Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-12 / 24. szám
2 Visszaemlékezés a szoborleleplezésre. Az ünnepies láz, mely megyei székhelyünket, a Garay Jánosnak szobrot állító Szeg- zárdot s magát vármegyénk egy jelentékeny részét is oly elragadó módon meglepte, immár a higgadt megfontolásnak engedvén helyet, teljes tárgyilagosággal tarthatunk szemlét magasztos ünnepségünk egyes részletei fölött. A mit a visszaemlékezés világánál leg- eló'ször is megállapíthatunk, az kétségkívül azon az ünnepre is nem közönséges fényt vető körülmény, hogy P e r c z e 1 Dezső belügyminiszter ur bokros teendői közepette is talált módot és alkalmat, hogy pályafutásának régibb színhelyét Szegzárdot ezúttal is látogatásával megtisztelje. A mi e mellé méltán sorakozik, az főispánunknak: Széchenyi Sándor grófnak rokonszenves egyénisége, ki nemcsak megjelent az ünnepségen, hanem első részletének a fogadó estélynek kiváló sikerét megszokott szeretetreméltóságával biztosította. A mi továbbá, mint kiemelkedő mozzanat, röktön szemünkbe ötlik, az az ünnepség három szónokának: R á t k a y Lászlónak és ock Jánosnak, kik tudvalevőleg ország- W\ülési képviselők; de ezenfelül Lévay Jó- ■t- ynek, az akadémia küldöttének, ünnepi beszéde. Rátkaynak költőileg szárnyaló. Hock Jánosnak a művészetért rajongó szép beszédeik mellé mi oda sorozzuk Lévay Józsefét is, mert az belső komoly tartalmán kívül, felülmúlhatatlan szép előadással párosult és a szónoki rutin ritka példányát képezi. Azután ott van a szobor művészi becse és külső sikere, mely szinte nem közönséges módon befolyt az ünnepi hangulat fokozására, mig mi a helyi hazafiságtól s ügysze- tán elfogult szemünkkel értékeltük gl lehetett ez irányban kétségünk; a mióta azonban az összes jelenvolt szakértő közönség arról igen elismerőleg nyilatkozott, teljes megnyugvással mondhatjuk, hogy hosz- szas fáradozásaink jutalmául nemcsak általában szobrot állitottunk, hanem az Garay János emlékéhez méltó s városunk nevezetességét képező, művészi becscsel biró alkotás. Még csak két körülményre kívánnunk TÁRCZA. Esküvőre. A kis park fái, hogy megnőttek, A gyors idő, hogy elhaladt! — Oltár elé megy, a ki nem rég Ott játtszott lenn a fák atatt. Oh mennyi kéz, szem int feléje, E pereznek mennyi üdve van! Hű párt találni, menni véle És fészket rakni boldogan. S áldást kíván mind a ki látja, — Es látja 0 is — oda fönn, - Jóságos arcza lesugárzik Egy halvány csillag fényében. Áldást küld Ó is egy sóhajban, Mely szellőként leng a rózsa ágon, — Légy mindég ilyen boldog, mint ma! Boldog menyasszonyi Kis leányom. Kis fiamról. Késő ősznek verőfényén, Mint az árnyéit éjfélenként Megjárom a ligetet: Hajam barna, lelkem ép még, Küzdenék, az égre törnék, Roskadt a test: nem lehet. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (24. sz.) 189-8. junius 12. kiterjeszkedni, hogy azután befejezésül a szükséges következtetéseket levonhassuk. Az egyik kétségkívül a rendezés kifogástalan volta, a másik az ünnepségnek keretet, tömött tartalmat kölcsönző magyar nép tömeges megjelenése. A mi az elsőt illeti, minden szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy az a maga nemében páratlan volt s sok — igen sok idő fog eltelni, mig valahol ismétlődik.