Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (33. sz.) 1898. augusztus 14. Wallacher N. Lajos, Pap Gyula, Baross Endre, dr. Spányi Leó, Szenti vány i Miklós, Abay Leó, Máthis Kálmán, Szánkásy János, Rácz Gyula, ifj:. Kálmán Károly, Dömötör Miklós, Zsigmond Ferencz, Báter János, Farda Vincze, Horváth Ignácz. Tagokul beiratkozhatni W o s i n s k y Mór esperes vagy Székely Ferencz fölevéltárnoknál. Az egyesületnek hölgyek is lehetnek tagjai, kik az egyesület minden kedvezményét szintúgy igénybe vehetik, mint a férfiak. — Választások. Tolnavármegye törvénybizottsága folyó hó 13-án tartott nyári közgyűlésében dombóvári szolgabiróvá Reich Oszkár vármegyei IV. aljegyzőt választotta meg egyhangúlag; az igy megüresedett IV. aljegyzői állást dr. Szentkirály Mihály V. aljegyzővel töltötték be, ennek állását pedig Kézsmárky Dezső t. b. aljegyző nyerte el. — Személyi hír. Simontsits Elemér, Tolnamegye főjegyzője, folyó hó 19-től kezdődőleg hat heti szabadságra megy. — Lódijazás Högyészen. A vármegyei lótenyésztési bizottság Sztankovánszky János cs. és kir. kamarás elnöklete alatt múlt pénteken ülést tartott, melyen elhatározta, hogy folyó évi szeptember 28-án Högyészen csikóval biró tenyészkanczák közt 25 dijat, 3 és két éves saját tenyésztésű kanczaosikók közt 16 dijat fog kiosztani. Ily nagy arányú dijazás részint a m. kir. földmivelési minisztérium, részint a vármegye közönségének áldozatkészségének köszönhető s azok adomány - jaiból került ki. Hogy vármegyénk lótenyésztése olyan virágzó állapotban van, mely a kormány figyelmét is magára vonta, mutatja azon körülmény, miszerint a földmivelési minisztérium a népies lótenyésztés feltüntetése czéljából, az 1900-ik évben, Párisban megtartandó világkiállitás magyar osztálya számára, egy kiválasztandó kanczáról szobrot készíttet. A nevezetes kancza, mely hü másolatban a párisi kiállításon fog szerepelni, a hőgyészi kiállításon első dijat nyert tíz kancza közöl fog kiválasztatni egy alakított bizottság által, melynek tagjai: Sztankovánszky János, Per ez el József, Dőry Jenő és Bernrieder László. — Áthelyezés. Gróf Széchenyi Sándor főispán B a j ó János dombóvári járási szolgabirót Tamásiba helyezte át hason minőségben. — Tiszteletbeli ülnök. Gróf Széchenyi Sándor főispán Péchy János árvaszéki jegyzőt tiszteletbeli árvaszéki ülnöknek nevezte ki. hogy a kalapjában nincs több két gombnál, egy kicsi meg egy nagyobb. Ráhagytam és intettem Rostás Annának, de Sevér közbemordult, mint egy dühös kutya. „Majd én !“ Édes lányom — kezdé — ugy-e megteszöl nékem valami szívességet? Meg hát. Jó leány vagy te, a szíjat is visszahoztad .... Lásd, itt a kalapom, ebbe’ van két gomb. Az egyiket kihúzod.. De ugy-e kihúzod ? . . . . Na húzd már! . . . . De az Isten legyen irgalmas az én szegény lelkemnek . . . . Az utolsó szavakat csakhogy éppen nem sírva mondta. Összeesett ez a robusztus ember, meggörnyedt. Olyan volt, — ecsetre méltó, — mint a király koldusok, — agyontört, büszke és alázatos egyszerre .... Könyörgőn hunyorgatott a lány felé s mikor az kezét a kalapba dugta, Sevér eszelősen kapott fejéhez és megingott .... Felüvöltött. Rostás Anna a kisebbik gombbal elszaladt, annyira megrémült Sevértől. Vissza se’ mert nézni, hanem a szoknyáját ölre szedve átsiklott az udvaron, mint valami fehér lebegő árnyék, el a tökindás sövény mellett, keresztül a szúrós tarlón, — melyen itt-ott aprósárgavirágos kutyatej-nőtt ki bozótosán — rohant mint maga a végzet ..... Sevér kalapja a porban hevert, mellette a nagyobbik gomb fényes lapjával lefelé. 0 maga hajadonfőn kiállt a verő napfénybe és összeesett a porba és verte mellét: Mea kulpa! Mea kulpa! .... És hozzá bolondosán kaczagott. Elhúztam magammal. Követett ellenkezés nélkül. Vittem följebb a dombra. Messzi, körben apró — Vizsgálat. Tolnavármegye közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya annak megállapítása czéljából, hogy a Pappert- féle sikkasztásból kifolyólag a pénztári kezelés ellenőrzésre hivatott közegeket a felügyelet gyakorlása körül nem terhelik-e és ha igen, minő mérvben? oly mulasztások, melyek a kártérítési kötelezettségnek terhűkre leendő kiterjesztésére a vagyoni felelősség elvénél fogva* törvényes alapot szolgáltatnak — az 1886. évi XXII. t.