Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-10 / 28. szám
4 tudjuk, hogy atanévet szeptember 1-én kezdették s fölvétetett összesen 188 tanuló, kik közül 175 rendes és 13 magántanuló volt. A vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedése folytán a rendes tantárgyakon kivül az V—Yl. oszt. növendékei az okszerű szőlőművelés és méhészet köréből is nyertek alapos oktatást. A téli hónapokban Nlts István borászati és szőlészeti tanár, a tavaszi és nyári hónapokban pedig Abaffy József méhészeti vándortanitó tartottak szakmájukból előadásokat. A tanítási eredmény és fegyelem jónak mondható, a mit még az a körülmény sem zavart meg, hogy rendszerint a tehetségesebb gyermekeket csak kivételesen adják a szülők a polg. iskolába. Az iskolát a tanév alatt Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő több ízben meglátogatta; á tanulók önképzéséré szolgált a »Garay-kör,« melynek 109 tagja volt s a kört Kardos Ignácz tanár vezette. Több iskolái ünnepélyt is tártottak a hazafias érzés fokozására. A tanári testület 8 rendes és 4 rendkívüli tagból állott. A béirátkozott tanulók közül magyar volt 150, magyar-német 8, mágyar-tót 1, német 9, némét-ihagyar 20. Vallás szerint: rk. 140, ág. év. 7, ev. ref. 10, izraelita 31. Lakóhely szerint: szegzárdi 105, vidéki 83. Rendkívüli tárgyat tanultak : latinnyelvet 7, fránczianyelvet 7. Kitűnő rendű osztályzatot nyertek: Lóridon Ferencz és Török István I-ső, Keller Márton és Marth József Il-ik, Dittrich Ferencz, Klein Ármin és Micheli Mihály III-ik, Bauer Rezső, Holub József és Sziver Lajos IV-ik, Gállos Aladár, Halász Gyula, Plauder Emil, Scheteznik Károly és Szecskás Gyula Vl-ik osztályú tanulók. A bonyhádi ág. hitv. ev. algimnázium értesítőjét Gyalog István igazgató tette közzé. A terjedelmes értesítő igen tartalmas s felelhető benne minden fontos adati mely az intézet virágzó állapotára vall. Az algimnázium mai állapotát leíró rész után Marhauser Imre tanár életrajzát s 25 éves működésének méltatását találjuk Beke Andor tanár tollából. Az értesitő harmadik fejezetében jelentés foglaltatik az 1897/8. tanévről. Az intézetben öt rendes, egy helyettes és négy rendkívüli tanár működött. Beiratkozott 168 tanuló; az I-ső osztályban volt 38, a Il.-ban 48, a III.-ban 39, a IV.-ben 43. Vallás szerint: ág. ev. 60, ev. ref. 20, róm. kath. 61, gör. kelet 2, izr. 26. Anyanyelv szerint: magyar 96, német 72, szerb 2. Illetőség szerint: bonyhádi 35, tolnamegyei 71, más megyebeli 63. A konviktusban 78 tanuló nyert ellátást. — Az értesítőt „Figyelmeztetés az 1898/9. tanévre vonatkozólag“ czimü fejezet rekeszti be, a mit itt közlünk egész teijedelmében: „A jövő iskolaév szeptember hó 1-én kezdődik. Augusztus hó 31-én tartjuk a javitó és felvételi vizsgákat, szeptember három első napját pedig a beírásra fürge gyikok sütkéreztek és csonka lábára imbolyogva hajoltak a Margit-virágok. Szerelmes vén bolond!. .. Mindhárman Sevért bámultuk és az utolsó pillanatban, mikor szivéhez kapva kirohant, megrendülve néztünk egyik a másikra. Az Öreg János jött magához előbb, thea-vizet forralt és időközben székeket tolt az asztal köré, rakosgatott, csészét mosott és mégtörülgette kanalainkat, az asztalláb alá pedig éket vert, hogy azután még jobban mozogjon. Söpört, porolt, előhúzta rejtekéből a rumos üveget, meg Sevér méregerős konyakossát s a mécses elé tartva sokáig vizsgálta, nem hiányzik-e belőle, aztán motyogott is valamit, ingatta fejét lassan remegős-öregesen . . . . Balázs kérte, hogy mondja tovább az Öreg asszony meg a gyerek meséjét, de János haragos volt (velünk szemben mindig haragos volt!), sűrűén kutyaterem- tettézett és a samovárral babrált, melynek aljából kétszer kiáltotta a tüzet, s mikor harmadszor meg- gyujtotta, figyelmesen kibámult a lázas éjbe és szólt: teremtette *. . . , Bizony igy töltöttük az időt és Sevér csak késett, késett .... Balázs ritka komolysággal tette meg indítványát, szúrós szeme vizesen csillogott, a mint rám nézett és hangja rezgeti a megindultságtól. Ismét azokra gondoltam, kik köteteket írnak az emberi természetről erőltetett logikával, büszkén mellőzve a nagy mester, az élet tanításait . . . János kapott az indítványon s mindjárt el is indult, hogy ő majd igy meg úgy visszahozza azt a rossz gyereket .... Kutyateremtette! Nem* azért hinak-e engem Mérges Jánosnak?! Majd itthon tartom én, csak egyszer hazakerüljön, mesélek neki olyanokat, hogy a füle is kétfelé áll. Aztán hogy’ elfogja a szent-Antal tüze! Ohó, kis öcsém, nem úgy forditjuk. A tanév megnyitása — a közbe eső vasárnap miatt — szeptember 5-én történik. Ezen időn túl csak azokat a tanulókat veszszük fel, kik elmaradásukat elfogadható okokkal tudják igazolni. Azok, kik szeptember 30-ika után jelentkeznek a fölvételre, magántanulókul tekintetnek és a II. f. évben csak ázon esetben Boroztatnak a rendes tanulók közé, ha az I. félév végén a vizsgát minden tárgyból kiállják. Az I. osztályba oly gyermekek vétetnek fel, kik 9-ik évöket betöltötték és az elemi iskola IV. osztályát elvégezték, a mit vagy iskolai bizonyit- ványnyal, vagy pedig felvételi vizsgával tartoznak igazolni. Az első osztályba lépő tanulónak ezen kivül keresztlevelet, illetőleg születési bizonyítványt is fel kell mutatnia; a többi osztályba való fölvétel az előző osztályról szóló bizonyítvány alapján történik. Végre a fölvétel előtt mindenkinek bizonyitványnyal kell kimutatnia, hogy részesült a második himlőoltásban; ha ez meg nem történt volna, az illető tartozik magát beoltatni. Az a tauló, a ki egy tárgyból kapott elégtelen osztályzatot, javító Vizsgát tehet; szándékát azonban idejében be kell jelentenie az igazgatónál. Az, a ki két tárgyból kapott elégtelent, csak az iskola főhatóságának engedélyével bocsátható javitó vizsgára és ez iránt mindjárt az ‘év végén kell az igazgatóság utján főtiszt. Gyurátz; Ferencz dunántúli ág. hitv. ev. püspök úrhoz (Pápa) folyamodni. Kettőnél több tárgyból elégtelen osztályzattal biró tanuló javitó vizsgára nem bocsátható. Tandíj félévenként előre fizetendő; ha valaki az intézetet idő közben elhagyja, köteles fizetni az összes járandóságokat arra a félévre, melyben az iskolát látogatta. Tandíj — a beiratási, könyvtári és értesitői díjjal együtt — félévenként 15—15 frtban állapíttatott meg a magas tanügyi kormánynyal az iskola segélyezése iránt kötött szerződés értelmében; ezen felül minden tanuló tartozik az év elején tanári nyugdij- intézeti illeték czimén 3 frtot