Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-20 / 47. szám

3

Hali ska, Müller Julie, Dömötör Ilonka, Pirnitzer Anna, Módly nővérek, Horváth Györgyike. A kedélyes mulatságnak éjfél után lett csak vége.

— A pécsi egyházmegyéből. A pécsi megyés püspök Rathmann Román segédlelkészt Magyar- Székről Oz órára helyezte át hasonló minőségben.

_A u 1 i k Dávid segédlelkészt betegsége miatt a

pü

spök szabadságolta.

— Egyházkerületi képviselő. November 22-én ül össze Pécsett a papi nyugdíj-ügy szabályozása tárgyában s megyés püspök által egybehívott egyházmegyei tanácskozmány. Ezen a konferenczián a vidéki papság köréből minden egyházkerület részéről az esperesen kivül egy-egy választott tag vészén részt. A szegzárdi r. k. egyházkerület a maga kebeléből ,ad hoc“ képviselőjéül 12 szavazattal 7 ellenében Z á n y i György, faddi plébánost, a • kerület egyik legnépszerűbb s leghiggadtabb itéletü tagját, választotta meg.

— Könyvadományozás. A szegzárdi izr. hitközségi iskolaszéknek e hó folyamán tartott ülésében dr. U n g á r Simon rabbi iskolaszéki elnök többek között jelentette, hogy Goldberger J. Mór szegzárdi nagytőzsde tulajdonos az iskolának egy 17 kötetes Meyer lexikont, továbbá 22 kötet ifjúsági iratot ajándékozott. Az iskolaszék a jelentés örvendetes tudomásul vételével jegyzőkönyvileg mondott köszönetét a derék tanügybarátnak. A mily örömmel regisztráljuk a tanügy ilyetén pártolását, ép oly készséggel juttatjuk kifejezésre e helyen is az illető iskolaszék és tanitóitestület köszönetét.

1— Kitüntetett iparos. Városunk egyik törekvő fiatal iparosát, Bukovinszky József rostásmestert, szép kitüntetés érte. Ugyanis az Eperjesen a nyáron tartott megyei kiállítás biráló-bizottsága alapján a kiállított szép munkáiért az állami bronz évemet nyerte el.

— Névmagyarosítás. Hauer Izrael (Alfréd) paksi illetőségű, kolozsvári lakos, valamint kiskorú gyermekei Szerafin és Lajos vezetéknevüket Hegedűsre váltóztatták belügyminiszteri engedély ly el.

— Uj czigányzenekar Szegzárdon. Ősi időktől fogva a Garay-család szolgáltatta Szegzárdnak a zenekarokat. A Garay-család feje, az öreg Garay Náczi már rég letette hegedűjét, de nyomában volt két derék fia a Ferkó és Lajos, a kik sokáig egy bandában voltak. Midőn szűknek érezték Szeg- zárdot, még Amerikába is ellátogattak, hol nem kis dicsőséget szereztek a magyar czigányzenének. Mindannyiszor azonban ellenállhatlan varaserőt gyakorolt a mi városunk reájok s visszajöttek ismét hozzánk. A két testvér legutóbb meghasonlott s mindegyik külön- külön zenekart szervezett. A versenygést először a fiatalabb Lajos unta meg és elköltözött Kalocsára. Ferkónak is rosszul kezdett menni a sorsa, a minek nagy részt ő volt az oka, igy azután ő is elhagyta városunkat és Budapestre költözött. Ezt meghalva Garay Lajos, visszajött most Szegzárdra azon szándékkal, hogy újra letelepszik. Garay Lajos, hanem

1898. november 20.

Nem csoda ha színtársulat nem tud köztünk meglenni, hiszen az nem a saját művészetét kedveli, hanem szintén azt, amit önmaga nem lát — a pénzt. No de elég a klapancziákból. így gondolá Antal István is egykoron és megalapította a magyar népszínmű művelését a magyarrá vált német fé . . . azaz városban. Bölcsen mondták: minek játszuk mi tovább azokat a vígjátéknak nevezett langyos párbeszédeket; felvéve ünneplő ruhánkat, elmondva olyan mondókákat, melyekre senki sem kiváncsi! — A ki meghallgatni megy, csak azért teszi, hogy meg ne sértse a szereplőket. Ha már a hatásos dráma, vagy a pajkos opérette, a szükséges erők hiányában nem hozhatók műkedvelők színpadára, itt van az áldott népszínmű.

