Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-25 / 39. szám
1ÖÍ7Ö. »ZOpiOUllUOA HHf» X iályoak tanítója megmagyarázta növendékeinek a mai gyászünnep szomorú jelentőséget és lelkűkbe véste, ]iogy szeretett királynénk emlékét örökké tiszteletben -tartsák. A gyászünnepély ezzel végett ért. Báta. Erzsébet királyné ö Felsége lelkeüdveért múlt vasárnap és hétfőn tartottak Bátán gyászistentiszteletet. Vasárnap a r. k. templomban Szalczer Sándor plébános, az ev. ref. templomban pedig Kár Kálmán lelkész mondott megható emlékbeszédet és imát. E napon a községi elöljáróság az ev. ref. templomban vett részt a gyászistentiszteleten. Hétfőn a r. kath. templomban Szalczer Sándor plébános mondotta a gyászmisét. A diszesen felállított s koszorúkkal körülfont tumbán a vértanú királyné arczképe függött, a tumba mellett pedig a gyászfátyollal ellátott önkéntes tüzoltó-testület állt sorfalat. Mise alatt a leg- remekebb gyászénekeket adta elő mély érzéssel Gáspár Ödön ktanitó az ő ismeretes szép hangjával. Résztvettek: a községi elöljáróság, a rk. tanitó-tes- tület és iskolaszék, a rk. iskolák növendékei, az ösz- szes egyesületek s nagy számban a nép. Mise után a rk. iskola udvarán gyászünnepély rendeztetett, ahol Szalczer Sándor plébános megnyitó beszéde után Csankó Géza tanító tartott emlékbeszédet, melynek végeztével Szalczer Sándor záróbeszéde következett. Az iskolásgyermekeken kívül részt vettek e gyászünnepélyén az intelligenczia hölgytagjai, a rk. iskolaszék, az önkéntes tüzoltó-testület és Lakatos Gergely nyugalmazott ni. kir. testőr nejével együtt. Simontornya. A mély gyász, mely szeretett Királynénk megrendítő halála folytán hazánkat érte, községünk lakóit is a legnagyobb fájdalommal töltvén el: siettünk mi is annak őszinte kifejezést adni úgy külsőképen, mint szivünknek a Legmagasabb oltára előtt kifejezett őszinte érzelmeivel. Minden osztálya polgárságunknak iparkodott igazán hazafias magatartásával a fogékony gyermeki keblek, a nemzet jövő reményeinek nagy épülésére és okulására megértetni azt a mérhetlen veszteséget, mely mindnyájunkat a haza dicső Nagyasszonyának elvesztésével sujrott. A róm. kath. hitközség, bár a maga körében különösen is intézkedett, gyászünnepélye mégis túlterjedt a megállapított mérveken, a mennyiben a plébánia templomban tartott díszes és lélekemelő isteni szolgálaton, melyet a helybeli szerzetesek, élükön a plébános helyettes zárdafőnökkel tartottak: az egész község hivatalos közegei, értelmisége, a polgárság buzgó nagy többsége sőt számosán a vidékről is megjelentek. A gyász ravatal élő virágai, melyek a boldogult Felséges Asssony arczképét övezték, s a . templomi ének megható dalamai a könnyekig megindították a jelenlevő nemes érzésű közönséget. a hazánk egén csoportosuló felhők oszladozásának első jele volt. A szabadságharcz leveretése után ez volt a nemzet egén az első fénysugár. A nemesszivü királyné mindjobban érdeklődött a magyar nemzet iránt. Köztudomású lett, hogy felséges férjénél gyakran közben járt a magyar nemzet érdekében. A mikor pedig nyilvánossá lett, hogy a királyné magyarul tanul; sőt nyelvünket meg is tanulta, a magyar nemzet szivét egyszerre megnyerte. De a nagy lelkű kii’ályné nem elégedett meg azzal, hogy nyelvünket elsajátitóttá, ismerni akarta hazánk történetét és irodalmát. A történelmet Horváth Mihály, az irodalmat Fáik Miksa ismertette meg vele. A kitűnő történet iró, Horváth Mihály, az igaz magyar történetet adta elő a királynénak, nem hallgatta el a nemzet elnyomatását, sérelmeit a mit pedig a történelem tanárai nem szoktak az uralkodóknak előadni. A királynő jó szive bánatba volt borulva nemzetünk szomorú eseményeinél, de viszont örömkönnyek csillogtak ? szemében, nemzeti dicsőségünk hallatára. Fáik Miksa irodalmunk jeleseivel ismertette meg a Felséges asszonyt. íróink közül Báró Eötvös József es Jókai Mór nyerte meg különösen a királyné tetszéséi A magyar nemzet iránt érzett rokonszenvét a nagy királyné lépten-nyomon kimutatta. Felolvasónője magyar volt, sőt udvarhölgyeit is nagy részben magyar mágnás asszonyok köréből választotta. Következett Deák Ferencz nagy müve, a nemzetnek királyával való teljes kibékitése, a koronázás. Ki tudná megmondani, hogy, ezen, a magyar nemzetre oly fontos körülmények között mit és mennyit tett a királyné, hogy