Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-04 / 36. szám
1898. szeptember 4. 3 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (36. sz.) dorné, Laky Gusztávné, Decsy Béláné (Madocsa), Leskó Kálmánná (Czecze), Lunováné (Zomba)/ Pitz Henrik né, Patay Andrásné (Kafalin), Reicher Gyu- láné (Kis-Tormás), özv. Sass Istvánná (Szegzárd), Sass Lászlóné (Borjád), Széles Ferenczné (Kölesd- Tengelicz), Schaffer Mihályné (Kis-Tormás), Szabó Györgyné, özv. Vitt Sándorné (Kajdocs), Vagner Sa- mnné (Varsád), Vagner Jánosné (F.-Nána), Dr. Zavaros Gyuláné, Zatureczky Ferenczné (Szegzárd), Petrich Árpádné (Paks), Pesthy Endréné (Űzd), Dr. Lángné (Zomba), Schaad Gyuláné (Majos). Lányok: Apáth Flóra (F.-Hidvég), Bus Jolán, Csiba nővérek, Horváth Erzsiké (Békés-Csaba), Halmai nővérek (Medina), Bereczk Vilma (Kajdacs), Kanitzer Juliska, Klein nővérek (Gyönk), Kocsis Ka- ticza (Szilas-Balhás), Kurcz Margit (Györköny), Laky Erzsiké és Vilma, Leskó nővérek (Czecze), Lunova nővérek (Zomba), Széles Szeréna (Kölesd-Tengelicz), Szalay Mariska (Bpest), Schäffer Etel (Kis-Tormás), Vagner Margit (Varsád), Vagner Vilma (F.-Nána), Zatureczky Hona (Szegzárd), Petrich Gizella (Paks), Petrich nővérek (Paks), Goldhammer Gizella (Pécs), Várkonyi nővérek, Láng nővérek (Zomba). Felülfizettek: Ozv. br. Jeszenszky Jánosné, Patay András 3—3 írttal, Haffner Ernő (Budapest), br. Jeszenszky Kálmán, Szalai min. tanácsos (Budapest), Szente István (Tab), Kun Gyula mérnök (Budapest), Zatureczky Ferencz, dr. Zavaros Gyula, Decsy Béla és Csiba Lajos 1—1 írttal; R. J. 70 kr, Auscb Mór 50 kr. Jegyeiket megváltották: Dr. Györky Lajos 2 írt, Breuer Albert (Budapest) 1 írt. Bevétel volt 153 írt 20 kr. tiszta jövedelem 60 írt, a melynek fele a kölesdi ovoda segélyezésére, a másik fele pedig a kölesdi műkedvelői állandó színpad javára fordittatik. A publikum fényes és előkelő volt. A környék intelligentiája, gentrie, mag- uateriája nagyrészben képviselve volt elannyira,, hogy a különben elég tágas nagyvendéglő helyiségei szükeknek bizonyultak a nagy és előkelő társaság befogadására. Emelte még a vigalom kedélyességét a Kölesdre Udvariból lerándult vig honvéd hadapród sereg, amelyet a jó kedélyű főhadnagy folyváct tánczra vezényelt. Az első négyest 40 pár tánczolta. A mulatság nem a kora, lianem a késő reggeli órákig tartott. Mindenki megelégedetten távozott. Már most a műkedvelői előadásról is szabad legyen egy kis kritikát mondanom. E kritikát két fő pontban foglalom össze. 1. Akinek az Isten hivatalt ád, ád hozzá észt is. 2. A szereplőkre nagyon rá illet egy későn érkezett s e mulatságról semmit nem tudó vidéki urnák eme megjegyzése: „Hatalmasan szervezett vidéki színtársulat“. — Biz ebben igaza volt. A szereplők bámulatos ügyességgel feleltek meg nehéz feladatuknak. Illyés Kálmán szerepébe tökéletesen beletalálta magát s valóban csodálatra méltó, hogy egy fiatal jogász ember egy vén színésznek is elég dolgot adó szerepben ily otthoniassággal játszók. Csiba Lenke, Petries Olga, Heilman Ödön, Várkonyi- r-i-' Talán holnap otthon maradnátok kicsikék ? De a szelíd nyomásnak semmi foganatja se lett. A Szegőék két gyerekének iskolába járó kedvét meglankasztani nem lehetett. Másnap reggel már fél nyolez órakor párosán jött iskolába a növendék sereg. Behúzódtak az első padba. J<$ gyerekek voltak. Csöndesen várták a tanítót. Egyszerre csak reszketni kezdett mind a kettő, mint a miskolezi kocsonya. A rémtől. A tábla mögül bujt elő fehér lepedőben. Világított a szeme. Csodálatosan szörny volt az. A mint egy lépést tett előttük, pinczéből jövő mély hangon szólalt meg: —-'Holnap is eljövök értetek, ha még ide mertek jönni. , Azzal ki nyitotta előttük a szörny az ajtót. A Szegőék két . gyereke. se vette tréfára a dolgot, sikoltva futott ki az ajtón és a kis falu utczá- ját felverte, hogy kisértet van az iskolában. És attól fogva ne adj Isten, hogy ellehetett volna őket tuszkolni az iskolába. így aztán vakáczió lett a gölöncséri községi elemi iskolában. Hát én nem gyanúsítok