Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)

1902-10-16 / 42. szám

— Szökés a fogházból. A szegzárdi kir. törvényszék fogházának egyik második emeleti czellájából vasárnap éjjel Rátái Imre elitéit rab megszökött. A szökést Kátai úgy követte el, hogy lombfürészszel czellája ablakának vasrácsozatából egy ágat elfürészelt és ezt félrehajtva, a résen kibújt, ahonnan a lepedőjéből és szíjból összecsavart kötélen a fogház udvarára ereszkedett. A szijdara- bokat, mint czipész, lassan gyűjtötte össze a fogházban. Az udvarból azután úgy menekült ki, hogy a magas kőfalat megmászta és az utczába leugrott. A szökevény 3 évi fegyházra volt elitélve templomrablásért, melyet Pakson követett el. Most akarták Szegzárdról fegyházba szállítani, ezt azonban szökésével megelőzte. Kátai megrögzött gonosztevő, ki már mint serdülő gyermek 6 évet töltött a javitó-házban, itt azonban, mint a tények igazolják, nem javult meg.

— Garay János naptára, vármegyénk ezen közszükséget pótló évkönyvének jövő 1903. évfolyama már sajtó al itt van s e hó végén, esetleg a jövő hó első napjaiban megjelenik. Tetemesen bővített czimtárán kívül előkelő szépirodalmi dolgozatokat közöl nemcsak vármegyénk jelesebb íróitól, de fővárosi általánosan ismert irók közérdekű dolgozatait is közli. A naptár csinos kiállítására különös gond fordittatik, amennyiben a fényképfelvételek reprodukczió', melyek lapunk nyomdájában készültek, 8 külön lapon lesznek a naptárhoz mellékelve.

— Névváltoztatás. Gottlieb Abrahám pálfai születésű, újpesti lakos vezetéknevét Gergely*-re, — kiskorú Stimisz József dunaföldvári lakos pedig Vezetéknevét ■> Hortobágyi* ra változtatta.

— A műemlékek és régészeti leletek védelme. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek az a régi szándéka, hogy az ország területén napién) re került tndományos leletek, úgyszintén a köz- és magántulajdonban létező összes műkincsek védelméről törvényhozás utján gondoskodjék, megvalósulásához közeledik. A múzeumok és könyvtárak országos felügyelősége már hosz- szabb idő óta foglalkozik e fontos kérdés előkészítésével s ebben a tárgyban Fraknói Vilmos országos főfelügyelő elnöklésével ülést tartott, melyen Berzeviczy Albert, az országos tanács elnöke, Szalay Imre főfelügyelő-helyettes, Fejérpataky László, Horváth Géza, Kämmerer Ernő, Krenner József, Radisics Jenő és Wosinsky Mór országos felügyelők, valamint Schönherr Gyula, a főfelügyelőség előadó titkára vettek részt. Az ülés Wosinsky Mór felügyelő előmunkálata alapján megállapodott az ingó műemlékek és leletek védelméről szóló törvényjavaslat alapelveiben és annak végleges szövegezésével Wosinsky Mór felügyelőt és Schönherr Gyula-előadó titkárt bízta meg. Az országos főfelügyelőség munkálatát az országos tanácsban leendő tárgyalás után már a legközelebbi időben a miniszter elé terjesztik.

— Halálozás. Mozolán István szegzárdi városi tanácsost súlyos csapás érte nejének elhalálozásával. A megboldogult 59 éves volt, kinek temetése folyó hó 8-án ment végbe általános részvét mellett.

— A nagyváradi iparos-kongresszus. A magyarországi ipartestületek folyó hó 18—20-án Nagyváradon iparos-kongresszust tartanak, melyen a szegzárdi általános ipartestületet André István elnök fogja képviselni. A kongresszus napirendjére mind oly fontos tárgyak vannak kitűzve, a melyek az iparosságot a legközvetlenebbül érintik és a melyek napi panaszaikat képezik már évek óta. A gazdag tárgysorozatban fel van véve egyebek közt: 1. Az önálló vámterület. 2. Az ipartestületek országos szövetkezése. 3. Az 1884. évi XVII. t.-czikk módos tása. 4. A házalás eltiltása. 5. A vásárügy szabályozása. 6. A fegyenczipar korlátozása. 7. Az épitő-ipar szabályozása. 8. A hitel- és szövetkezeti ügy rendezése. 9. A közszállitások biztosítása a hazai kisipar részére. 10. A tisztességtelen verseny korlátozása. 11. Az iparoktatás rendezése. 12. A munkaközvetítés általánosítása. 13. Az iparpártolás terjesztése. 14. A betegsegélyezési ügynek rendezése. 15. A megrendelések gyűjtésének korlátozása. 16. A vasárnapi munkaszünet korlátozási. 17. Külön kézműves kamarák felállítása. 18. Védekezési módok megállapítása a rossz fizetők ellen.

