Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)

1902-09-25 / 39. szám

3.

1902. szeptember 25.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 39. sz.

clevelandi magyarok, kik szintén most szentelik fel a nagy Kossuth Lajos díszes szobrát, ám hadd örüljenek igaz örömmel áldozatkészségük, honszerelmük szent sikerének, — a mi igazi megszentelt örömünk az legyen, hogy: mielőtt dicsőült Kossuth-apánk méltó érczszobra a már együtt levő sok száz ezer forint nemzeti adományból ótt állana ai ország szivében, a fővárosban: ércznél maradandóbb szobra álljon neki mindnyájunk hőn dobogó magyar szivében, — és szülessék 0 nekünk ma és mindörökké újra, — foglalják el hirdetett szent elvei, a szabadság, egyenlőség, testvériség lelkünk templomát, melynek főoltárán örök lánggal égjen a hazaszeretet I

így lesz ünneplésünk maradandó hatású, áldott és boldogító, — igy lesz a nagy Kossuth Lajos dicső nevéhez méltó és mi magunkat is megtisztelő 1 — Amen.

A Szózat és egy zsoltár eléneklése után a közönség kivonult a templomból és a tűzoltói zenekar játéka mellett a szegzárdi kaszinóba tartott, a hol a kaszinó az öreg 48-as honvédeket, a fehérbe öltözött leányokat és a tűzoltói zenekart megvendégelte.

A szegzárd-belvárosi r. k. templomban délelőtt 10 órakor volt ünnepélyes isteni tisztelet, melyen a közönségen kívül a tanuló ifjúság vett részt. A nagymisét Szabó Géza főgimnáziumi és polgári iskolai hittanár végezte. Mise után az ifjúsági dalkör elénekelte a Hymnust.

A szegzárdi főgimnáziumban i? méltóan ülték meg Kossuth Lajos nagy hazánkfiának dicső erolékékét. A tágas tornateremben folyt le az ünnepély, melyet a Hymnussal kezdettek meg. A megnyitó beszédet Wigand János igazgató, az ünnepi beszédet pedig Haugh Béla tanár tartotta.

Wigand János igazgató beszéde :

»Összegyűltünk, hogy ez ünnepélyes alkalommal leboruljunk Kossuth Lajos nagysága előtt, honfiúi büszkeséggel és áhítattal szemléljük azt a csillagot, amely ezelőtt 100 évvel hazánk egén feltündökölt. Kossuth immár a minden párton és fele- kezeten felül álló igaz hazafiságnak és törhetetlen szabadság-szeretetnek eszményképe ; ezért az ünnepélyt abban a tudatban és reményben nyitom meg, hogy ez alkalom is hozzájárul ahhoz, hogy amaz érzések kiirthatatlan gyökeret vernek szivünkben.«

Haugh Béla tanár ezt a beszédet intézte a tanulókhoz:

»Kedves Ifjúsági

Az egész országban ünnepet ül ma a nemzet kicsinye és nagyja egyaránt, Kossuth Lajos születésének századik évfordulója alkalmával. Nevezetes

vagytok. Első sorban a ti ünnepetek ez a mai. De — sajnos — már csak kevés azoknak a száma, akiknek még emlékében él az a fájó, könnyezésre inditó érzés, amit akkor érzett, amikor atyjától hallotta, mint kellett szenvedni a robotban, mennyi 'keserűséget okozott a dézsma . . . És csak ezek azok, akik szivükben is tudnak ünnepelni. De amikor arról van szó, hogy Kossuth Lajos nevét ezégérnek használjuk, ott abba mindnyájan elsők vagyunk, elsők akarunk lenni!

Nem jól van ez igy. Félre a közönyösséggel . . . A mai napot szenteljük az ő dicső emlékének. Engedjük szivünkben lakó legmélyebb érzelmünket felszínre jutni; hallgassunk szivünkre — s akkor áldott marad mindnyájunk előtt továbbra is az Ő dicső emléke.

Hiszen Ő teremtette meg az egyenlőséget, a testvériséget és ami ezzel jár, a szabadságot!

Néhány rövid nap alatt valósággá tette Ő sok «millió szívnek jogos vágyát,, óhaját! . . .

Szent szózataira lehulltak a rablánczok, a vasbilincsek s a nemzet szabad léget szivhátott.

E hir sasszárnyakkal szállt el mindenhová. A nemzet talpra állt s megteremtette — a honvédeket, a félisteneket.