fizetni. A fentartók gyermekei tandíj és 'egyéb járulékok fejében egész évre 15 frtot, tanári nyugdíjra pedig 1 frtot fizetnek. Az iskola fentartósága a szegény, jó magavise- letü és legalább jó általános osztályzattal ,biró tanulók tandiját, egészben, vagy részben elengedi. Ez iránt szeptember 15-ig kell „Az iskolai kisbizottság- hoz“ intézett és kellőkép felszerelt folyamodványt az igazgatóhoz benyújtani. A tanári nyugdijintézeti illeték alól senki fel nem menthető. Az ifjúsági segéiyegy esület, melyre minden tanuló 1 koronát fizet, segélyben részesíti azokat az inakat, a kik arra magaviseletük és szorgalmuknál fogva érdemesek és a segélyre rászorulnak. A segély állhat: tankönyvek, taneszközök megszerzéséből, gyógyítási költségek fedezéséből. Azok, kik a segélyezés bár mely módját igénybe akarják venni, jelentkezzenek az igazgatónál. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (28. sz.) verik a czigányt! Levettetem vele azt a haragos ruhát, — kutyateremtette, — tudok én mesélni királykisasszonyokról, aranyruhásokról, a kedvibe járok .... Mit? kedvibe járjak? .... Hehe! csak azért se’ járok kedvibe! Tudja a vén János, mit csinál, hehe! Megmosdatom az én durva kezemmel, tudom lekopik róla a kedvetlenség, akkor aztán majd adok rá szépséges gúnyát, czifrát, sallangósat, a milyet Argirus királyurfi viselt, ha királykisasszonyokhoz ment vizitbe . . 1 . János itt elérzékenyült és odaszoritotta ránczos homlokát a kapufélfához. De mikor, észrevett bennünket, hamarosan lehajolt a fűbe, mintha keresne valamit .... Csudaszéjí holdas est volt, hangulatos, álomba ringató, Luna kaczérkodott és megdobbant Terra szive .... Elindultunk háromfelé, de a Mária-kutnál ösz- szekerülttink. Szó nélkül bolyogtuk végig a fehéren kígyózó utakat, óvatosan surrantunk át a hosszúra nyúlt árnyékokon és megriadtunk az iramodó őz futásától . . . .A romokhoz ! A romokhoz ! Balázs kiáltotta ezt, ki hatalmas ugrásokkal szökött előre, — homlokomra csaptam, igaza van, a romoknál megtaláljuk, — alig tudtam Balázst visz- szaszólitani. Csillogott a szeme, izgatott volt, idegesen csapkodott botjával és lön szomorú halála sok virágban élő hangulatnak. A kanyarulathoz értünk, honnan elibénk sötétlett a romok óriás fáinak tömött, suttogó koronája. Sziporkázó melancholikus fény csillant meg valamennyi látható levelen, önkénytelenül az égre bámultunk, melynek sötétkék pereméről vastag kévékben ömlött alá az a sárga-fehér fluidum, Tandíjkedvezményben és az egyesület segélyezésében részesülhetnek a tanulók vallás különbség nélkül. Az igazgatóság mindenféle tudakozódásokra szívesen szolgál felvilágosítással es felkéri a szülőket, hogy tudta nélkül fiaik számára szállást fel ne fogadjanak.“ —th. TÖVISEK. ' 1898. julius 10. Háloorvi I dúl most dühöngve, a forgó világon mindenütt. A nagy Óczeánt spanyol-viaszszintiré festi az amerikaiak piros vére; az amerikaiak pedig angol flegmával szívják a pompás »Havannát« — »Kubát* — »Portorikót« — »Manillát« — miknek füstje most oly lőporszagü, miknek parazsa most oly spa- nyolvér-piros l .... Háború vafi most az Ég nagy, kék ÓcZeán- ján, valóságos és igazi júliusi forradalom** — melynek perzselő hevében harczra kelnek odafent a bőszült elsmek, — megdördül az ég hatalmas roppanással, akárcsak egy gyorstüzelő ágyú; villog a felhők sötét kebele, mintha csak élesre fent millió karddal volna tele, — üvölt a vihar, sivit a szél, zug a zápor, kopog a jég, mintha csak az ördög járná őrült tánczát nagy bagariákban a — »kenyér mezején« ■— országos jaj-kiáltás rém-zenéje mellett! . . . : Háború dúl most a szivek és zsebek között, —• iszonyatosan elkeseredett harcz, — szörnyűségesen borzasztó háború! . . . A fürdővágyakkal tele SZÍV és lélek — mint egy amerikai egyesült hadsereg — vívja szomorú nyári tusáját a szegény üres zseb kicsiny, de kevély spanyol hadseregével —• — mert fürdőbe menni Uras — ■—l mert fürdőbe menni muszáj l----------így szól a szív, a száj! — — Cs ak egyetlenegy pontja van a háborús forrongás közt haragosan hömpölygő gömbölyű világnak, hova nem jut el a háborúk viharának se átka, se zaja, — hol az örökbéke szelíd szivárványzászlója leng szabadon, magasan, — hol a boldogság legédesebb gyümölcse érik, az egymást megértő szeretet ölében ! ... Ez az egyetlen pont: a tolnamegyei „Balaton**, a magyarországi „Genfl-tÓ**, — a tuladunai „Caspi-tenger,** — az újabb kor „ Genezáreth-tava**—sőt gyógyító „Bethesdája**, — Szegzárd rákos-mezeje, a kedves „Csörgetég“ mely felé néz Garay János büszke szép érezszobra (— mit ő egykor oly lelkesen megénekelt —) mely gyógyító és kéjfürdő most lép be ujabbi felvirágzásának ifjúi aranykorszakába Etl József mérnök, fürdő-tulajdonos és Hang János vendéglős kettős direkeziója alatt! Hetenként pompás, olcsó »Halpaprikás-ossonlázas remegéssel folyván szét az erdő fölött, mint valami végtelenül finom gyémántporral behintett ga- zéfátyol .... Lassan és szó nélkül jártunk, Balázs gyerekes izgalommal kapaszkodott karomba, édes ábrándokkal volt tele a szivem, és a csodás éjszaka víziójában előttem imbolygóit öregedő lélekvilágom ringó reflexképe — sárgahaju asszony . . . János kiáltására tértem magámhoz, — a romok előtt, mogyoróbokrok alján bokáig álltunk a kusza sötéten bólogató harangvirágok közt, — nehéz, álmos forróság elernyesztette idegeimet és összeestem volna, hogyha hirtelen Sevérre nem gondolok. Úgy ötlött eszembe, a mint gesztenyefánk alatt heverészett és lyukakat rúgott a levegőben . . . Mohó vágyódással kívántam, hogy mindig a fűben heverjen és folytón kaczagjon és fájt, hogy nem hallottam kacZagását... Balázs félretolta a szemünkbe csapódó ágakat. Csodálatos kép tárult elénk, hatalmas oázison, a középen feketéllett az ősmagyarok komor, feledésnek indult egyik áldozati oltára, pereme fehér fényben úszott, de széles áldozat-köve csökönyösen bujt el az árnyékba, olyan volt, mint egy csúnya nagy keresztes pók, — fáztam és holtbizonyosra vettem, hogy éjféltájon majd előcsörtetnek a bonezok, belekapaszkodva valamilyen ob vidéki szilaj’ fehér csikó sörényébe .... Krinolinos fiatal fenyők dülöngtek egymásnak az oltár hátterében, — tudj’ Isten, melyik dalos madár szájából pottyantak ez ódonillatu magányba, — de egy kivált közülökj vén volt, cza- fatos, vedlett, pókhálóval teleszőtt ruhája kötésig ért csak és fölséges pompával rajzolódott a gyöpös sötét hátterű kép alakjai közé, mint mesevilágnak valami mesés táltossá .... Ijesztő gyorsasággal suhantak