— Egy szélhámos asszony letartóztatása. Múlt héten nagy szenzácziója volt Dombóvárnak. Egy elegáns külsejű, uriasan öltözött nő körmönfont rafinériával csalást akart elkövetni a helybeli postánál, de szerencsére rajta veszteit, letertóztatták és most a szegzárdi kir. ügyészségnél várja méltó büntetését. A vidéki helyen ritkán előforduló érdekes esetet az alábbiakban ismertetjük : Szeptember 27-én este a gyorsvonattal egy feketeruhás, intelligensnek látszó urinő érkezett Dombóvárrá es a »Koronái szállodában bérelt szobát. A vendégkönyvbe Horváth Istvánná Zágráb néven irta be magát. A vendéglősnek feltűnt, hogy a legcsekélyebb úti podgyász nélkül jött Zágrábból, csupán egy pár rossz czipőt tartott a kezében. A vendéglős kérdésére, hogy nincs-e más podgyásza, azt felelte, hogy igen, majd elhozatja a vasútról. Kü lönben Budapestre utazik és itt csak azért szállt ki, mert a helybeli postánál egy csomagot vár. Hétfőn, szeptember 29-én Braunswetter János szegedi ékszerésztől egy kilenczszáz koronás értékű ékszerküldemény érkezett a postán, özv. Hermann Istvánné földbirtokos czimére. Még aznap jelentkezett a postánál ez az ismeretlen, titokzatos nő azzal a kérdéssel, hogy nem érkezett-e postai szállítmány Hermann Istvánné czimére. Az igenlő válasz után azonban, mint ismeretlen egyéntől személy- azonosságának igazolását kérték. Horváthné alias Hermanné ekkor elment Nyárády Aladár plébánoshoz, akinek szánalomkeltő hangon elpanaszolta baját, hogy csomagját éppen Dombóvárra küldték, ahol nem ismerik és igazolás nélkül nem akarják neki azt kiadni. Iratai pedig nincsenek nála. A plébános abban a pillanatban nem kételkedett a nő szavaiban és készséggel rányomta a szállítólevélre a plébánia hivatal pecsétjét, aztán aláírta a nevét. Ezzel az igazolással visszasietett a nő a postára, ahol természetesen ki is kapta a csomagot. Nyárády Aladár plébánost később mégis nyugtalanította ez az eset és csakhamar értesítette a postát, hogy a nála megfordult idegen nőt nem ismeri, személyazonosságát tehát nem igazolhatja. A postahivatal az igazolás visszavonása folytán rögtön felkereste ezt a nőt és visszakérték tőle a csomagot, aki egy órát és egy lánczot akart átadni. A postatiszteknek most már gyanús volt az egész dolog, mivelhogy a szállítmány kilenczszáz korona értékűnek volt feladva, az asszony által felmutatott két tárgy pedig csak három-négyszáz , korona értékű lehetett. Ennek folytán a hatósági elé vezették, de itt is konokul ragaszkodott ahhoz,! hogy az átvett csomagban más tárgy nem volt.! A hatóság sürgönyileg megkérdezte a Brauswetter 1 céget, hogy mi volt a Hermanné czimére küldött ‘ csomagban. A czég csakhamar táviratban válaszolta, hogy két arany Óra, négy karkötő, két hosszú arany (derék) óraláncz. A csaló nő azonban tudni sem akart a még hiányzó ékszerekről. A többi ékszer, mely részben a keblében, részben ä harisnyájában volt elrejtve, elő is került. Találtak még nála egy csomó zálogczédulát, több levelet, egyet, a melyet innen akart feladni ugyancsak Brauswetter czégnek, melyben várbogyai Bogyai Gyuláné Pinczehely czimre egy újabb ezerkétszáz koronára rugó rendelményt adott fel. Mikor a csaló nő látta, hogy most már nincs menekvés, sírva elpanaazolta, hogy a szegénység vitte rá ezekre a csalásokra. Igazi neve Garzó Malvin, zalaegerszegi születésű. Állítása szerint igen jó családból való, atyja a Hőgyészen egykor létezett járásbíróságnál működött Garzó járásbiró leánya lenne. így ezen a vidéken ismerős és azért rendeléseit is fenti czimekre kérte, miután tudta, hogy i yen nevű családok ezen a vidéken léteznek. A hatóság a csalási kísérletet beigazoltnak találta, ennek alapján letartóztatta és a csendőrség utján a szegzárdi kir. ügyészségnek beszolgáltatta.

— Országos dalosünnep. Az Országos Dalosegyesület temesvári országos dalosünnepére eddig huszonnégy egyesület jelentkezett. Különösen nagy az érdeklődés a dalosverseny iránt a délmagyarországi német községekben, a melyekből mind többen jelentkeznek fölvételre az országos egyesületbe, ezzel is dokumentálni akarván magyarságukat és hazafias érdeklődésüket a magyar dal és művészet iránt.

i yuz. Oktober 16.

