Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-26 / 26. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (26, sz.) 1898. junius 26. Az intézet tanítói kara 7 tagból áll, kiknek szakképzettsége fs ügybuzgalma fényesen bebizonyosodott a megtartott évzáró vizsgálatokon, midőn a szülők teljes elismeréssel halmozták élőkét. A lefolyt tanévben az intézetnek 23 fiú és 29 leánynövendéke volt, köztük több benlakó is, a kik az internátusbán nyertek teljes ellátást. TÖVISEK. Klimó Pál Megszoktam már ezen — »saját külön rovatomban«, — melynek még olykori mázsás gorombaságait is mindig szívesen eltűrte a türelmesebb olvasó és a legtürelmesebb papír, a megjubilált 25 év tényleges munkásságára és a tényleges munkásság látszólagos szellemességére való gavallér tekintetből — hogy mikor a tárggi igazságok ezüst bányáját egy kissé talán tulkiaknáztam: röktön belépek az alanyi igazságok arany bányájába, vagyis »személyeskedem«, — melyre nekem szabadalmat ad a 25 évi gyakorlat, a keztyüskezü £nom gorombaság, a türelmes papír, a türelmesebb kedves olvasó! . . . Nos, most megint személyeskedem — a kegyes engedelmükkel — s bemutatom Önöknek Klimő Pált, az én legkedvesebb jó barátomat, ezen a szögletes észjárású, de gömbölyű világon! . . . Persze, hogy sokan azt fogják mondani: Ki légyen ő s merre van hazája ?« — No jó, — miként hajdan (a biblia szerint) |megkönyörült Jézus a sokaságon«: megszánom én is lapunk olvasóinak nagy seregét s rövidesen megmondom, hogy Klimő Pál a gyöngyösi egyesült két prot. felekezet érdemekben őszülő lelkésze. Ho-bó! ! J | Miitor ennyit mondtam róla: még semmitsem mondtam felőle, zúgja, súgja toliam. Tehát mondjunk róla és felőle többet. Mondjuk el p. o. azt, hogy ő az a kedves és lelkes ember, a ki sokszor diadal-koszoruzott hires dalárdánkat, a miskolczi országos dalversenyről hazatérőben (1884. augusztus) külön vonaton segitette bejutni Vámos-Györkről Gyöngyösre, egy pót-dalvérsenyre, hol a Miskolczon nyert babérkoszorúnk uj fényt és örök bervadatlanságot kapott a gyöngyösiek bearanyozó magyar barátsága és soha nem látott szives vendégszeretete által! — — Ebben is övé a főérdem, ő volt az aranyozó mester! — — Azóta az ő nagy szeretetreméltóságának fényes sugárai bizonyosan koptak, halványodtak a mindent emésztő, még a memóriát is homályositó idő fatális befolyása alatt, minálunk, de ott Gyöngyösön csak fokozódnak érdemei, nőnek erényei, szaporodnak dicsőségének arany sugarai, bokrosodnak babérai, mert rászolgált ezekre derekasan a most jubilált 25 éves lelkészsége alatt! . . , * Engedelmet kérek a t. olvasó közönségtől, hadd mutathassam be — egy rövid szellemi fotográfiában — Klimő Pál barátomat még bővebben! Méltóztatnak belátni a czikkem utolján, hogy ebből mindenkinek haszna lehet! . .. . Klimő Pál nemcsak az ev. reform, egyház buzgó lelkésze Gyöngyösön, hanem az ottani két protestáns gyülekezet testvéri egyesülésének egyedüli faktora. Egy igen kedves, minden szeretetreméltó, csinos fiatal öreg ur, ki annak idejében, csintalan fiatalkorában, kapott egy végtelen kedves, áldott nőt feleségül 1 dé ha most legény ember volna — káp- lány sorban — bizony mondom, kosár reménye nélkül, leányokat kérhetne sorban kapóra! . . . E mellett ő perfekt nemzetgazdász, mükertész, amerikai nagy szőlőtelep tulajdonos a hevesi határban, Gyöngyösön pedig szintén több értékes szőllője, gyümölcsös kertje van a * Far kas-máj«- ban, 1Rózsa- máj«-ha,n s e mellett szép kis somma pénze hever gyümölcsözőleg elhelyezve az ottani pénzintézetekben, szóval gazdag ember! — — — De vagyoni gazdagságát jóval tetézi lelki gazdagsága, szive nemessége, aranyos jó kedélye, melyekért a köztisztelet fényes koszorúja állandóan köríti homlokát az egész város minden rendű, rangú és vallásu lakossága | különösen az intelligenczia előtt. Pompás gyerek az én utódom, Klimő Pali, — s igazán boldog ember, ringatózva az általános szeretet kéjes hintáján! . . . De hintója is van, tüzes vérbeli táltosokkal, nem úgy, mint nekem, egykori elődjének, kinek 25 évvel ezelőtt még egy fia csacsim se volt, holott Gyöngyösön — mint a közmondás tartja — legtöbb a zsidó, a barát és a szamár! De én eljöttem Gyöngyösről Szegzárdra fiatalon. »Mith kheressek én reggel 8 árakor Gyöngyösön ? . . .