Mindez Kossuth műve volt. Órák alatt évek, évtizedek nagy munkáját végezte , . . Szent lelkesedése széttörte az emberi akarat rendes korlátáit s alkotott, teremtett — isteni mindenhatósággal. Szóval rövid dicsőségünknek, melyre minden magyar büszkén tekinthet vissza, Kossuth apánk Sk megteremtője. . . .

nap ez, annyira nevezetessé teszi a név, hogy jelentőségét magyarázni is fölösleges. Ismeri min- ; denki Kossuth Lajos életét, pályafutását; ismeri mindenki Kossuth Lajos működésének, tevékenységének kiválóbb mozzanatait. Tudja mindenki, mily nagy szeretettel, lelkesedéssel és ragaszkodással csüng a magyar nép annak a Kossuth Lajosnak emlékén, aki iparkodott megteremteni az j országban az egyenlőséget, testvériséget, szabad- j ságot. Azok az események, a melyeket mi 48-as eseményeknek nevezünk, mind Kossuth Lajos nevéhez vannak fűződve. Ki ne lelkesednék a magyar hazaszeretet és erő ama megnyilatkozásain, a melyek a 40-es években játszódtak le a törvényhozási termekben és a csatamezőkön; kinek a szivében ne lángolna föl kétszeres erővel a haza- szeretet lángja, mikor arra gondol, hogy ez a viszontagságok és szenvedések árjában meghány- i torgatott magyar nép a szükség idejében minden j gondolkodás nélkül, szinte vakon áldozött vagyont I és életet a hazáért; kinek arczát ne borítaná el az öröm és büszkeség pirja, mikor arra gondol, hogy ez a kigunyolt és lenézett, magyar nép hősi elszántsággal verte szét a haza ellenségeit. S a magyar hazaszeretet és erő eme megnyilatkozásai mind Kossuth Lajos nagy szelleméből fakadtak, Kossuth Lajoséból, aki lángszavával talpra állította a nemzetet, aki lelkesedést lehelt a csüggedők és kételkedők leikébe, aki elhitette, hogy az évszázados szenvedések után ütni fog a boldogulás órája.

Boldoggá akarta tenni a magyart, aki annyit szenvedett s nagygyá akarta tenni az országot, mint Hollós Mátyás vagy Nagy Lajos. Hazaszeretetének tüzével fel akarta perzselni a haza ellenségeit s ha nem is perzselte föl, de lángra lobban- totta a nemzet szivében szunnyadó érzelmeket, s még ma is felcsap a láng nevének puszta említésére. Emléke lobogó láng, mely nem csak világit, de melegít is egyszersmind, s kiolvasztja a szivekből azt a nemes érczet, amely erősebb az aczélnál, drágább az aranynál, kiolvasztja a hazaszeretet nemes ércét. És Kossuth Lajos emléke áldott lesz mindaddig, mig hitre, reményre, bizódalomra tudja lelkesíteni a magyár szíveket," azokat a sziveket, a melyek a jövendő megpróbáltatások óráiban készséggel fogják vérüket ontani azért, hogy erre a szegény megsanyargatott országra végre valahára felderüljön ne csak a boldogság reményeinek, hanem az igazi, valódi boldogságnak várva-várt hajnala.«

Még Csöiönyi János VIII. osztályú tanuló szavalt, majd elénekelték a Szózatot, mire a tanuló ifjúság felekezet szerint templomba vonult.

És aztán . . . mint a lomblehullatta fa, ott áll komolyan gondolatokban a szép időkkel, a fényes napokkal foglalkozva . . . Ott van messze az imádott hazától, távol idegenben — egyedül, de nem elhagyva: körülvéve a népek millióinak, a nemzetek összességének tiszteletével, szeretetével, amely ragyogó glóriát fon őszbe borult szent feje körül . . .

Idegen földön hunyja le szemeit örök álomra, de a hálás nemzet haza hozza, hogy pora egyesüljön azzal a földdel, amely szabadságát — Neki köszönheti. —

És most, e magasztos pillanatban hozzád fohászkodunk hatalmas, mindenható Atyánk, magyarok Istene: áld meg nemzeti Megváltónk dicső emlékét; add, hogy szivünkbe legyen az vésve és hogy szent szavain felbuzdulva hű és igaz

fiai legyünk az imádott magyar hazának!

$ *

Ezek után elhelyezem a budapesti »Tolnamegyei Kör« nevében Kossuth Lajos iránt érzett igaz tiszteletünk jeléül e koszorút: És bár ennek levelei, virágai elhervadnak: Emléked hervadhatatlan és örök, mert a Te dicső Emléked él- és élni fog mig csak magyar szó hangzik a négy folyam partjain s amig csak szív dobog az emberi keblekben, s a Te emléked lebeg szemünk előtt és a Te cselekedeteidtől és szent szózataidtól áthatva — cselekszünk máskor is, minden időben.

