Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-30 / 5. szám

4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (5. sz.) 1898. január 30. számadások megvizsgálásán és leszámolásának ered­ményét f. hó 28-án terjesztette a képviselő testületi ülés elé, a mely képviselő testület tudvalevőleg mind az Esterházy herczegi uradalom bérlőiből áll. — Hogy mit végzett a képviselő testület, azt még nem tudjuk, de Dombovárott az hirlik, hogy a leszámolás a felfüggesztett jegyző ellen egyéb terhelő adatot nem tudott felmutatni, mint azt, hogy számadásaiban nem volt meg a megkivántató rend és pontosság, a mi tekintve az általa minden segéd nélkül elvégzendő óriási munkára, nagyon is menthető. Pénzbeli diffe- rencziák a jegyző és községe között nincsenek. — A vidéki hírlapírók. Csak az elmúlt évben alakult mag a vidéki hírlapírók országos szövetkezete, máris oly tekintélyes vagyonnal rendelkezik, a mi­lyenre alig lehetett számítani. A vidéki hírlapírók országos szövetkezetének igazgatósága ugyanis múlt vasárnap tartott Szegeden ülést, melyen beszámoltak a lefolyt évről. Az egyletnek 21.000 frt vagyona van, melyből 10.000 frtot a nyugdíjalap részére helyeznek el, 5000 frtot pedig segélyezésre fordítanak. Az ala­pitó tagok száma 85, a rendes tagok pedig folyton szaporodnak. Az évi rendes közgyűlést márczius hó­ban tartják meg Temesvárott. A nevezett egyesület­nek városunk hirlapirói közül is többen tagjai. — Eljegyzés. Schuck Viktor, mohácsi önálló | iparos, eljegyezte S z e r e d y Paula kisasszonyt, S z e redy János szegzárdi iparos kedves leányát. — Hivatal átadás. Az agárdi plébáni hivatal és javadalom átadása s illetve átvétele Razgha Lajos volt administrator és Fischer Lipót újonnan beru­házott agárdi plébános között január 24-én Pártos Zzigmond kerületi esperes és két hitközségi tag jelen- I létében az egyház megyei rendszabályok utasításaihoz I képest ment végbe. — A bedeghi polgári olvasókör folyó hó 20-án tartotta meg tisztújító közgyűlését. Megválasztattak: elnökké Németh Antal, alelnökké ifj. Maráczi Mihály, pénztánokká alsó Vörös József, jegyzővé Németh Fe­rencz, könyvtárnokká Nágocsi János. Választmányi tagok : id. Horváth Gábor, Sütő József, Horváth Fe- rencz, Tóth Lajos, M. Maráczi János, Vaskó József, Bebesi László, Kovács Károly, Supitz János és Hor­váth János. — Joggyakornoki állások. A pécsi királyi Ítélő­tábla kerületében hét gyakornoki állás van ürese­désben, mindegyike 500 frt javadalmazással. Pályá­zati kérvények 15 nap alatt adandók be Blasko- v i c h István kir. táblai elnökhöz. — Eljegyzés. Weisel Samu, a pécsi államvas- uti forgalmi főnökség tisztviselője, eljegyezte S in g e r Margit kisasszonyt, Singer Benő dombóvári vasúti állomásfőnük leányát. — Előmunkálati endedéiy. A kereskedelmi mi­niszter Strasser Henrik Inám pusztai lakos haszon­bérlőnek, a m. kir. államvasutak Uj-Dombovár állomásától Mászlony, Alsó-Hetény és Inám, továbbá Gölle, Nalc és Szili községek irányában Igáiig veze­tendő rendes nyomtávú gőzüzemű helyiérdekű vasút­vonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. — Kiviteli czégek a megyénkben. A „Keres­kedelmi Muzeum“ kiadásában megjelent „Kivi­teli Czimtár“ szerint vármegyénkben a kővetkező czégek vannak: Kohn testvérek olajgyára Bonyhádon, Duschinszky József bőrgyára Pakson, Fried Bernát bőrnyára