Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-21 / 12. szám
2 Itt van küszöbön az állami főgimnázium és izraelita imaház ünnepélyes megnyitása, a Garay-szobor leleplezési ünnepélye s két sokkal kisebb, de azért^még is fontos és különösen humánus és kulturális szempontból nem eléggé méltányolható körülmény: a szegzárdi tűzoltóság s Tolnavármegyében az első' sajtóközeg: a mi szerény lapunk fentállása 25 éves évfordulójának ünnepe. S mindez, ha egy kicsit iparkodunk, megtörténhetik, nem ugyan az idén, de a jövó' 1898-ik évben; villamos világítás mellett. íme egy eszme, melynek megvalósítása az ország vármegye és község kitűnőségeinek közreműködése mellett igen szép világításba helyezné a mi szükebb hazánkat, a melyet a Mindenható tartson meg és boldogítson! b. | f Horváth Aladár. ______J A bírói karnak egyik ernyedetlen szorgalmú, pontos és rendkívül munkás tagja, a szerető szülők büszkesége szállt korai sírba. Horváth Aladár, a tamásii kir. járásbiróság albirája, folyó hó 15-én életének 35-ik évében Szeg- zárdon elhunyt. Élete virágában ragadta el a kérlelhetetlen halál, megmérhetetlen bánatot és fájdalmat okozva az érette remegő szülőknek és a szerető nővérnek. A fájdalom oly nagy, hogy csakis az isteni gondviselésben való megnyugvás nyújthat némi vigaszt, gyógyító balzsamot a sajgó szivekre. A korán elhunyt fiatal bírónak mindenki bámulta törhetlen vasakaratát, rendkivül nagy munkásságát és a tulságba menő szorgalmát, melyet hivatalában tanúsított. Róla el lehet méltán mondani, hivatásának lett áldozata; mert nemcsak a hivatalos órák alatt, hanem azon kívül is, megfosztá önmagát á szükséges szórakozástól és pihenéstől, még otthon is a hivatalos akták közé temette magát. A túlfeszített munkásság végre is megtörte az úgyis gyenge testet és beállt a sorvasztó betegség. Egy hónappal ezelőtt hozta haza édes atyja betegen Tamásiból. A szülei házban a legyöngédebb ápolásban részesült a szenvedő drága beteg, de se ez, se az orvosi segély nem volt képes a katasztrófát megakadályozni. Temetése múlt szerdán délután mént végbe nagy részvét mellett. A drága halott koporsóját a kesergő, szülők és a szerető nővér koszorúja borította. Koszorút küldöttek: a szegzárdi kir. törvényszék és a járásbíróság, a tamásii kir. járásbíróság és a tamásii ügyvédi kar. Az igazi részvét impozáns módon nyilvánult a bírói és a tisztviselői kar részéről, mely testületileg jelent meg a temetésen. A koporsó beszentelése* után, valamint a temetőben is a szegzárdi dalárda megható gyászdalt énekelt, mire megindult a menet az alsó-sirkertbe, a hol örök nyugalomra tették a szellem kihűlt porhüvelyét. Ezen szomorú alkalommal a tamásii ügyvédi kar a következő részvétiratot intézte a mélyen lesújtott családhoz:. „Tek. Telekkönyvvezető Ur! Mélyen meghatva vettük a szomorú hirt, hogy kedves fia, a tamásii kir. járásbiróság általunk igen tisztelt albirája meghalt. Mi, kik tudjuk, hogy a boldogult minden idejét hivatalának szentelte, hogy hivatalos kötelességeinek lelkismeretes teljesítésében fáradhatatlan volt s hogy betegségét is a túlfeszített munka idézte elő, kik a boldogultat, mint társaságunk kedves tagját is nagyra becsültünk: őszintén fájlaljuk - elhunytát s mélyen meghatva veszünk részt Tekintetességed és kedves cdáládja fájdalmában. Fogadják igaz részvétünk és mély tiszteletünk nyilvánítását! Táamási, 1897. évi márczius 16-án. Dr. B o b i t s Antal, P a r r a g h Béla, dr. Kiss Ernő, dr. Frühvirth Jenő, dr. Gaál Béla, dr. Gottlieb Salamon, dr. Debreczeni József, dr. T a m a s k ó Lajós. A bánattól megtört család az alábbi gyászjelentést adta ki a halálesetről : Horváth Kálmán és neje Horváth Erzsébet, úgy leányuk Horváth Györgyike a maguk és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatják imádott és felejthetetlen fiuk, testvér és rokonuk tekintetes Horváth Aladár kir. aljárásbiró urnák az utolsó kenettel történt ^ellátása után tevékeny és munkás életének 35-ik évében, folyó évi márczius hó 15-én, este fél 9 órakor, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei: folyó hó 17-én, délután 4 órakor fognak a róm. kath. szertartás szerint az alsó-sirkertben örök nyugalomra tétetni;-az engezztnlő szentmise áldozat pedig folyó hó 18-án reggel 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Szegzárd, 1897. márczius 15-én. Áldás és béke lengjen porai feletti —th. Márczius 15. t . A magyar szabadság hajnalhasadásának évforduló napját városunkban és a vidéken is több helyen hazafias felbuzdulással ünnepelték meg. A? ünnep azonban még most) TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (12. sz.) sem volt általános, mert nem lett volna sza- I bad egyetlen egy kaszinónak, egyesületnek I és iskolának sem tartózkodnia márczius 15, I megünneplésétől. Magában Szegzárdon is megtörtént, hogy I az egyletek közül csupán a polgári olvasókör I és a kath. kör lelkes polgárai gyűltek össze I barátságos vacsorára, hogy a dicső nap em- I lékének áldozzanak. Nemzeti lobogót csak az I olvasókörre, a polgári és az izraelita iskolára tűzték ki, de nem lengett lobogó a r. kath. iskolán, melynek növendékei nem is tartottak hazafias iskolai ünnepélyt. A lefolyt ünnepségekről- tudósítóink a következőkben adták hirt: Szegzárdon. A polgári fiúiskolában szép iskolai ünnepet rendezett a tanulók számára a hazafias tanári kar, melynek minden mozzanata lélekemelő a buzdító hatással volt a tanuló ifjúságra. Az ifjúsági zenekar a Hymnus előadásával kezdette meg a műsort. A nap jelentőségét Krammer János igazgató a tőle megszokott melegséggel méltatta. Beszédjének minden szava termékenyítő cseppként hullott a tanulók fogékony lelkére. Az éljenzéssel fogadott beszéd után az ifjúsági dalkör a -Szózatot adta elő. Márczius 15-ének történetét Müller Menyhért VI. oszt. tanuló olvasta fel, „1848. márczius 15“ czimü verset In seit Miksa VI. oszt. tanuló szavalta el. „Marsailles“. Előadta az ifjúsági dalkör. „Szént koronánk legszebb gyöngye.“ Előadta Pécsi György IV. oszt. tanuló. „Király dal.“ Előadta az ifjúsági dalkör- „Magyarok Istene.“ Elszavalta Ka z a mér Károly V. oszt. tan. „Magyar népdalok.“ . Énekelte áz ifjúsági dalkör. „Talpra magyar.“ Szavalta Müller Menyhért VI. oszt. tanuló. „Élj őseink hazája“. Énekelte az ifjúsági dák j kör. A zárbeszédet Boda.Vilmos órsz. képviselő, az iskolaszék elnöke, tartotta igazi melegséggel buzdítva tanulókat a: haza szeretetére. Végül a-, „Hymnus“ elének lésével ’fejezték be a valóban szép ünnepélyt. ||| A szegzárdi főgimnáziumban, a polg. 1 e án y i s k o 1 á b a n, az ev. ref. és az izraelita isko-j Iában szintén megmagyarázták a tanulóknak a szabadság virradatának emlékezetes eseményeit. Az előadások e nemzeti ünnepen szüneteltek az iskolákban, kivéve a kath. iskolát. A polgári olvasókörben. A magyar szabadság újjászületésének nagy nap-‘ ját " a szegzárdi polgári olvasókör társasvacsorával ünnepelte meg. A vacsorán 80-an vettek részt s a hazafias beszédek egymást érték. Legelsőnek a kör elnöke, Boda Vilmos orsz, képviselő szólalt fel s beszédében a 48-as eseményeket, az édes magyar, hazának s hű fiainak, viszontagságairól, majd a szent eszmék diadaláról emlékezett meg. Majd Borzsák 1897. márczius 21. I '■j Gfubernének már mégjelénese, fellépésé jhagyon kedves volt. Úgy állt oda az emelvényre, mint egy valóságos naiva és pazar naivitással kezdte monológját, hogy mondanék én Önöknek valamit, ha .meghallgatnák. Az előadásban kitűnő liangszinezéssel a szórakozott kisasszony rendkívüli szórakozottságát oly ki- váíó; temperamentummal tudta előadni, hogy a végén a hallgató publikum hatalmas' tapsviharban .tört ki, honorálva ezzel a kitűnő előadást. 3. „Magyar dalok.“ Zongorán játszotta Muraközy Lenke, a kis féslő rózsábimbó. Nem volt előtte kotta, hanem annál nagyobb volt szivében az igaz magyar dáliám iránti érzés, mélyet olyan jókedvvel, őszinte bensÓséggeí. produkált a billentyűkön : 1. Széthullott--, az árvalány haj elveszett, ;•-> Bánát felhők borítják be az eget, > . Nágy sírásuk meglátszik az ugaron,' Én is régi boldogságom siratom. |. 2. Esteledik alkonyodik, elcsendesül a puszta, Hazafelé, hazafelé szól a falu kolompja, Leteritem a subámat, rágyújtok a pipámra, Rágondolok, rágondolok az én kedves babámra. • B. Nem-ver meg engem az Isten stb. 4. Végig téptem az akáczfa levelét stb. A mivel végződött is a szerep, hanem a hallgatóság nem hagyott békét addig, a mig Kis Lenke meg nem ujrázta a nótát : „Árva rózsa virágzik a hegyalján“ következett utánna. ".. . . ...., , . 4. „Eskü.“" Ábrányi Emiltől, a mit Kéek László dr. szavalt. Kitűnő, tiszta, hatalmas teijedelmü hang, mely igen szépén tudta színezni az ódában megörökített érzelmeket és különösen szépen megkapó érzelmekkel adta vissza a költemény egyes versszakaihoz alkalmazott egyforma refréneket, a mi igén nehéz. Tapsot kapott hatalmasat. 5. Magyar rapsodia. Nr. 4. a mit zongorán Megyery Dezső és kedves neje adott-elő. Itt már a magasabb művészettel találkozunk. Megyery Dezsőné a konzervatóriumot végezte, tisztába van a legmagasabb zenei költészettel úgyszintén férje is, ^Lisztnek ezt a magas költői ssfinvonálon álló ésf-rendkívül "nehéz zenéjü darabját kiváló művészi: talentummal adták elő, kiknél a zenei hangulatféstés oly‘finom, óly fülbémászó volt, hogy a közönség siri esenböh hallgatta végig és a végén frenetikus szűnni nem akaró tapsviharban tört ki. Az előadás«: valóban művészi volt és a hallgatóság egyhangú, őszinte ^elismerését vivta ki magának. . > y \ 6y „Asszony te csak hallgas!“ Irta és felolvasta Kálmán Dezső, ez a zamatos humorista. . Mikor az asztal mellé ült és kimondta a felolvasás czi- mét, a hallgatóság már akkor tapsban és nevetésben tört ki. Természetesen ezt a felolvasást hallomás után visszaadni egyszerűen lehetetlen, azt hallani kell. Leírja, hogy a férfi az asszonynak házasság, illetve esküvő előtt mennyi mindent igér. Lemondást szivarról, czigarettáról, borról, snapszról, kaszinóról kártyáról és a jó ég tudja még miről, hanem házasság után azután megesik az vele, hogy reggel fél 4 órakor vetődik haza, a mely időt- - képtelen volna letagadni, mert a bor és snapszbap. pazarul megfürdött bajusz éppen fél 4-et mutat. A nótája pedig az, hogy : Nem vagyok én; boros, csak a. lépést czifrázom, Mert ez nékem régi szokásom. E mellett a nótának a dudólása mellett azután a hálószobában nekimégy minden ott elképzelhető bútordarabnak; jobbra balra, összevissza döntöget mindent, überczigerét és kalapját a fogas helyett a toilétt tükörre rakja, iszik a. sifon tetején levő sziívó- riumból egy slaftrünkót és lefekszik, mély. idő alatt természetesen neje mindenféle jó titulusokkal elhal- mózta, melyre csak az a szava, hogy ^Asszony te csak hallgass ! “ Reggelre annyira-mennyire összebékül- nek, hanem mikor neje kefélés közben übérczigeré- nek gombján és kalapján felfedez egy-egy hői hajszálat, tört ki az irtózatos veszedelem. A félj szabódik, hogy őz írem lőhet,* "si' kasszi1' frájla haja, mert az szőke, sem pedig a ‘nagy bőgősé kivel ölelkezett, mert azé' fekete. Nyákra-főré ‘ bizonyítja, hogy ártatlan mint két bárány, de^hiém hisz az asszony mindaddig, mig 'égy csendőr főhadnagy ki nem nyomozza és deríti, hogy azok a hájszálak tulajdonképen. éppen a perlekedő feleségé- és a Melyek a toilett tükörről kerültek a féijeín uram gúnyájára stb. A felolvasást megakartam szerezni lapunknak, hanem a „Tolnavármegye“, ez a-nehéz lovasság, — csodálkozom rajta, már előbb nyomozott Kálmán Dezső barátomnál. Mikor a féljék felolvasás közben olyan nehezen nyelhető gombóczot kaptak,.. hangos . szóval tiltakoztak ellene menyre földre, de mind hiába.
