Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-10-02 / 40. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 40. sz. 1902. október 2. mely bekövetkeznék, ha a kormány holmi kontingentálási tervek elfogadásával, korábbi kijelentésének határozottságát meggyengi- teni törekednék. Le az olasz borvámklauzulával! Ez lesz az októberben újra összeülő magyar ország' gyűlésnek egyhangú jelszava. Nincs itt semmi alkunak, semmi egyezkedésnek helye. — Válaszszon a magyar kormány: akarja-e ? saját adófizető polgárainak egy tekintélyes részét az anyagi tönkremenéstől megóvni. Ha akarja, hű támogatásunk fogja kisérni minden ily irányú lépéseit. Ha nem akarja? — — nem, ez nem lehet! mert képzelhe- tetlen olyan kormány, mely bárminemű nagyhatalmi ábrándok szolgálata kedvéért saját véreit, igazságtalanul a végromlásnak kitenni magát el tudná határozni. b. Pártoljuk a magyar ipart! Igazán szép és lélekemelő ünnepély folyt le a közelmúltban Szegzárdon. A szegzárdi általános ipartestület bontotta ki uj zászlaját, melyre arany- betűkkel van iiva ez a sokat mondó jelige: hogy «Ipar által virnl a hazat. Nagy jelentőségű szó ez, de — sajnos — még mindig nem tudja sok megérteni ezen hazánkra nézve igazán hazafias és hasznos mondás jelentőségét. Pedig a hazai ipar minden nemzetnek oly fontos tényezője, mely nem csak éppen anyagi jólétet és boldogságot ad egy nemzetnek, hanem a szellemi fejlődésnek, műveltségnek és a kulturális haladásnak is ez képezi alapkövét. — Sajnos — azonban, hogy őseink mindezt későn látták be és sokat hibáztak évszázadokon keresztül, mert a rendszeres iparpolitikával vajmi keveset foglalkoztak s igy az iparral meg egyáltalában nem sokat türődtek; mert azt tartották, hogy a magyar nemzet mind őstermelő és állattenyésztő namzet politikát nem is követhet és igy nem is foglalkozott mással, mint az eke szarvával. Azért azután, úgy gondolkoztak, hogy legjobb, ha marad minden a régi szerint, tehát igy nagyon természetes, hogy iparról még csak álmodni sem lehetett. Pedig, hogy egy nemzet erős és hatalmas legyen, mindenek előtt a fősulyt arra kell fektetni, hogy jól kifejlett iparra legyen. Ezt bölcsen belátta gróf Széchenyi István, aki az 1825/27-iki országgyűlésen tűnik fel a küzdtéren ; ő volt az az egyetlen ember, aki rámutat a helyes útra, melyen ha élni akarunk, haladnunk kell. És az akkor megjelent *Hitel» czimü munkája egész bombakép hatott a régi hagyományokon csüngő nemességen és azon «Hitel* egyszersmind az a szellemi iránytű lett, mely a kibontakozás útját megmutatta. Széchenyi szerint a nemzet gazdagságának, szóval az ipar fellendülésének kutforrása első sorban a belföldi fogyasztás. És hogy ez megegyen, első sorban a forgalmat gátló minden akadályt kell az útból elgörditeni. Ily akadály: a hitel hijja, a birtok szerzés korlátozása, a közbátorság hijja, a monopólium, a limitáczió - stb. in'ézmény megtartása. Mind ezek eltörlésével a fogyasztóknak mind száma, mind fizető tehetsége növekedni fogna. És igy lassan belátták nemeseink és az ország vezető férfíai is, hogy csakugyan itt a hiba, hogy mi vagyunk azon nyerstermelő rabszolga nép, aki évszázadokon keresztül az osztrák ipar rabigájába nyög, s aki ami fáradságunk gyümölcsét potom áron elharácsolja és azt tízszeres árou újra a nyakunkba "sózza. — Minek meggátolására és a magyar ipar érdekeinek nagyobb mérvben való felkarolására a nemeslelkü