Jó népszínmű. Ebben benne van minden. Szív és lélek. Tragoedia és vígjáték, Operette-és dramolette, szin és élet, természet és hazafiság. Olyan mint egy zokogó, kaczagó, beczézett kedvencz. Gyönyörűsége a nézőnek és előadónak egyaránt.

Hálás fáradozás volt az Antal István által kezdeményezett és rendezett népszínmű előadása. Nem ugyan azért a nyolcz csokorért melyet a hat hölgyszereplő kapott, -vagy azért a szép babéi’k.oszoruért, melyet Antal Istvánnak a rendezőbizottság elnöke Wittinger Sándor nyújtott föl a színpadra; noha még Tolnán senkit sem ért ily kitüntetés; nem ezekért, hanem érdemes volt faradniok, mert látták a színpadról, hogy nem csak a hölgyeket riikatták meg, hanem a közönség körében intelligens komoly férfiak voltak

is jobb, de sokkal szerényebb czigány mint bátyja | igy az ő megtelepedését- szivesen vesszük, mert reméljük, hogy jól szervezett zenekarával csakhamar meg fogja hódítani zenekedvelő közönségünket.

—- Halálozás. A kérlelhetlen halál sújtó keze ismét egy előkelő tisztességes családot borított mély gyászba akkor, midőn e hó 12-én udvardi Molnár -Sándort, a tolna-vidéki takérékpénztár vezér igazgatóját, szólította ki az élők sorából. De nemcsak a gyászoló család siralja benne drága halottját, hanem az egész város apraja, nagyja igazi részvéttel vette körül koporsóját, s kisérte ki az örök nyugalom .helyére, a csendes temetőbe, a hol most régnyugvó nagyreményű fia mellett alussza örök álmait. -Hogy mily köztisztelet és becsülésben állott az elhunyt, bizonyítja az a sok koszorú, mely koporsóját elborította, s hogy Tolna egész intelligencziája, köztük a Garay és Rosmayer család tagjai is kikisérték örök nyughelyére, Bogyiszló község elöljárósága pedig testületileg képviseltette magát a temetésen. A gyászesetről az alábbi jelentést vettük : Alulírottak mélyen megszomorodott szívvel jelentik az összes rokonok nevében felejthetlen s hőn szeretett édes atyjuknak, illetve nagyatyjuknak udvardi Molnár Sándor Tolnavidéki-Takarékpénztár vezérigazgatójának 1898. évi november hó 12-én rövid szenvedés után életének 75-ik évében és boldog házasságának 42-ik évében történt gyászos elhunytát. Az Istenben boldogult földi maradványai f. é. november hó 13-án délután 4 órakor fognak a r. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a helybeli sirkertben a családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise áldozat pedig f. é. november hó 14-én reggel V28 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Tolna, 1898. november 12. Áldás és béke lebegjen porai felett! Özvegy Molnár Sándorné szül. Kristofek Mária mint neje. Molnár Gizella, özv. Tschuppik Artjiurné, Molnár István, Molnár Jrén, Molnár Dezső, Molnár Sándor, Molnár Margit, mint gyermekei. Trsztyánszky László mint veje. Tschupik Irén, Tschu- pik Arthur, Trsztyánszky Jenő, Trsztyánszky Dezső, Trsztyánszky Jolán mint unokái.

Nyugdíjazás. Kellner Antal szegzárdi pénzügyigazgatósági számvizsgáló, kinek 38 évi szolgálata van, beadta nyugdíjaztatása iránti kérvényét.

— Vikárius kirendelése. A pécsi megyés püspök Francsics Pál ozorai káplánt a regölyi plébánia vikáriusává nevezte ki.

— Megüresedett plébániák. A pécsi egyházmegyében jelenleg hat plébánosi állás jött üresedésbe. Nevezetesen ; a 101 n a-v a r a s d i, melynek kegyura gróf Apponyi György, a magyar-hertelendi, melynek pátronusa a pécsi papnövelde, a t ó t-k e s z i i, ennek kegyura galánthai herczeg Eszterházy Miklós dr. és végül a zombai és a darázsi; ezekre a pécsi püspök nevez ki. A felsorolt plébánosi állomásokért folyó évi deczember hó 15-ig lehet pályázni.

. Kivételes nősülési engedélyért folyamodtak: Beck János felső-nánai, Beda János értényi, Braun Jakab kis-tormási, Cziráky György ozorai, Czita Mi_____TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (47. sz.)

me

gilletődve a könyezésig ! Ilyen szép sikert még nem vivtak ki maguknak műkedvelők, talán soha.

Az összjáték, az énekek, a maszkirozás, a styl- szerü diszités, mind kitűnő volt. Az első felvonás után tűz is ütött ki a színpadon, ugyanis egy, borús felhőt ábrázoló szürke vászon, a -középen függő lámpa fölé került és azonnal nagy lángok lobogtak két irányban . . . már lelki szemeimmel láttam a vászon színfalak és a szereplő hölgyek lenge moll ruháját is lángolni, a közönséget, egymást agyonnyomva, kitódulni ... de hála Isten, annyian kapkodtunk puszta kézzel az égő vásznakhoz, hogy el lett fojtva és függöny felhúzással a közönség megnyugtatva. > Máskor jó lesz a két tűzoltón kivül, két csöbör vizet is odaállítani haptákba.

Frenetikus tapssal jutalmazták K á n y i Anna (Violáné) második jelenését, midőn az első felvonásban Fátyol Ferkót csábítja, nagyon tartózkodott a hatás csinálástól, de szívvel lélekkel úgy átérezve azt amit mondott e hosszú jelenetnél, hogy a közönség meglepetését és később meghatottságát látni kellett volna azoknak kik nem lehettnk ottan és érdeklődnek, mert én elmondani nem tudom.

CI e r n a Giza, kié volt a czimszerep, a kuliszák mögött mutatkozott be, ugyanis ott énekelt elő szőr a szép Klárika, kellemes, behízelgő alt hangon „Hogy ha szeretsz . . .“ czimü dalát. Kedvesen enyelgett vőlegényével, de a leghatásosabb volt, valónak látszó szenvedélyes játéka, |j második fölvönás- ban. Ha a tavalyi első énekesnőnk hangja erősebb

hály bátai, Fájdt Antal bátaszéki, ifj. Gutheit József kónyii, Horváth Pál tamásii, ifj. Klein Mihály mözsi, Krechling Henrik mucsfai, Lófing Jakab apáthii, ifj. Lovas István őcsényi, Markus Mihály őcsényi és Méhn József mözsi lakosok, kiknek kérvényét pár- tolólag terjesztette fel a közigazgatási bizottság.

— A tolnai selyemfonoda. "A tolnai selyemfonoda impozáns épülete már teljesen elkészült, csak még a belső berendezés van hátra, mely ha minél előbb megtörténik, úgy jövő taväszszal már működését megkezdheti. Az épület, mint értesülünk, 60,000 forintba került az államnak.

— Uj lap a vidéken. Tolnavármegyének három lapja van, mely deczember. elsején egygyel megszaporodik. Vgyanis H orvát Samu dombóvári tanító „Dombóvár és Vidéke“ czimmel társadalmi, közgazdasági, szépirodalmi és tanügyi hetilapot szándékozik meginditani. A lap kiadója Bruck Sándor dombóvári nyomdatulajdonos lesz.

— Tanítói korpótlék. A vallás és közoktatásügyi miniszter a felső-nyéki rom. kath. tanítónak államsegély czimén megadta az ötödéves korpótlékot.

