Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-25 / 17. szám
— Kinevezés. Az igazságügyminiszter Nemes Sándor szegzárdi kir. törvényszéki telekkönyvi átalaTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (17 sz.j 4-t- A szegzárdi ref. dalárda. A húsvéti ünnepek alatt a szegzárdi ref. dalárda Rác z Gyula kántor- tanitó ügyes vezetése mellett az isteni tisztelet magasztosságát szabatos éneklésével nagyban emelte s ezzel bebizonyította, hogy nemcsak a magyar nemzeti dalok művelésére hivatott, hanem az egyházi énekeket is szép felfogással képes előadni. — Esküvő. Mihályffy József, szegzárdi kir törvényszéki irodatiszt folyó hó 28-án tartja meg esküvőjét Széllé Sarolta kisasszonynyal, Széllé Desző nyug. községi jegyző szeretetre méltó leányával. — Az „Egyesült Szegzárd-tolnamegyei Nőegylet“ folyó év ápril 19-én rendezett mulatsága anyagilag is igen szépen sikerült. A bevétel 296 frt 25 kr, a kiadás 164 frt 14 kr volt, igy a tisztajövedelem 132 frt 11 kr. F elülfizettek: özv. Thodorovics La- josné 5 frt, Döry Pál 1 frt 50 kr, N. N., N. N., Scherer Konrádné 50—50 kr. Jegyeiket megváltották: özv. Schibinger Antalné, dr. Leopold Kornél, Nits István, Bodnár István, dr. Piringer József (Tamási) 2—2 írttal. Knorek Erzsébet, Tóth Ká- rolyné, Szondy István 1 frt 50—1 frt 50 krral. A szives adományokért lapunk utján mond köszönetét özv. Thodorovics Lajosné az egylet elnöke. — Templomi dalárda. A belvárosi nagy templomban husvét vasárnapján a templomi dalárda szép énekével emelte az ajtatosságot. A kart, KI i eb er György vezette az ismert ügyességgel. — Törvényhatósági tisztviselők, mint biztosítók. A belügyminiszter szigorú rendeletet intézett valamennyi törvény ható sághoz az iránt, hogy a megyék és városok tisztviselői hivatalos befolyásukat ne érvényesítsék biztosítási ügyekben. A legutóbbi időben ugyanis gyakrabban előfordultak esetek, hogy a megyék és városok tisztviselői, biztositási ügynökségi teendőket végeztek, mit a belügyminiszter a hivatálos állással összeegyeztethetőnek nem talál és ép azért a tisztviselőknek ilynemű foglalkozását megtiltja. — Halálozás. Egy hosszú élet nyert befejezést folyó hó 24-én Zombán. Ozv. jobaházi Döry Yinczéné hunyt el élete 83-ik évében, kinek haláláról a következő gyászjelentést vettük: Jobaházi Döry Stefánie fájdalomtól megtört szívvel tudatja saját, úgy öcscse Rudnyánszky István báró, ennek gyermekei Dezső és Miklós, valmint az összes rokonok nevében, forrón szeretett anyjának, illetve nagyanya és rokonnak özv. jobbaházi Döry Yinczéné szül. Gianone Rosine úrnőnek élete 83-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek felvétele után, 1897. évi április hó 24-én hajnali 2 órakor Zombán történt gyászos elhunyták A drága halott hült tetemei folyó hó 26-án délután 3 órakor fognak a zombai temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 27-én délelőtt 10 órakor fog a zombai plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Zomba, 1897. évi április hó 24. Áldás és béke lebegjen porai felett! kitó cTijnokot a dárdai kir. járásbírósághoz nevezte ki írnoknak. — Ingatlan forgalom. A szegzárdi Népbank Leicht Lajosnak — a Népbanknak nem rég vett háztelkébe benyúló —.házát 1800 írtért megvette. — Beadta lemondását. Majdnem hihetetlennek tetszik az a hir, hogy Tóth Károly, a „S z egz árd-b átai Dunavédgát-tár- s u 1 a t“ ügybuzgó és kiváló szakképzettségű főmérnöke, beadta állásáról való lemondását. Mi, a kik ismerjük a főmérnök rendkivül nagy munkaképességét és a társulat érdekében 1879 óta kifejtett sikeres működését, végtelenül sajnálnánk, ha elhagyná állását különösen most, midőn elért sikereihez a legujab- bat fűzhetné, a Sárköz belvizeinek szabályozása és csatornázása által. Nem keressük az okokat, melyek Tóth Károly főmérnököt, ki csak most lett a legfelsőbb helyen a koronás arany érdemkereszttel kitüntetve, állásának elhagyására indították; de hogy fontosaknak kell