Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

1898. november 13. számlájára irni, hogy a szakácsnéjával engedi magát megcsalatni. Azzal is megvádol titeket Juvenalis, hogy a konyha gőzétől főfájást, az istálló szagtól meg mig- raint kaptok. Ugyan, ugyan Juvenalis ur, hát a ki­futott tej gőze talán ámbraillat. De ha egyszer-más- szor a tej ki is fut, a rántás el is kozmásodik, azért leányaink nem utálják meg a konyhát. A sütés, fő­zés I királykisasszonytól kezdve egészen Hrencsár Dorkáig minden leánynak veleszületett ösztöne. Persze sok égett rántás és kozmás tej árán jutnak leányaink annak a művészetére, a mikor már Juvenalis ur Íz­lésére tudnak főzni. Hogy Juvenalis ur még nem látott kipirult arczu, könyökig gyürközött a fru-frus fején hátrakötött babos kendőben kuktálkodó Júliá­kat, azon nem csodálkozom. Hiszen a konyhában nem szokott a házi kisasszony tárcZairókat fogadni. Az éléskamrában, a konyhában — higyje el nekem Juvenalis ur — középosztályunk leányai nagy passzióval manipulálják a tejet. Csupán szerénysé­güknek | tudom be, hogy a megtartott zsurokon erről Juvenális urnák nem dicsekedtek. A kerti munka sem finom leánynak való, attól megbámul a hófehér kacsó, patirikuskodik a hirecske. Hát a kacsók megbarnulása nem volna még olyan nagy baj. De a gyomlálás, kapálásban fáradó kacsók eldurvulnak s nem lesznek képesek a kézi­munkára, mert hiába prédikálunk a kézimunkák ellen a nők igazi tere ez lesz. A „Budapesti Hírlap“ október 26-iki számában ezeket olvastam: kilencz termet tölt meg az idén tündér ujjak művészi munkájával az állami nőiparis­kola kitünően sikerült kézimunka kiállítása“ . . . Ehhez tán nem kell kommentár. Az is képtelen vád, hogy lánygenerácziónk csak a sikamlós regényekért hévül. Általában a regényol­vasást szeretik, mert a gyöngéd kedélyt, mint delej a vasat, vonzza a romantika. Az irodalom elposványodása a regényírók el- züllött múzsája. Higyje el Juvenalis ur mai leányaink nem szeretik a sikamlós regényeket és ha véletlenül orvul találni a leánykézben ilyet, nem szabad fölten­nünk, hogy annak a leánynak a ledérség Démona pajtásnője. Azokon a tisztelt Írókon kellene inkább végig­ütni, a kik elég szemérmetlenek megírni. A nőtlenségnek ezeknél mélyrehatóbb psicho- logiai okai vannak, majd talán leírom valamikor. Egy öreg leány. s&' Betörés. F. hó 4-én éjfél utáni 2 órakor Szalczer Sándor hátai plébános pinczéjét három is­meretlen egyén be akarta törni, de a plébános bátor gazdasszonya a zajra felébredve, egymaga elriasztotta a tolvajokat. A csendőrség a nyomozást megindította, de mindez ideig ebbeli munkájuk eredménytelen. — Hülyék menháza. Magyarországban a legutolsó népszámlálás adatai szerint 15.894 hülye egyén él s ezek számára egyetlen állami intézet áll fenn, melybe csak gyermekeket helyeznek el. A felnőttek szakszerű ápolásáról és foglalkoztatásáról mindez ideig nem tör­tént gondoskodás s ezek a község rémei maradnak s bárha látszólag ártalmatlanok, sohasen biztos senki sem, hogy egy ilyen szerencsétlen felizgult pillanatá­ban ném-e őt fogja életveszélyesen megsebesíteni. Ez történt nem régen, amidőn egy ilyen felizgatott sze­rencsétlen a gyanútlanul haladó községi bírót szúrta le egy konyhakéssel. Ezeknek a szerencsétleneknek csak zárt intézetekben van helyük, a hol gondos ápo­lásban van részük s a hol megfelelő foglalkozással telik el az idejük. Ilyen intézetet létesített a „Szeretet“ országos egyesület, — mely hazánk fenkölt lelkű her- czegprimásának Yaszary Kolosnak védnöksége alatt alakult meg s a melynek elnökei gróf Batthyány Gézáné és Rakovszky István —I Budán a