« Átadtam a reform, parochiát Klimő barátomnak, ki azóta ott egészen más kiimát, más társadalmi és gazdasági viszonyokat teremtett. Most jártam ott s az átalakulások sokaságát tekintve, bámulattal kiáltottam fel Petőfivel: »Huszonöt év —-— az idő, hogy eljár! . . .« Óh nagy mester, te dicső Klimő Páll . . . * Mondám, hogy ő pompás gyerek, mert csinos férfi, kedves ember, gazdag halandó s épp ezért — no meg világos esze, igazi praktikus életbölcsesége és divattalan nemes jó szivéért: — közszeretetben álló úri egyéniség, irigylésre méltó papi személy! . . . Csak egy tekintetben nem irigylem őt, t. i. abban, hogy »nincsenek a kik bizonyságot tennének« ő róla, majd ő utána, — nincsenek apró Klimikák abban a Klimós klímában és sem a gyöngyösi fekete fennsik termékeny talaja, sem a hevesi finom dinnyét és sok bort produkáló futó homok, nem alkalmas e nemes magyar faj tovább tenyésztésére; de épp ezért talán, ő az egész városnak valóságos szellemi atyja lett, őt pedig az egész város úgy szereti, mint dédelgetett szellemi gyermekét! ------Érdekes dolog s méltó az ide jegyzésre, hogy Klimő Pál barátom, e valóban vastagnyaku kálvinista pap (ki Baksay Sándorhoz, a legmagyarabb íróhoz 1 puritán kálvinistához egész a csalódásig hasonlít!) állandó vendégként üdvözli parochiáján a szomszédban lakó egyik róm. kath. tanító (igen értelmes és érdemes úri ember!) 4—5 éves csintalan, de eszes és kedves Lajos nevű fiát I kedves nejével együtt úgy beczézi, úgy dédelgeti, ápolja és szereti, mintha az ő -»sajátságos tulajdonsága és testi származékbeli egyenes következménye« volna ! . .. . Pál barátom e jóságát hárman jutalmazzák: — egyik az Isten, ki őt folyton áldja; másik a »Lali« gyerek, ki az asztalnál mindig igy üríti ki jó borral töltött poharát: (felemeléskor) »Éljen Kossuth Lajos !« —' (letevéskor, az asztalhoz ütve) »Hunczut a német!« Ez szüli az én kedves barátom jóleső mosolyát, szellemi konfektjét mindennap; a harmadik jutalmazó pedig az ottani érdemes szerzetes baráti rend, melynek — úgy hallottam — minden tagja előirt napi imájába foglalja érdekes »betétül« ez. szavakat: »Uram távolitsd el a viharos, jeges föl- legeket a gyöngyösi református pap szőllőjétől!« (Persze, hogy ez imának van foganatja! . . . K. P. barátom, — minthogy a k. p. másként »kész pénzt« jelent, — valóságos két hektó rétháti tüzes borral szokta honorálni érte rendesen a Rendet!) * Jaj, de sok érdekest írhatnék még róla! — — De ime a türelmes papír kezd türelmetlenkedni, —- a szedő fárad, ha ily sok szó árad, — azért hát bezárom czikkemet ilyenformán : Van ott a vén, a kék Mátra tövében egy »Bene« nevű kápolna. Hajdan mesés hirü, csudatevő szent hely volt, — ma pedig a szomszédos szép és olcsó nyaralók serge, a fürdő, az ózondus mátrai levegő, a pompás sétánypk, a Kalló-malmoktól lezuhogó tiszta- vizű ezüst patakok, a virágillat, a sehol másutt nem hallható (s csupán a szegzárdi dalárda által megközelíthető) remek madár-konczert — — — szülik a csodát,! . . . Akarsz-e meggyógyulni, felüdülni, nemesen szórakozni, élvezni kedves olvasó ? . . . Ha igen, — azt mondom: bene! — — Ott van »Bene« — menj el a Mátra aljára, soha nem látott szépséges csudát látsz, még nem kóstolt magas élvezetben részesülsz ! De tudd meg, hogy »egy a közbenjáró« = Klimő Pál, a Mátra-egylet elnöke, ha azt akarod, hogy ott jó sorod legyen, menj el először is ő hozzá, ő minden bölcs tanácscsal, ha akarod, meg fehér kalácscsal is bőven ellát, mert ő egy ezüstfürtü, arany- szivü becsületes magyar ember!------------Pa lást. KÜLÖNFÉLÉK. — Plébánosi kinevezés. Hetyey Sámuel pécsi püspök bölcskei plébánossá Vajay István eddigi adminisztrátort, volt országgyűlési képviselőt, nevezte ki. — Kölcsönös áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Degré Etel szegzárdi államilag segélyezett polgári iskolai tanítónőt és S z e n t keres z t y Jolán nagybányai állami polgári leányiskolái tanítónőt kölcsönösen áthelyezte. — Várady Antal dr. kinevezése. Ő Felsége a király Várady Antal dr.-t, megyénk szülöttét, a Garay-óda pályanyertes költőjét és az országos szinmüvészeti akadémia tanárát, az orsz. szinmüvészeti akadémia igazgatójává nevezte ki. — Anyakönyvvezető helyettes. A belügyminiszter a mórágyi anyakönyvvezető kerületbe anyakönyvvezető helyettessé Müller Imre ev. ref. tanítót nevezte ki és őt a házassági anyakönyvvezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. — A baja-bátaszéki Dunahid. Élénk mozgalom indult meg újabban a baja-bátaszéki Dunahid létesitése tárgyában. A mozgalmat most Baján indították meg, melynek élén Per ez el Miklós nyug. főispán áll. Ebben a tárgyban Pécsett múlt vasárnap szintén nagyobb értekezletet tartottak. A bajaiak az összes érdekelt törvényhatóságokat, kereskedelmi és iparkamarákat, orsz. képviselőket felkérték, hogy a mozgalomhoz csatlakozzanak és eziránti elhatározásukat folyó évi augusztus hó 1-ig a bizottsággal közöljék. —— A megindított akczió hírére ellenakczió is támadt, s egyenlőre a Tisza klikk lapjában Írtak a baja-bátaszéki Dunahid ellen. Ez a kirohanás azonban nem fogja megakadályozhatni a mi régi óhajunk megvalósulását, ha kitartó szívóssággal, egyesült erővel küzdünk a czélért. — Pályázat alügyészi állásra. Schneider Gábor szegzárdi alügyésznek Budapestre történt áthelyezése következtében megüresedett alügyészi állásra kiírták a pályázatot. Pályázatok két hét alatt nyújthatók be. — Fényes kettős esküvő. Uj-Berekben meszlenyi Simon István teréziánumi alapítványi uradalmi intéző magyaros házában szerdán délután kettős menyegző folyt le. Fia Simon Ottmár, győrszentmártoni takarékpénztári könyvvivő ekkor tartotta esküvőjét Gyüszü Margittal, Gyüszü István bátaszéki magyar kir. posta- és táviróhivatali főnök bájos leányával, a várdombi r. k. plébániatemplomban, kiket G y ö r k ő Ferencz bátaszéki plébános adott össze szép beszéd kíséretében. — Dr. Kobilicz Elek perlaki kir. aljárásbiró pedig az örömapa bájos leányával, Simon Jolánkával kelt egybe az alsó-nánai ev. templomban, kiknek frigyét bilkei Pap István mórágyi ref. lelkész áldotta meg, hazafias beszéddel fűszerezte az örömszülők és a jegyespár boldogságát. Koszorús leányok voltak: Török Blanka és Sárika, Gyüszü Aranka, W a 11 n e r Anna kisasz- szonyok; vőfélyek : dr. Simon Rudolf, J a- nősíts Károly, Gyüszü Dénes és T af fn er Zuárd. A megérkező uj házasokat a parkban már Gr arai Ferkó szegzárdi bandája indulóval üdvözölte. Este fényes lakodalom volt, melyen számtalan felköszöntőt mondottak az uj párokra; aztán folyt a mulatság, táncz egész jó késő reggelig, mikor is a vendégek vagy félszázan, elbúcsúztak az uj házasoktól, kiket a reggeli vonat vidáman röpített uj lakóhelyükre. — Piébános-helyettesités. Szalczer Sándor bátai plébánost — mint sajnálattal értesülünk — hirtelen oly súlyos betegség lepte meg, hogy az egyházmegyei hatóság sürgősen helyettest rendelt ki plébániájának ellátására. Az egyházmegyei hatóság ugyanis Komócsy István segédlelkészt küldötte Bátára, a ki gróf A p p o n y i Géza gyermekei mellett nevelősködött. — Uj járási orvos. Gróf Széchenyi Sándor főispán dr. Tiringer József eddigi helyettes járási orvost Tamásiba járási orvossá nevezte ki. — Iskolai vizsgálat. A szegzárdi M a j e r Á r 1 o w Mária-féle nyilvánossági joggal felruházott nevelőintézetben múlt hétfőn és kedden tartották meg az évzáró vizsgálatokat, melyek iránt nagy volt a szülők
