Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)
1902-12-25 / 52. szám
BOB 19 02. deczember 25. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 52. sz. 3. IRODALMI CSARNOK. A két karácsonyfa. — Alkalmi költemény. — Aranytól csillogó Karácsonyfa körül, Kényes úri gyermek Ugrándozik, örül. Pazar fényűzéssel Diszité mamája: Csillogó játékszert, Sokat rakott rája. * Szalmás, parasztházban Szegény, árva gyermek Örömére, zöld galyt Fagyos rögbe vernek. Nincsen rajta pompa. Két kis gyertya lángja, s Fonyott kalács lesz az Árva boldogsága. * $ lm’ a két ártatlan Örömét meglelte: Nem tudom, melyiknek Boldogabb a lelke? Stubenwohl Gyula. Karácsony. \ ' Irta; Kiss Béla István. Tizenkilenczszáz és két esztendeje annak, hogy a történelem legnagyobb eseménye, Krisztus Jézus születése végbement, királynak született, de bölcsője nem ringott fényes palotában: sajátját jött «elfoglalni, de övéi nem fogadták oly öröm- zajjab mint ahogy szokták fogadni a királyi újszülöttet. 1 Pedig a világ várta. Várta lelkének teljes reményével, szivének kimondhatatlan vágyával. Kereste Őt a bölc<, ki lelkének titkon égő sejtelmeivel tudta, hogy onnan felülről kell jönnie; rettegte a zsarnok, mert szivébe vésett törvény súgta neki, hogy van biró a felhők fölött; bús könnyeivel epedett utána a szegény, mert meg volt győződve, hogy a vigasz és szabadság napvilága fogják a siralom sötét völgyét felderíteni, ha Ő, isteni lábaival e földet érinti. Csendes volt a természet. Az ég csillagai reszketve ragyogtak; kelet szellője félve suttogott, Betlehem népe szendergett . . . Csak falain kívül virrasztóit a világ legboldogabb anyja, mert megszülte a szabaditót, a Megváltót . . . Ketté hasadt a, menny és angyalok jöttek a béke .szárnyain szállva a földre, mennyei hangokon énekelve: »Dicsőség magasságban Istennek és békeség a földön a jóakaratu embereknek!« A béke szava megrázta a társadalmat. Az angyalok szózatát felkapta a vén idő, hogy beharsogja vele a nagy világot; bérczeken és rónákon, palotákban és kunyhókban hirdetve.- »Megszületett a Szabaditó, örvendjetek!« Századok múltak, századok jöttek, de a befiw,'emi kunyhóban kigyuladt békesség világa ma sem aludt ki. Ma is ég; fényét, erejét szét- löveli az egész világra. És ahová e. fénylő sugár elragyog, ott elhal a harcz, megszűnik a viszály, kizöldül a béke illatos olajága. Csakhogy ahol annak útját állják, ott bizony ma sincs béke és nem is lesz soha megelégedés. <1 Van a mi korunknak egy biztató eszményképe, mi a maga fenségében úgy tűnik föl, mint valami ködfátyollal borított égi test. — És ettől az az eszményképtől várják sokan azt az időt, melyben' a büszke ész diadala tökéletes lesz. Mert volt egy jobb kor, midőn a műveltebb családokban is egy áldott jó anya tanította gyermekeit imádkozni; midőn a tudomány titkaiba belefáradt aggastyán nem szégyelte térdére ültetni gagyogó kis unokáját, hogy az imádság egyszerű szavait ismételgesse előtte és vele. — Sajnos! de nincs igy napjainkban! A Jézus nélküli nevelés rendszere megtámadta sok család alapföltételét. — Az élet fájdalma, keserűsége rágódik manapság a házasélet boldogság fájának gyökerén — és e fájdalmat nem képes elnémitani az élvezetek ezer nemének felfedezése és kiaknázására szorítkozó műveltség ! A szives olvasó bizonyára látott máf küzdelmében elfáradt apát