legegészsé­gesebb helyen, a mely intézet deczember hóban nyí­lik meg. Ez intézetben 600, 400 és 250 frt évi díj­ért fogadnak el' ápolásra 10 éven felüli korban levő mindkét nembeli hülye egyéneket, azonkívül vannak ingyenes helyek is vagyontalan hülyék számára. Jelent­kezni lehet Scherer István egyesületi titkárnál (Buda­pest, VIII. Sándor-utcza 38. sz. a.), a ki a szüksé­ges útbaigazítást s bővebb felvilágosítást bárkinek megadja. — Ujraoltás az iskolákban. Törvény értelmében a 12 éves fiú és leány gyermekeket újra kell beoltani. Az ujraoltást Szegzárdon dr. Komáromy Gyula községi orvos a napokban végezte az összes iskolákban. — Az újságírók sorsjatéka iránt a magyár tár­sadalom összes rétegeiben a legmelegebb érdeklődés és rokonszenv nyilvánul. Testületek és intézetek, mél­TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (46. sz.) ■5 I tányplva az újságírói sorsjáték czéljának egyfelől hu- I manitarius, másfelől kulturczélu és mindenképen nem- j zeti természetét, a legszívesebb jóindulattal támogat­ják az annak megvalósítására irányozott törekvéseket. Valóban példátlan ez a jelenség a sorsjáték terén. A magyar katholikus főpapság magatartása igazán jel­lemző arra a felfogásra, mely az újságírói sorsjáték dolgában uralkodik. Újabban dr. Schlauch nagy­váradi bíboros püspök 300 drb. sorsjegyért 150 frtot, S a m a s s a egri érsek hasonlóképpen 300 drb. sors­jegyért 150 frtot, Hornig veszprémi püspök 200 drb. sorsjegyért 100 frtot küldött be a sorsjáték kezelőségé- nek. Az újságírói sorsjáték különben oly kiváló nyere­mény-kilátásokat nyújt, melyek ezt a sorsjátékot pá­ratlanná teszik. Tekintettel arra, hogy egy 50 kros sorsjegygyei hat húzáson lehet játszani, egy húzáson való résztvétel körülbelül csak 8 krba kerül. Ezzel szemben áll az, hogy ugyanazzal az egy sorsjegygyei olyan hat főnyereményre van kilátás, melynek összege nem kevesebb mint 200.000 korona. így tehát a sors­játékkal összefüzödő nemes czél előmozdítása mellett I azok, a kik sorsjegyeket vásárolnak a gyakorlati si­kerek számára is szerfölött kecsegtető kilátásokat sze­reznek meg. A sorsjáték kezelősége, mely eddig csak intézetek és testületek számára küldötte meg a sors­jegyeket, most az ország kiváló magánosainak is meg- könnyiti a sorsjegyek megszerzését az által, hogy ne­kik ezeket megküldi. Remélhető, hogy az a példa, melyet eddig az intézetek és testületek, még a nagy­lelkű magyar katholikus főpapok nyújtottak, követőkre talál a magánosoknál is, és ezek is hozzájárulnak ah­hoz, hogy az újságírói sorsjáték humánus és egyúttal hazafias czélja megvalósitassék. Ez kívánatos is. E végből óhajtandó, hogy azok, kik a sorsjáték kezelő- ségétől a küldendő 10 drb. sorsjegyet megkapják, ezeket megtartsák és az értök járó ősszeget a sorsjá­ték kezelőségének (Budapest, VI., Kossuth Lajos-utcza 1. sz. á.) mielőbb megküldjék. — Az ibolya .............Úgyszólván semmiség az eg ész. Egy kis halványszinü, hervadt ibolya csokor, amilyet százával látni előkelő fiatal urak kifogástalan smocking-jai gomblyukába, vagy az üde, piros arczu asszonyok, szende leánykák keblére tűzve. Mig a kis ibolya csokor illatával betöltötte a léget, mig apró szirmai üdék, tömöttek voltak, addig ott díszelgett egy fiatal ur kabátján, ki szinte büszke volt arra az illatos kis ibolyára. De amint a kis virág elveözité illatát s apró szirmai fonnj-adni kezdtek, megunta az a fiatal ember a kicsiny virágot s eldobta, elfeledte. S most ott fekszik a szerény kis ibolya csokor az utcza porában, a járó-kelők ügyet se vetnek rá, kike­rülik, rátaposnak, amint épen utjok kívánja! S meg­ismétlődött