^ Hogy ez a rendkívüli eredmény létrejöhetett, az annak köszönhető, hogy Szegzárd egész társadalma kor, vallás, nem és pártkülönbség nélkül, a nemes ügy iránti meleg szeretetéből kifolyólag, egy óriási gépezetté alakult át, melynek minden egyes alkotó része- kitűnő pontossággal működött. Azért nem is megyünk semmiféle osztá- lyozásba bele, bogy egyeseknek kétségtelen érdemeit külön mérlegelve, felemlítsük, hanem meghajtjuk az elismerés zászlaját Szegzárd egész társadalma előtt s ily módon, mint a nyilvánosság közege, a jó ügy nevében, hálánknak adunk kifejezést. Mindenki, hova állítva volt, lett légyen szerepe kicsiny vagy nagy, megtette kötelességét s ily módon a kiváló eredménynek egyenjogú részese. Más részt az is kétségtelen, hogy egész ünnepségünk, sikeres volta daczára, üres lett volna, ha annak nagy sokaságával, jó magyar népünk, tartalmat nem kölcsönöz. A mi magyar népünk, nem diplomatizál, hanem ha szive megdobban, hazafias érzelmeinek oly tömegesen ad kifejezést, melynek külső hatása elmaradhatatlan. Ha Szegzárd, a Sárköz és Agárd községének úgy szólván egész lakosságra nem hullámzott volna ünnepies hangulatban, egész nap, Szegzárd utczáin, hiányzott volna a lélekemelő, külső keret, mely az egész ünnepségnek megható jelleget kölcsönzött. Ha a kényeskedéstől távol álló jó kedv nem járatta volnunk népünk fiatalságával arasznyi porban, fullasztó hőségben, az Isten szabad ege alatt, egész késő estig, fáradhat- lanul, a ropogós csárdást, hát talán a mi kedvünk sem szárnyalt volna oly magasra, mint az tényleg bekövetkezett a jó példa vonzó erejénél fogva. Elmondhatjuk tehát, hogy volt egy kifogástalanul sikerült, megható,- hazafias ünEn istenem addig éltem, Mit se tettem, csak reméltem: Itt van az ősz, hol a nyár Pályám n igyon hamar zárul, A sötét sir már kitárul, Meg van írva: engem vár. A levél az ágtól válik, Darúsereg alig látszik ... Két szem onnan könybe merül: Kis fiam, lelkem világa, Életem zöldülő ága, Mit csinálsz majd egyedül ? Gyöngyössy László. TTIzIó. Irta: Ábrahám Ernő. H — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Hallottam valamit, — ismeretlen hang volt, mi fülembe csengett. A kicsi nővérem mind’ azon csengett, menjek le a rétre, micsoda bűbájos, micsoda virágos ..........Lementem a rétre, leültem a fűzfának ár nyékos tövébe; — Istenem, Istenem, minek is ültem le árnyékos fűzfának virágos tövébe • Mert, a mint ott ülök, s magam se’ | tudtam, hogy minek örülök, — ismeretlen vágyik keltek szárnyra bennem, — ragadtak magul!kai, Magadták lelkemet távol idegenbe, hol az ég mi’viig lék, hol a föld mindig zöld, — hol a leány asszony, aaasszony népségünk, melyre alkalmat elhunyt jelesünk szobrának leleplezési ténye szolgáltatott. S a mi jó Garay Jánosunk ott fent a magas égben, látva a történteket, tapasztalva a működése iránti hálás elismerést, bizonyára a szentirás szavait használva, örömtelt lélekkel igy kiállt fel: ime az én szerelmetes népem, kiben nekem kedvem telik! b, Garay János öcscsének felköszöntöje. Garay Antal, a halhatatlan költő testvéröcscse, a szoborleleplezés alkalmával tartott ünnepi közebéden az alább következő szép beszédet óhajtotta elmondani, a mit azonban nem tehetett meg, mivel . csak az ünnepség reggelén hagyta el két heti beteg- ' ség után az ágyat. Nagyméltóságu Miniszter ur! Tisztelt Uraim! Istennek különös kegyéből megérhettem ezt a