az áldatlan állapot megszűnjék ? Majd az iskolai emlékünnepély következett a katholikus elemi iskola egyik nagyobb tantermében. Az emlékbeszédet Árpád Jenő oszt. tanító tartotta nagy és díszes közönség jelenlétében, a melyben örömmel szemlélhettük azokat is, kik egyébként nem katholikusok, de kiknek érző szive a hazáért s községünk jólétéért mindig melegen dobog. A gyászbeszéd, melyet ének követett, a tanulókhoz volt intézve : miszerint a zsenge ifjúság korán tanulja szeretni á magyar hazát s tisztelni annak Atyját és Anyját — a királyt és királynét, jól megfontolván, hogy bármelyik szenved is, fájdalma a másikat is hasonló szenvedéssel tölti el. Ez volt a beszéd alapgondolata, a mely tovább kifejtve a hallgatóságra is mély benyomást tett, a mint nemzedékeken keresztül bizonyára .felejthetetlen lesz a nap, melyen Simontornya, midőn a Királyné gyászos sorsát siratta egyszersmind hazafias és öntudatos viselkedésének és testvéri egyetértésének fényes bizonyitékát adta. Zomba. Z o m b á n boldogult királynénk lelki üdvéért folyó hó 19-én tartották meg az ünnepélyes gyászistentiszteletet nagy fénynyel s nagyszámú közönség jelenlétében. A templomban a csendőrség s a tűzoltók díszruhában állottak sorfalat. Megjelentek többi között D ő r y Dénes főrendiházi tag, D ő r y Andorné, D ő r y Stefánia, a báró Wimmersperg, Forster családok, B e r n r i e d e r birtokos, az uradalmi tisztikar, a közs. elöljárók teljes számban. Mise alatt a férfi négyes-kar Hofier Károly C-moll Requiemét adta elő meglepő szabatossággal s annyi érzéssel, hogy szem alig maradt szárazon. A hívek munkaszünetet tartottak. Dunaföldvár. Erzsébet királyasszonyunk fölötti gyászának a dunaföldvári izr. hitközség is méltósággal és kegyelettel megfelelt. Halála első hirével iskolánkra és templomunkra kitűztük a fekete zászlót. 17-én újév napján dr. P a r t o s Sámuel rabbi urunk ünnepi szónoklatában érintette a sajgó sebet, melyet egy szörny a nemzet testén ütött. 19-én délelőtt az iskola tartotta meg a gyászünnepélyét, délután pedig a hitközség az imaházban. E czélból a templom teljesen fekete gyászt öltött; a tagokat nyomtatott fekete szegélyű meghívók hívták meg a gyászistentiszteletre, melyen egész feke tében jelentek meg. Képviselve volt ott minden felekezet, közte R á t k a y László képviselő és Kollár Pál, a kaszinó elnöke. Az iskolás gyermekek énekkaruk elénekelte a szokásos halotti imát, utána dr. Partos egy remek, könnyekre fakasztó gyászbeszédet tartott, mely a hallgatóságra mély benyomást gyakorolt. Befejezésül egyetértésre és szeretetre buzdította a hallgatóságot. „Valamint a haza oltárán mindannyian egyféle áldozatot mutatunk most be az egek urának, úgy a társadalmi életben is tartsunk mindig össze, A kibékülésnek senki sem örült úgy, mint a királyné, kétségkívül nagy része volt a béke létrehozásában is. A magyarok iránt érzett szeretetének különös szép jelét mutatja az, bogy a koronázás alkalmával a nemzettől neki felajánlott 50 ezer drb aranyat visszaadta ajándékul a nemzetnek azzal az óhajtással, hogy az az összeg a szabadságharczban elesettek özvegyeinek és árváinak a segélyezésére fordítandó. Szokatlan volt ez a hang, ez a tett, onnan felülről. A nemesen érző szív, a jó lélek csillámlása volt az. Hát kell-e ennél nemesebb cselekedett? Ez és ehhez hasonló cselekedetek teljesen meghódították a magyar nemzet szivét. Pedig, akit a magyar nemzet megszeret, az meg van igazán szeretve. Nem volt a nemzetnek öröme, nem gyásza, a melyben a Felséges Királyné teljes szivvel részt ne vett volna. De a magyar nemzet is tudta, hogy/ mily kincset bir királynéjában. Valóságos imádattal vette őt körül. Mikor Rudolf trónörökös halála alkalmával, mérhetlen bánat borult a királyi családra, a magyar nemzet egész odaadással osztozott a szerető szülők fájdalmában. E csapás után a megtört édes anya, a nemzet bálványozott királynéja teljes visszavonultságban élt. A szerető lélek elborult, a test megtört ; betegeskedett. Délvidékre járt, a végtelen tengeren iparkodott csendes, megnyugtató szórakozást szerezni. A közélet izgató zajától teljesen visszavonulva szerető gyermekei és férje társaságában is ritkán látjuk őt, mert érzékeny szivén-a szerető egyének látása alkalmával újra meg újra nagy fájdalmak vettek erőt. Fia elvesztése után csak szenvedés volt neki erre a kegyeletre indít bennünket megdicsőült királyasszonyunk, a ki az összes magyarokat szerette.