Tolnamegyei Közlöny, 1898 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-29 / 22. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (22. sz.) 1898. május 29. E czél lebegett szemeim előtt, midőn e jelen kérő sorok megírására magam elhatároztam. Meg vagyok győződve, hogy a kath. közönség velem érez és alázatos kérelmemet nem fogja elutasítani. Megjegyzem végül, hogy minden egyes beérkezett könyvadományról hálás köszönettel fogok k. körünk nevében e lapban adózni.. Eddig a kővetkező, köayvadományók érkeztek be: 1. „Keleti utam emlékei.“.. Woainsky Mór esp. pléh. ajándéka. 2. ^Tréfás versek.“ Győrffy Ivántól. 3. „Újabb magyar költők,“ 4. „Gyürky Ödön újabb költeményei.“ Kiss Béla tanító ajándékai. 5, „A lelkiismeret.“ Elbeszélés. N. N- ajándéka. 6. „Kolostorból kolostorba.“ Útirajzok. 7. „A Colosseum vértanúi.“ Képek a római amphitheatrum történetéből. 8. „A voxindoni csodavirág.“ Történeti regény. Egy névtelen jótevő ajándékai. Fogadják a nevezett nagylelkű jótevők kath. olvasókörünk nevében legforróbb köszönetemet. Hazafias üdvözlettel Szabó Géza, a rom. kath. olvasókör alelnöke. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk jövő száma a Garay ünnepségekre való tekintetből nem vasárnap, hanem hétfőn délelőtt fog megjelenni. — Kinevezés. 0 Felsége a király Hamza Géza pécsi ítélőtáblái elnöki titkárt, ki Szeg- zárdon törvényszéki biró volt, Szegedre tábla- biróvá nevezte ki. — Hymen. Auerbach Lipót, a szegzárdi főgimnázium rendes rajztanára, eljegyezte Gün sb erg Szeréna kisasszonyt, Günsberg Adolf bájos leányát Budapesten. — Dr. Alexander Gyula fővárosi ügyvéd jegyet váltott Kornis Vilma kisasz- szonynyal, özv. Kornis Lipótné bájos leányával, dr. Leopold Kornél ügyvéd és lapszerkesztő sógornőjével. — Bálanya. A Garay-szobor leleplezése alkalmából junius hó 5-én tánczestélyt rendeznek a szegzárdi kaszinó kerti helyiségében. A rendező-bizottság elnöke, Simontsits Elemér a bálanyai tiszt elvállalására Sztán- kovánszky Jánosné úrnőt kérte fel, a ki a neki felajánlott tisztet el is fogadta. — Anyakönyvvezetői kinevezés. A belügyminiszter a bonyhádi anyakönyvi kerületbe anyakönyvve- zetö helyettessé Diczenty Pál segódjegyzőt nevezte ki és őt a házassági anyakönyvvezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. — Ováczió. B o d a Vilmos országgyűlési képviselőt, lapunk felelős szerkesztőjét névünnepe alkalmából múlt pénteken este a szegzárdi dalárda és a tűzoltó-testület meleg ováczióban részesítette. A szegzárdi dalárda az ünnepelt lakása előtt esteli 8 órakor népdalokat énekelt, a tűzoltói zenekar pedig több darabot játszott. Ezután bementek a .szeretve, tisztelt elnök lakásába, hogy őt. meggratulálják. Az üdvözlőköt most is, mint minden, évben, megvendégelte. Lakoma alatt az első tósztot Bor zsák Endre mondotta az ünne- peltre, a ki a megtiszteltetést megköszönve, vendégeinek egészségére ürítette poharát. — A pécsi ügyvédi kamarából. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Blochinger Károly ügyvédi irodáját Szegzárdról a kamara területén belül Tolnára helyezte át. — Figyelmeztetés a közönséghez! A Garay ünnepély alkalmira fölállított tribün- helyekre az előjegyzések oly nagy számmal érkeznek, hogy a vidéki közönség érdekében áll jegyekről mihamarább posta vagy ismerőseik utján gondoskodni, mert a leleplezés napján már nem jutnak tribün-üléshez • a térre néző házak ablakai is mind le vannak foglalva, a leleplezés helye pedig kordonnal lesz körülvéve s itt csak a testületek és fővárosi vendégek foglalhatnak helyet. A bankett jegyekről is okvetlen előre kell gondoskodni, mert az ünnepély napján jelentkezők már nem jöhetnek figyelembe. Mind a tribün, mind a bankett jegyek Kram mer Vilmos könyvkereskedésében kaphatók Szegzárdon. — A Garay-szobor