senkit, nem hiszem, hogy a tanító ur keze bejátszot a kisértetbe, csak azt tartozom a valósághoz híven megjegyezni, hogy Savóné asszonyom, nagyon haragudott, mert egy lepedője poros és pókhálós lett. Olyan forma megjegy zést tett, hogy : * — Nagyon megtette volna egy ponyva is. Verner László. István kifogás nélkül adták elő szerepeiket a mi annyival is inkább dicséretre méltó, mert ők először szerepeltek a világot jelentő deszkákon. Könnyedség, elfogulatlanság helyes mozdulatok jellemezték előadásukat a lámpaláznak minden látszata nélkül. Kanitzer Oszkár a nyugalmazott huszár őrnagyot hatalmas rutinnal s a másik darabban a házmestert pompás humorral személyesítette. Kanitzer Juliska olyan otthonos a szinpadon mintha a kulisszák mögött nevelkedett volna fel, könnyedség, elegantia, kedvesség jellemezték e kis mükedvelőnőt, a kinek szép arcza, alakja, szépcsengésü hangja egyszerre elragadta az egész közönséget. így nyilatkozhatunk Csiba Erzsikéről is; alakja, hangja, mozdulatai, naivitás, kedves modora mit egy jelen volt mondá: nagyban emlékeztetnek a hatvanas éve kegyik kitűnő színésznőjére: Hubainéra. Hátra van még, hogy szóljunk Kori- tsanszky Ottóról, akiről röviden csak azt mondjuk, hogy pályát tévesztett, midőn nem a színi pályára lépett. Hatalmas alakitó tehetsége még a jelentéktelennek látszó szerepben is érvényesül. Az inast bravúrral adta, Tollagi szerepében pedig nem dillettáns- nak, hanem valóságos színésznek bizonyult be. Az élő képek is nagyon jól sikerültek, amelyekben Apáth Flóra valóságos „Flóra“ volt, Petrich Lenke pedig az elébb említett szép virágnak igazán méltó társául bizonyult be. Ennyit a műkedvelői előadásról és a tánezvi- galomról. Most még a „Szekszárd Vidéke“ tendencziózus megjegyzéséről egy szót: Az úgynevezett „Blau Mon- tagot“ ős Germania ban találták fel s ez a Blau Montag át jött Árpád honába is. Ezt rossz magyarsággal kék hétfőnek szokták nevezni. Tudjuk a históriáját. Azonban a „Szekszárd Vidéke“ felfedezési útra indul és felfedezi a »Blau Szontagot.« Legyen neki. Én csak azt mondom, hogy mig a Blau Mon- tagnak van értelme: a Sz. V. által kifundált »Blau Szontng«-nak, daczára minden felekezet nélküliségnek, soha sem lesz értelme a magyar nép kedély világában. Eltekintve a „Szekszárd Vidékéiben inkriminált Kálmán Dezső-féle eiőszakoskodástól, csak annyit jegyzek meg, hogy kivált falun a szombat estéli intelligens mulatságok a nép közt igen nagy visszatetszést keltenek. Tessék meggondolni a „Sz. V.“ tudósitójának, hogy minő érzéseket szül az a »földmives emberben«, midőn ő vasárnap reggelre a templomba készül s azt látja, hogy a vasárnap reggelbe belenyúló úri mulatság még folyvást tart. Hintók robogása, czigányzene és a többi „a capite foetet!“ Aztán meg ha nagyon hangsúlyozzuk ezt a »Blau Szontagot«, nézzük meg az anyagi oldalát is. Pap, tanító nem mehet szombat este bálba, mert az orthodox Kálmán szerint azoknak funkeziójuk van. Dehát talán a gazdatisztek? Kérdem: a gazdatisztnek mikor van nagyobb dolga. Vasárnap reggel e, amikor egész délelőttje számadással, cseléd és munkás fizetésekkel van elfoglalva, amihez pihent ész s nyugott lélek kell; vagy pedig a hétfőn reggel, amidőn az átmulatott éj után szabad levegőn járhat ? Utóvégre is a magasabb értelembe vett népnek (intelligencziának) kell példaadásával nevelni az alsóbb rendű népet (a földmivest). Csudálom, hogy a Sz. V. tudósítója ezen ténykörülményről tudomással nem bir. Ha már ennyire benne vagyok, elmondok egy esetet a »Bach korszakból.