lenniük, az kétségen felül áll. A társulat intézőitől elvárjuk, hogy tegyen meg mindent annak az embernek megtartására, a kinek nevéhez fűződik a „Szegzárd-bátai Dunavédgát- társulat“ felvirágoztatása s anyagi helyzetének megerősödése. — Gazdasági tudósitó. A földmivelésügyi miniszter Wje s s e 1 Zsigmond dombóvári lakost Tolnavármegye dombóvári járására nézve az állandó gazdasági. tudósítói tiszttel megbízta. — Egy fiatal leány halála. Élete tavaszán, 17 éves korában ragadta el a kérlelhetetlen halál Szűcs Etelkát, a pozsonyi tanitónőképző-intézet harmadéves jeles képzettségű növendékét, ki a most halála fölött bánkódó szülők reménye volt. Hosszas sorvasztó betegség emésztette fel a fiatal életét, tönkre téve szép reményeit, melyeket egy rögös, de hivatásában magasztos pályához fűzött. A korán elhunyt temetése husvét hétfőjén délután 4 órakor ment végbe általános részvét mellett. A szegzárdi tüzoltó-testület is kivonult Boda Vilmos főparancsnok vezetése alatt zenekarával, mely gyászindulóval kisérte az alsó-sir- kertbe a koszorúkkal borított koporsót. Virrasszon sirhantja felett az Isten, a szülők és a testvérek sze- retete! — Távlovaglási gyakorlat. A Pécset állomásozó 3 ik honvéd lovasdandár Pécsről Szegzárdra távlovaglási gyakorlatot tesz, s folyó hó 26-án érkeznek meg a hadfiak városunkba, a honnét némi pihenés után tovább folytatják utjokat. A kirándulásban 12 I tiszt és 17 legény vesz részt. — Esküvő. Kliegl Sándor, osztálymérnökségi hivatalnok, f. hó 19-én esküdött örök hűséget H e c k- mann Mariska kisasszonynak Simontomyán. — Kálváriái keresztszentelés. A mucsii kálvária három régi keresztje az idei nagyböjt folyamán megujit. tatván, a középső keresztet virágvasárnapján Streicher Péter völgység kerületi esperes a hívők nagy seregének részvétele mellett hatásos szónoklat kíséretében fölszentelte. A buzgó esperes ez alkalommal különösen megemlékezett Nagy Ferencz egykori mucsii plébánosról, a ki működésének első évében e helyen kálváriát létesített s több rendbeli iskolai alapitvány- nyal tette nevét emlékezetessé. 0 volt az, a ki Mucsi- ban, 1835-ben, a vasárnapi iskolát, Magyarországban mint első, meghonosította. — Pályázat ódára. A szegzárdi Garay- szoborbizottság pályázatot hirdet egy Garay János emlékét méltató óda megírására, melyre 100 koronát tűzött ki. A pályázati határidő folyó évi junius hó 10-én jár le. A pályaművek idegen kézzel irva F ö r d ő s Vilmoshoz, a szoborbizottság elnökéhez, küldendők. A szobor leleplezési ünnepély alkalmából Bodnár István, a kedves szavú poétánk, albumot szerkeszt s ebben az albumban fog először megjelenni a pályanyertes óda. — Lapunk újabb sajtópöre. A „Tolnamegyei Közlönyének 25 éves pályafutása alatt mindenkor főirányelve volt a tárgyilakosság, a való igazság, hogy soha senkit ok nélkül ne bántson. Ezen tisztességes irány követése mellett most mégis megtörtént, hogy Klupp Pál dunaföldvári mészárosmester Etelka és Juliska leányai nevében becsületsértés és rágalmazás czimén a pécsi kir. sajtótörvényszéknél sajtópört inditott a lapunk „Különfélék“ rovatában „Meglopták a gazdájukat“ czimen megjelent közleményért. Kerese Miklós sajtóügyi vizsgálóbíró. felhivta Boda Vilmos lapunk felelős szerkesztőjét, hogy nevezze meg a czikk íróját és mutassa be az inkriminált közlemény kéziratát. Boda Vilmos a vizsgáló biró felhívásának már eleget is tett, a mennyiben kijelentette, hogy a közleményt Horváth Ignácz belmunkatársunk irta, a ki a felelősséget elfogadja és a sajtóbiróság élőtt ő fog érte helyt állani. — Segély. Az „Országos Honvéd Segélyző- Egylet“ Morvay Károlynénak, 48-49-iki huszárfőhadnagy özvegyének, 15 frt, Gesz vein Antalné, 48-49-iki honvéd tűzmester özvegyének, 5 frt segélyt utalványozott. 1897. április 25. Gyűlölöm és utálom ezt a piszkos hajszát, kapaszkodást, azt az aljas kufárságot .... Valaki zörget? . . . Kinek mi keresni valója van itt nálam, éjjel ... Ki az ?