és nagyhazáfi iparbarát B e z e r é d j István indítványára megalakult Pesten az «Országos Iparegyesület» és a «Védegylet*. Ezen hazafias és szabadelvű szellemben működő egyesületek erélyes közben járása és agitácziója folytán a magyar ipar hazánkban egyre nagyobb arányokat öltött, úgy annyira, hogy a külföldi áruk, iparczik- kek egészen hátra maradtak. És a fokozódott kelendőség következtében több uj iparág keletkezett s gyökeret is vert hazánkban. Ily nagy küzdelmek között minden nehézségek ellenére is iparunk lassan, lassan mégis csak megerősödött, úgy annyira, hogy ma már a versenyt a többi előre haladott kultur nemzetekkel mi is bátran felvethetjük. De — sajnos — mindezek ellenére a jó szomszédunk felhasználja még a mai napig is a rendelkezésére álló minden eszközt, legyen az akár hatalmi, akár furfang szülötte, hogy a magyar ipar fejlődését minden téren megakadályozza: szóval hátra szó-. ritsa. Nagy segítségükre van még a mi kedves jó szomszédunknak a gazdagabb társadalmi osztályunknak az a téves és hazafiatlan meggyőződése is, — (tisztelet a kivételnek) — hogy csak az a jó és szép, ami osztrák vagy általán véve külföldi iparczikk. Ezen balhit eloszlatására a mi nemeslelkü képviselőnk: Boda Vilmos ur egy Iparpártoló Szövetséget szándékozik létesíteni Szegzárdon, a mely szövetségnek czélja első sorban a helyi ipar felkarolása és a magyar ipar pártolása. Igen üdvös intézmény lenne ez megint, különösen most, mikor az iparosokra csak úgy nehezedik mindenféle közteher viselése, hogy bizony a helyzetük Olyképen adják elő, hogy a prózai mesébe szövik a még emlékezetben lévő részeket. A ballada töredék egy «Szép decsi asszonyról » : Bán Katáról szól. A történetet ilyenformán adják elő: Valamikor még a törökök uralkodása alatt volt egy nagyon szép asszony . Decsen, kit éppen azért, hogy szép volt: gyönyörű Bán Katának hívtak. Beleszeretett egy török basa s minden áron magáévá akarta tenni. Egyszer az ura távollétében elraboltatta és hajóján Törökországba vitte. A szép asszony folyton sirt bármint engesztelte is a török; csak egy kívánsága volt, hogy nézhessen hazája felé, mit a török meg is engedett neki, de egy őrizetlen pillanatban a tengerbe ugrott. A török kimentette és hízelegve kérlelte: Ne sírjál, ne sirjál gyönyörű Bán Kata Nem viszlek rabomnak, csak feleségemnek, Hárémhölgyeim közt gyönyörűségemnek De Bán Kata csak tovább sirt és a basa folytatta : Olyan országra viszlek, Hol a búza kétszer érik, . _ Bort háromszor szűrik, Mindenféle virág Háromszor virágzik — Ezt mind neked adom — Erre azt feleli Bán Kata, hogy; Égjen el a búzád Épen asztagjában, Jég verje el szőlőd Épen virágjában. “ Van nekem, van nekem egy nagyon jó uram Karonülő lányom, futkosó kis fiam. Sir tovább és ismét a tengerbe ugrik. A basa kimenteti és kérlelgeti: Ne sirjál, ne sirjál gyönyörű Bán Kata Nem viszlek rabomnak, csak feleségemnek, Háremhölgyeim közt gyönyörűségemnek. Mikor ez nem használ, gazdaságát hozza elő: Van nekem, van nekem Dobogó ménesem, Gulyabeli marhám, Ládabeli kincsem X— Ezt mind neked adom. — Erre meg. igy felelt Bán Kata: Hordja el a tatár Dobogó ménesed.. éppen a legrosszabb. De ismerve Szegzárd és vidéke hazafias és nemes gondolkodású társadalmát, hiszszük és reméljük, hogy mindenben segéd- kezet nyújtanak ezen úgy az iparosokra, mint az egész társadalomra nézve fontos intézmény kérész- tül vitelére