Simontornyán, Streicher Vilmos bőrgyára Tevelen, Hofbauer Simon és Klein Ignácz paprika­gyára Tolnán, Bolkós József bőrgyára Hőgyészen, Lindlinger A. kocsigyára DunafÖldvárott, Bik Jakab Bonyhád, Deutsch A. fiai Dombovárott, Főglein Ja­kab Dunaföldvár, Klein Ignácz Tolna, Kritzler Lipót Bonyhád, Szál József Szegzárd. — A tolnai katholikus kántor fizetéséhez nem akartak hozzájárulni a tolnai izraeliták és az izr. hit­község nevében felebbezést nyújtott be a közigazga­táshoz, Schön Béla hitközségi elnök. Ez azonban helybenhagyta a község határozatát, valamint a bel­ügyminiszter is. Mert egy 1834-ben kötött szerződés szerint Tolnán a község tartozik ellátni a plébánost fahordófuvarosokkal; a kántort fizetéssel, tűzifával és szénával, s nem a kegyuraság. Valamint tehát a köz­ség minden polgára egyenlően gyönyörködhetik a kántor énekében, úgy. tartoznak is valamennyien a terheket viselni. — Tüzeset Szegzárdon- A tűzoltóságok nem csak Magyarországon, hanem az egész világon a ken­dertömlőt használják, azon egyszerű oknál fogva, mert aránylag alacsony áron előállithatók. Meg van azon­ban az a hátrányuk, hogy a’ vizet itt-ott s ez az elő­ször használatban levő kendertömlőnél is előfordul, áteresztik. Ezen a bajon úgy szoktak a tűzoltók se- giteni, hogy műnyelven „fásli“-nak nevezett kötősze­reket tartanak készen s azzal a lyukat átkötik. Ilyen kütőszer minden gépen van, sőt külön e czélra gumi­ból készült szabadalmazott találmányok is vannak forgalomban. A kendertömlőnek ezen vizvezetését látta a „Tolnavármegye“ czimü hetilap tudósitója a múlt héten Szegzárdon történt tűzeset alkalmával s abból nem sok szakértelmet tanúsító módon azt követ­keztette, hogy a cső (!) csupa rongy. A szegzárdi tűzoltóság kész bármely szakértői vizsgálatnak alá- 1 Vetni magát azon czélból, hogy megállapítsák, misze­rint tűzoltó szerei teljesen használható állapotban tar­tatnak. Tudósítónak azon állitása pedig, hogy a fecs­kendő felmondta volna a szolgálatot, egyszerűen — valótlanság. — Mennyi kárt tett a fillokszera ? Szomorú fe­leletet kapunk erre a kérdésre, ha a szegzárdi p. ü. igazgatónak a tolna vármegyei közigazgatási bizottság elé terjesztett havi jelentéseit lapozgatjuk, ezek sze­rint elemi károk czimén 177.953 frt' 36 kr. állami adót irt le a p. ü. igazgatóság 1897. év folyamán. Hogy mennyi lehet a tényleges kár, azt elképzelhet­jük, ha tudjuk, hogy a leirt adó a tiszta jövedelem­nek 25°/o-a. — Megtámadott erdőőr. Gyulai Miklós szeg­zárdi lakos a Szegzárd községhez tartozó „Bárány- foki“ erdőben vakmerő bátorsággal egymás után vagdalta ki a nagy élőfákat, hogy azokat hazavihesse. A fejsze csapásokra csakhamar mégjelent Németh Gyula közalapitványi erdővéd, a ki megadásra szólí­totta fel Gyulai Miklóst. Erről azonban hallani sem akart, hanem szembeszállt az erdővéddel, a kitől a fegyverét is el akarta venni. Németh Gyula erdő­perczre a folyosóra. Óh az üde friss levegő! lefoszlik ruhájukról majd minden fodor, minden rajt, össze­gyűrve minden csipke és szallag, ötszekuszálva hajuk­nak minden szála, minden virág, már csak imbolyogva tánczolnak, inogva állnak, s mintha forogna velük az egész világ. S mégis azt mondják : — „Már haza megyünk? Maradjunk még egy kicsit“. De otthon it még füleikbe zsong a zene akkordja, I úgy tetszik nekik, mintha még most is látnák el­vonulni maguk