“ A beszéd végezetével sokan üdvözölték a szónokot, ki még újév napján tartott beszédében buzdította hiveit, hogy a felállítandó szoborra á thorához való felhíváskor, kiki szive sugallatát követve ajándékozzon. A buzdításnak a hivák meg is feleltek, a mennyiben szép összeg lett erre a czélra felajánlva. E gyászszertartás mindnyájunk emlékezetében marad jó sokáig. Gyönk. Gyönkön múlt szombaton az ág. evang. temp- 1 ómban tartották meg az elhunyt Erzsébet királynéért a gyászisteni tiszteletet. A fekete drapériával bevont templom zsúfolásig megtelt. Ott láttuk az első sorokban a kir. járásbiróság, a m. kir. adóhivatal és a főszolgabírói hivatal vezetőit, az összes bírói és tisztviselői kart, — a gimnáziumi tanári kart a tanulókkal, a község elöljáróságát s számos intelligens közönséget. A földműves osztály is nagy számmal volt képviselve. Az első egyházi ének elhangzása után megjelent a szószéken Póth József ref. lelkész és igen megható beszédet tartott magyarul, — utána ismét ének következett, azután felment a szószékre 111 g e n Antal ág. ev. lelkész, a ki szintén szép és jól átgondolt megható beszédben ismertette szeretett, felejthetetlen királynénk életét és szomorú halálát. Paks. A paksi m. kir. állami polgári fiúiskola Erzsébet királyné ő Felsége tragikus elhunyta alkalmából folyó hó 21-én d. e. 8 órakor gyászünnepélyt tartott. A gyászünnepélyen boldogult királynénk feledhetetlen emlékét Kászonyi Mihály igazgató véste be az iljuság léikébe, szép beszédben méltatván hazánk körül szerzett kiváló érdemeit. Dombóvár. Királynénk gyászos halálának emlékére Dom- bovárott is gyászistentiszteletet rendeztek a felekezetek és pedig hétfőn a róm. kath. és kedden az izr. templomban. Mindkét alkalommal zsúfolásig megteltek az egyházak és a közönség jó része künn rekedt. Felemlitendőnek tartom, bogy a róm. kath. felekezet által tartott gyászmisére a helybeli vasúti osztálymérnökség az összes munkásokat, számszerint 500 embert kirendelt, kik a vasutasok gyászlobogója alatt a templom előtti téren sorfalat képezve impozáns látványt nyújtottak. Az izr. templomban, mely ez alkalomra fekete díszt öltött, dr. Klein Jakab rabbi tartott emlékbeszédet, melyet állva hallgatott végig a közönség. A szónoklat előtt és utána Steiner Ármin főkántor és Stem Dávid igazg. tanitó vezetése mellett egy vegyes énekkar gyászdalt énekelt. Istentisztelet után a tanulók osztályaikba vonultak, hol a tanítók méltatták a boldogult királyné emlékét. Megemlítem még, hogy az izr. hitközség képviselőtestület a gyász istentiszteletet megelőzőleg ülést tartott, melyen a az élet. Visszavonulva minden nyilvános szerepléstől, tisztán egészsége helyreállításának és a szegények segítésének élt. És mi magyarok boldogok voltunk, hogy az a drága lélek, az a nemes királyné, a ki nemzeti életünk történetében működése által még életében szentté lett a nemzet előtt még él. Boldogot voltunk, mert azt reméltük, hogy a Mindenható meg lm Ugatja a nemzet millióinak imáját és meggyógyítja őt nekünk. Várva vártuk azt a pillanatot, a mikor testben, lélekben megerősödve visszatér hozzánk és mi rajongó lelkesedéssel, virággal hintjük be hazánk szent földjéből azt a darabot, a melyet lába érint. Félre rózsás kép, hiú remény, az most már be nem teljesedhetik sojia! Egy szörnyű, egy iszonyú ember, egy kézmozdulattal foszlányokra tépte a magyar nemzet kedves reménységét. Az a dühöngő őrült, a kinek nevét soha magyar ki ne ejtse, meggyilkolta a mi nemzeti szent- séges asszonyunkat. Átkot mondjak-e reá iszonytató tettéért? Nem teszem. Hiszen ha van e földön és a más világon pokol, azt e cselekedet már biztosította neki. Ezer éve e szent hazában elő, sok hányattatáson keresztül ment én édes nemzetem I Hányszor kellett már neked fenékig üríteni a keserű pohárt! Borulj arczra ez iszonyú csapás alkalmával a Mindenható előtt s imádkozzál a jó királynő lelki üdvéért. Te pedig a földi trónról az isten trónusához jutott, előttünk szentté avatott királyné, tekints le ránk szerető magyarjaidra és lásd érted vérző sziveinket, lásd halálod fölött való kétségbeesésünket és a Mindenható segítségével adj szenvedéseinkre irt, balzsamot. Legyen áldott emlékezete örökké!'