leleplezése alkalmából a szegzárdi nőegylet küldöttségileg vesz részt: özv. Thodorovits Lajosné elnök vezetése mellett Bati Jánosné, Nits Istvánná, Steinsdörfer Józsefné és Tekus Vilmosné választmányi tagok részvételével s egy szép babérkoszorút helyeznek a szobor aljára. — Iskolai vizsgálat. Bezerédj Andor cs. és kir. kamarás Jegenyés pusztáján folyó hó 26-án fényesen sikerült iskolai vizsgálatot tartottak, melyen Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő elnökölt. A nemes főur áldozat- készségéből mintaszerűen berendezett és minden tanszerrel felszerelt iskolaterem ez alkalomra virágokkal, nemzeti zászlócskákkal és lombfüzérekkél volt feldíszítve, s az ünnepi hangulatot a puszta kis gyermekeinek ünneplő ruhában való megjelenésük egészítette ki. A vizsgálaton a vendégek szép számmal jelentek meg, a kik nagy épüléssel hallgatták meg a tanulók ügyes feleteiket, melyek arról tettek Nem szégyent hoz az' a'fejedre, hanem, tiszteletet, becsületet. A zsidó felkaczagott s futva vonszolta magával a halavány, remegő leányt. A hold bevilágította utjokat s Gábor még látta, mint vonszolja magával a leányt apja s a kósza esti szellő egy-egy hangot is odahozott hozzá, a melyből csak egy-egy szót kapott el. — Szereljem őt ... . . a Jehova veijen meg . . ., .. „i. * * * Faludi Gábor, a fiatal földes ur, másnap beállított Simon zsidóhoz. Arcza komoly, ünnepi kifejezést öltött. A zsidót ott találta könyvei között. A mikor belépett, Simon csak a fejét emelte föl s gúnyos pillantással mérte végig a belépőt. Aztán be sem várva, hogy az ifjú beszélni kezdjen, megszólította. — Ah hozta Isten Faludi aram. Talán bizony a tartozását jött megfizetni. Szép kis summa, mondhatom. r Es keresgélni kezdett könyvei között. Gábor arczát futó pir borította el e szavakra, de aztán csakhamar újra nyugodt lett. — Majd azt is megfizetem, de most nem azért jöttem. Én kérek tőled valamit, a mi drágább nekem mindennél a földön. Judit kezét, a leányodat kérem. A zsidó felugrott, s szakgatott hangon beszélt, kiabált. — Az én leányomat, te . . . te . . . csábitó. Aztán mit akarsz vele, hová vinnéd? Hisz ha akarom, mindened az enyém lesz s aztán mehetsz koldulni. Most már Gábort is elfogta a tűz. Haragtól égve, remegő hangon válaszolt. — Simon ne sértegess! Ahhoz a leányhoz nekem jogom van, mert szeretem, ő is szeret. A pénzedet megkapod, ne félj, de azért a leány enyém lesz és nem kell koldulnia. — Hát azt hiszed, hogy ily szép virágszálat ily nyomorult, sehonnai csábítónak neveltem föl . . „ —: Nyomorult vagy magad, kiáltott Gábor s odarohant az öreg zsidóhoz. De valaki hirtelen megkapta kezét. Judit volt. — Gábor, mit akarsz, türtőztesd magad! A férfi odapillantott s látta a halavány, sápadt leányt. — Bocsáss meg Judit. A leány aztán odament atyjához. Letörölte az öreg zsidó verejtékes homlokát s kérő, csengő hangon szólt hozzá. — Atyám, ne törd össze szivemet. En szeretem Gábort, hát miért akarsz elszakítani tőle? Hisz nélküle úgy sem élhetek. Szeretem annyira, hogy kész vagyok érte hitemet megtagadni, kész vagyok érte életemet od’adni. Rekedt kaczagás szakította félbe a leányt. Atyja ellökte őt magától. „ 1— Menj, menj tőlem te . . . bélpoklos. Hát már a lelkedet is megrontotta ez a . . . Hát az övé akarsz lenni, az ő hitére akarsz térni? Ha, ha, ha! Nem, ezt nem engedem. Anyád emlékére esküszöm, hogy nem lész övé. A Jehova átka kisérjen egész életeden át, ha ellenem szegülsz. Megátkozom még nyugvó poraidat is, meg minden magzatodat . . . tanúságot,, hogy Gundy Károly, az iskola képzett tanítója és Fehér Márton szerzetes hitoktató hivatásszeretettel nevelték égi oktatták ä cselédség gyermekéit. Az elnöklő kir. tanfelügyelő a vizsgálat befejezése után kifejezést is adott beszédében teljes naegelégedésének. A