Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-14 / 7. szám
XXV. évfolyam. '7. szám. Szegzárd, 1897. február 14. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitc- ______egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre.....................3 1 — „ Ne gyedévre.................I „ 50 „ Eg yes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezeródj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová !Ü előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen; Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 | . . . 2 „ 87 „ 200—300 r . . . 3 „ 87 „ ’ ' minden további 100 szó 1 írttal több A kis gazda hitele. Valamennyire közrehatott a sajtó — és e tekintetben a vidéki sajtó kivette a munka javát"— hogy a mezőgazdasági nehéz helyzetből a kivezető lépések megtétessenek. Az anketteket, a kongresszusokat csak afféle tényeknek tartjuk. Mert ezek nyomán jutunk annak az elvnek felismerésére, hogy a javasolt világ-patikák reczipéi helyett legjobb lesz elővenni a magunk háziszereit. S ezek a háziszerek: szorgalom, okos gazdálkodás és takarékosság. Kétségkívül kardinális állami intézkedések is szükségesek: kedvező vámtarifák, a szállítás könnyűsége és olcsósága, a földbirtokot terhelő közterhek mérséklése, —* de mindezek magán tevékenység nélkül semmit sem érő eszközök, annak a föntebb elmondott három tényezőnek okvetetlenül jönnie kell, hogy a sikert munkálja. / Am jön még egy hatalom: az ország közgazdasági erejének természetes emelkedése, a szaporodás és a közgazdasági szervezetnek mind-mind több idegét mozgásba hozó töke. S mig a légben repkedő theoria az úgynevezett gazdahitel gyakorlati megoldásán évek óta töri a fejét, a közgazdasági életnek ereje máris tőkéket folyósít részben belső, részben külföldi tőkéket nyer meg. Mind máig a hitelre szoruló paraszt gazda nehéz helyzetben van: olcsó jelzálogos kölcsönhöz nehezen, költségesen és a legritkább esetben juthat: az olcsó kölcsön pénz. A kis gazda ma arra, hogy gazdaságát olcsó kölcsönnel termékenyítse meg, nem is gondolhat s rákényszerül jobb igyekezete mellett is a „more patrio“ gazdálkodásra. Ha pedig a viszonyok kényszerítik kölcsön vételre, nincs mit válogatnia a kölcsön forrásokban s kizárólag a vidéki pénzintézetekre szorul, mig a nagybirtoknak egész könnyedén 4—5%-os kölcsön áll rendelkezésére. E rikító egyenlőtlenség elsimításának s a paraszt birtokok hitelképessége hasznos értékesítésének szolgálatába álltak a Magyar ipar és kereskedelmi bankot alapitó vidéki takarékpénztárak s igy az ország fővárosában egy °ly hitelintézet létesült, mely a vidéki takarékpénztárak által nyújtott és nyújtandó jelzálogos kölcsönöket engedmény utján készpénz vagy saját záloglevele szellemében átveszi és ezek alapján 4—4 és fél százalékes záloglevelet bocsájt ki és hoz forgalomba, képessé teszi a szilárd kezelésű vidéki pénzintézeteket arra, hogy kisbirtokokra 53/4 és 6°/0-os kölcsönöket úgy nyújtsanak, hogy már ebben a tőke törlesztés is be van foglalva. Hogy a „Magyar takarékpénztárak központi jelzálog bankja“ az egészséges hitelszükségletnek minő új világát votna be tevékenysége körébe, mutatja az a tény, hogy működésének megkezdése óta, 1893. év közepe óta, tehát harmadfél év alatt a vidéki pénzintézetek utján közel 20 millió forintnyi jelzálogos kölcsönt folyósított s ez összegnek 89%-a 5000 írton aluli kölcsönökre esik', de vannak ott 4—500 forintos kölcsönök is. Ezek a számok megmutatják az utat! hitelünknek előnyös értékesítésére, valamint súlyos feltételű kölcsöneinknek aránytalanul könnyebbé való átváltoztatására. A mit itt elmondottunk az, nem felesleges beszéd — de útmutatás arra, hogy mi a teendő. Drámák és bűnök. Az újságok ismét szerelmi drámákkal vannak tele. A nő és férfi meghalnak, mert nem lehetnek az életben boldogok. Egy pisztolylövéssel átmennek a vélt túlvilágba, azt hívén, hogy a sir boldogságot ad. Kutatván az okokat, melyek őket e végzetes tettre bírják, nem találunk semmit, mely pozitív: okokat nyújtana. Valamint a vizbedobott sár csak egy pillanatra piszkolja be a viz tükrét, akképpen az ily esetek is csak rövid időre izgatják fel a kedélyt és a rövid idő — pár óra, vagy nap — múltán már nem emlékszünk az elmúlt szomorú történetre. A megtörténteken változtatni nem lehet, de mégis minden igaz emberbaráti szív megdöbben a progresszív irányú haladás láttára. A családokban ritkán szólnak erről, mert — kényes théma. A vallási, társadalmi, szabályok erősen elitélik az öngyilkosságot, ámde az igen kevés arra, hogy a fegyvert a kézből kivegye. Sőt mindinkább terjed a hit, hogy az öngyilkosság nem is bűn. A századvég futó, rohanó társadalmának mindinkább lazul az erkölcse, bomlik a vallása és különösen növekszik a nembánomsága. Ez az, a mi annyi sokaknak megerősíti kezében a fegyvert, a helyett, hogy kivenné. Nem tudok számukra mentséget egy szót sem. A boldogság fogalma is igen tággá vált már. lm, napjainkban belefoglalják a majolika vázát, a tavaszi kalapot és legalább a — száz forint fizetést is. Pedig azt hisszük, boldogság ezek nélkül is van. TARCZA. Viszontlátás. A viszontlátás fájt szivemnek Szemembe forró köny szökött, Te boldog voltál és én busongva Jártam a rózsafák között. Nem az vagy, a kit én szerettem, Csodás varázsod oda van, Fölkapta tán a röpke szellő, És eltűnt vele nyomtalan. Lehullt a hályogis szememről Minden káprázat volt csupán, Hazugság csókod, ölelésed S az a sok boldog délután1 A viszontlátás fájt szivemnek, Panaszba fül a sóhajom, A régi többé nem leszel már ... Letört a tiszta liliom. Ha sose látlak, elfeledlek Miként a hulló csillagot, És most, mikor lehullt a bálvány, Egy boldog álmot siratok. Sz. Szigelhy Vilmos. A gyönki thea-estély. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Kedves Barátom! A gyünkiejv is tudnak ám mulatni, nemcsak a szegzárdiak. Hogy elölről kezdjem, hát jelentem, hogy folyó bó 6-án a »gyönki keresztény jótékony nőegylet,« mert ez a hivatalos czime, egy pazar the dansant rendezett. A kezdete 9 órára volt ugyan jelezve, de mert a hölgyek nagyon szépek akartak lenni, minthogy azok is voltak, a toalettirozást, hosszúra nyújtották, tehát csak úgy 10 óra felé kezdődött a mulatság tulajdonképpen. A nagy vendéglőben diszelgő kaszinói nagyterem téli zölddel pazarul volt feldíszítve, egyébként azok a diszitő hölgyek illetve urak szív alakot nem tudtak remekelni, mert volt ott egy ilyen forma alakú nagy figura — jól meg volt tömve — melyen elkez- tünk tanakodni, hogy „Uram isten mi lehet ez?“ Erre azután Gruber Józsefné ő nagysága azt felelte, hogy ez szívnek készült, de ezt azután igen ügyesen magyarázta meg Pichler Győző képviselő ur, aki azt mondotta, hogy miután a szív mindig remél, tehát ezt is megtehetjük annak. A terem egyik szegletében állott egy asztal megrakva pazarul Oroszy-féle czukorkákkal és nyalánkságokkal, mellette egy kisebb asztal telerakva millió narancscsal, a mellett ismét egy asztal, ezen állott a hűsítő, a limonádé, a snapsz és a különféle likőr. A limonádé az igaz, hogy olcsó volt, mert csak egy hatos illetve nagy vekerle volt egy pohárral, hanem rém savanyu is volt. En csak egy pohárral ittam belőle, de a mint mondom olyan savanyu volt, hogy a fogaim egyszerre hosszúra nőttek tőle. Nem tudom, hogy melyik országba teremhetett ez a czit- rom, mert ha rágondolok egyszerre még az adósságom is eszembe jut. Az ajtó túlsó oldalán ismét volt egy asztal ezen meg annyi thea csésze, kanna, snapszos pohár, rum és czukor, hogy szinte nyögött az asztal bele. Mint árusitó nők működtek az asztalok körül Gruber Józsi ügyvédné, Schall doktorné, Megyery albiróné, Gut- rungné, Laky végrehajtóné, Muraközy járásbiróné, ő nagyságáék, de még többen is; hanem legnagyobb tevékenységet fejtett ki az 5 első asszony. Ha az ember e közé az egyébként fotelekkel körül rakott és salont alkotó társas 3 asztal mellé keveredett, rögvest megpumpolták. Beszélhetett az ember ott akár- I mit, az nem használt semmit, mert hozzá járult még az a körülmény is, hogy ezek a fiatal asszonyok nagyon pazarul tudtak nézni és hozzá mosolyogni úgy hogy az ember elvesztette lába alatt a talajt és akaratlanul nyúlt a bugyelárisába. Egyébként nem volt drága semmi, a theának az ára 20 kr. volt, egy pohár bor 1 hatos, egy narancs szintén egy hatos és a sütemények tetszés szerint lehetett fizetni. Ez volt éppen a veszedelem, mert ha az ember egy gesztenyét vett, egy koronába került és csendőr járőrrel sem lehetett volna abból visszaadatni. Mikor a képviselő ur legelőbb oda jött 2 gesztenyéért egy irtot adott Megyery albirónénak a mit azután Schall doktorné rettenes irigy szemmel nézett, mert a képviselő ur czálirányosnak látta, futólépésbe, odább menni, hanem az asszonyok ilyen eredmény után nem igen tágítottak és kezdtek a képviselő úrral nagyon ba- í’átkozni annyira, hogy a vége felé már Grubernénak 1 süteményért 5 irtot adott.-Annyit kapott gondolom