« Nomina sunt odiosa. Valahol volt egy mezőváros, amely a harminczas, negyvenes és ötvenes években hires volt báljairól. E bálok rendesen csütörtöki napon tartattak Beütvén a Bach korszak, a főbíró elrendelte, hogy ennek utánna a bálok szombaton este tartassanak azon okból, hogy a bálban résztvevő hivatalnok sereg másnap vasárnap kipinhesse magát. És úgy történt. Ez ellen felszólalt a helybeli református pap s felszólalására a hatalmas főbíró egy goromba levélben válaszolt. A pap megfelebbezte a dolgot a megye főnökhöz. A megye főnök meghivatta a papot és a főbírót a megye székhelyére, ahol is a feleket szembesítvén a cs. k. főbírónak a következő dorgatoriumot dörögte fülébe: „Hallja főbiró ur a tisztelendő urnák igaza van. A CB. k. magas kormánynak legfőbb intencziója a népnek vallas erkölcsi nevelése. Es ennek eszközlésére van hivatva legfőkébb a cs. k. hivatalnoki kar a megyefőnöktől le az utolsó írnokig. És ha én még egyszer meghallom azt, hogy ön szombat este bált rendez akárhol, hát akkor én önt visszakergetem oda ahonnan jött Csaszlauba.“ És nem lett többé szombati bál. Ehhez nem kell kommentár. Most még visszatérve a kölesdi vigalomra, arról szólok egy pár szót, amit legelőször kellett volna mondanom. Az est sikere legnagyobb részben Luki Vilma kisasszonynak köszönhető,- aki mint szakértő és ismert dilletáns színésznő a legódaadóbb buzgalommal és kitartással tanito'ta a dircktornésága alá tartozó jókedvű bohém truppot. Valamint nagy elismerést érdemel Koritsanszky Dénes gyógyszerész is, aki „a vén bakancsos“ szerint: Ha akarom doktor, ha akarom piktor, cziterán játszó muzsikus és azon felül magyar ember“ pompásan maszkírozta a szereplőket. K. E. KÜLÖNFÉLÉK. — Erdély Sándor és Perczel Dezső miniszterek Szegzárdon. Nagy kitüntetés érte Tolnavármegye székhelyét, Szegzárdot az által, hogy múlt hétfőn egyszerre két minisz- • tért is üdvözölhetett szerény falai között. Az igazságügyminiszter és a belügyminiszter jöttek Szegzárdra, kiknek érkezése váratlan volt, azért ünnepélyes fogadtatásukról nem is gondoskodtak. Vasárnap érkezett egy sürgöny Paksról S e 1 c z József szegzárdi kir. törvény- széki elnökhöz, mely tudomására adta, hogy Erdély Sándor igazságügyminiszter hétfőn délelőtt Szegzárdra érkezik. A miniszter látogatásának czéljáról sokat beszéltek s általános volt az a vélemény, hogy bizonyosan maga nkar meggyőződni a Halmay-féle sikkasztási eset állásáról, a mely a szegzárdi kir. járásbiróságnál történt. Ez a feltevés azonban nem bizonyult be; mert a miniszter azért kereste fel városunkat, hogy a szegzárdi kir. törvényszéket, a kir. ügyészséget, a kir. járásbíróságot megvizsgálja és megtekintse az uj igazságügyi palotát és a fogházat. A hivatalos körökben nagy érdeklődéssel várták a minisztert, a kinek tiszteletére kitűzték az igazságügyi palotára, a megyeházára, az ügyészségi épületre és a városházára a nemzeti zászlót. A miniszter elé mentek: Selcz József kir. törvényszéki elnök, Ágoston István táblabiró. Schmidt Imre törvény- széki biró, Szendrődy Károly járásbiró, Krecsmarik Pál ügyész. Délelőtt 10 órakor érkezett meg a miniszter az eléje ment küldöttséggel fogaton, kit az emlitetteken kívül Rassovszky Julián, a dunaföldvári járás fó\>zolgabirája is kisért. Alig érkezett meg Erdély Sándor igazságügyminiszter a vár- megyeházába, néhány perczczel később berobogott Perczel Dezső belügyminiszter is négyes fogaton, ki két fiával jött meg Bony- hádról, hogy minisztertársával szülőföldjén t.alálkozhassék. Az illusztris vendégek csakhamar átkisérték á megyeházából az igazságügyminisztert az igazságügyi palotába, a »kinek kíséretéből a belügyminiszter, az alispán, a központi és a dunaföldváii főszolga bírák elváltak és visszatértek a megyeházába.. Az igazságügyi palotában tisztelgésen külön-kü- lön fogadta a miniszter a birói kart, az ügyészséget; és a község elöljáróit. ~ A birói kart Selcz József törvényszéki elnök, az ügyészséget Krecsmarik Pál ügyész, az elöljáróságot pedig dr. H i r 1 i n g Ádám főjegyző vezette. A miniszter a küldöttségeket leereszkedő szívességgel fogadta s cerlet tartva, mindenkihez volt egy-két szivélyes szava. Ezután megvizsgálta a törvényszéki elnök kalauzolása mellett a törvényszék, a járásbíróság és az ügyészség hivatalos helyiségeit, s végül a fogházat tekintette meg. A tapasztaltak nagyon kielégítették a magyar igazságügy legfőbb őröt, a minek többszörösen kifejezést is adott s különösen hangsúlyozta, hogy a szegzárdi kir. törvényszék egyike az ország legrendesebb törvényszékeinek. A hivatal
