Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-24 / 30. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (30. sz.) 1898. julius 24. dolkozni, hogy legyek! (Voltaképp csakis ilyenkor, kora hajnalban van az ember igy nyáron, mert máskor halálra csipdesik a szemtelen legyek! . . ./ Elkezdek gondolkozni s megáll az eszem, a gondolatom a bíboros kelet aranyos napsugarainak láttára, mik rózsaszínű bárányfelhők mögül oly kedvesen törnek elő, beragyogni a sötét világot, hol annyi sok átkos bűn követtetett el az éj titkos leple alatt! --------— Eszembe jut mégis a nagy Arany verse: »A haragos hajnal köte vérszin övét, Hoqu Lajost álmából felveri egy követ.» — („Daliás idők“.) Eszembe jut s mondok magamban: — Most nem oly haragos a hajnal — minálunk! —; ellenkezőleg mindig szebb, gyönyörűbb ! — A természetből ez évre is kiesett tavasz és a kellemetlen, esős, hideg elŐ-nyár után rögtön bekövetkezett kellemes nyári napok egész felvidítják az ember kedélylyét, de még a madarakét is! . . . A fülmile újra megszólalt; a rigóséreg agyon fütyüli egymást országos dalversenyen; a gyérszámu fecske állomány szükebbkörü bizottságot küldött ki a júliusi tavasz üdvözlésére; a hajléktalanul maradt ftirj-családok kérvényt nyújtottak be a földm. Minisztériumhoz, hogy a buzavetésekben volt ideiglenes hónapos kvártélylyuk kellemetlensége után, a kukoricza-villákba való kényszer hurczolko- dásuk 1/i évére, láttassanak el salvus conductussal =*= (leíőhetlenségi engedély), hogy jó kedvvel eldalolhassák : »Virágos kenderben — pitypalatty, pitypalatty 1« A kérvényt a foglyok is aláírták, — már t. i. nem a magyar kir. állami fogházak »palota-rabjai«, — hanem a nagy és szabad természet nyílt börtönének ama könnyű futonczai, kik igazi »jó madarak« —; mert ki nem szeretné a finom fogolyhust tarhonyával, avagy rizskásával ? . . . Csak a szemtelen veréb maradt teljesen közönyös a szép napok beálltával ; neki mindegy, tél vagy nyár, egyforma undok csiri- peléssel üdvözli a felkelő napot itt nálunk a Benedek- szurdikban s Budapesten az »Erzsébet «-sétány remek virágágyai felett. * Pont 3 órakor már ébren vagyok s várom a felkelő fényes napot. — Az égi testek felséges király ly a nem várat magára oly divatosan sokáig, mint a földi uralkodók, — ő pontosan megjelen minden napon, egy nyomorult kalendáijom csináló parancsa szerint, a kiszabott időben. — — Most is felkelt, hogy e sorokat Írom s tessék elhinni, oly szép, oly elragadó volt, hogy az ő saját aranysugarainak fényözömébe kellene mártani toliamat, hogy híven leírhassam az ő dicsőséges voltát, — dehát nem ér odáig a pennám szára, — azért kérem, méltóztassanak megelégedni ezzel a leírásommal, a mit rossz tollal, hamisított tintával, gyarló tehetséggel ime papírra vetek! — — * éppen előtte való napon hagyott el bennünket, mikor Terra könnyűnek érezte lelkét, szivét pedig szabadnak ? — Mind olyan kérdések, melyekre akkor nem tudtam feleletet adni, s most is, mikor már lejátszódott előttem a bizalom tragédiája, keresve keresem az események szálait, melyek mélyen elrejtőzve a lélek titkos rejtekein gyökereznek ............. "V alami idegen érzés tolakodott közénk. Sevér- rel se’ tudtam úgy beszélni, mint azelőtt, Terrára meg pláne haragudtam. Mióta olyan nagy kedve jött könnyű lélekzetű^és szabad szívvel való futko- sásra. Jobb’ szerettem volna, ha lustálkodik rózsa- szirmos párnáján, vagy lecsukott szemmel hallgatja.a Jánog Tehetetlen meséit .... Es örömöst tartogattam volna Balázst hátamon kétszer tiz perczig is megszakítás nélkül. Mint legutoljára is ... . Balázs akkor egész nap kötni való hangulatban volt. Rettenetes iróniával mondhatnám igy is — és igy talán helyesebb: akasztófa-humorral ránczigálta le az emberiség magasztos eszméit égbenyuló piadesztáljukról . . . Szeretet, felebaráti szeretet, — mi az ? Koholmány, frázis, szappanbuborék. Fújok rá egyet s vége van, elenyészik .... Gyerekeknek való csecsebecse. Holt anyagból gyúrt mumus élet, valóság nélkül. Csiraképtelen .... így van barátom, áltatjuk egymást, hogy a végin annál jobban becsaphassuk egymást . . . Becsületről is hallottam szónokolni. Ha jól vagyok értesítve, szobrot is emeltek neki, — hófehér kararai márványból. „A becsület-szobor“ .... Pedig ugy-e édesem, ez csak fogalom ? Se széle, se lioszsza. Üres, mint a végtelenség. Érték nélkül való és még is pénzzel veszik. A társadalomnak, ennek a rothadt, bél- poklos zsarnoknak monopóliuma. Alig tud lélekzeni, A hajnal nagyon szép volt. — A felséges Napkirály bíboros arczczal, tündöklő arany koronával kelt fel kényelmes ázsiai ágyából s Oroszországra egy futólagos, hideg pillantást vetve, örömmel kelt át a Kárpátokon, hogy szelíd mosolylyai üdvözölje szép magyar hazánkat! —------— S mily felségesen kegyes a Nap-király! . . • Arany koronája sugár-özönéből, édes szeretete hajnali köny-harmatából egyaránt bő részt juttat a nyíló virágnak és a virágzó uborkának; fény és harmat ragyog mindeniken Buday Gyula pazarságával. De minek is nézik le a fővárosi liirlapirók a szegény uborkát, elnevezvén éppen ezt az időt holt évadnak, uborkaszezonnak ? — ■— Persze, ilyenkor már kivonul a fővárosból, a ki csak teheti, — mágnás és katonaság, diáksereg, nagy ur, fő-hivatalnok, képviselő és minden más gazdag vagy szabad halandó. Tehát nekik ez holt évad, mert alig van miről irniok, mint az uborkáról. Pedig ez, kérem szépen nagyon hasznos és pompás eledel, — ez a szegény ember nyári olcsó, savanyu fagylaltja s hüssitő limonádéja. Én is nagyon szeretem mindenféle pecsenyével, sőt rántottéval is. (Most is van a pinczémben besavanyítva 3 nagy fazékkal! . . .) Mondok, miért a fővárosi hírlapírók ellenszenve a szegény uborka iránt?-------------Hiszen Nagy-Kőrös városa 100 ezer frtot vesz be ilyenkor évente uborkából, »pedig hatot adnak egy garasért!« . . . Miért nem Ócsárolják a dinnyét és tököt, holott ezek bizony hogy haszontalanabbak s az uborkának. édes testvérei ?! ... S aztán, ha uborka nem volna, miből élnének nyáron a doktorok és patikusok ? — Hisz tény, hogy a legtöbb hideglelés — ez ártatlan, de hosszan gyógykezelendő magyar betegség — a pecsenyéden uborka túlságos fogyasztása következtében megromolt gyomor szabadalmazott nyavalyája ! . . . . * Ad vocem: doktor!-------------A kórházban annyi a beteg és az őrült, hogy megkellett szaporítani az orvosi állományt, igy lett kinevezve legújabban a 3-ik alorvosi állásra dr. Borbáth ur, ismeretlen névrokonom. De mivel a .»kegyelmes« ur feltételei nagyon kegyetlenek, — másfelől pedig, mivel dr. Borbáth ur csakis a tisztességes és veszélytelen betegek gyógyítására állíttatván be, most utólagosan követel- tetik tőle az őrültek ferde eszének kiegyengetése is, — mely bizony nehéz dolog! — hát azt mondta az önérzetes fiatal alorvos ur: »Nem bolondultam meg, hogy 500 frt évi fizetésért (privát gyógyithatás engedélylye nélkül!) őrült-orvos is legyek/«--------s beadta lemondását. A példa vonz. Hasonlóképp cselekedett dr. Spitzer és dr. Schubert alorvos ur. Most már, minthogy ezek a jó urak mind itt maradnak privát-orvosokul — (természetes!) — a kegyelmes felsőség pedig a renitens három alorvos helyére újabb három egyént nevez ki, — ebből önként következnek a következők: — keze, lába tehetetlen, de gyomrával értéket szab a becsületnek, a semminek. „Itt egy százforintos, itt egy ezerforintos és fölebb, — rajta vegyétek, kik becsületesek akartok lenni . . . .“ Ha Úristen volnék, pokolba sújtanám a „becsületes“ embereket .... A pogányoltár kőkoczkáin ültünk. Balázs elhallgatott és diadalittasan simogatta végig a kőkoczká- kat, hol két héttel előbb Terra feküdt .... Cziga- rettám füstje csendesen fodorodott a magas kékség felé és elenyészett a fák ritkuló lombja közt. Levelek hullongtak a mozdulatlan légben és halk koppa- nással temetkeztek a virágos avar közé .... ügy indultunk haza, hogy Balázs nem kérdezett, én pedig nem feleltem. Némán. A meredek is akadályozott a beszélgetésben. És igy volt jó. Messziről megláttam Sevért. Széles karimáju szalmakalap volt fején és derékig állt a rozsvetésben. Valami szobapuskából verebekre pufogatott . . . Éppen kiáltani akartam, mikor Balázs azt az indítványt tette, hogy lepjük meg Terrát. Nesztelenül közelítettünk az ablakhoz. Nyitva volt és kihallottuk János élénk mesemondó szavait. Herczegekről beszélt, kik zárdába lopóznak éjnek idején .... Balázs vállomra állt és tudja Isten meddig igénybe vette volna teherhordozó képességemet, ha le nem dobom. Minden gyűlöletes szava eszembe jutott, mit féktelen hevületében ejtett, — azért is dobtam le, hogy boszut álljak némileg a megcsufolt becsületen és felebaráti szereteten . . . Visszariadtam Balázstól. Krétafehér arczczal állt az ablak alatt a falhoz düleszkedve, — szeme lázban villogott, és a hogy maga elé bámult czél nélkül, gondolat nélkül, és véres ajkát remegve 1- ör i», hogy életünk, egészségünk, mely máskülönben is oly erős, oly makacs, mint China kő-fala (hajdan), — mint Bizancz érczkapuja (hajdan), —, mint B. Bánffy D. uralkodása (most!) —: a sok orvos ittléte mellett örökre be van biztositva s a halál Jtizárva. — Éljen a sok orvos, hogy éljünk mi is sokáig!-------: — 2- or. Minthogy a kinevezendő újabb 3 alorvos (dr. Tanárky és dr. Herczegh urak vastagnyaku befolyása mellett), bizonyosan mind részünkről való lesz: — biztat a remény, hogy ezek puritán hiterején megtörik az apáczák terito buzgalma, melyről itt most bővebben szólni nem akarok. 3- or — s ez a fő! — ha három uj alorvos jön a Kórházhoz, ezek bizonyosan mind házasulandó fiatal emberek lesznek, mert ily csekély fizetésre s nagy dologra okos vén ember nem vállalkozik! — Tehát már előre örülnek a szegzárdi sok lányok, hogy ily sok lesz itt helyben az orvos, kik esetleg szakértők a sziv-sebeinek gyógyításában is! . , . (Dr. Tanár ky és dr. Herczegh rossz példaadó! — — Szedő. —-) Czikkem utolsó cziméről — »Temetés« kegyes engedelmükkel jövőre! Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Miniszteri elismerés. A földmivelésügyi miniszter abból az alkalomból, hogy junius havában a kubini selyemgubó raktárt és az újvidéki selyemgombolyitó gyárat megszemlélte és a gubóbeváltásnál követett eljárásról is személyes tájékozást szerezhetett: Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazottnak, ki közel 20 év óta a selyemtenyésztési ügyeket önzetlenül, minden dijazás nélkül és nagy sikerrel vezeti, a látott intézkedések czélszerü volta és az alkalmazott közegek buzgó működése fölött a nevezett miniszteri meghatalmazotthoz intézett igen meleghangú iratban teljes elismerését és köszönetét fejezte ki. — Kitüntetett várnagy, ő felsége a király S p á n y i Antalt, Tolnavármegyének volt várnagyát, sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül, a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. — Előléptetés. A m. kir. pénzügyminiszter Spehár Alajos szegzárdi kir. adótárnokot a VIII. osztály második fokozatába léptette elő, s ezzel egyidejűleg a szegzárdi adóhivatal is első osztályú adóhivatallá lett — Fölvétel az egyházmegyébe. A megyés püspök ő méltósága Bohnert Márián ferenczrendi szerzetest, a kapisztráni szt. Jánosról nevezett rendtartomány dunaföldvári házának tagját és Mayer István harapdálta, — azt hittem, eszevesztett .... Bevezettem szobánkba. Engedte, hogy lehuzogassam ruháit, jéghideg forrás vizet locsoltam fejére. Kinyílott az ajtó és Terra ügyetlenül nyújtogatott felém egy puha kendőt .... Különben az én helyzetem volt a legkínosabb. Hogy mért nem kiáltottam inkább Sevérnek? Örömmel futnék megszárnyazott vérebei után, a helyett, hogy itt tétova álldogálok . . . . Sevérnek mit se’ szóltam az egész dologról. Tűztem a mardosó lélekfurdalást és két napig minden gondolatom szobánk négy fala közé szorult. Lénia — egyenes utján álltam az őrületnek .... Mert nagy dolog az, két napig folyvást és mindig egyszerre gondolni egy esze vesz tettre, egy sápadt leányra és egy asszonyra — haldoklóra .... Még talán szerencsének is mondhatom, hogy Terra elpártolt a lustaságtól, — ez a pillangó észjárás billentett a lelkemen. Mert mit tagadnám, meghatott Balázs krétafehér arcza s ha Sevérnek csodálattal adóztam, szivem mélyén élénk tűzzel lobogott a reménytelen szerelem házioltára .... Mert igy voltam meggyőződve. Balázs reménytelen szerelmes. Sevér pedig nyugodtan alhatik a miatt .... De az aranygyik sirt Petőfivel, és éreztem, hogy ez mindenesetre baj, csak nem tudtam miféle baj .... Kit féltsek ? Balázs ambiczióval és valóságos tehetséggel festette sima lapjára a hullámosán sárguló buzaerdőt. Látszott, mint huzza le a nehéz aczélos mag a fejeket és János is riasztó tragikummal feküdt rongyosruhásan kincses mező szélén a nap izzó verőfényében .... Telebarázdás arcza megnyúlva siralmas könyörgéssel tapadt a vakító fehér rezgő forróságba .... Megtört hűséges kutyaszem