előtt kipirult arczczal a tánézoló pá­rokat; úgy tetszik, mintha még most is látnák a boldogság mosolyát az egyházhoz simuló párok aja- kán, az elfojtott szerelmi tűz lángját annak a sók szebbnél-szebb ifjúnak a szemeiben, kiket lelkűk még most is elébük idéz, hogy vajha újra beszivhatnák a bálterem mámoritó légkörét. Mily kár, hogy e küvö- letnek a felkelő nap fénysugara oly hamar végett ve­tett : Ha pedig az illanó perez szálló szárnyát emberi szó megállítani képes lenne, a gyönyör és bűvölet érzetétől elragadtatva kiáltottak volna a futó időnek: Óh ne tovább! Mily tüneményes nyári éji álomnak tetszik ez az első bál! De aztán másnap, ha már elmúlt az álom, összekuszálódott a levetett ruhafoszlány s abból a karcsú idomokat rejtő borítékból egy idomtalan kelme­halmaz válik; ha egy éj ábrándja belezsugorodik a széttépett csipkébe, meg a lefeslett fodorba, akkor álmatag kedélyei kérdezi a 17 éves leány az első bál után: Ez tehát a rég óhajtott, a rég álmodott tündér­kép I Ez a szédület, ez az izgalom, ez a bágyadtság ? Nincs semmi nyoma, semmi emléke I S. ez az 1! Ma már a férfiak sem mennek a bálba komoly szándék­kal, nekik ez is csak muri, s ezért a leány nem tá­vozik a bálteremből mint hajdan, — egy férfi emlé­kével. Pedig azt mondják, hogy Carnevál herczeg Hymen ő felségének a közvetítője, de ma már nem | az! mért ritka ismeretség vezet ma már a báli terem­ből az oitár elé, mert az a világ, a mikor az anyák | a leányokat vitték bemutatni, már lejárt, most már csak a ruhákat mutatják be, 1 a fényes ruhák rossz benyomást tesznek az ifjakra. I mégis mintha a tánezmelódiák közepette ezer apró szivecske dobbanását is hallanám, amint öröm­mel sóhajtják a hálózó leányok: itt a farsang! Uj év napján történt velem, hogy egy szemre­való leánykának boldog uj évet kivántam és ő azt felelte: Kívánjon inkább boldog farsangot! Egy másik első éves leányka (a farsangot szá­mítva)'pedig nagy örömmel azt beszélte, hogy neki a legkedvessebb újévi ajándéka az volt, hogy a pa- pácskája megengedte; neki az idén a bálozást. Csak rajta, üdvözöljük őt hát! A leányok szép reményekkel kezdjék el a vig életet; én pedig mind- nyájóknak boldog és emlékezetes farsangot kívánok. véd látva, hogy a fatolvaj még élete ellen is tör, du­lakodás közben megszurta a Werndl-féle fegyverére alkalmazott szuronynyal, mire a támadó jajgatva el­menekült. — Uj lap. Baján f. hó 30-án „Bajai Hírlap“ czimen uj lap jndul meg. A hetenkint egyszer meg- jelénő társadalmi lapnak dr. Lemberger Ármin ügyvéd lesz a szerkesztője. — A „Szegzárdi Tisztviselői Társaskör“ választ­mánya f. hó 22-én tartott ülésében rendes tagjai közé folytatólag felvette: Szecskay István adótisztet, Szilvássy Jenő vasúti pénztárnokot, Kogel baue r Ferencz dijnokot, vidéki tagul pedig Link a Károly ücsényi s. jegyzőt. — Halálozás. R i v é s z y Arnold, czeczei tanítót és családját nagy csapás érte. Reményteljes fia, Ri- vészy Nándor tanitóképezdei tanuló folyó hó 25-én meghalt. A korán elhunyt ifjú R iv é s z y János szeg­zárdi nyugalmazott tanító unokája volt. — Üzletátadás. Fránek János, szegzárdi ék­szerész és aranyműves, fényes üzletét átadta S c h u 1 tz Gusztáv tolnai ékszerész és arany mi vésnék. Fráuek János ezentúl nemes hivatással kizárólag a rajzolás­nak es a festészetnek él, mely téren már számtalan­szor bebizonyította