Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)

1902-12-11 / 50. szám

1902. deczember 11.

ott, mintha legjobb barát, sőt mi több, testvér lenne. Nincs itt semmi te'etés, mindenki saját lényét mutatja be köznapi ruhában, a maga teljes valóságában. Oly igazi jókedv ül mindenki arczán, j melynek párját nem találjuk meg másutt, mint a nép egyszerű mulatságaiban.

Elmúlt a kendervágás, el a kukoricza-fosztás, ! beköszöntöttek a téli napok, de az előbbiek pajzán mulatságát kárpótolja a fonó csevegése, a. sok vig tere-fere: mi történt ma ? mi történik holnap ? — ' melyik leányt melyik legénv kisérte haza ? — egy 1 szóval minden.

A regés ajkán felujul a mese a törökökről, tatárokról, az elrabolt szép asszonyról. Csendesen hallgatják mindnyájan, a vig tréfa elnémul: szomorú történetek ezek. Mint vitetett el a török szül- | tán egy szép leányt vőlegényétől épen a templom- ] ból, miként öli meg az piros csizmájának a szárába i tű ött késével magát, — mert még akkor csizmát | hordtak ám — Hát a kutyafejű tatárok elől mint j menekült Piri Panna ? Elfutottak mindnyájan a nád j Icözé, de felkutatták ott is őket. Piri Panna mellett megállt egy lovas, de nem vette észre, noha lova patkós körmével rálépett lábára, nem szólt mégse, s igy megmenekült. — Mint siratja el egy anya elveszett kis fiát, kit menekülés közben otthon felejtett s kit a török nem ad vissza, De anyja — életével játszva, a tábor közepéből éjjel kilopja. — Majd Bán Kata bus történetét kezdik el.

Peregnek a rokkák, a czitera édes bus dalait kiséri leány, legény, melyek oly sok szépet, oly mesterkéletlen hangon beszélnek a — szerelemről.

Kitüzesedik sok leányarcz a nóta hangjától vagy talán a választott kacsintásától. Egy-egy szomorúbb részletnél könny szökik a csalódott szemébe, titkolná, de hiába: úgy ráillik a nóta. — Egyiket sem veszi észre senki sem, mindenkit elfoglalnak saját gondolatai. Mindenki lelkében visz- hangot ad egy húr a dal valamelyik hangjára.

Elnémul a rokka, a czitera meg vígan szól. Önkénytelenül megmozdul minden láb, csakhamar tánezra perdülnek. A tüzes csárdásban kifejezést nyer minden, mi csak jellemző a magyarra. Hangos kurjantás tölti be az alacsony szobát, a jókedv tetőpontjára hág, villognak a szemek, a férfi keble feszül, a leányé piheg. A táncztól fáradtan, társas játékba kezdenek. Mit játszanának mást, mint szokott játékukat : »Kútba estem«. Ebből lesz csak sok kötődé^, sok pirulás, duzzogás és még több titkos szerelemvallás, s vége az lesz, hogy egyikmásik nagyon mély kútba esik, kihuzója iránt oly nagy hálát, érez, hogy azt egy kendővel vagy egy főkötővel viszonozza.

Néha pár idősebb asszony vetődik közzéjük, gyönyörködve a fiatalok mulatozásában, felujulnak régi emlékeik., legalább ezt olvassa ki szemükből a bágyadt szemlélő. Akad olykor-olykor egy fiatal menyecske, ki nem tud megválni kedves leánykori

ván alázatos tisztelő szolgája Garay.« Cr.im : »Tekintetes ,Fáy Ardrás urnák —kitűnő tisztelettel — Helyben.«

így jelent meg először a zenésitett Fóti dal, melynek egy eredeti példányát, a fent idézett, még kiadatlan Garay-levelekkel együtt gyűjteményemben -örzök. A nyomtatvány czimtábláján ez áll:

FÓTI DAL

Vörösmarty tói.

Zenéje

Fáy Andrástól.

Kiadá :

Garay János a Regélőhöz.

Ezen kis közlemény egy régi, elhomályosult emleket is idéz. fel bennem. A szabadságharezot közvetlen megelőző években szokássá vált a Fóti dalt lelkesítő tartalmáért, tüntetésképpen, ünnepi ebédeken asztalbontás előtt, mintegy a felköszöntések helyett, unisono elénekelni. Serdülő gyermekkoromban történt, hogy szülői házunknál én is hal- iám felhangzaui oly vendégkoszoru ajkáról, melyet Tolnavármegye egy másik büszkesége, Bezerédj István is jelenlétével díszített.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 50. sz.

mulatságától, elnézi őket, ez is jólesik a lelkének. Közéjük nem vegyül, mert azt férjes asszonyhoz illendőnek nem tartja.

Nem változik a fonó képe soha, legfeljebb a szereplők, egyik jön, a másik távozik. Épen ilyen volt régen, ily en lesz évtizedek múlva. Még a legaprólékosabb szokás is hagyományként száll apáról fiúra, s nem sértik épségét soha, — nem annyira kegyeletből, mint a magyar nép azon sajátságából kifolyólag, hogy szívesen ragaszkodik minden régi jó szokásához.

Természetes, a dolog nem megy, de nem is azért áldozza tel egyik se éjszakája felét. így megy ez éjfélig, néha éjtélutánig, s bizony legtöbbször kora reggel kívánnak jóéjszakát.

Nótaszóval hagyják el a házat, megy ki-ki haza a ropogó havon. Egyideig még hallatszik vig esevegésűk majd csak a világító lámpa mozgó fénye mutatja, hogy itt-ott megy valaki. Egy nyíló kapu zaja hallatszik hozzánk, néhányat csahint a kutya, jeléül, hogy ismerős ért haza, aztán elcsendesedik minden.

________________________DÁVID PÁL.

. KÜLÖNFÉLÉK.

I __________________________;

_____:____________j_______1

— A kis Kohn botránya. Manapság, ha kilép I a városi ember az utczára, egyebet sem hall, mint I jól betanított utczagyerekek rikoltozásait: Itt van I a kis Kohn / Krajczár a kis Kohn! Noha még a

kis Kohnt tulajdonképen senki sem látta, mégis mindenütt megjelen; jelen van az utczán, a korzón, a sétatéren, az üzletben. S épen ezért, mivel mindenütt van és sehol sincs, érdeklődéssel keresik, kutatják. Egy ügyes vő, ki egyébként mint »nyomorult» szerepel a boldog családi életben, ama szerencsés helyzetbe jutott, hogy a kis Kohn segedelmével egy görbe éjszakát csinálhatott magának. A »drága« anyós, kinek halvány sejtelme sem volt a kis Kohn mibenlétéről, ebbeli tudatlanságát azonban palástolni igyekezett s hogy tájé- j kozatlanságát el ne árulja, szabadságot engedett | vejének, hogy a napokban egy nyilvános helyen . bemutatkozott kis Kohnt veje-ura meglátogathassa j s a tapasztaltakról neki kimerítő magyarázatot I hozzon. A vő ur elillant, jóizüet nevetve markába | és sietett egyik kurta korcsmába, hol a jó kame- I rádok már várták s ahol aztán a baráti érzelmek megnyilatkozása másnap délig megnyullott. Miután a vő ur még reggel sem mutatkozott a családi szentélyben, a kedves anyós valóságos hárpiaként jelent meg az előszobában, hol a kisirt szemű kis asszonykával boszut forroltak a »nyomorult« ellen. Az ajtón kopogtatás. Belépett egy alacson, fekete göndör hajú, czvikkeres kis emberke, fején köcsög kalappal, egyébként női konfekezióban utazott. Meghajtja magát: Nevem Kohn! Az anyós csípőre tett kezekkel eléje áll: talán maga a kis Kohn ? Kohn ur mosolyog és hajlong, megtréfálásnak vélvén a dolgot. Hát a Béla hol van? replikáz az anyós. Kohn ur zavarba jutott; de a harczias amazonok simulálásnak minősitették Kohn ur emez eljárását, s a jobbra balra mosolyogva hajlongó Kohn ur a »Kis Kohn« személyében alaposan elnadrágoltatott.

. . . Eddig a rebellis történet, folytatását a járásbíróság előtt tárgyalják.

— A népkonyha megnyitása. A szeg- zárdi népkonyhát, mely már évek óta valóságos áldást hint a nélkülözőkre, múlt kedden nyitották meg Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott és a jótékony intézmény elnökének intézkedésére. A népkonyha most is a róm. kath. óvodában van. A főzést a kedves testvérek voltak szívesek elvállalni, a kik a szegények iránt érzett szeretetből önzetlenül teljesítik e nemes cselekedetet.

— Közigazgatási Ülés. Tolnavármegye köz- igazgatási bizottsága tegnap tartotta meg a vármegye székházában szokásos havi ülését, melyben az egyes előadók tették meg jelentéseiket az elmúlt hóban történtekről.

— Miniszteri adomány. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter a dunaföldvári önálló gazdasági ismétlő iskola részére 70 faj különböző gyümölcs, 48 faj ehető és mérges gomba, valamint szőlőpráparátumok, továbbá 18 drb. állat, számos káros és hasznos rovar szemléltető színes képet adományozott. A gyűjtemény értéke 300 korona.

_____________________________________________3^

— K

itüntetett plébánosok. A hivatalos lap a napokban hozta meg Streicher József paksi és Fekete Ágoston tolnai plébánosok kitüntetését, a mit mi már közöltünk. A király ugyanis Streicher József paksi plébánosnak a kandi, máskép kávai czimzetes apátságot, Fekete Ágoston tolnai plébánosnak pedig a keresztelő Szent Jánosról nevezett zsámboki czimzetes prépostságot adományozta.

— Eljegyzés. Stolczenbach Gyula esztergomi vasúti tisztviselő, Stolczenbach Jakab bonyhádi tanító fia, eljegyezte Bankó Sárika kisasszonyt Esztergomban.

— Deputáczió a minisztereknél. Szluha István, a paksi kerület országgyü'ési képviselője, deputácziót vezetett Lukács László, Wlassics Gyula és Plósz Sándor miniszterek elé. Arra kérték a minisztereket, hogy Pakson állítsanak adóhivatalt, építsenek uj járásbirósági épületet és államosítsák a polg. fiúiskolát. A miniszterek a küldöttséget szívesen fogadták és megígérték kérelmük teljesítését.

— Hetyey Sámuel pécsi püspök az idei karácsonyra a következő adományokat osztotta ki: A pécsi Népkonyhára 1000 K. A szent Vincze egyletnek 400 K. A pécsi jót. Nőegyletnek 400 K. A pécsi izr. Nőegyletnek 200 K. A Matessa árvaháznak 200 K. A kórházból elbocs. szegényeknek 200 K. A búd. külv. kath. körnek 100 K. A jogakad. segélyegyletnek 200 K. A bonyhádi apáczáknak 200 K A szegzárdi óvodának 200 K. A szegzárdi népkonyhának 200 K. A mohácsi nőegyletnek 200 K. A szigetvári nőegyletnek 200 korona. A vaiszlói szegényeknek 200 korona. A dunaföldvári zárdának 100 korona. A kath. egyletek országos szövetségének 1000 koronát. A völgységi járás szegényeinek 50 kor. A pécsi egyházi zeneegyesületnek 100 K. A pécsi Dalárdának 100 K. A pozsonyi magy. közm. egyletnek 40 koronát. Összesen 5290 K. Ez a pécsi püspök karácsonyfája. Az a sok szegény, aki élvezi a nemes főpap jóságát, hálatelt szívvel köszöni ez adományokat.

— Választási mozgalom Szegzárdon. Karácsony után ejtik meg Szegzárdon az elöljárók választását, melyre különösen a polgárság készül erősen. A választás — azt hisszük — nem fog meglepetést szülni, mert kivéve egy-két esküdtet, mindnyájan megmaradnak helyükön. Nagy György Han- gonyi első bírónak aligha lesz ellenjelöltje, mert az ő működésével nemcsak a polgárság, hanem az uriosztály is meg van elégedve. Ditrich József Il-od birót szeretnék megingatni, de három év alatt ő is megnyerte polgártársainak teljes bizalmát és igy sikertelen lesz vele a mérkőzés. — Konstanczer László pénztáros kifogástalan, pontos és lelkiismeretes tisztviselője a városnak, a miért méltán sorakoznak mellé a választók. Kunczer János közgyám egyhangú megválasztatása biztos. — Bencsik Kálmán városi régi számvevőnek, mint halljuk, két ellenjelöltje is lesz, a pálmát azonban ő nyeri el.

— Ösztöndíj. Döry Pál alispág a vármegyei törvényhatósági bizottság rendelkezéséséhez képest a vármegyei alapból 200—200 korona ösztöndíjat adományozott Reiszberger Pál, Blochinger Endre, Zarubay Ferencz, Kálmán Endre és Csernyánszky Dezső tolnamegyei községjegyzői szaktanfolyam hallgatóknak.

— Névváltoztatás. Kiskorú Baruinek János paksi lakos vezetéknevét * Bárdost t-ra változtatta belügyminiszteri engedélylyel.

— A nőegylet karácsonyi adománya. Az »Egyesült Szegzárd-tolnamegyei Nőegylet« választmánya elhatározta, hogy a szent karácsony alkalmából 40 fiú és leány szegény tanulót lát el felekezeti különbség nélkül meleg ruhával és lábbelivel; 18 házi szegénynek pénzt oszt ki; három menház- nak 10—10 koronát ad karácsonyfára; — Régi Jánosné paksi szegényt 10, Untermüller Ferencz szegzárdi főgimnáziumi Vili. oszt. jeles tanulót pedig 60 koronával segélyezi.