ez a tragédia! Az az egészséges, piros arczu leányka, ki valamikor azt a kicsiny ibolya csokrot árulta, engedve szerelmes szive vonzalmának, bohó, hiszékeny leikével magát is eladta. A fiatal ember egyideig örült a kis leány odaadó szerelmének, dédel­gette, beczézte, mig meg nem unta., elfeledte! S most az a halvány, beesett arczu lányka sápadtan, remegve jár az emberek között, bűnös szerelmével lesülyedt az utcza porába, hol a társadalom szigorú erkölcs- birái ügyet sem vetnek reá, elkerülik 1 ha utjokba akad, rátaposnak. Az előkelő fiatal ur pedig — más virággal gomblyukában ’■& más leánynak udvarol! — Asztag-tüzek. Nagy-Szokoly községben L a- k o s Sándornak a szérüskertjében kigyuladt egy szalma­kazal. A tüzet már későn vették észre, úgy, hogy azt nem bírták lokalizálni s átterjedt B ar to s István­nak, majd Szabó Istvánnak a szomszédos kazlaira I azokat is elhamvasztotta. — Agyonvertek a pajtásukat. Györköny köz­ségben az utczán verték félholtra Simon János oda való lakost, ki a kapott sérülések következtében meg is halt. S tér ez er Mihály, Sterczer János, Gang Márton, Klézel Herman és Braun Lőrincz györkönyi lakosok ugyanis mulattalt a korcsmában s közéjük keveredett a szerencsétlen áldozat is, a kivel szóváltásba elegyedtek, a minek az lett a vége, hogy a korcsma előtt botokkal addig ütötték Simont, mig csak mozgott. A gyilkosokat a csendőrség el­fogta és vasraverve kísérte be Szegzárdra az ügyész­ség fogházába. — A spanyol kincskeresőt elfogták. Szegzárdra is küldözgettek ajánlatokat a barczellonai spanyol „kincskeresők“, a kik milliókat Ígértek a könnyen hivő embereknek. Az egyik levélben Espinosa Delos tábornok, a másikban dr. Lopez Jósé irta űagy titkolózva, hogy óriási kincs rejtekhelyét tudják, csak küldjenek számukra barczellonai postára — poste res­tante — 10—20 forintot s akkor a boldog hivő óriási vagyonhoz jut. A szélhámos spanyolok levelei az egész világ rendőrségét foglalkoztatták, de végre Bar czellonában nagy nehezen elcsípték a csalókat. Epen munka közben találták Vidal Vige és Rocca Manuel nevű spanyol jómadarakat, a mint expediálták kincs­kereső leveleiket. Irodájukban pontos kimutatást ve­zettek a becsapott emberekről, a kik három hónap alatt összen 14.000 pezetát, tehát közel 7000 forintot küldtek a bandának. A szélhámosság értelmi szerző­jét azonban nem akarta megnevezni a két barczellonai, mig végre egy Boltnigg Ferencz nevű Karintiából Spanyolországba szakadt osztrák ember személyében elfogták. Boltnigg Bécsbe is küldött kincskereső le­veleket, ezeken felismerték a kézírását s igy nyomoz­ta őt a madridi rendőrség. Az osztrák-magyar külügy­minisztérium közbenjárása a hatóságnak kiadták a csalót, a kit tegnap hoztak Bécsbe s itt az országos törvényszék börtönébe kisérték. Jó időre tehát az álmoskönyvek szorgalmas olvasóit nem buzdítják Spanyolországból a kincsásásra. — Harmadik magy. kir. szab. osztálysorsjátéK. A harmadik játék első húzása november hó 17. és 18-án lesz és a sorsjegyvásárló közönséget figyelmeztetjük, hogy megrendeléseivel minél inkább siessen, miután a vásárlási kedv a mostani sorsjátékhoz általában igen nagy és 1 sorsjegykészlet gyorsan elfogy. Különösen felhívjuk olvasóink figyelmét Török A. és Társa budapesti bankház hirdetésére, miután a ezég szigorúan pontos és figyelmes kiszolgálásban részesíti vevőit, azonkívül a szerencse annyira kedvezett e bankház megbízóinak, hogy tudomásunk szerint az I. és II. játéknál körülbelül egy millió 500.000 korona nyere­ményt fizetett ki gyorsan és pontosan. Aki tehát sze­rencsét akar próbálni, forduljon bizalommal Török A. és Társa budapesti bankházához. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Molnár János gim. tanár urnák Újvidék. A lapszámokat megtarthatod, nekünk nincs rá szükségünk. Üdvözlünk ! Tatárka Antal építőmérnök urnák. Lapunk mai száma szellőzteti a dolgot. X. Y. A két első verszak jó, de a harmadik nem üti meg a mértéket. S. S. Tengelicz. Czikke beérkezett; legközelebb sorát ejtjük. Cs. Báta. Sajnálatunkra kimaradt; jövő számunkra tettük el. HIVATALOS HIRDETÉSEK. 6960. tkv. 1898. Kis G. Józsefnének Árverési hirdetmény. Bozsér'Mihály és neje ellen folyó végrehajtási ügyében a 2828. sz. tkv. 1898. árv hirdetménynyel elrendeli s Bátán 1898. évi szeptember hó 2-án megtartott árverésen özv Sós János szebényi lakosnak 6960/tkv. 98. sz. utóajánlata folytán a bálái 1693. sz. tjkvben 2127/a. hrsz. 957. sz. tjkvben 29-J0. hrsz. 957. sz. tjkvben 4266. hrsz. 957. sz. tjkvben 7238. hrsz. 957. sz. tjkvben 7239. hrsz. 1153. sz. tjkvben 3494. hrsz. és 3513. sz. tjkvben 1369/b. hrsz. alatt foglalt ingatlanokra nézve hatálytalannak nyil- vánittatik és az ujabbi árverés elrendeltetvén, közhírré té­tetik, hogy a szegzárdi kir. törvényszék területén fekvő Báta községi 1893. sz. tjkvben 2127/a. hrsz. al. foglalt Balázs József által 20 írtért megvett ingatlanra 22 frt kikiáltási árban a bátai 957. sz. tjkvben 2930. hrsz. al. foglalt özv. Soós János által 82 írtért megvett ingatlanra 91 frt kikiál­tási árban a. bátai 957. sz. tjkvben 4266. hrsz. al. foglalt Bozsér József által 4 írtért megvett ingatlanra 5 frt kikiál­tási árban a bátai 957. sz. tjkvben 7238. hrsz. al. foglalt Bozsér József által 41 írtért megvett igatlanra 46 frt kiki­áltási árban a bátai 957. sz. tjkvben 7239. hrsz. al. foglalt Bozsér József által 4 írtért megvett ingatlanra 5 frt kikiál­tási árban a bátai 1153. sz. tjkvben 3494. hrsz. al. foglalt Csopor János által 135 írtért megvett ingatlanra 149 frt ki­kiáltási árban és a bátai 3513. sz. tjkvben 1369/b. hrsz. Bo­zsér József által 11 írtért megvett ingatlanra az utóajánló által kötelezett 13 frt kikiáltási árban 1898. évi november hó 26-án d. e. 10 órakor Bátán a községházán megtartandó árverésen eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozók; hogy az árverés megkezdése előtt a bátai 1893. sz. tjkvben 2127/a. hrszámu ingatlan után 20 kr a bátai 957. sz. tjkvben 2930. hrsz. in­gatlan után 11 frt 70, a bátai 957. sz. tjkvben 4266. hrsz. ingatlan után 3 frt 60, a bátai 957. sz. tjkvben 7238. hrsz. ingatlan után 6 frt 20, a bátai 957. sz. tjkvben 7239. "hrsz. ingatlan után 3 frt 60, a bátai 1153. sz. tjkvben 3494. hrsz. ingatlan után 15 frt 10, a bátai 3513. sz. tjkvben 1369/b. hrsz. ingatlan után 1 frt 90 kr bánatpénzt letenni, az árve­rési költségeket hirdetési díjjal azonnal, a vételárt pedig I egyenlő részletben 6% kamatokkal a szegzárdi kir. adó­hivatalnál lefizetni kötelesek és hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt a telekkönyvi hátóságnál és Báta község elöljáróságánál megtekinthetők. Szegzárdon, a kir. törvényszék mint telekkönyvi ható­ságnál 1898. évi október hó 14-én. Gerle Jakabj kir. törvszéki bíró. 6239. Árverési hirdetmény. .tkv. 1898. ' A szegzárdi kir. törvényszék mint tkvi hatóság részé­ről közhírré tétetik, hogy Ruzicska B. fiumei ezég és az ezennel csatlakozottnak kimondott Gottlieb Jakab végre- hajtatóknak Bors Ferencz és Bors János végrehajtást szenvedettek elleni 506 frt 78 kr és 317 frt, tőkék és jár. iránti végrehajtási ügyében a szegzárdi kir. tszék területén fekvő Szegzárd községi 7331. sztjkvben fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom