Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-09 / 41. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (41. sz.) _2 A gazda mit tesz, ha nincs jövédelme, melylyel kiadásait fedezze? j . . Adósságot csinál mig hitele van, de uj jövedelmi forrásról nem gondoskodik. Ha valaki vagy épen tanítója más jobb alapra fektetett gazdálkodásról beszél s jó tanácscsal szolgál még rossz Vnéven veszi: jobban tud ő gazdálkodni, mint az urak. Az évek hosszú során át tartó alacsony gabona árak a kisgazdákat már majdnem a tönk szélére juttatták, de más jövedelmi forrást a kis gazda nem talált, nem keresett. Az alacsony gabona árak, szől- lőink elpusztulása nemcsak, hogy a kisgazdára nyomasztólag nehezedett, hanem nagybirtokosaink is érezték. Kormány férfiaink gondoskodását, éber figyelmét nem kerülték ki e gazdasági bajok, sőt arra indították, hogy a magyargazda megélhetési viszonyain nemileg könnyítsenek: uj jövedelmi forrásokról gondoskodtak. Ilyen uj jövedelmi forrás a gyümölcstermelés, mely ma is sok helyen még a kezdet nehézségeivel küzd. Ilyen jövedelmi forrás lenne ismét a bortermelés, illetve elpusztult szőllőink felújítása. A földmivelésügyi miniszter e téren is segítségére jött a magyar gazdának, szőllőtelepeket létesített, hol vesszőt termelnek és szakképzett vinczelló reket, szőllőmunkásokat képeznek, szőllészeti és borászati felügyelőket küldött ki, hogy a gazdának elpusztult szőllője felújításában segítségére legyen. De mi még ma is tele pinczéinkben eltöltött vig óráink felett tétlenül sírunk. Most egy uj jövedelmi forrás kínálkozik s ez a tejtermelés. A tej, mely minden gazdának a gazdaságában mint mellék termény létezett ugyan, de eddig az egyes gazdaságokban nyert tej, mint számottevő jövedelem nem szerepelt a kis gazdánál, oly mértékben és olyképen, mint a mely mértékben azt jövedelmi forróssá tenni lehetne. De mivel a kisgazda egymaga ezen terméket kellőleg nem értékesítheti, hogy e tekintetben is a kisgazdákon segítve legyen: a földmivelésügyi miniszter tej szövetkezetek létesítését határozta el. A tejszövetkezet nem más, mint többek társulása, vagyis szövetkezés utján tejtermelésünk értékesítése. Hogy a tejszövetkezet kitűzött czélját elérje: az okszerű tejtermelést, a tej kezelés mikéntjét, az értékesítés módozatait, azaz ország lakosai főleg a kisgazda megismerje: a földmivelésügyi miniszter ez év julius és augusztus havában Gödöllőn és Sárváron néptanítók számára tejgazdasági tanfolyamot rendezett. Tolnavármegye kir. tanfelügyelősége felterjesztése folytán a földmivelésügyi miniszter Tolnavár- megye területéről engem nevezett ki, hogy a tanfolyamon a tejgazdaságot, a tejtermelést, annak miként történhető feldolgozását, értékesítését elsajátítsam, hogy ezek után úgy községünkben, mint a megye más községeiben előadások, felolvasások tartásával, a tejtermelés kiváló hasznos voltára rámutassak, hogy j ez eddig parlagon heverő kincses bányát a kisgazda szövetkezeti utón kiaknázza, kihasználja. Midőn a tejgazdasági tanfolyam czélját csak röviden jeleztem: egy pár szóban meg akarom ismertetni a tejszövetkezet hasznosságát; nehány itt felemlített szövetkezetnek szövetkezési utón elért tejbevételi eredményét. Amit egyesek a tej értékesítésnél el nem érhetnek, ezt szövetkezési utón elérhetjük t. i. ha egy társasággá, szövetkezetté alakulunk. Hogy mennyire értékesíthetjük tejünket szövetkezeti utón, kitűnik egy néhány felhozott példából: A mária-kéméndi község (Baranya m.) a szövetkezést megelőző évben bevett tejért 500 frt; szövetkezet megalakulása után vagyis az 1897. évben 12,219 frtot vett be tejtermékéből. Apar község (Tolna m.) tejszövetkezet létesítése előtt bevett tejből 1000 frtot s miután szövetkezetté alakult az 1897. évben 16000 frtot ért el tejbevétele. Alsok-Sarkad (Somogy m.) község mielőtt tejszövetkezet létesült volna tejért 4000 frtot kapott. Szövetkezeti utón 20,000 frtot ért el tejbevétele az 1797. évben. Azonban a statisztikai adatoknak úgy községenként, mint az országban működő 29 tejszövetke- zet összes számadatai is csak arra buzdítanak, hogy tej szövetkezetei alakítsunk, mert még e 29 község egyévben tejért — magán utón való elárusitással — 15000 frtot vett be: ugyanezen 29 község szövetkezeti utón tejért 318,486 forintot vett be az 1897. évben. A most felemlített nehány község statisztikai adatai mutatják, mily jövedelmi forrás nyilik a kisgazdának, ha tejtermékét szövetkezeti utón értékesíti. Nem is emlitve itt a trágyát, az állat szaporulatot, melyek eddig is voltak ugyan, de akkor midőn tej- I termelésre dolgozunk: tőlünk telhetőleg marha állományunkat szaporítjuk, hogy minél több tejet értékesíthessünk. így több tehén után több borjut, több trágyát nyerünk; igy földjeinket jóltrágyázva termékenyebbé s igy jövedelmezőbbekké tehetjük, s mindezek által gazdaságilag gyarapodhatunk. Továbbá, hogy mily ismeretlen kincses bánya a tehén a gazda istállójában, talán nem lesz érdektelen, ha kimutatjuk — mert hisz épen erre kiváncsi a kisgazda — hogy egy tehén, egy éven át mennyi jövödelmet ad. Egy tehén, melytől átlagban egynap csak 6 liter tejet fejünk, ezt 6 krajczárjával számítva naponként 36 krt. kapunk; ez egy hónapon át 10 frt 80 kr, egy éven át — 10 hónapot véve — 108 frtot tesz, egy borjú 30 frt, egy évi trágya 20 frtra becsültetett, összesen egy tehén után egy évben 158 frt. Erre azt mondja ugyan a maradi gazda „de kóstált is ez mert a tehén kölcsön ád!“ Igaz, de a korral haladó gazda már belátta és ezek után belátja, hogy a tehén mindig megfizeti a borjúval és a trágyával a tartást, mert hiszen eddig is ezért tartottuk s miért ne jövedelmeztessünk vele még minden évben 100 frtot ? r TARCZA. Ha elbolyongok az erdőn s mezőkön . . Ha elbolyongok az erdőn s mezőkön S szemembe tűn egy sárgult falevél, El-eltünődöm a múló időkön: Tavaszra mily rohanva jő a tél. Szivemnek is alig volt még tavaszsza, Már őszi szellő éri arczomat .... Ki hozza, óh ki hozza vissza nékem Eltűnt, elvesztett ifjúságomat ? Óh hát hiába éltem volna átal Tündértavaszod arany ifjúság t Mig másoknak rózsákkal telt az útja, Az én utamon nem nyíl egy virág ? Rózsáiból az eltűnő tavasznak Nekem csupán csak a tövis marad ? . . . Ki hozza, óh ki hozza vissza nékem Eltűnt, elvesztett ifjúságomat ? Magasra szálltak ábrándos reményim Az ifjúkornak fényes hajnalán, Szivet kerestem, forrót lánggal égőt, És hogy találok, hittem is talán. De már reményem zöldelő fájáról A lombok csaknem mind lehulltanak . . . Ki hozza, óh ki hozza vissza nékem Eltűnt, elvesztett ifjúságomat ? Magam bolyongok árván e világon, Miként a szél a bús sirhalmokon, Nincs senkim, a ki csak reám hajolna És megsimitná égő homlokom; S ha elfáradtam az élet zajában, Az otthon édes enyhe nem fogad .... Ki hozza, óh ki hozza vissza nékem Eltűnt, elvesztett ifjúságomat ? De mért e bánat, a mikor az élet Derűsebb képe inthet még felém! Mit sem veszték, hiszen a boldogságnak Mézét én még soha sem izlelém. Izzadtam, fáztam s bárha elbukám is, Magas czélokért vívtam harczokat, Vidd hát Idő magaddal, nem sajnálom, Eltűnt, elvesztett ifjúságomat! Debreczeni József. OUsrtóloerl éj. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Októberi éj van. A hold sugarai nem a nyár illatot terjesztő balzsamával telve áradnak szét, hanem az ősz közeiét sejtető hűvös szellők hozzák. Itt ülök most is magamban, mint már oly régóta, ha eljön az október; és emléked sohasem oly élénk, a messzeség, mely elválaszt talán sohasem olyan fájó. Mintha a hold hüs sugarai enyhíteni igyekeznének mély szenvedéseimen. Ha hozzá vesszük még azt, hogy kiváló jótejelő, képességű tehén nevelése; tiszta faj kiválasztása- azok jóltáplálása gondozása ezen bevételünket még jóval meghaladja, mert még a legalsó számítás szerint egy tehén egy even át 1800 liter tejet ad, vannak tehenek — nem kevés számmal melyek naponként 8 liter, egy évben 2500 liter, sőt, a mely tehén naponként 10 liter tejet ad, ez egyévben 3000 liternek felel meg; itt az évi tej értéke 180 frt, borjúval, trágyával 226 frt, tehát egy tehén évi jövedelme 158—226 frt között ingadozik. Az átlag: 192 ftt. Könnyű kiszámítani ezek után, hogy 2 tehén után 384 frt bevételünk van s aki 3 tehenet bir tartáni: 542 frtot vesz be. Végül megemlitendőnek tartom itt, hogy elpusztult szőllőink felújítására némileg fedezetet nyernénk. # £* . * Előttünk áll tehát egy eddig parlagon heverő kincses bánya, a tejtermelés; ez szövetkezeti utón egy uj pénz forrást nyit meg számunkra. A bánya keze között van sok kisgazdának istállójában, csak a tejértékesitésre kell szövetkezetté alakulni. Ezek volnának röviden összefoglalva azok, melyeket a tej szövetkezet mig egy részről hasznos, másrészről szükséges és jövedelmező voltáról előadtam. Hogy pedig a tej mint jövedelmi forrás, mely eddi is mint melléktermény létezett, de gazdaságilag kellőleg kihasználva nem volt; szövetkezeti utón biztos és állandó jövedelmi forrássá legyen: alakítsunk községi tej szövetkezetei. Ezen jelmondattal zárom előadásom: „Segíts magadon,,az Isten is megsegít!“ ■ ■ r ' - . : „ Üröghy József. g-yönki ev. ref. tanító. -jí VIDÉKRŐL. } Dunaföldvár 1898. október 6. A dunaföldvári vöröskeresztegylet választmánya, a központi igazgatóság felhívására elhatározta, hogy ő felsége a királyné emlékszobrára gyűjtést rendez, s erre felkérte Báthory Gézáné, Börzsönyi Irén, Daróczy Vilma, Pósch Teréz, Simalcsik Zsófi és Zlinszky Ágnes urhölgyeket s választmányi tagokat, kik a gyűjtést dicsérendő buzgósággal, s szép eredménynyel végezték. Adakoztak: Báró Fiáth Lajosné elnök, Freytag József társelnök 10—10 frt, Báthory Géza, dr. Matisz Dezső, dr. Hevessy Gyula, Bencze István, Ocskay Károly 5—5 frt, dr. Spitzer Károly^ Zaáry Józsefné, Nagy Imréné 3—3 frt, Keller Pálné, Boróvitz Samuné, Halmos Henrikné, dr. Lévai Dezsőné, Vilié Sámuel, Molnár László, dr. Pálföldy Lajosné, ■ dr. Schober László, Berky Ignátz, Niertiz Béláné, Dezső Endréné, 2 —2 frt, Kristóff Lászlóné 1 frt 50 kr. Daróczy nővérek, Goritsnigg N. Vasváry Kamilla . és Ibolya, Simálcsik Károly, Pintér Lajosné, Schwarz Manó, Rotter Mihály, N. N., Abs Nándorné N. N., Ösztrich Lőj os, Door Antalné, Jéhn Ferenczné, 1898. október 9. Akkor is október volt. Emlékszel-e még ? Mintha most is érezném forró arczod közelségét, mintha most is ott égne ajkamon tüzelő csókod. Ölelő karod lávává változtatta bennem a vért, mely mint a gátat sodró ár, fékezetlenül tombolt bennem. Lázas agyamon a merészebbnél, merészebb tervek száguldtak keresztül, de ajkamra nem jött szó. Mintha a gyenge rezgő falevelek beszéltek volna rólunk, elmondva, hogy szivünkben igaz, végtelen szerelem lakik. * Öt év telt el azóta, telve szomorúsággal és az élet küzdelmeivel. Hányszor elcsüggedtem a létért való küzdelemben,, hányszor állottam az örvény szélén, mely eltakar mindent és örök pihenést nyújt, De neked szivemben, talizmánként hordtam mindenütt, a te bájos arczod, a te szöghajad volt vigaszom a bánatban biztatóm és munkára serkentő angyalom. Most, hogy meglett férfi lettem s hazajöttem, megállók a kis kaputok előtt: érzem szivem mily hevesen dobog, érzem mint szökik a vér fejembe s félénken bár, de mámorosán jutok be hozzátok. Óh bár sohasem értem volna meg ezt a perczet, bár örökre elnyelt volna a zajos tömkeleg, hogy ne éreztem volna mi az az első csalódás. Azt hittem a föld megrendül alattam, azt hittem elvesztettem érzékeimet s a mit hallok, látok, csupán egy beteg ember halluczinácziója. Csak akkor tértem magamhoz, mikor künn voltam az utczán. Anyád kíméletesen