tanulókat .a sikerült vizsgálatért, azzal jutalmazták meg... hogy mindegyik hasznos ajándékkönyvet kapott, a mit nagy örömmel vitr tek haza, áldva kegyes jótevőjüket. A vizsgálatról a népnevelést, szivén viselő uraság kastélyába vonultak a vendégek lakomára, mely alatt több lelkes felköszöntőt mondottak. — Az uj paksi plébános ünnepélyes fogadtatása Streicher József volt német-bolyi, most paksra kinevezett plébános e hó 26-án csütörtökön tartotta bevonulását Paksra, azaz dehogy tartotta. Ismeretes alázatosságánál és szerénységénél fogva, inkább úgy osont volna be uj székhelyére, ha csak a hitbuzgó- ságukról hires paksi róm. kath. hívek impozáns bevonulássá nem varialják beköszöntését. Fogadtatása mint már lapunk hasábjain olvasóink előre értesülést szerezhettek, programmszerüen történt. Es csodálatos a lelkesülés, amelylyel a paksi hívek, egymással szinte vetekedve, uj plébánosuk bevonulását minél előkelőbbé, szívélyesebbé iparkodtak tenni. Nem is az ismeretlen embert üdvözölték oly fényesen uj lelki vezérük személyében, hanem a jól ismert és mindég zeretve említett egykori segédlelkészt, a kinek kine- veztetése felett a mily általános az öröm, épen olyan mérvű a megnyugvás a hivek lelkében, mert tudják, hogy nemesebb és jobb szívre, fenköltebb lélekre lelki vezérlésük nem bízathatott volna. És valóban a költő szavai: A boldogságra még kevés csak a jelen A múlton épül az s az emlékezeten ritkán találhatnak jobban, mint ezen alkalommal,^ a mikor azt az emberek ezrei élő, eleven igazsággá emelik. A bevonulás és fogadtatás a következőkép történt: Nagy István és László szent-andrási földbirtokosok négyes fogata az uj plébános elé Szegzár- dig ment, melyen az ünnepelt, testvérbátyja Streicher Péter bőgyészi nagyérdemű esperes és Kié nie adminisztrátor társaságában és kíséretében Paksra érkezett. A város határán bandérium, az elöljáróság,, a város notabilitása karöltve polgárság sokaságával várta az uj lelkipásztort, ki délután 4 óra előtt ért a várakozókig. Itt Popovits Gyula városi főjegyző üdvözölte az uj plébánost a város nevében, a ki válaszában a könnyekig meghatva köszönte meg a nem várt fogadtatást, és annak adott kifejezést, hogy a béke és egyetértés szellemét kivánja táplálni uj székhelyén is, válláskülönbség nélkül a város polgárai között. Bemutatások és kézszoritások után a menet, élén a bandériummal a városba indult. Itt a plébá— Atyám, sikoltott a leány zokogástól elcsukló hangon. — Te pedig, csábító, távozz házamból. És tudd meg, hogy földönfutóvá teszlek, enyém lesz mindened, hisz én adtam pénzt mindent. És én nevetni, kaczagni fogom nyomorúságodat. A leány még sem lesz tiéd. Inkább tudjam a Tisza mélységes fenekén, mint a te karjaidban. Menj . . . menj . . . Gábor távozni készült. A leányt kereste tekintetével, de nem találta. Kábult fővel nehéz szívvel ment hazafelé. Csak azon a leányon járt az esze, csak arra gondolt. Valahol meg egy fülemüle kezdett el csattogni szerelmes, bűvös-bájos hangon . . . * * * * Juditot többé nem látta senki. Atyja sem tudott felőle semmit. A Tiszapartján pedig gyakran lehet látni egy fiatal férfit, amint ott ül egy kivágott fa törzsén s tekintetét, mely oly fáradt, szomorú, ott pihenteti a szőke folyam habjain. Gondolata meg ott időzik egy halavány arczu leány emlékénél, ki eltűnt minden szó, minden nyom nélkül. A szőke folyam meg csak hömpölyög tovább. Habjai lágyan ringatják a rajtuk pihenő ezer és ezer tiszavirág fehér testecskéit. Halk, egyhangú zsongása belevegyül a néma csendbe. Mintha altató dal volna, altató dala annak a leánynak, ki ott fekszik mélyen a fenekén keblén összekulcsolt kezekkel, élettelenül; kinek oly rövid volt szerelme, boldogsága, mint a tiszavirágé, mely ott úszkál a szőke, hullámzó, tarajos babokon . . .
