Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-10-30 / 44. szám
Kérdés, hogy lud-e az illető magyarul be1902. október 30. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 44. sz. 5. — A méregkeverök fájdalma. A lelketlen népbujtogatók, a kik szegény munkások filléreiből élősködnek, nagyon meg vannak ijedve. Látják, hogy minden erőlködésük daczára is az országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztár népszerűsége egyre terjed, s a nép mindjobban felismeri, hogy milyen áldásos ránézve ez az intézményünk. Persze ez nem tetszik az agitátor uraknak, mert ők egyáltalában nem azt akarják, hogy a nép boldoguljon, hanem hogy ők boldoguljanak. Miután pedig a segélypénztár terjedésével az ő népszerűségük egyre fogy, kétségbeesett erőfeszítéssel minden eszközt felhasználnak, hogy a népet tévútra vezessék és visszatartsák a pénztárba való belépéstől. Hiába való erőlködés. A nép erősebb, mint ők gondolják, s kezdik belátni, hogy nem az az ő barátja, a ki folyton és lelketlenül izgatja a fennálló társadalmi rend ellen, hogy ezen a czimen kizsákmányolhassa az > Elvtár sak< zsebeit, hanem a ki a népet biztosítani akarja minden eshetőség ellen, s oda törekszik, hogy a beállható munkaképtelenség esetén legyen miből megélni mindenkinek, a nélkül, hogy kéregetésre és alamizsnára szorulna. — »Népszövetség.« Ezen a czimen uj heti- ap indult meg Hódmező-Vásárhelyt, Dr. Hollósy István szerkesztésében és Wesselényi Géza kiadásában. A lapnak czélja — mint előszavában Írja — a magyarországi földmivelők: munkások és gazdák közös érdekeit felekezeti és faji külömbség nélkül előmozdítani. Ez a lap a- magyar nemzeti egység elvét óhajtja szolgálni s Széchenyi István eszméit akarja a nép közt terjeszteni. A lap kiadója kívánatra muiatvány számot ad bárkinek. Előfizetési ára egész évre 8 korona. TAN ÜGY. A magyar beszéd elsajátítása a nem magyar nyelvi! iskolákban. Irta: Máté Károly tolnai igazgató-tanitó. Mélyen tisztelt közgyűlés 1 Hogy a magyar beszéd elsajátítása mily fontos, arról beszélnem felesleges, mert az itt egybegyűltek mindegyike azt igen jól tudja. Szomorú ránk nézve itt az ország közepén arról tanácskozni: miként kell a magyar beszédet elsajátíttatni a nem magyar ajkú tanulókkal ? De ez a szomorú tény egyúttal a lelkesedést is rejti magában, mely lelkesedés nélkül magyarosítani pem lehet. Merítsünk tehát erőt a munkához, mert a hány egyént megmagyarositunk, annyi polgárt adunk a hazának . . . Pedig e hazának, nemzetünknek még sok-sok magyar polgárra van szüksége ! De nézzük a magyarositást röviden elveiben összefoglalva. A tanító, ki hivatásánál fogva magyarosit, ne a látszat hiú külsősége miatt tegye azt, hanem mindenkor érezze fontos ténykedését; magyarosítson tényleg szivének egész melegével, leikével, példájával, az iskolában, az iskolán kívül, otthon, az utczán, a társaságban, szóval mindig és mindenhol, de feltűnés és erőszak nélküli A példa vonz, legyen a jelszó. Tolnavármegye svábjairól veszem példáimat s azért főleg a svábok magyarosításáról beszélek előadásomban. A szülő iskolába hozza gyermekét, ékes sváb nyelven előadja, hogy ime elhoztam fiacskámat, elmond róla, jót rosszat, beajánlja: verjem meg, ha rossz ... a gyermeknek már előbb elmondta, hogy ez a bizonyos egyén, ki bottal fogja rendre és tudományra oktatni. Hány tanító van, ki ilyenkor a magyarosítás türelmetlenségével félbeszakítja a beszélőt s kívánja, hogy vele magyarul beszéljen, mert ez magyar iskola s mi Magyarországban vagyunk. A szülő, még ha tud is magyarul, felingerelve a rendre utasítás és kényszer helyzet miatt, csak ritkán fog engedelmeskedni, sokszor azzal vág vissza, hogy nem tud magyarul. Helytelen ilyenkor még az udvarias felhívás is, ha válogatott szavakban is előadjuk: Kérem szíveskedjék elintézendő