczikkiró nem értette meg beszédemnek erről szóló passusát, vagy én nem értem az ő reflexióját. A dolog tisztán látása okáért ide irom a kérdéses passust: »Szomorú dolog,, hogy egy olyan nemes 4törekvés, — melynek kezdeményezője hatalmas ur, a minden oroszok czárja volt, — visszhangját a népek fegyverkezésében, a hadsereg létszámának emelésében találja meg, a mely körülmény méltán azt a gyanút keltheti föl, hogy a »hágai békekonforenczia« csak mézesmadzag volt, melyet azért húztak el a nemzetek száján, hogy utána a hadsereg szaporításában annál keserűbb labdacsot adjanak be azoknak! — Kérem, t. vezérczikkiró, miért nem volt ez a hivatkozás »szerencsés« ? A mi pedig a Debreczen átiratára vonatkozó kisebbségben maradásunkat illeti, kétségtelen dolog, hogy Vajaynak az obstructiót elitélő indítványa zavart idézett elő az ellenzéken, de az igazi ok, a szabadelvü-párt taktikája volt. Mi ugyanis Heves vármegye átirata ügyében 17 aláírással csak egyszerű és nem névszerinti szavazást kértünk, nem akarván a kétszeri névszerinti szavazással a bizottsági tagok türelmét kifárasztani és mert a kétfelé történt állításnál többségünk minden kétséget kizárt, névszerinti szavazás rendeltetett el, azon indokolással, hogy kérdéses, ha vájjon a csoportunkban állók mind jogosultak-e a szavazásra. Mi azonban tisztában voltunk azzal, hogy ez egyfelől azért történt, hogy idő legyen a szabadelvü-párt távollevő tagjainak berendelésére, másfelől -r- nem mondom, hogy bizonyosan, de talán azért, hogy egyesek az igy kierőszakolt platz-ra-állástól visz- szariadjanak. E taktika részben eredményre vezetett, a mennyiben a két csoportba állás alkalmával megolvasott 120 szavazatunk az első szavazásnál 94-re olvadt le, a második névszerinti szavazásnál pedig kisebbségben maradtunk, a mi érthető is, menthető is azok előtt, a kik mérlegelni tudják és akarják, hogy egy Perczel Dezső, egy Döry Pál stb. csatasorba állásra mégis csak szelíd pressio sokakra nézve ! Én a velem született őszinteségemnél fogva megmondom, hogy mi fáj a szabadelvű pártnak, mi volt az ok, mely a «Tölnavármegye» vezér- czikkét megiratá. Az, hogy vármegyénkben is nemcsak életjelt adott magáról az ellenzék, de megmutatta, hogy küzdeni és győzni is tud ! Megmutatta, hogy vannak emberek, a kiket sem a kegymosoly, sem a haragos tekintet meggyőződésüktől el nem tántorít, a kik rést ütöttek a bástyán, a mely mögött a hivatalos vármegye, az állandó választmány minden támadást kizártnak tartván, vidáman dörzsölte kezeit, mikor «ment minden, mint a karika-csapás !» Ez a mi bününk s azért nyugodt, tiszta lelkiismerettel, fölemelt fővel bárkivel szemben elvállaljuk & felelősséget. Paks, 1903. április 28. Szabó Károly ev. ref. lelkész. 1903. április 30. HIRDETMÉNY. Ezennel közhírré tétetik, hogy miután a ]S£. Sir. Pénzügyminisztérium ellenőrző közegei a M. Kir. Szab. Osztály sorsjáték (XII. sorsjáték) I. osztályára szóló sorsjegyeket felülvizsgálták, azok a főárusitóknak árusítás végett kiadattak. Az I. osztály húzása 1903. május hó 22. és 23-án tartatik meg. A húzások a Magyar királyi állami ellanörző hatóság és kir. közjegyző jelenlétében, nyilvánosan történnek a Huzási teremben (IV., Eskü-tér, bejárat a Duna-utcza felől). — Sorsjegyek a Magy. Kir. Szab. Osztálysorsjáték valamennyi árusítóinál kaphatók. Budapest, 1903. évi április hó 26-án. , , O-i.) Magy. Kir. Szab. I .iiKtu'S A llmos bankház Osztálysorsjáték Igazgatósága. Budapest, V. Fürdö-utcza 10. Lónyay Hazay.