és egy sziv- és lélekkel azt kiáltják; Bártoljuk a magyar ipari! Bukovinszky József. tTö vise IJ 1 Visszatekintés Szeptemberre. Nyájas, mosolygó-arczu, szelid hónap volt, mint rendesen lenni szokott; — aranyos napsu. gárral és fojtó sötét köddel váltakozva; kedves meleggel és — télikabát kizaloghazbólitó, — kelle-' metlen, zord hideg napokkal. Átlag azonban, mi- nálunk, csókolni való hónap volt. »Úgy szerettükr majd meg ettük« — a magyar népdal szerint. — S hogy meg nem ettük, hogy az örök ldo moloch gyomrának hagytuk fenn e funkcziót: oka, hogy czivilizált emberek vagyunk, tehát nem vagyunk emberevők I . . . Szeptember is ember — gondoltuk — hadd essék önmagától, minden szeretetre- méltósága daczára is, az örök enyészet penészes öblébe, mohos sirjába, mert hát ember-evők néni vagyunkI . . . No de — amint mondám, kivált minálunk — olyan aranyos volt az egész Szeptember, akárcsak egy ember! Voltak sok hibái, sőt majdnem bűnei, de voltak — tagadhatatlanul sok szép erényei is. íme: ez az temben már uj kenyeret adott nekünk; de volt mellé kellő mulatságunk is. »Meine Liebet was wünschst du noch mehrt*------- , Ha a régi elégedetlen római szokásosan igy kiáltott fel: tpanem et circenses« —: bizony, édes , jó magyarom, most te se panaszkodhatok volt Szeptemberben (legalább Szegzárdon) sok kenyered és bő mulatságod! . . 1 Még előttem feküsznek jobbára a szeptembeii lapok ki- és kinemolvasott példányai a fővárosból, a vidékről s tőlünk. Mondhatom, hogy ezekből, már nagyon fogyatékos és kopott — pedig a mai divatos élethez oly szükséges! ... —, >/rázis készletem« hiányait, csorbáit, kellőképp kijavitám és kiköszörülém vala! Mert annyi sok czifra, sal- langos és üres szóbeszéd, annyi tartalmatlan üres frázis, amennyi Szeptemberben az ünneplő ajkakon elpattogott és a hírlapokban lenyomatott: mostanában nem igen fog többé kisérteni. Ezért begyei* tem be egy nagy quantum frazeológiát az ünnepi beszédekből most, hogy adandó alkalommal (mond-; juk Kossuth Lajos 2-ik százados születési ünnepére ! . . .) majd hasznát vehessem, mint az okos Egye meg a rozsda Ládabeli kincsed. Van nekem, van nekem egy nagyon jó uram Karonülő lányom, futkosó kis fiam. Sir tovább és beleugrik a tengerbe, de ekkor már megbánva tettét, a hajóba kapaszkodik, azonban a basa elvereti kezeit s.a tengerbe vész. — Sokszor hallottam ezt és ehhez hasonló elbeszéléseket kis gyerek koromban a fonóban, de akkor gondom még nem volt rá, - ma már csak homályos emlékeim vannak róla, azt azonban tudom, hogy több még máig is közszájon forog s száll nemzedékről nemzedékre, mig lassan a feledés homályába nem vész. Talán érdektelennek tűnik fel tárgyam, vagy talán az is, de jó szolgálatot vélek tenni azoknak, kik foglalkoztak és foglalkoznak a sárközi nép szokásainak, gondolkodásmódjának tanulmányozásával. Azt hiszem, ők elnézéssel és jóakarattal fogadják gyenge toliam vonásait, melyeket az erős fajszeretet nevében vetettem papírra. Dávid Pál. úri- női-divat és r vid-áruk raktára. SZEGZÁBÉ, Fő-utcza báró AUGUSZ-féle ház. Kézimunka kellékek óriási választékban. Legújabb ruha* díszek az őszi idényre. — Gyapjú és berlini kendők, t— Posztó czipők férfi- és gyermek kalapok. — Ruhakelmék és bélésáruk. — Kész parget és szövet Blouseok. —■ Szepességi damasztáruk. — Úri- és női fehérnemuek vala- mint teli ingek, nadrágok, harisnyák és keztyük a legolcsóbb árakon.