tönkremenni és reményt- vesztve a halálban, keresni a menedéket ? Avagy hitétől megfosztott szegény földmivest. ki bánatosan hajtotta bús fejét ekéjének szarvára, esengve a jobb idők után ... A betlehemi kisded nélkül hozni békét a népnek, bizony üres és veszélyes ábrándozás, hasztalan törekvés a múltban, az a jelenben és maradni fog a jövőben is. A valódi műveltség, melynek szelíd, kedves virágaként üdvözöljük a békét: ott született a betlehemi istállóban, — ott született az a nagyszerű eszménykép, melynek sugarai bevilágiták a lehanyatlott századokat és a büszke XX-ik század arczulatját is. Azért ha vannak vágyai, csalódásai az emberiségnek — úgy nyisson mindenki ajtót annak a most és mindig viilágitó isteni sugárnak, hogy a vágyak beteljenek, a fájdalmak enyhülienek, a csalódások megszűnjenek. Hadd tegye boldoggá ez a szent sugár a családi életet, — hadd vigye bele a békét, a hűséget, az örömöt . . . Mert van-e a világon szebb, magasztosabb, mint egy boldog család ?! Nézzük a jámbor családok karácsony estéjét! Nézzük a- családapát, ki talán az élet har- czaiban elfáradva fásult kebellel tér övéihez . . . Ma gyermekeivel gyermekké lesz, — lelke fölemelkedik, szárnyakat kap, hogy fárasztó gondjai közül kimenekülve, ő is oda tegye küzdelmét, örömét és bánatát annak a csecsemőnek bölcsőjéhez, kiben hinni mégis csak boldogság, mégis csak megnyugvás . . . Mert ne gondolja senki, hogy a megelégedést. a békét és jólétet azok osztogathatják, kik nagy hangokon hirdetik gazdagságukat. Mindezeknek forrása a betlehemi jászol, melyben manap a világ alkotóját szemléljük. Akik e jászolhoz tudják sziveiket kötni, azok nyerik el azt a szent békét, melyet e kisded születésekor az angyalsereg e világnak hirdetett. Én hát, Üdvözítőnk szent születése napján ezt a békét, ezt a boldogságot kívánom mindenkinek ! Ezt, a nagyoknak és kicsinyeknek, a szegényeknek és gazdagoknak, ifjaknak és öregeknek! Menjünk lélekben a pásztorokkal Betlehembe ; mondjunk Ő neki köszöntést, mert Ő hozta meg a váltságot minekünk is e földre. Az angyali sereg szava minket is hiv, amit halljon és értsen meg minden szív, hogy az igaz világosság fényét e földön megismerhessük és annak örömeit egykor élvezhessük is! Úgy legyen. T A N Ü G Y. alispán, h. elnök. — Mísolat. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztertől, 9356. szám. Körrendelet valamennyi megyei közig, bizottságnak és kir. tanfelügyelőnek. Több ízben tapasztaltam, hogy a közs. isk. alapvagyonnak tulajdonát képező s a vezetésem alatt levő ministerium mellé rendelt számvevőség ál al bekövetelt készpénzeknek állampapírokba való fektetése az álta1, hogy az igy bekövetelt pénzeket úgy a megyei közig, bizottság, valamint több Ízben a megyei közig, bi.ott- ság kikerülésével a. községi elöljáróság a m. kir. állampénztárnak küldötte meg, de ezen intézkedés megtételéről, valamint arról, hogy a kérdéses ösz- szeget melyik állampénztárnak mikor és mely szám alatt küldötte meg, keb. számvevőségemet értesíteni elmulasztotta, minélfogva keb. számvevőségem amaz összegeknek állampapirokda való fektetéséről kellő időben nem gondoskodhatván — késedelmet s ez által az alapvagyonok kamatveszteséget szenvedtek, az e fajta ügyek elintézése körül némi zavart és hosszadalmas eljárást okozott, hogy • az igy előállott kamatveszteségek