ügyét gyermekére vonatkozólag magyar nyelven előadni, nem vagyok .hajlandó önnel más nyelven értekezni stb. szélni ? Tapintatos módon azonban könnyen meggyőződhetünk róla. Ha befejezte, beszédjét, intézzünk néhány egyszerű kérdést magyar nyelven hozzá pl. Ugyebár ez a maga fia ? Ha az illető csak kissé is beszéli a magyar nyelvet, felelni fog igen — vagy nemmel. Hogy is hívják a maga fiát ? Van e kedve a kis fiúnak iskolába járni ? így egyszerű kérdésekre nem is veszi észre azt a kényszerhelyzetet, melybe hoztuk s ha csak kevésbé is tud magyarul, önkéntelenül fog magyar nyelven felelni s mi elbeszélgethetünk vele magyarul. Természetes, ha nem tud az illető semmit magyarul, úgy a tanító a legszükségesebbet megbeszéli vele, ha kell sváb nyelven is. Ezt a módot követjük mind a szülővel, mint tanulókkal minden egyes alkalommal. Oly iskolában, hol a gyermekek legtöbbje nem beszéli a magyar nyelvet, azért már az első osztályban, az első naptól kezdve taníthatunk magyar tannyelven. Persze csak amennyiben az lehetséges 1 A beszéd- és értelemgyakorlatok alapján év elejétől kezdve iparkodunk a gyermekeknek a legszükségesebb szavakat, kifejezéseket, karban, elő- mondás után — anyanyelvűkből átfordítva — begyakorolni. Az iskolázás első hónapjában naponta 1—1 órát használunk fel a magyar beszédre. A szoktatásnál megtanítjuk őket, hogy hozzánk szólva fejezze ki magát ily formán; tanító ur kérem . . . Megtanítjuk nekik előmondás után, pálczával mutatva az iskolában lévő tárgyak neveit, karban mondjuk pl.: ennek a tárgynak a neve asztal . . . kályha, kép, kréta, szivacs stb. Amit megtanultak I magyarul megnevezni azt csakis magyar nevén szabad nekik megnevezni, ha velünk e tárgyról beszélgetünk. Eleinte el kell fogadnunk, ha a tanuló pl. azt mondja: «Tanító ur kérem, ich hab khá palavessző» vagy «Tanító ur kérem, ich vili szükségre.» Óvakodjunk azonban oly módon tanítani magyar beszédet, mint az a tanító, kit mikor a tanfelügyelő ur számon kérte a magyar oktatást, azt felelte, hogy az ő tanulói tudnak magyarul is s mindjárt be is bizonyította azt. Liebe Kinder vier verden jetzt von der ungarische Sprache Übung halten. Johan sage wier vie heiszt diezer Gegenstand ? «Diezer Gegenstand heiszt: tábla». «Diezer Gegenstand heiszt: ásztál», stb. «Vas sind vier? Pár a német nyelvet peszéljük, ászért szivünkpen matyarok vatyunk» . . . «Nyelvében él a nemzet 1» Ez a való, szemfényvesztő, ki itt született, itt él, itt nevelkedik, német a nyelve, de szivében — melyet ugyancsak meg nem vizsgálhatunk — magyarnak hazudja magát. Tisztelet a kivételnek. — Visszatérve a beszéd- és értelemgyakorlatokra, megjegyzem, hogy minden tárgyat, melyet magyar nyelven megnevezni tanítunk vagy természetben, vagy képben, néháuy egyszerű vonallal alakított rajzban mutatjuk be, nehogy fogalom zavar jöjjön létre. Ha tárgyat szemléltetünk természetben vagy képben nem szükséges a megnevezéshez a német kifejezést is felemlíteni. A tulajdonságot jtlentő szavaknál, vagy elvont fogalmak begyakorlásánál azonban okvetlenül nevezzük meg a tulajdonságot, vagy elvont fogalmat anyanyelvén is ! Ha például egy almát szemléltetünk, felmutatom azt s mondom; ennek a tárgynak a neve alma. Mindegyik megért', hogy a felmutatott tárgy neve alma. De ha továbbá azt mondom, hogy az alma szine piros, már fogalom zavar is jöhet létre, mert némelyik azt gondolhatná, hogy az alma izéről beszéltem. Ezt tehát néhány szóval sváb nyelven is megmagyarázom, még pedig kérdező alakban — «Vi schaut tén tér Épfl áusz? «Ter isz rót». — »Rót hászt: piros, odr vörös». — «Färb hászt szine ...» — «Tén Épfl szei Farb isz rót, tész musz mr szó szaga: Ennek az almának a szine piros. (Nem baj, hogy szin helyett tanítom : szine.) i A mint a megérthetéshez saját anyanyelvén tüzetesen