-cz. 2. §-nak a) és b) pontja alapján Döry Pár alispán, Kurcz Vilmos árvaszéki elnök, Fördős Vilmos tiszti ügyész, Módly László főpénztárnok, Máthis Kálmán főszámvevő és Bodnár István ellenőr ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelte s a vizsgálat foganatosításával Boda Vilmos elnöklete alatt Jeszenszky Andor és őrffy Lajos közigazgatási bizottsági tagokból alakított küldöttséget bízta meg. — Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 13-án tartott közgyűlése a pénztári kezelésre vonatkozólag egy javaslat kidolgozásávál bizottságot választott meg, melynek tagjai: Döry Pál alispán, Orffy Lajos, Kovács Sebestyén, dr. Kramolin Emil, Kurcz Vilmos, Fördős Vilmos, Módly László, Máthis Kálmán és Bodnár István. — Sikkasztás a szegzárdi járásbíróságnál. A Pappert esetét újabb szenzácziós eset követte. A véletlen ismét egy titkos bűnt hozott a napvilágra. H a 1 m a y István szegzárdi kir. járásbirósági írnok esett abba a manapság már csaknem megszokott bűnbe, a sikkasztás vétkébe. Kevés volt neki a saját jövedelme: hozzányúlt a máséhoz. Azokat a pénzeket, miket az adóhivatalban kellett volna letétbe helyeznie, saját hivatalos naplójában hűségesen elkönyvelte, de illetékességi helyükre nem szállította. Az összeg mindeddig bizonytalan, s a most folyamatban levő vizsgálat lesz hivatva annak nagyságát kideríteni. Hal- mayt a bűn napvilágra jutása után sürgönyileg köröztették, de nyomára mindaddig nem akadtak. Úgy látszik nyugodtabb hazát ment keresni. Annak idején az esetről bővebben referálunk. — Perczel Mór emlékiratain dolgozik. A múlt hetekben a szabadságharcznak Görgey után legjelentékenyebb még élő alakjáról, Perczel Mór tábornok egészségi állapotáról kedvezőtlen hírek keltek szárnyra. Tényleg az aggastyán tábornok meg volt hülve, de ma már jobban érzi magát, és tovább dolgozik. Igenis dolgozik, lázas munkakedvvel, emlékeinek kifogyhatatlan tárházából, és gazdag, többnyire okmányszerü adatainak fölhasználásával. Mintha nem is érezné a vállaira nehezedő 86 esztendőt, dolgozik megszakítás nélkül. Nem szereti, ha munkájában za-. falvak terültek el fehér házikóikkal meg pirostornyos templomukkal. Széles ezüst sávban csillogott a Duna és a gyárkémények füstje misztikus homályba burkolta Pestet .... Sevérre látszólag nem volt hatással ez a látványosság. Kicsit többet beszélt és éhségről panaszkodott. „Az a haszontalan vén tudom még mindig a kutyával vesződik. Megdöglött, punktum. Nem érdemes vele sokat törődni .... Tudom, mire elkészíti az ebédet, az étvágyom odalesz. Odalesz, — tönkretesz ez az ember. De akkor elcsapom . . . . Elcsapom, igen is . . . .“ János már tálalt, mire leértünk. Észrevette jöt- tünket .... Sevér égig dicsérte a halászlét és nagyokat ivott. Mert volt még egy pár üveg borunk. — Asztalbontás előtt fölállt és boros pohárral kezében Terráról meg Balázsról emlékezett. Magasztalta Balázs zsénialitását és jó Ízlését. Mindinkább tüzesebb lett. Orrlyukai kitágultak és nagy cseppekben ült homlokára az izzadság. Jobb kezével magasra emelte a poharat és úgy beszélt ...... „Ügyesen csináltad czimbora, — azt hittem butább vagy. Pedig én voltam a buta, persze. A buták megérdemlik, hogy kincsüket elvegyék. Meg úgy is lesz az mindig, — vigasztaló. De ha megokoskodik egyszer a buta, az veszedelmes játékba kap. Vigyázz czimbora, vigyázz ! . . . . Na, éljenek a vig czimborák!“ ............ Sevér az asztalterítőn végigöntötte a piros bort és az üres poharat teljes erejéből eldobta fejem fölött. Lassan hátra néztem. A sarokban hevert a piros alsószoknyás képe Balázsnak. A pohár keresztülvágta és a vászon hosszában megrepedt............ vá rják, ilyenkor mogorva és visszautasító, és erre még legközelebbi hozzátartozói is figyelemmel vannak és nem zavarják a szabadságharcznak eeyik legkimagaslóbb, hősies alakját, kinek neve hozzá van nőve a nagy események legkiválóbbjaihoz. Ott lakik a Perczel család bonyhádi kúriájában, melynek nagyobb részét Perczel Dezső belügyminiszter lakja családjával. A hátsó lakásban, mely nem nyílik az utczára, tartott fön magának igen szerény kis lakást, es évek hosszú sora óta mást nem tesz, mint ir, ir megszakítás nélkül, aminek természetes következménye, hagy a szó szoros értelmében egy nagyobb fajtájú szobának fele, a plafondig telve van már az ő memorjainak gondosan egymásra rakott kéziratával, melybe csak a legritkább esetekben enged bepillantást még legbizalmasabb embereinek is. Gyorsan dolgozik, mert szeretne nagyszabású munkájával elkészülni, de abból életében mit- sem bocsát nyilvánosságra. Pedig a beavatottak úgy tartják, hogy sok érdekes és uj dolgot fog a világ ezen emlékiratokból megtudni, a szabadságharcz in- timebb részleteiből, a kulisza harczokból, melyek az intéző körök kebelében lejátszódtak. A tisztes aggastyán alakját a bonyhádiak maguk csak ritkán látják, mert alig hagyja el otthonát, de azért a mai nap eseményei is lekötik figyelmét, és élénken érdeklődik a napi politikai események iránt. Még sok az írni valója, ezért nagy gonddal őrködik úgy ő maga, mint hozzátartozói is egészségi állapota fölött. A minapi meghűlésből teljesen felgyógyult. — Ajándék a szegzárdi róm. kath. óvodának. ő méltósága Hetyei Sámuel megyés püspökünk a szegzárdi róm. kath. ovóda és gyermekmenház fenntartó »gyesület czéljaira Nagyságos Döry Pálné elnök czimére egy igen meleghangú levél kíséretében 200 frtot köldött. — A baja-bátaszéki hídról a P. N. a következőket írja egy budapesti tudósítójától vett értesülése folytán: Érdekelt körökben itt is nagy feltűnést keltett egyik előkelő lapnak határozott kijelentése, hogy a kereskedelemügyi kormány nem szándékozik már most komolyan hozzá látni a Baja-bátaszéki vasúti hid kiépítéséhez, csakhogy a mint a legmérvadóbb helyen értesülök, a kormány álláspontja ebben a kérdésben nem oly rideg, elutasító, mint azt a nevezett lap mondotta, sőt a legközelebb megvalósítandó tervek sorában foglal helyet a baja-bátaszéki áthidalás terve is. Erről meg fog győződni az a monstre deputáczió, mely Perczel Miklós nyug. pécsbaranyai főispán vezetése mellett előreláthatólag szeptember havában föl fogja keresni a kereskedelemügyi ministert és a kormányelnököt, hogy utalva csaknem Magyarország egyik felének ezen hid létesítésével járó fontos kereskedelmi és ipari érdekeire, sürgessék a baja-bátaszék létesítését, annál is inkább, mert súlyos befolyás érvényesül ezen terv ellen is. A czentralizáczió hívei állanak szemben ezen tervnél a deczentrálizáczió helyes politikáját követőkkel és a czentralisták attól tartanak, hogy a Baja-bátaszéki hid rendkívül hátrányára lesz a főváros Ettől kezdve nem lehetett birni Sevérrel. Bolondabbnál bolondabb dolgokat csinált. Meddig a cséplés még tartott — négy napig — eljárt a masinásókhoz és kurizált a menyecskéknek meg a lányoknak. Meg is csipkedte őket. Lesték az embereik és agyonverik, mint egy békát — nagy békát — ha szét nem csap köztük nagy ezüstfejes boljával. De Rostás Anná^ kerülte. Az is. Egy napon aztán egészen magunkra maradtunk. A madarak is elhagyták ezt a tájékot. Legalább verebek csiripoltak és szemtelenkedtek volna, de azok is követték a masinásokat. Estenden seregélyek sivi- tottak át fejünk fölött a levegőben és darucsapat úszott némán délfelé. Szivem megfájdult utánuk. János zsörtölődött, mint afféle vén ember és virágjait temeteken hagyta félig ..........Mikor Sevér válásról beszélt, mé g is elleneztem. Hogy miért, magam se tudom. Ösztönöm késztetett rá, lehet. Mert logikai összefüggés ez időtájt nem igen volt gondolataim közt. Az események zűrzavara engem is megbóditott. ** Sevér napokon át készülődött. Ha tízszer összerakta holmiját, szétdobált mindent, hogy tizenegyedszer újból összerakhassa. Utoljára még is csak Jánosnak kellett összerakni . ... . Váratlanul ért a bucsuzás. Sevér ágyam szélén ült útra készen, legédesebb álmomból zavart föl. Éjjel volt. A hold kíváncsian kanditott be az ablakon és a félhomályban felöltöztem. Nem engedte, hogy valamit magamhoz vegyek. Botomat is ő maga kereste elő a sarokból. „így, készen vagyunk, mehetünk.“ — Elindultunk.
