Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-06 / 10. szám

1898. márczius 6.

feltünedező káros következményeit sikeresen ellensúlyozhassuk, szakítanunk kell az eddigi téves irányzattal.

Alig találkozik már mai nap a tanügygyel foglalkozó szakféríiak között egy is, a ki ne tudná, hogy a közvetlen állami felügyelet és hatóság alatt álló, tehát az állami népiskola képes feladatának legtökéletesebben megfelelni és mégis hogyan van az, hogy a népiskolák államosítása csak lassan halad előre, sőt a felekezeti iskoláknak államsegélyben való részesítése által, 1 felekezeti iskolák támogattatván, a népiskolák teljes államosítása még inkább elódáztatik?

Azon állítás, miszerint a teljes államosítás azért nem vihető egyszerre keresztül, mivel az állami költségvetésben nincsen erre fedezet, nem képezi a valódi okot, mert ha a felekezetek tartják fenn az iskolát, ennek költségét éppen úgy az ország lakossága fizeti, mintha az állam tartaná fenn azt.

Ha a lakosság ezen népiskolák fenntartása czél- jából eddig a felekezeti pénztárakba fizetett fenntartási költséget az állampénztárába fizetné be, úgy ez fedezetül szolgálna az összes iskolák államosítására.

A nehézség csak abban rejlik, hogy az államnak nem áll módjában az alsó néposztályt oly mértékben megadóztatni a népoktatás czéljaira, a mint ezt a felekezetek teszik; hanem államosítás esetén a költség egyedül a birtok arányában volna kivethető, tehát a nagyobb birtokra esnék a nagyobb teher. Ez képezi a fő akadályt!

$

A modern fegyházakban gondoskodva van, hogy a rabok kellő világosságban, tiszta levegőben hiányt ne szenvedjenek, egy szóval, hogy azok egészsége minden káros behatástól megóvassék; még fürdőszobák is vannak. Ellenben azzal, bogy a népiskolák tantermei, melyekben egész nemzedékek életük jó részét töltik éppen legzsengébb korukban, vagy pedig, hogy a tanítók használatára bocsátott lakások az egészség kívánalmainak mindenben megfelelnek-e, ezzel az iskola fenntartók igen sok helyen keveset törődnek. Természetes, mert a népiskolába és a tanítói állásokba is többnyire csak szegény ember fia kerül.

• *

A rossz kocsis azt hiszi, hogy egy jó ostor elegendő arra, hogy lovai jól menjenek. Pedig a kellő abrak többet használna. így a népnevelés terén is igen sokan azt hiszik, hogy szigorúbb felügyelettel lehet emelni a népoktatásügyet; holott itt is nagyobb sikert érnénk el, ha a tanítókat megfelelő díjazásban részesítenénk, ha a tanítás és nevelés eddigi akadályait lehetőleg elhárítanánk és ha a sikeres müködhetés feltételeit biztosítanánk.

*

Minden ahhoz értő meg van győződve arról, hogy a népiskola csak úgy képes feladatának teljesen megfelelni, ha a növendékek szüleivel jó viszonyban, velük egyetértve és egyöntetűen működik. Azonban ennek ellenében maga a közoktatási törvény is hozzájárul a szülők és az iskola, illetve tanító közötti jó viszonynak lehetetlenné tételéhez azáltal, hogy — nem említve azon körülményt, miszerint a felekezeti iskola tanítója közvetlenül tanítványai szüleitől nyeri fizetését, — a törvény a tanítónak teszi kötelességévé az igazolatlanul mulasztó tanulók kiírását. Mert ennek következtében a szülők egyenesen a tanitót tekintik panaszosnak és esetleges megbüntettetésükért csupán őt okozzák, miért a legtöbb esetben azután tőlük tel- hetőleg igyekeznek is a tanitón boszut állani. Mindez végtelen sok kellemetlenséget szerez a tanítónak és minden körülmények közt nagy hátrányára van mának a tanügynek.

Szükséges volna tehát e dolognak más módját találni. Okvetlenül fel kellene menteni a tanitót ezen a tanügyre nézve is hátrányos kötelezettség teljesítése alól; ez pedig úgy volna lehetséges, ha a csendőrség bízatnék meg azzal, hogy őrjárat alkalmával, meghatározott időben havonként egy, vagy kétszer betekintene az iskolába és intézkednék a hanyag szülők megbüntetése iránt. Valószinü, hogy a mennyivel több dolgot adnának most a csendőrségnek az iskolakerülők, annál kevesebbet kellene fáradnia később a tolvajok összefogdosásával.