megmagyarázni nem okvetlen szükséges, azt már idővesztés szempontjából is elejtjük. Kitü-nő szolgálatot tesznek valamely cselekvést ábrázoló képek. Rövid elmondás után megtanulják a képeken ábrázolt tárgyakat megnevezni s ha ezeket begyakoroltuk, könnyű kérdező alakban elmondják az ábrázolt cselekvést is. Persze legnehezebb az első, második kép, a többi aztán könnyebben megy. A számtan tanitása magyar nyelven semmi nehézséggel nem jár, hiszen az egyes számok oly hosszú időközökben taníttatnak, hogy a gyermek bőven sajátíthatja el a négy alapmivelethez szükséges fogalmakat és kifejezéseket. Egy felmutatott golyóra ékes sváb nyelven megmondom : «Tesz isz á Kugl» . . . «Vén i ti áni Kugl vek ném, na havi niksz.» «Niksz hászt: semmi» Ancz hászt: egy.* (Folyt, köv.) KÖZGAZDASÁG. Közlemények kertmivelés és mezőgazdaságról Mühle Vilmostól TVmesvárott. YI. A szamóczák tenyésztése. A bogyó-gyümölcs, nevezetesen pedig a szamóczák képezik a legegészségesebb gyümölcsöt gyermekek és felnőttek számára, még betegek is élvezhetik és szokszor minden más gyümölcs fölött előnyben részesül. Rendkívül dús termésük folytán már a legtöbb jobb házikertekben is találhatók, nevezetesen a nagygyümölcsü ananász szamóczák, melyek valódi csemegék, igazi asztal-diszt képeznek és nagy örömet okoznak miuden háziasszonynyak. Azoknak, kik eddig nem foglalkoztak tenyésztésükkel, sürgősen és melegen ajánlom a szamóczák termelését, annál is inkább, mert egész sorozat kitűnő nemes faj létezik, melynél minden balsiker egészen ki van ki zárva, továbbá, mert tenyésztésük valóban egyszerű, hogy semmi különös fáradság nélkül mindenütt tenyészthetők. A legjobb módszer a következő : A szamóczák mindenek előtt mélyen felásott, jó erősen trágyázott és napos helyet kívánnak, de még, félárnyékos helyeken is jól tenyésznek. Ha félig-meddig lehetséges és e czélra már nyáron szabad helyünk van, a legjobban szeptember, október elejével ültetünk, mivel az őszi ültetésnél a növények jobban fogamzanak meg és a következő évben már néhány gyümölcsöt is hoznak, vagy pedig márczius, áprililis, szükség esetén még májusban is ültethetünk 35 cm.-nyi távolságban mindig három növényt egymás mellé háromszögben. Kezdetben tartsuk a növényeket nedvesen és jól cselekszünk, ha egyes növények közötti helyet rövid istálló-trágyával behintjük, mely a talajt nedvesen és lazán tartja, miáltal több táplálékot kapnak. Műtrágya kevésbé ajánlatos, nagyon kevés trágya nem használ semmi), de nagyon sok árthat; a legjobb a szarvasmarha-trágyra. Az összes indák (kifutók) levágandók, mivel ezek az anyanövény egész táplálékát elvonják, tehát nagyon gyengítik, az egész állományt átkuszszák, minek folytán a növények soha nagy gyümölcsöket nem hozhatnak. Október, november végével az ágyak alaposan megtisztitandók, az egész indák mégegyszer levágandók és a föld rövid trágyával borítandó, azonban úgy, hogy a növények szabadon álljanak. Ily módon eljárva, minden évben sok és nagy gyümölcsöt várhatunk, Óriási gyümölcs nyerése czél- jából hagyjunk minden gyümölcsszáron kettőt-hár- mat a legelső nagy gyümölcsökből, a többit a virágzás után vágjuk le. Minden három év után, ha a termés elmarad, uj ágyakat készítsünk más helyen, ahol még szamócza nem volt és ide csak fiatal egy éves, átültetetett s e czétra előkészített növényeket ültessünk a legjobb fajokból, de sohasem a régi növényekből. Ezt a tenyésztési mód* szert már harmincz éven át tartom be, ez biztosítja minden évben a legjobb és legteljesebb termést, mely a legtöb vidékén igen jövedelmezők sokaknak egészen szép bevételi forrását képezi. Megjegyezni kívánom, hogy bő termést illető várakozóinknak csak igazi szép asztali szamócza- választék felel meg, mely czélra különösen ajánlom a Laxton-féle (angol)- és néhány uj német fajt.