— XIII. Leó ünnepély Pakson. XIII. Leó Pá. paságának 25. éves jubileuma alkalmábpl igen sikerült ünnepélyt rendezett a paksi kafh. kör folyó hó 12 én. Daczára a szakadó esőnek, a kör nagy, termét előkelő közönség töl;ötté meg. Az ünnepély a pápai hymnussal kezdődött, melyet (mint a többi énekeket is) a gyermekkar adott elő szép készült, seggel. Sikerültek voltak a szavalatok is, melye- két Spiesz János és Prutscher Ju i ka, átérezve, lelkesen adtak elő. Az ünnepély fénypontja Síréi, eher József plébános felolvasása volt XIII. Leó élete czimmel. A közönség meghatottan^ hal'gatta végig £ gyönyörű felolvasást. A drámái előadásban kitűnt Geyer Elluska, kinek előadása valóban keile- mes volt. Az ünnepély vége élőkép volt, melynek sikere Müller Lajos káplán érdeme.

— Miniszteri döntvények ipari ügyekben.

Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter több az iparosságot érdeklő, döntés.szerü elvi jelentőségű határozatot hozott. — így egy konkrét eset alkalmával kimondotta, hogy az ipardij lefizetésének, % a rendes üzleti hely megjelölésének elmulasztása miatt az iparigazolvány megtagadható. Kimondotta továbbá, hogy a kályha és takarék-tűzhely tiszto- gatása nem ipar, igy a ki ezt gyakorolja, annak nem kell iparigazolványt vá'tania. A malmokban, tekintet nélkül azok berendezésére, az őrlés vasár-' nap is egész nation végezhető.

— Tanitó választás. Kiefer Gyula tanítóié- mondásával megüresedett tanítói állomásra a dunaföldvári róm. kath iskolaszék 6 pályázó közül egy. hangulag Konrád Jakab jeles oklevelü tanítót választotta meg'.

— Folytatólagos elszámolás. A szegzárdi általános ipartestület uj felszentelt zászlajára szeg- megváltás fejében Vilczek Sándor 5, a karczagi ipartestület pedig 4 koronát adományozott.

— A dombóvári kath. legényegylet folyó hó 5-én sikerült szinielőadást rendezett, melyben a műkedvelők — úgy a legények, mint a leányok — szépen alakítottak, azért sok tapsot nyertek. Btlépő jegyekből befolyt 165 korona 70 fillér, kiadás 122 korona 60 fillér. Felülfizettek: Ulreich Sándor 1 kor., Gyurcsik N. 2 kor., Egerszegi Józsefné 2 kor., Szilák Gyula 40 fill. Svarda József 20 fill., Szekeres Lajos 60 fill., Radies Ferencz 20 fill., Fébusz Antal 20 fill., Vörös Kristóf 2 kor.-t, miért az egylet nevében köszönetét mond az elnökség.

— Tüzeset. Ocsényben, folyó hó 11-én leégett Balogh Istvánnak háza. A tűz keletkezésekor csak egy beteg leányka volt a.szobában, kit sze-fl rencsésen kimentettek a veszedelemből. A derék» tűzoltóság nyomban a helyszínén termett s a tüzet^ ihelyhez kötötte. Az épület biztosítva volt,

— Gazdasági ismétlő iskolák részére úja

utasítás jelent meg, melyet minden község raeg-B

szerezni tartozik. Ára 60 fillér és kapható a in.

kir. tudomány egyetemi nyomdában Budapesten.— A vértanuk kivégzésének szemtanuja.1 Aradon ma is él egy ember, aki szemtanúja voltB az aradi vértanuk kivégzésének. Idősb Herold® Antal, volt zsigmondházi molnár. — Eddig keltenB éltek még azok közül, a kik ezt a borzasztó ese-B ményt látták. Társa azonban a télen meghalt s igyfl most ő az utolsó szemtanú. — Mig öreg társa élt,fl október 6 án mindig felkeresték egymást és mikorB a gyászünnepélyen résztvettek, mindenkor visszi-B idézték emlékezetükbe a szörnyű napot és a vesz-ia tőhelyre érve, minden esztendőben megmutatták® egymásnak azt a helyet, ahol állva, végigszemlél-B ték a hősök borzalmas vértanú-halálát. Herold® most már csak egyedüt maradt, s úgy nyomta a.J szivét valami; fölkereste egy újság szerkesztőségét* és jól esett neki visszaidézni a borzalmas napokat.® Elbeszélte, — amint az ő előadása alapján ismertteB vált, — hogy mint történt a kivégzés, melyet ő ésB molnárjai a közellevő malomból néztek végig. -B Különösen meghatóan beszélte el, hogy Damjanich® tábornok miképen küldte el feleségének nyakkenB dőjét. Erről a tényről az aradi vértanuk aradi szob B rának leleplezése alkalmával beszélt Damjanichnéval,B ki akkor néhai Végh Aurél jószágigazgatónál kB kott. — Megkérdezte tőle, hogy a kendő eljutott-cB hozzá a gyóntató pap utján, kire halála előtt biztäB a férjé. Damjanichné igenlőleg intett s igy szóltB hozzá:

— Ebből látom, hogy ön tanúja volt a ret;H tenetes eseménynek.