Valamennyi tanintézet között a népiskolában legnehezebb a sikeres müködhetés, már csak azért is, mivel a felsőbb tanintézetekbe csak oly növendékek lépnek be, a kik az illető tudományhoz, vagy szakhoz hajlammal bírnak, vagy legalább szüleik által arra ösztönéztetnek. Sőt ezen kivül módjában áll ezen |

8

tanintézeteknek a hanyag vagy rossz magaviseletü tanulókat kiutasítani. Ellenben a népiskolába személy válogatás nélkül belekényszeríti a törvény a tanulókat a megfelelő korban még az ő, vagy a szülők akarata ellenére is és akármilyen hanyag, vagy rossz magaviaeletüek találkoznak is köztük, a népiskola ki nem utasíthatja őket. De ezek a népiskolának valóságos különczeit képezik.

*

így állváü a dolog, világos, hogy a különböző helyi viszonyok szei’int, hol kisebb, hol nagyobb akadályokkal kénytelen a népiskola megküzdeni. Ugyan ezért nem is lehet teljesen ugyanazon eredményt várni minden iskolában. De éppen azért nem a fő, hogy valamennyi népiskola számára egyöntetű tantervet készítsünk, hanem — nézetünk szerint — szoros tanmenetet kellene készíteni, azaz a tananyagot szorosan úgy rendezni, a mint az tárgyalandó volna, természetesen a fontosabb dolgok előbbre helyeztetnének és azután meg kellene állapítani a minimumot, mely minden körülmények között elvégzendő volna, a többinek elvégzése pedig a tanítóra bízatnék, Meg vagyunk győződve, hogy ezáltal nagyobb értékű eredményt érnénk el mindenütt, mint jelenleg.

*

Miután a népiskola növendékeinek csak csekély számát a tudományszomj hozza a tanterem falai közé, a legtöbbet pedig a törvény kényszere, ezért igen nehéz a legtöbbel az iskolát, a tanulást megkedvelteim. Ebben pedig a tanító személyiségének is nagy szerep jut. De mivel a személyiség isteni adomány és nem minden tanítónál van meg egyenlő tökéletes mértékben, tehát nem is fog egyenlő tényezőként hatni a nevelés, oktatás terén. Ugyanezért a népnevelés s oktatás nagyobb sikerének biztosítása szempontjából szükséges volna oly intézkedéseket életbe léptetni, a melyek ösztönöznék a szülőket, hogy gyermekeiket rendesebben járasság iskolába és a lehető legnagyobb szorgalomra s jó magaviseletre serkentsék őket.

Ily jótékony hatása lenne bizonyára annak, ha p. u. törvényhozásilag kimondatnék, hogy a ki Írni, olvasni és bizonyos fokig számolni nem tud, az a katonaságnál talán egy, vagy két évvel tovább szolgálni köteles; vagy hogy az nem bírhat szavazati joggal a képviselő választásnál, vagy nem lehet községi elöljáró, stb.

Egy ilynemű intézkedés is bizonyára szintén hathatósan hozzájárulna a népoktatásügy emeléséhez.

Huszár J.

P ÉNZ1NTÉZF. TEK.

— A „Tolnavidéki Takarékpénztár“ 1897. évi zárszámadása szerint az intézetnek pénzkészlete 1897. január 1-én 9836 frt 75 kr volt, bevétele 1,810.677 frt 52 kr., kiadása 1. 15,718 frt 84 kr., összforgalma

3.641,028 frt 54 kr. Az intézet részvénytőkéje 50000 frt, tartaléktőkéje 23,451 frt, külön tartalékalapja 2000 frt, az évi üzleteredménye 10,360 frt 73 kr.

KÜLÖNFÉLÉK.

T. előfizetőink lapunk jelen számával mellékletül veszik a „Tolnamegyei Közlöny“ negyedszázados jubileuma alkalmából kiadott Emléklapunkat és a Közlöny első számát hű másolatban.

— A szabadság ünnepe. Alig lesz Tol-» navármegyében község, melynek lakói meg nem ülnék a magyar szabadság félszázados évfordulóját. Ez a hazafias felbuzdulás dicséretére válik mindazoknak, a kik az ünnepélyek rendezésében fáradoznak. Különösen a Sárközben és a magyarság által lakott többi községekben készülődnek a szabadság hajnalhasadásának 50 éves jubileumát megünnepelni. Szegzárdon, mint már megirtuk, a tisztviselői társaskör és a polgári olvasókör tagjai tartanak diszközgyülést a népszabadság évforduló napján, hogy hazafias lelkesedéssel áldozzanak a dicső múlt emlékének. A tisztviselőd társaskörben a diszszónoklatot Sáfáry László elnök, a polgári olvasókörben pedig Boda Vilmos 48-as országgyűlési képviselő' fogja megtartani. A szeg zárd i kereskedelmi kaszinó szintén megünnepeli márczius 15-iké- nek ötvenedik évfordulóját. A nagy nap délutánján diszközgyülést tart, melyen Borzsák

TOLNAMEGY El KÖZLÖNY (10. sz.)____

Endre szegzárdi ev. ref. lelkész, lapunk bel- munkatársa, fog diszszónoklatot tartani. Közgyűlés után az egyesület tagjai lakomával fejezik be az ünnepélyt. — Bölcskén a 48-as polgári olvasókör tagjai rendezik a nemzeti ünnepet márczius 15-én. E napon a Kossuth Lajos-téren a néphez beszédeket intéznek, szavalnak és hazafias dalokat adnak elő. Este fáklyás menetet tartanak s utána diszlako- mára gyűlnek egybe, melyre a 48-ás öreg honvédeket is meghivják vendégekül, a kik a magyar szent szabadságért küzdöttek.

— Április 11-ének megünneplése. A zseg- zárdi kaszinó választmánya múlt hétfőn tartott ülésében elhatározta, hogy nem márczius 15-ét, hanem április íl-ét, az 1848-ik törvények szentesítésének 50 éves évfordulóját ünnepli meg. Ez alkalommal diszközgyülést tartanak, melyen a diszszónoklatot Döry Pál alispán, s ennek akadályoztatása esetén Totth Ödön szegzárdi ügyvéd tartja meg. A belvárosi róm. kath. templomban ünnepi nagymise is lesz, melyet Wosinsky Mór esperes-plébános fog bemutatni, az egyházi szónoklatot szintén ő fogja tartani. Délben a kaszinó helyiségeiben lakoma lesz s erre vendégekül

1 meghivják a szegzárdi 48-as öreg honvédeket. A hivatalos vármegye valószínűleg szintén április 11-én fog ünnepelni.

— A pécsi egyházmegyéből. Hetyey Sámuel pécsi megyés püspök Szilvek Lajos drt, városunk szülöttét, kinevezte az egyházmegyei számvevőség tagjává a püspöki irodaigazgatóvá kinevezett dr. Wurster czimzetes kanonok helyére. Ugyanennek helyére Fent Ferencz drt a középiskolai hittanárokat vizsgáló bizottság rendes tagjává nevezte ki. A hittanárokat vizsgáló bizottság póttagjai lettek: Hanuy Ferencz dr. helyettes teológiai tanár és Vörös Nándor székesegyházi káplán.

— Segélyezett róm. kath. lelkészek. A Troli Ferencz val. püspök, nagyprépost által a szegény és beteg papok javára tett alapítványnak 1897. évi kamataiból egyenkint száz forintnyi segélyben részesültek a következő pécs-egyházmegyei lelkészek: Ábrahám István pécsi hitoktató, Bereczk János nagy- kajdacsi plébános, Csapáry János kisszékelyi plébános, Kiss Rezső pécsi hitoktató, Krisztánics István kisfaludi kurátor, Loncsár József szalatnaki adminisztrátor, Markovics Pál harczi kurátor, Schmeller Alajos ráczmecskei plébános, Szabó Géza szegzárdi hitoktató, Szauter Antal görcsönyi plébános, Svetics Gábor pécsvaradi vikárius és Ujüáry Géza bikali plébános.

— Garay Antal régiséggyüjteménye. Múlt

hedden adta át Garay Antal apáthi uradalmi kasznár értékes régiséggyüjteményét Wo- sínsky Mór hirneves régésznek, hogy azt a tolnamegyei múzeumban helyezze el. A szép gyűjtemény kelta-kori régiségekből áll, melyek az Apáthi pusztán történt ásatások alkalmával kerültek napfényre. — Megemlítjük, hogy Kovács Aladár vármegyei könyvelő meg egy mészáros czéhlevelet adott a tolnamegyei múzeumnak, mely 1838-ból való. A czéhlevelet érdekessé teszi színes festése és a rajta látható Szegzárd város látképe 1838-ból.

— A simontornyai vadásztársulat védnöke. A simontornyai vadásztársulat védnökéül lelkesedéssel megválasztotta gróf Wimpfen Simont, a ki a védnökséget el is fogadta. — Várkonyi Imre titkárt pedig érdemeinek elismeréséül egy ezüstözött korsóval lepte meg.

— Személyi hír. Altorjai Altorjay Imre csendőrőrnagy múlt szerdán Szegzárdra érkezett és a szegzárdi csendőrszakaszparancsnok- ságot megvizsgálta, mely alkalommal a tapasztalt rend felett Buday Gyula csendőrfőhadnagynak teljes elismerését fejezte ki.

— Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését folyó hó 7-én tartja meg a vármegye székházában.