képességét. — Az I -sö magyar szegzárdi asztaltársaság a múlt héten tartott közgyűlésen diszelnökké -dr. Steiner Lajos szegzárdi ügyvédet, elnökké pedig Hivert Ignácz előkelő iparost választotta meg. — Kivándorlási ügynökségek. Újabban nagy­mennyiségű kivándorlásra csábitó nyomtatványokat bocsájtottak szét Magyarország minden vidéken a kivándorlási ügynökségek, hogy a szegény népet Amerikába csalogassák. A belügyminiszter körrende­letét intézett most az egyes törvényhatóságokhoz, a melyben utasítja, hogy a kivándorlási ügynökségek üzelmeit gátolja meg. — Szocziálisták. Alig van ma már falu, a hol a szegénységgel küzdő nép közé el ne hintették volna a szocziális tanok hirdetésével az elégedett!enség magvát, a minek bizony még szomorú következ­ményei lesznek, ha csak az erélyes hatóságok vala­hogy útjait nem állják a fenyegető veszélynek. A csendőrség legújabban Nagy-Kajdacs és Boijád köz­ségekben jött nyomára, hogy az ottani lakosság kö­rében is szocziális tanokat vallanak. — A kereskedelmi- és iparkamarai tagválasz­tások végrehajtására Tolnavármegyében alakult köz­ponti bizottság Reich Oszkár aljegyző elnöklete alatt tartott ülésében igazolta a megválasztott kamarai ta­gokat. A bizottság elnöke bejelenti, hogy a kamarai kültagok választása m. é. deczember 29-ig valamennyi alkerületben foganatosíttatván, a választás eredménye a beérkezett jegyzőkönyvekből kitettszőleg a követ­kező § A szegzárdi alkerületben megválasztattak a kereskedők részéről Gottlieb Jakab 7, Ferdinand Jó­zsef 5 szavazattal. Az igazgatóság részéről Franek János 9, Groszbauer Ferencz 4 szavazattal, kik közül Gottlieb Jakab és Franek János a kamarába azonnal belépnek. A bonyhádi alkerületben megválasztatott Straicher Benő kereskedő és Singer Salamon iparos a kamarába azonnal belépő-, Brick Jakab kereskedő és Juszinger János iparos pedig póttaggá. A paksi alkerületben megválasztatott a kereskedők részéről Bún Lajos, az iparosok részéről Kalmár József és ifj. Kocsis Lajos. A domboyári alkerületben megválasz­tattak az iparosok részéről Tóth Antal rendes, Lexa Jenő póttaggá, a kereskedők részéről sorshúzás utján Reinitz Gábor rendes, Kacskovics Jenő póttaggá. A hőgyészi alkerületben megválasztatott a kereskedők részéről Lővenstein Bernát 38, Lőwy Jakab 24 szava­zattal, az iparosok í'észéről Téry Imre 173, Fried Vilmos 159 szavazatot nyert s nevezették e szerint rendes illetve póttagokká megválasztattak. Ezen utóbbi választás azonban Német József és társai ipa­rosok részéről felebbezéssel támadtatott meg. Mely eredménynek a közp. bizottság elnöke által történt tolmácsolása utána választásijkönyvnek egy-egy pél­dánya a kereskedelemügyi minisztériumhoz, a hőgyészi alkerületben megejtett választás jkönyve a beadót; felebbezés és a választási elnök jelentése kapcsán fel- terjesztetni, a jegyzőkönyvek másodpéldányai pedig a névjegyzékkel együtt az 1880. évi 40.791 sz. volt földmiv. ipar és kereskedelemügyi miniszteri rendelet értelmében a Pécs sz, kir. városban működő központi bizottságnak megküldetni, Tolna vármegye főispánjá­nak pedig a választás eredményéről jelentés tétetni határoztatott. — A tolnai selyemfonoda. Az istenben hisz Tolnán mindenki, de hogy a selyemfonoda építkezés testté váljon, abban már régen nem hisz senki. Pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom