Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-21 / 8. szám
XXV. évfolyam. S- szám. Szegzárd, 1897. február 21. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _______egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre....................3 „ — „ Negye dévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: • Kiadóhivatal: Me g j e 1 en: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. lemények intézendok. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . 'i~ . 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 „ 87 „ 200—300 r . . . 3 ,. 87 „ mínnan tftvonhi 1 +XVkVk A műbőr. Alig van gazdasági osztály, mely a minden téren jelentkező válság által nagyobb mértékben lenne veszélyeztetve, mint a bortermelő, Magyarországnak ez a hajdan vagyoni jólétnek örvendő, ma már végpusztulásnak indult társadalmi osztálya. Alig lehet a történelemben párját találni annak a sokoldalú veszedelemnek, mely az azelőtt jövedelmező és anyagilag rendkivül hálás szőlőművelésünket ez idő szerint fenyegeti. A fillokszera, mely más fél évtizeddel ezelőtt jelentkezett először hazánkban, immár a legtöbb helyen végzett virágzó borkultúránkkal, a mi még meg van, azt nagy költséggel és munkával lehet a peronospora pusztító szereplésétől megvédelmezni. De nem csak a természet, maga a kormányzat is hadat üzent a magyar bortermelésnek s egy Olaszországgal kötött kereskedelmi szerződésben a vámot 20 forintról 3 forintra leszállítván, oly versenyt zúdított a hazai szőlészetet folytató gazdasági osztály nyakába, mely a maga nemében szinte páratlan. Hiába állítják az ezen szerződésből hasznot huzó üzlettulajdonosok, hogy a kormánynak kötelessége a fogyasztó közönség érdekeit is figyelembe tartani, mert ki tudja azt bebizonyítani, hogy nagyobb kára-e a fogyasztó közönségnek, ha egy aránylag rövid ideig valamivel magasabb árban lett volna kénytelen borait fizetni, de egyszersmind ezáltal a szőlők felújítását elősegítvén, rendes állapotok bekövetkezését mozdította volna elő? ' S nem-e hátrányosabb nekik mostani helyzetünk, midőn valamivel olcsóban fizetik ugyan J borainkat, de azt a külföldi adót, minthogy a rekonstrukczió a verseny folytán sokkal lassabban halad előre, évek hoszszu során át fizetni kénytelenek ? Azonban valamennyi veszedelem közt a legnagyobb, mely egyúttal a közegészségre nézve is rendkivül hátrányos, az úgynevezett műbor gyártás, mely Magyarországon, daczára, hogy a törvényhozás már 1893-ik évben törvénynyel megtiltotta, az abban foglalt hiányos intézkedések folytán, ma is a legszemérmetlenebb módon folytattatik. Hiszen Budapesten, az ország szivében, mindenki félve fogyaszt el egy pohár bort, attól tartva, hogy netalán egy egészségének veszélyes kotyvalékot itatnak meg vele. Nem mondhatunk tehát elég nagy dicséretet azoknak, kik feladatukká tették ennek a tarthatatlan helyzetnek megváltoztatását s az 1893-ik évi 20-ik törvényczikk végrehajtására vonatkozó fogyatékos rendelet újból való átdolgozását napirendre tűzték. Az előadói tervezet, mely még ebben a hónapban egy a földmivelési miniszter által egybehívandó szaktanácskozmány elé kerül, hathatós intézkedéseket tartalmaz a műbőr- gyártás megakadályozására. Nevezetesen a hatósági közegeknek, felelősség terhe alatt kötelességükké teszi, hogy semmiféle feljelentést nem várva, éber figyelemmel kisérjék a műbor gyártására vonatkozó gyanús eseteket s ilyennek felmerülése folytán rögtön helyszíni vizsgálatot tartsanak s a műbőrgyártók ellen a legnagyobb szigorúsággal járjanak el s őket kíméletlenül büntessék. Ezenkívül minden főszolgabírói járásban egy bor-ellenőrző bizttság fog alakíttatni, melyet felerészben a főispán nevez ki, fele részben pedig a törvényhatóság választ. Ezen bizottságnak, valamint a bizottság minden egyes tagjának is feladata, hogy azon területen, a melyre a bizottság működése kiterjed, állandóan éber figyelemmel kisérje a bortermelési és borforgalmi viszonyokat abból a szempontból, vájjon ott nem készittetnek-e, illetőleg nem hozatnak-e forgalomba olyan italok, melyek a törvény és kiadandó rendelet intézkedéseibe ütköznek ? Mihelyt a bizottság bármely tagja e tekintetben alapos gyanúra okot szolgáltató körülményeket észlel, vagy valamely tiltott cselekmény elkövetéséről tudomást szerez, tartozik erre a bizottság elnökét vagy ennek helyettesét figyelmeztetni; az elnök vagy helyettese pedig tartozik ezt az illetékes elsőfokú hatóságnak akár szóval, akár írásban azonnal bejelenteni. A bejelentésnél azonban, valamint általában mindenkor a kellő óvatossággal és tapintatossággal kell a bizottságnak, valamint az egyes bizottsági tagoknak eljárniok egyrészt azért, hogy a gyanúsított egyének az ellenük tervezett eljárásnak neszét ne vegyék s azt meg ne hiúsíthassák, de másrészt azért is, hogy alaptalanul senki se gyanusittassék. A bor-ellenőrző bizottság elnökének felTARCZA. „A letört cziprus.“ Bergmann 3$rnö emlékére. Pihenj békében, csendesen, Szegény letört virág! Sírodnak mélye — lelkednek Örökre nyugtot ád. Éltednek ege elborult, Nem hint sugárt reád. Lehullt szerelmed csillaga Te letört cziprus ág. Rövid volt élted és a sors Mily gyakran üldözött . . . Nemes lényednek szelleme Az égbe költözött -. . . Nyugodj békében csendesen De sok könny hull reád! Megszűnt szivednek verése Te kedves jó barát!! Fejedre fűzzön majd babért A halhatatlanság, Aludj sírodban csendesen Te letört cziprus ág! Pihenj, pihenj, te hervadt szív Korán lehullt virág! . . . Sírodnál de sok könnyes szem Hint harmatot reád! Tóth Emmike. A dioráma-láz. — A „Tolnainegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Minden kis városnak meg van az a sajátsága, hogy könnyen hévül, lelkesedik mindenért, a mi uj, a mi szokatlan; állandó, tartós érdeklődést azonban, épen a gyors lelkesedésben rejlő felületesség folytán, kevés dolog tud közönségében kelteni. Hamar felkap, divatba hoz és ép oly gyorsan elejt minden újdonságot. Szegzárd sem kivétel e részben. Hogy csak egyet említsek példaként: ezelőtt két évvel nem volt divatban lányos házakhoz — komoly szándék nélkül — járni. A tapasztalatlan fiatal ember ki volt téve annak, hogy harmadik látogatása után megkérdezték tőle, hogy mi járatban van. Az elmúlt két évben pedig minden lányos mamának meg volt a fogadó napja, egynek a hétfő, másnak a szerda, melyen fiatal emberek — minden további nélkül — szívesen láttattak. Ma már e jour fixek újra kimentek a divatból. * Matzenauer uramnak eszébe jutott, hogy nemzetközi diorámájával Szegzárdon is állomást tart. Valaki a „társaság“-ból, a ki hangodó szerepet játszik abban, bevetődött a diorámába s úgy találta, hogy ott igen csinos, vagy mint ő mondaná, „her- czig“ dolgokat lehet látni. Elmondta egy-két ismerősének s a „társaság“ kimondta, hogy a bon-tonhoz tartozik eljárni a diorámába. El is jár hűségesen. Természetesen azok, a kik kívül állanak the upper thentausend, a „felső tízezer“ szegzárdi töredékén, megsejtve, hogy a jó társaság követelményéhez tartozik a diorámában megjelenni s ott 20 percet végig görnyedni és szorongni: szintén tolong oda. S az eredmény az, hogy Matzenauer ur vígan dörzsöli a kezét és sepri be a 20 filléreseket. [Múlt vasárnap 400 látogatója után 40 irtot]. Szerencsére az egész sorozat 20 napra terjed s igy nincs idő megunni. De ha sikerül a polgári iskolai tanárok azon terve, hogy egy ilyen diorámát beszerez az iskola részére, illetve a diákok földrajzi ismeretei bővítésére és azt a közönségnek is rendelkezésére bocsátja; fogadom, hogy alig fog akadni látogatója. ff A közönségnek a dioráma látképei iránt tanúsított e lázas érdeklődése egyébként teljesen jogosult. Tényleg nem mindennapi látványban van részük azoknak, a kik nap-nap után elzarándokolnak Matzenauer ur helyiségébe. Ez ad hoc kibérelt bolthelyiség szűk ugyan egy kicsit és az érdeklődők zsúfolva vannak benne, mint a heringek, de igazán mondom, a látvány megérdemel egy kis szorongást. A képek eredeti fényképfelvételek a világ legérdekesebb pontjairól. Ábrázolnak városokat, tájképeket, művészi épületeket, romokat; egyes híresebb királyi palota és kastély belső berendezését és pedig az üveg stereoscopok, illetve a fényképek kettős beállítása folytán oly plasticusan, hogy a látott tárgyak olykép domborodnak ki a néző előtt, hogy a nagyitó üvegek és távlat előidézte csalódás teljes: az ember természet hűen látja, maga előtt a tájat ép úgy, mint a tárgyakat és alakokat. Akár csak a kiállítás körképein. [Ott azonban az optikai csalódást — nagyitó üveg nélkül — pusztán a távlat, na meg a természetesnek a festettel való ügyes egyesítése idézi elő.]