napot, amelyen Tolnavármegye az ő szülöttjének, ; nekem édes testvéremnek, Garay Jánosnak emlékét ily nagyszerűen, ily fényesen ünnepeli. Ez a szobor, amelyet Tolnavármegye hazafias lakossága emelt; ez a szobor, hosszú évekig, századokon át hirdeti majd az ő emlékét, hazaszeretetét! Talán nincs is jogom megköszönni e megyének hazafiságát, meghajolva ’ minden egyes lakója előtt. De talán megengedhető, | hogy mint egyetlen élő és jelenlevő férfi testvére a költőnek, boldogsággal eltelve szivemben, elragadtatva e nap dicsőségétől ; forró, hálás köszönetét mondjak í mindazoknak, kiknek e szobor és ez ünnepély léte- j sülősében bármi részük is vagyon! Ez a Géniusz, * amely koszorút font a költő homlokára elvezet azokhoz egyenkint. Sokan, nagyon sokan hiányoznak már azokból, j kik e szobor felállítását kezdeményezték. Ott ültek \ ők valamikor, abban a teremben, hol a nagyok arez- I képei függenek, ők voltak a legelsők ! Legyen áldott 3 emlékezetük! Egy másik teremben ott ültek és ülnek y a város atyái. Ezek hosszú éveken át fáradtak, s ] gyűjtötték össze a filléreket. Felhasználva minden j alkalmat, hogy a szobor alapot gyarapítsák és annak’^ létesülését biztosítsák. Ott szemben abban a fényes | palotában honol a szobor-bizottság, amely páratlan I kitartással, lángoló hazaszeretettől lelkesedve; fár?-1 dozott é szobor létrejöttén. Annak lelkes elnöke, kinek éveken át minden.-3 gondolata ezen csüngött ! Fogadjatok hálás köszü-a n etemet! ,Engedje meg Nagyméhóságod s tisztelt uraim, J hogy oda zarándokoljak a szobrász szerény lakába, Jj ki éjjelét-nappalát feláldozta, fáradt, dolgozott, ki 1 lelkét lehelte ez érezbe, hogy megtestesüljön és_ hir- a desse a költő hopszeretetét! Hadd szorítsam megaztM a kezet, mely e müvet alkotta ! Jer te szent Géniül Vezess oda, ahol a szabadsajtó szabad férfiaE if H és művészek székelnek. Vezess be a fennkölt Íróhoz, ki megterefft4'H a Garay-albumot. Ki szivébe nyúlt, abba a rierr ;s meg leány, — gyönyörűséges szép tündérek, fö I hány ............. . _ B ■ S megláttalak partján az ezüst folyónak, —.? sárgaliaju asszony ...... Elmerenktél messze, ül>| vén bujazöldjén a pázsifos partnak. Sírtál .... Mit sirattál ? — Szertefoszlott álmok bűbájos varázsát ?i Észak ridekségét? ,— Avagy a déli délnek sórvasztó hevét ? ... . Nem siratok álmot, — a valót siratom Jártam emelt fővel szerte a világban . . . • Csillogó szememet mindenek dicsérték, —| ü karoméit, piros ajakamért, — aranyba’ bomló, szőke hajamért szivőket kitépték és ölembe tettél^B. Szép szavakat mondtak; — sokan megnéntnltak; árjában a képzelt és valótlan kéjnek . c'*J Egyik mennybe vágyott, másik a pokolba, — tüzesedé vérét, hogy értem ott ontsa — s ittasan buktak -le eiibém a vének .... Összetett kezekkel rimánkiödva pfértek, — utánam csusztokban megkoptak aö térdek . .. észre se’ vettem, hogy^ perdülnek az évelfealtfaK • Hajam között ősz szál .... ősszel, nylfr utóján, havas Alpeseknek hüs völgyeit jártam, — üdvömet a forró déli naptól vártam, — de hiába vártam, rája nem találtam .... Hajam között ősz szál . • • S mentem tovább, tovább .... Kergetett az. önvád. Bejártam az erdők járatlan útját, — elsimult a fűszál puha lábom alatt, hunyászkodva bujkált előlem el a vad, venni nem akarta semmi a kedvemet jós fa védett a napnak hevétől,