“ „Én vagyok, Pista, a Szitás Gyuri, nyisd ki az ajtót!“ És a megnyíló ajtón kiözönlő fényben csakugyan Szitás Gyuri levéltárnok alakja tűnik elő. „Szervusz, pajtás! mit morogsz itt magadban. Majd azt hiszi az ember, hogy tragődiát faragsz s azt szavalod.“ „ Tragődiát! Igazad van! de nem faragom, hanem végigcsinálom, magam vagyok a főhőse.“ „Pompás bonyodalom, melynek te és a Könyves Ida szövik szálait, csak aztán komődia ne legyen belőle! “ „Ne boszants te is avval a históriával, meguntam mindent a világon, megyek, futok ki belőle! „Csak ne mindjár, Pista! megállj, előbb beteszem az ablakot, ha megengeded, még szeretnék néhány szót veled beszélni.“ „Azt megteheted, de okosat!“ „Okosat, okosat, már a mint veled lehet. Hát tulajdonkép mi a bajod | mi fuija az oldaladat ?“ „ Elmegyek karthausinak. “ „Hm! nem rossz gondolat, karthausinak. Hallottam valamikor valamit felőlük. Kemény sor az, elbírod-e ?“ „El-el! azt szomjuhozza lelkem régóta. Megtörött, de tiszta lelkek azok, kik önmegtagadásban megelégedetten morzsolják le napjaikat. A hétközna- piság szennyes áramlata nem éri őket, szemeik előtt folyton a legszebb Való lebeg, szivök lángadozva csüng az Istenségen és az imádság szárnyain felülemelkednek a csillagokon is. Es ez a hitvány sárteke, mint porszem oly kicsi előttük. Tudni sem fogok azon sok gazemberségről, pimaszságról, pöffesz- kedő hiúságról, mely most felkavarja véremet és lázas izgatottságba ejt! Igen . . .“ „Igen . . . igen, de Idával . . .“ „Hallgass!“ — kiált erre Usdy kikelt arczczal „ne is emlitsed előttem.“ „Jaj, de pompásan értesz, te Pista, a karthau- siak türelmes alázatosságához és szelídségéhez . . . .“ Néhány percznyi szünet után újra Gyuri veszi fel a szót. „De tudod-e Pista, hogy lelkiismereted kinzó angyala el fog kisérni a kolostor falai közé is, s azt a „Legszebb Valót“ nem egyszer lelked régi álomképe fogja felváltani. Mikor láttad utoljára ? . . . Nem felelsz! Tudd meg, hogy szegény sírva viszi szomorú napjait és aggódva kiséri bizonytalan lépteidet, melyekkel az utczán végigtámologsz. A világ bűneiért, egy ártatlan angyalt büntetsz, teszesz boldogtalanná. Neked kötelességeid vannak a világgal, a társadalommal szemben is. Nem akarlak befolyásolni, tégy, a mint tetszik, de én úgy hiszem, hivatás nélkül senki becsülettel át nem lépheti a kolostor küszöbét. A hivatás pedig nem kislelküség, nem életuntság, nem az élet viharaival daczolni nem tudó félénk gyávaság, hanem kegyelem, hanem Isten hivó szava. 1 ez még a te szivedbe el nem hatolt. Gondold meg, hogy mily nagy szüksége van a világnak karthausiakra, de olyanokra, kik benne élnek s példáikkal másokat is észre téríteni képesek. Különben itt van levele szegénykének; mint a gerle zokogott, mikor átadta, és én megindultam bánatán. Szép volt, mint égy angyal, a mint lehajtott fővel ott állt s rám függesztett tekintete szemein ülő könyeinek gyöngysorán megrótt. Reszketve nyujtá át a levélkét, miközben szomorú lemondással tördelte e szavakat: „mentse meg vele, ha lehet, az életnek! “ Usdy nem vette át a levelet. Szive telve volt keserűséggel. Szótalan folytatta sétáját a szobában fel- alá. Az idő éjfélre járt. Szitás néhány perczig gondolkodva állt meg az asztal előtt, azután letéve a levelet fogta kalapját és ment. „Isten áldjon meg!“ s az ajtó becsapódott. Mire Pista magához tért, Szitás az utczán már felkanyarodott. Leült az asztalhoz, vette a levelet felbontotta és olvasta. Azután pedig eltemetve arczát keservesen sirt és elaludt. Hajnalodni kezdett, a lámpa olaja fogytán volt, midőn újra felébredett, de szive meg- tellett önbizalommal és erővel. Másnap vidámnak látták Pistát társai, mely vidámsága mindig élénkebbé lett. Egykedvű könnyelműséggel teszi túl magát az élet viszásságain különösen, mióta angyallelkü hitvese oszlatja el a néha homlokára gyűlendő bufelhők sötét árnyait. A változás okáról csak Ida tudott és egy őszinte jó barát, Szitás Gyuri. Virág Ferencz.