megakadályoz-, tassanak, valamint az e czélból követendő eljárás jövőre egyöntetű és gyorsabb legyen, ezennel eb rendelem, hogy ezentúl a keb. számvevőség által a közs. isk. alapvagyon számadási kivonatainak felülvizsgálásakor állampapirokba való fektetés czél- jából bekövetelt készpénzek-, az alapvagyonok ingatlanainak örökáron való eladásából, ugyszinte az alapvagyonok tulajdonát képező erdők faállagának letárolásából befolyó vételárak, valamint a számadási kivonatok felülvizsgálása rendjén megtéríteni rendelt összegek is behajtásuk esetén, végül tapasztalva a vidéki pénzintézetek megbízhatatlanságát, az alapvagyonok tulajdonát képező oly készpénzek is, melyek valamely pénzintézetben vagy szövetkezetnél vannak gyümölcsőzőleg elhelyezve, a keb. számvevőség kívánságára, annak a vonatkozó átiratára való hivatkozással mindenkor feltétlenül és haladéktalanul, jövőre pedig minden év végén a felülvizsgált s helyesnek talált számadási kivonatokban megállapított s kimutatott és 200 koronát elért és azt meghaladó készpénz maradványok, tökék és kamatok akár külön, akár együttvéve, minden további felsőbb intézkedés bevárása nélkül azonnal s csakis mindenkor a vezetésem alatt levő ministerium segédhivatalának küldendők meg, mig a beküldés megtörténtéről egyidejűleg keb. számvevőségem a beküldött pénz mennyiségének az elküldés napjának s számának megjelölése mellett átiratilag értesítendő. Végül pedig a számadási kivonatok felülvizsgálása szempontjából keb. számvevőségemhez mindenkor legkésőbb a következő évi márczius végéig feltétlenül beküldendők. Budapest, 1902. november 25-én. A minister meghagyásából: Halász Ferencz s. k. osztálytanácsos. KÜLÖNFÉLÉK. — Tisztelt előfizetőinknek, munkatársainknak és barátainknak a szent karácsony alkalmából boldog ünnepeket kivánunk. A Tolnamegyei Közlöny szerkesztősége és kiadóhivatala. — Tolnavármegye közigazgatási bizottságának Szegzárdon, 1902. évi deczember hó 10-én tartott üléséből. Tanügyi előadó bemutatja a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1902. évi november hó 25-én 9356. sz. a. kelt körrendeletét a községi iskolai alapvagyon kezelése és az erre vonatkozó számadások beterjesztésének határideje tárgyában. A közigazgatási bizottság a miniszteri körrendelet, másolatát tudomásvétel végett a járási főszolgabirák utján jegyzőkönyvi kivonaton az összes községi elöljáróságoknak megküldeni rendeli. — Kmft. Főispán távollétében; Döry Pál, — Karácsony. Zimankós, havas téli időben köszöntött be karácsony angyala, csillogó aranyleplében — kezében a megelégedés kelyhével, melyet ajkunkhoz szorítunk, hogy annál több béke és szeretet lopódzék szivünkbe az Istenember örömünnepén. Levetjük földi gyarlóságunk mezét csak egy pillanatra, hogy az emberi lélek a maga földöntúli ideálitásában köszöntse karácsony magasztos ünnepét. Rövid időre távol tartjuk magunktól a rideg érdekhajsza küzködéseit, hogy annál inkább megértsük az isteni tant és rajongó szeretetünk annál Tv •V Pick Béla és Társa i->siői-divat és rövid-áruk raktára. Y .SZEG-ZAJÉIT), Fő-utóza háró AUGUSZ-féle ház. Kézimunka kellékek, Ruhadiszek, Blous-selymek, női ruhakelmék, bélés-árúk, posztó-czipők, férfi-kalapok, bőrkeztyűk, úri és női fehérneműek, nyakkendők,^füzök és különféle divatczikkek túlhalmozott raktár miatt csodálatos olcsó áron kaphatók. /