— Késeid ipariskolai tanonczok. Mélyen elszomorító eset történt múlt csütörtökön Szegzárdon, midőn az iskolából kijövő tanulók az iskola előtt egymásnak késsel mentek és közülök egyet veszélyesen megszur- káltak. A késelő iparostanoncznak Zámbó János a neve, ki Hujbert János iparos tanulótársának mind a két alsó karját felhasitotta úgy, hogy a kórházba kellett vezetni; a hol az orvos sebeit kimosta- és bekötözte. Ez az eset megdöbbentő bizonyítéka annak, hogy mily nagy az elvetemültség az iparos inasok között, a kiknek az iskolában való fegyelmezésök a túlhajtott humániztikus elvek szem előtt tartása mellett majdnem lehetetlen. Igazán csak bámulnunk kell azt az önfeláldozó igyekezetei és erélyt, melyet a szegzárdi iparostanoncziskola tanítói kara kifejt, hogy morális eszközökkel megfékezhesse a többnyire rossz nevelésű serdülő iparos tanonczokat. A tanítói testület ezen nehéz munkájában méltán elvárhatja, hogy a munkaadó mesterek is tegyenek meg minden lehetőt inasaik jó irányú nevelése érdekében.

—S Egyezkedés. A szegzárdi fogyasztási bérletet, mint tudva van, a község vette ki. Most a képviselő-testületből kiküldött bizottság a fogyasztókkal megkezdette az egyezkedési tárgyalást, melyre minden adófizető fel lesz szólítva. Ha az egyezkedés sikerre nem vezetne, akkor adóalap után fogják kivetni a fogyasztási adót.

— A képes levelezőlap. A képes levelezőlapról szólok. Arról, mely mindenre képes. Még arra is, hogy képtelen legyen. Ilyen képtelen időnek vagyok én áldozata.

Hallgassák meg.

Egyik barátom a múlt évben megnősült. Hogy miért ? Ne keressük.

Azonban nagyon végzetes hibát talált elkövetni. Szép asszonyt vett feleségül. A szép asszonyok pedig nagyon veszedelmesek. Ergo: az ő felesége is veszedelmes volt. Ezt a legjobban én tudom. A mi nem csoda, ha meggondoljuk, hogy szerelmes voltam belé.

volt is, ilyen tökéletes játékot nem kaptunk még! Ily természethű finomsággal kiszínezve minden árnya- hatát, a szerető és szenvedő menyecske életének j ezt nem nyújthatta volna más mint ő; a ki oly szívesen és sok gondot fordított nagy és nehéz szerepének alapos tanulmányozására. És a népszinmű hősnőjénél elengedhetlen kellék, hogy nem csak énekesnő, hanem színésznő is legyen. További énekszámai voltak „Nem virágzik . . .“ és „Ha meghalok . . .“ Élénken megtapsolták.

Antal Istvánról voltaképen nem is kellene szólnom, tőle már megkívánjuk, hogy az összes szereplők sőt a hölgyek szerepeit is kitünően adja elő a próbákon. Fátyol Ferkó szerepét mostan adta másodszor Tolnán, s hogy még tavalyi szép játékát igazán fölülmúlta, azt valószínűleg annak köszönhetjük, hogy mostan nem színésznőknek vallott szerélmet. — Hogy azonban az „Árvalányhaj“ dalt a sok hogy volt-ozás daczára sem ismételte meg, azt még bokros érdemei után sem bocsájtjuk meg néki; ezzel a dallal ő né- künk még adósunk, ezt még egyszer el kell énekelnie; (De mikor? Talán, ha a szilveszteri műkedvelői előadás nem tud népszínmű lenni, hanem vígjáték, hát megismételi az ö társulata?) Többi dalai: „Fekete, szem éjszakája . . .“, „Azért csillag . . .“, „Véled büntet a teremtő . . .“ stb. mindmegannyi diadalok voltak.

Roth Juliska (Rokkáné) pompásan adta a szaporán és sokat beszélő (vén) asszonyt, s hogy a