Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-06 / 6. szám
1898. febuár 6. — Újabb megadóztatás. A szegzárdi rom. kath hitközségi tanács legutóbb tartott ülésében elhatározta, hogy a folyó évtől kezdve az adómentes házak után is kiveti a kitközségi adót éppen úgy, a mint a községi pótadót is kivetik az adómentes házak után. — Rajtavesztett tolvaj. Grósz István, szegzárdi lakos múlt kedden éjjel belopózkodott Eszter- bauer János házába és onnan egy zsák csöves kukoriczát lopott. A községi őrök a tolvajt elfogták és a városházára kisérték. A tolvaj és a károsult között egyezség jött létre, a mennyiben Grrósz 4 frtot fizetett Eszterbauernek, s egy frtot pedig a szegény-alapra. — Meglopta a tolvajt. Hácsker Pál sza- kályi lakostol Bongár Ferencz, ugyanottani lakos, két zsák búzát ellopott. A tettes a lopott búzát egy elhagyott pinczébe rejtette, legalább igy vallotta, mikor a csendőrök kiderítették, hogy ő volta tolvaj. El is. vezette őket a pinczéhez, de nem volt ott a két zsák búza. Tehát valaki még a tolvajt is meglopta s Bongár Ferencz vallomása szerint ez nem lehetett más, mint a bátyja, Bongár József, mert csak annak volt egyedül tudomása róla, hogy ő a pinczé- ben rejtette el a lopott búzát. Ez azonban tagadja a tettét s majd a vizsgálat fogja kideríteni, hogy ki lopta hát meg a póruljárt tolvajt. — Leégett tejcsarnok. Bezerédj Andor és. és kir. kamarás Jegenyés pusztáján levő tejcsarnoka múlt hó 26-án ismeretlen módon kigyuladt és leégett. Az oltás alkalmával a tejcsarnok tűzfala ledőlt és az ott serénykedő tejesgazdát oly súlyosan megsértette, hogy sokáig kell az ágyat nyomnia, mig felépülhet. — Könnyelmű kocsis. Nagy József, duna-szent- györgyi kocsis, a napokban reggel elment Paksra, a hol annyira belemerült a mulatósba, hogy a lovakról és a kocsiról teljesen megfeledkezett. Szigeti József gazdája hiába várt reá, s jelentést tett a csendőrség-, nél. Másnap a kocsit a lovakkal együtt bitangságban a Scheuer-féle korcsmában találták meg, a kocsis azonban eltűnt. — Tüzesetek a vidéken. Lafertan János váraljai lakos istállója múlt hó 30-án hajnalban kigyuladt és leégett. Az istálló padlásán 2 kocsi széna és 4 kocsi szalma is a tűz martalékává lett. A kár 230 frt. — Zombán pedig Welti József gazda istállója égett le a padláson volt két kocsi takarmánynyal együtt. A tüzet Welti József 6 éves fiacskája okozta, a ki az istálló mellett tüzet rakott, melytől az istálló is kigyuladt. MULATSÁGOK. — Kaszinó estély. A szegzárdi kasziuó óvatos és ügybuzgó igazgatói nem hiába támasztották fel a kapu felett megrepedt falat, volt bizony erre nagy szükség is a múlt szombaton. Olyan szép számú s kedélyes közönség gyűlt össza Szegzárd városából és a környékről, hogy zsúfolásig meg volt töltve a kaszinó díszterme. A szegzárdi bájos kis tündérek, mintha csak összebeszéltek és összeesküdtek volna az ellen a báli referens ellen, aki kitette az újságba, hogy az ovoda bálján csak 3 an voltak jelen, — megjelentek mind, s a kedves és jó tánczos tolnaiak is bevonultak igazolandók azt, hogy Szegzárdon jól lehet mulatni. De volt is ott vigasság és táncz hajnalig. Bég volt ilyen^sikerült kaszinó estély, régen ment a fiatalság oly későn és oly édes emlékekkel telve haza, mint a múlt vasárnap reggelén. Jelen voltak : Leányok: Benes Bohmilla, Borzsák Etelka, Dömötör Ilonka, Diczenty Paula, Engelhart Olimpia (Tolna), Eisenbart Ilonka (Tolna), Gebhart Mariska (Tolna), Gróf Jolánka (Mözs), Haucke Elvira és Hedvig, Komáromi Mariska, Mayer Katicza, Matzon Annuska, Moudry Mariska, Müller Julia, Módly Ida és Saro lta, Szendrődy Sarolta és Szili Ilonka (Tolna). Asszonyok : Abaffy Gyuláné, Borsódy Lajosné, Borzsák Endréné, ■Diczenty Gyuláné, Eisenbart Gyuláné (Tolna), Gebhardt Imréné (Tolna), Gróf Istvánná (Mözs), dr. Hai - decker Béláné, Hauk Károlyné, Hilbert Istvánná, Klie Lajosné, Komáromy Gyuláné, Kováts Dávidné, Mayer Jánosné, Matzon Edéné, Szendrődy Károlyné, Szigeth Nándorné, Sebestyén Béláné, Szondy Istvánná, Tury Béláné (Tolna) és Várkonyi Endréné. — Műkedvelői előadás. A katholikus legény- egylet már múlt évben szépen adta tanujelét annak, hogy nem politikai szédelgés, nem vallami vallási gyűlölet az, mely őket egyesítette, hanem azon nemes és szép eszme, hogy műveljék lelkűket, széllé műket s ne csak munkás, de értelmes iparosokat is TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (6. sz.) o neveljenek. Február 2-án tartott estélyen újból igazolták. hogy szorgalmasan munkálkodnak s az a 400 ember, aki minden osztályból megjelent ezen estélyen Örömmel látta a szép haladást, kedves órákat élt át a műkedvelők precis szép előadása alatt s azt ezt követő vig, kedélyes tánczmulatságon. Mikor a szerte bocsájtott meghívók közöl az enyém is megérkezett s láttam, hogy nem más darabot, mint Csepreghy Ferencz „Sárga csikóját“ akarják előadni a műkedvelők, a pessimismus bizonyos árnyéka lopód- zott lelkembe s tartottam tőle, hogy bizon nem‘bírják az egyes szereplők nehéz feladatukat megoldani. De mily nagy volt a csalódásom! Amint felgördült a függöny, amint Végh Tériké az az aranyos „Erzsiké“, Végh László „Laczi“ és Róth Sándor 3 alakban is ott álltak azon a mesés, bűvös deszkákon; a rajongás, a lelkesedés heve fogott el s szivemben nemcsak a szereplők iránti bámulat ébred fel, hanem a tisztelet és szeretet érzése az egyesület derék két elnöke Udvardy és Gál Sándor iránt, de különösen ez utóbbi iránt, ki nem csak az Isten házában, hanem Thália templomában is jártasnak bizonyult, hisz ű fáradott hónapokon keresztül, hogy megszerezze nekünk azt a kellemes estét, az ő szakértelmének köszönhetjük azt a szép precis játékot, melyei megleptek bennünket a szereplők. Tahi er Béla Bakaj András szerepét, mely bizon elég nehéz szerep, ügyesen oldotta meg. Végh Tériké aranyos Erzsiké volt. Nem csak kedves dalaival, bámulatos ügyességével, hanem megnyerő kedves megjelenésével is magával ragadta a közönséget. Ö volt az estély kedvencze. Hány fiatal ember irigyelte „Laczi“ helyzetét, hány fiatal ember szive vert hangosabban, mikor abban a szép magyar öltözékben, éjsötét szemeivel megjelent és szerelmes, édes hangon beszélt Laczihoz. Bűvös kis szivén volt ő ott a forró deszkákon s elragadóan kedves, mikor kisé bár a szerepe által kimerülve, ott repült körül a zene ütemeire a kicsinynek bizonyult nagy teremben. Csikós Mihály igazi érzéssel játszotta Csorba Márton szerepét. Nagy gondott fordított szerepe tanulmányozására, észrevehető volt ez hanghordozásán, mely mindig kellemes összhangban volt azzal az érzéssel melyet kifejezni akart. A keserűség, a lelki küzdelem, a harag érzelmeit meghatóan tudta visszaadni játékával. Hübner Mariska, „Ágnes asszony“ zze- repét igen ügyesen vitte. Végh László „Laczi“ szerepét, mely szintén igen nehéz szerep, elég ügyesen játszotta s eltekintve attól, hogy észlelhető volt mozgásán még, hogy először áll, mozog szinpadon, a darab egyes, különösen erősebb kitörésü részleteit bizonyos érzéssel és virtuzitással mutatta be. Tóth Sándor a „Gelecséri pusztabiró“ hangos szerepét igen jól fogta fel. Egész bele élte magát annak a henczegő erőszakoskodó pusztabirónak szerepébe. Roth Sándornak nyílott a legtöbb alkalma élénk derültségben tartani a közönséget három nagyon ügyesen vitt szerepével. Mikor megjelent mint czigány, oly hűen utánozta azt a mindig elégedetlen, soha ki nem elégliitő czigány kontrást, hogy nemcsak a nagy közönség, hanem a zenekarban ott levő Boros kontrás is el volt ragadtatva, ki pedig egész szakértelemmel szemlélhette. Boltos Iczig szerepét szintén ügyesen vitte, de a Hólyagosi csárdás gazda szerepével meglepte a nézőket. Oly ügyesen utánozta annak a parasztgazdának minden mozdulatát, beszéd modorát, mintha csak Csepreghi az ő számára irta vo na ezt a szerepet. Biztos mozdulatai, leleményessége bármely vidéki színésznek is becsületére vált volna. F u s z Ferencz és Szuttinger József nagy ügyességgel és jártassággal játszottak. Egyáltalában dicséret illeti az ösz- szes szereplőket, kik nem csak jól megtanulták szerepeiket, de igen jól adták is elő. Emelték a sikert és a kellemes benyomás a nézőkre a szép öltözékek is. Ha bár nem is volt a szűrökön szij, s nem volt az ujjok bekötve, szépek voltak betyár legények, s a czigányok is ügyesek. De legyen elég a dicséretből. A szereplők mindenikét elismerés illetheti s ha a szerencse januárius 26—27-én reám mosolygott volna; egy kis főnyeremény nyel, biz én vettem volna minden szereplőnek egy olyan szép csokrot, mint aminővel Udvardy ? Sándor elnök lepte Jmeg a főszereplő aranyos kis „Erzsikét“ Végh Teruskát. így csak ezekkel a holt betűkkel fejezhetem ki elismerésemet, tolmácsolva azon 400 ember nézetét is, kik örömmel nézték végig az előadást. Referádámból hiányzik valami tudom, s ezért bocsánatot is kérek, de nem én vagyok a hibás. Előadás után szerkesztő uram utasítása szerint össze kellett volna írni a jelenlevő kedves és bájos nőket. De én tetszik tudni fiatal ember vagyok. Tériké s még sok sok másnak szép szemei, lengő alakjai elfeledtették velem bizony a szerkesztő uramat, a „Tolnamegyei Közlönyt“, az összes adóságomát; megfeledkezve mindenről, repültem édes, kellemes érzéssel teli szívvel a terembe köröskörül. A reggeli órák vetettek haza többed magammal s édes kábultsággal gondoltam otthon is a sikerült kedves estélyre, szép szemekre, lengő női alakokra. s— Sikerült batyubál. A szegzárdi tisztviselői társaskör saját helyiségében folyó hó 1-én fényesen sikerült batyubált tartott. Szépen feldiszitett nagy termében jóizü ételekkel megrakott asztalok körül foglalt helyet a megjelent díszes társaság. Már a vacsora kezdetén valami szokatlan jókedv uralgott a társaságban; s a kedvet csak fokozta az a tudat, hogy a barátság és szeretet köti össze a jelenlevőket. Együtt volt minden a mi gyönörködtet, a mi kedvet ád: szép leány, jó bor, Ízletes étel s czigány zene. A vacsora alatt Sáfáry László, a kör derék elnöke, szép szavakban mondott köszönetét a tagoknak ily szép számú megjelenésükért s beszéde végén éltette a díszes hölgykoszorut. Valóban elismerést és köszönetét érdemelnek a nők, kik oly pazarul és Ízletesen készitett ételekkel nagyban emelték a lakoma sikerült voltát. Evés után a fiatalság tánezra perdült, s járta érzéssel, vigan, lankadatlanul a csinos és jókedvű leányok legnagyobb megelégedésére. Az egész társaságot együtt tartotta a jókedv kora reggelig, s akkor is csak oly ígérettel oszlott széjjel, hogy estére ismét egybegyül. Valóban szerdán este ismét összejöttek a mulatók egymás örömére s kedvvel költötték él a fényes lakoma édes maradékát. A batyubált méltán nevezhetjük a tisztviselői társaskör egyik legfényesebb mulatságának, s méltán sorolhatjuk ez idei farsangban a legsikerültebb szegzárdi tánczestélyek közé. — A szegzárdi kath. legény-egylet által 1898. évi február hó 2-án színi előadással egybekötött zártkörű táne z e s t ély t rendezett saját könyvtára javára, a pénztárnál befolyt 364 frt 10 kr. Felülfizettek : Dr. Herczeg Gyula 4 frt, dr. Steiner Lajos, König Károly, Ékes József, Halmai István, Búzás József, Geier Henrik, Fekete Mihály 1—1 frt, Burka Ferencz, Hidasy Mátyás, Zahratka Istvánná, Szabó Géza, Bogovits Mátyás, Gyüszü Imre, Grószbauer Ferencz, Adler János, Szigeth Antal, Helfer Károly, Pernitz József, Hája Béla, Bárány András, Krammer János, Benczelics Ferencz 50—50 kr, Öllé Lajos, László Nina és Petries Antalné 20—20 kr. Jegyeiket megváltatták: Dr. Morvái István 1 frt 50 kr, Trieb- ler Ilma és Wosinsky Mór 1—1 frttal. Az egylet kiadásai 149 frt 05 kr, maradt tiszta jövedelem 215 frt 05 kr. — A gyönki theaestély. A gyönki casino-egye- sület által a saját könyvtára javára folyó hó 1-én megtartott theaestély azon mulatságok közé tartozott, melyeket az ember a legszebb emlékei közé szokott sorozni. — A díszes és nagyszámban megjelent vendégsereg részére özv. dr. Grosch Pálné és Muraközy Lászlóné háziasszonyok által • készitett zamatos kitűnő theát Grosch Bözsike, Grosch Vilmácska, Gutrung Mariska, Hesz Stellácska, Klein Jolánka, Lorschy Jolánka és Muraközy Lenkicze bájos és kedves házikisasszonyok szolgálták fel, a melynek csekély 40 fillérben meghatározott ára és a szép házikisasszonyok kínáló szavai s ragyogó szemei az arany iljuságot rengeteg mennyiségű thea elfogyasztására buzdították ; —• node szép szemekért mást is megtett már az ember. — Asztalbontás után Zsolnai Jóska kiváló zenekara húzta a talp alá valót s folyt a mulatság és táncz tüzesen és feszélytelen jókedvvel, kivilágos virradtig. De nem is lehetett az máskép ott, a hol a jó tánezosnék legszebb csoportja szívesen ropogja a csárdást. — Az is tény, hogy a lapokban leirt zulu- kafferok soupékor itt is jelentkeztek, de az csak a jókedv fokozására történt, miután a gyengébb ideg- zetüek előzőleg megnyugtatva lettek. A megszűnni nem akaró táncznak a virradat vetett véget s az abban résztvevők azon édes reményben távoztak el, hogy a régi hires gyönki bálok újólag felfognak virágzani. Ä mulatság anyagi eredménye: 160 forint tiszta haszon. Jelen voltak: kisasszonyok: Arany Margit (Medina), Benke Jolán, Falkner Irma, Frank Hermin és Katicza, Grosch Bözsike, Grosch Vilma, Gutrung Mariska, Halmai Margit (Medina), Hammel Gizella (Kéty), Hesz Stella, Klein Jolán és Mariska, Lorschy Jolán, Muraközy Lenke, Pelcz Gizella (Sza- kadáth), Rácz Erzsiké, Tóth Erzsiké és Tóth Teruska (Zomba). — Asszonyok: Binder Rezsőné, Engel Jó- zsefné, Falkner Edéné, Frank Miklósné, Grosch Jó- zsefné, özv. dr. Grosch Pálné, Gutrung Jánosné, Halmai Tivadarné (Medina), Hammel Alajosné (Kéty), ifi. Hesz Józsefné, Huszár Jánosné (Belecska), Kaiser Sándorné, Klein Endréné, Laki Lászlóné, özv. Lorschy Dávidné, Muraközy Lászlóné, Mutnyánszky Alajosné, Nagy Sándorné (Hidegkút), dr. Schall Kálmánná, Szakonyi Kristófné, Pelcz Lukácsné (Szaka- dáth), özv. Riegelman Henrikné, dr. Rothauser Izidorné, Tóth Jánosné (Zomba) és Űrögdy Józsefné.