Maradjon meg velünk a Te dicső áldott Emléked, éljen az köztünk úgy mint eddig, továbbra is, minden időben 1

Koritsánszky Ottó.

x A szegzárdi polgári iskolában is tartottak hazafias fatfwAé-ünnepet A dalkör elzengette először a Hymnust, melynek elhangzása utáu Kram- mer János igazgató az alábbi ünnepi beszédet tartotta :

Szeretett Ifjúság!

Zászlódíszt öltött városunk, ünnepi díszt hazánk fővárosa és vele az egész ország. Miért e disz és honnan az ünnepi hangulat?

Ünnepre virrad Magyarország, ünnepre, melyet megtartani és minél fényesebbé tenni erkölcsi kötelessége a nemzetnek. Ma van Kossuth Lajos születésének századik évfordulója s ma rakja le fő- és székvárosunk Kossuth Lajos sirhalmára mauzóleumának alapkövét.

Csak az a nemzet érdemel boldog jelent, biztató jobb és szebb jövőt, a mely lelkesedik múltjáért, mely hálás kegyelettel övedzi nagyjainak emlékét, tiszteletben tartja a nemzeti hagyományokat és féltékenyen őrzi nemzeti intézményeit és a szabadság biztosítékait, a melyek megszerzésében a nagy ősök szivük vérét ontották, vagy egy egész élet munkásságát áldozták.

Nekünk vannak — hála érte a Mindenhatónak — nagy számmal nemzeti hőseink, nagy fér- fiaink, kik akár a harezmezőn, akár a politika küzdő terén vagy a költészet és irodalom virányain egyaránt szolgálták hazájukat, nemzetüket. Egy volt a czéljuk, egy a törekvésük: függetlenné, nagygyá és hatalmassá tenni hazájukat, szabaddá, műveltté és boldoggá nemzetüket. Nagy államférfiaink, Íróink és költőink ép olyan hősei a nemzetnek, mint a kik fegyverrel védték hazánkat és szabadságunkat és a csatatéren szerezték meg bakéraikat, nemzetünknek pedig hirt és dicsőséget.

Nagy férfiaink, dicső őseink együtthatásának az érdeme, hogy »annyi viszály és balsors után él nemzet e hazán.«

A mai ünnep Kossuth Lajos emlékének van szentelve. Azon férfiú emlékezete hevíti lelkünket, ki ujabbkori történelmünknek, nemzeti és állami átalakulásunknak vezérszelleme volt, kinek nevét Széchenyié és Deáké mellett aranybetükkel véste Clio nemzetünk évlapjaiba.

Ma van száz éve annak, hogy az isteni gondviselés megajándékozta vele a nemzetet és hetven éve, hogy ragyogó csillag gyanánt föltűnt hazánk egén, melyet meteorként megfutva világosságot terjesztett mindenfelé, fényt hintve a nemzetre, melegséget és lelkesedést keltve a szivekben.

Mózese volt nemzetének, ki azt az elnyoma» tás és rabság egyiptomi sötétségéből a szabadság és függetlenség napsugaras virányaira vezette, ki szónoklatának hatalmával, ragyogó stylusának varázsával bő és kiapadhatatlan forrását fakasztotta a hazaszeretetnek.

Honszerző és honalapító volt, ki a részekre darabolt országot egységes állammá forrasztotta és a fölszabadított jobbágyok millióival növelte és szaporította a nemzet-testet.

S midőn irigyeink és ősi ellenségeink megtámadták a törvényes eszközökkel kivivőit szabadságunkat: élére állott a nemzetnek és szervezte az ellenállást és védelmet.

Szabadságharczunknak legendákba illő dicső eseményei mind az ő nevéhez fűződnek, mert az Ő honszerelme, megalkuvást nem ismerő szabadság- ! szeretete öntött csüggedést nem ismerő lelkesedést 1 honvédeinkbe.

Kedves növendékek!

A régi görögök uton-utfélen szobrokat emeltek nemzeti hőseiknek, hogy ivadékról-ivadékra ébren tartsák az azok iránti kegyeletet s ez által ápolják, fejleszszék a hellen nemzeti érzést.

Iskolai ünnepeinknek is az a czéljuk, hogy az ifjúságban, a jövő reményeiben, a mi vágyaink és törekvéseink letéteményeseiben hasonló érzelmeket támaszszanak, mint a melyek az ősöket tettre hevitették és bennünket lelkesítenek, mely érzel- j mek egyedül képesek a hazát fölvirágoztatni és válságos időkben megmenteni.

Most pedig az ő szavaival élve, boruljunk le • szellemi nagysága, lelki fensége előtt és áldozzunk emlékének.

A beszéd nyomán kelt éljenzések lecsillapulta után Polgár József tanár olvasott fel Kossuth életrajzából részleteket. Még Wendl Gyula, Krausz Lajos és Feller Károly tanulók szavaltak.