Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-12 / 50. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (50. sz.) 1897. deczember 12. hát ő azt tartja: ha nem győzöd okokkal, vágj közbe botokkal. A Szentszék döntvénye elsősorban is kimondotta, hogy a tolnai segédtanítói hivatal viselője — ez esetben Ruzsicska József ur — nem tekintetik rendes tanítónak, nincs joga az ötödéves korpótlékokhoz és ebből kifolyólag a nyugdíjhoz sem. Ez a tolnai rendszer tehát áldozatot is követelt és én itt megvallom, hogy őszintén sajnálom Ruzsicska József urat, hogy ilyen se kinn se benn állásba került, ki rövid ittléte alatt igen rokonszenves és törekvő fiatal tanítónak bizonyult. De másrészt meg vagyok győződve, hogy közzé tett fejtegetéseim teljesen megnyugtathatják arra nézve, hogy úgy az ő, mint netáni utódainak jövőjét szentebb dolognak tartom, mint a kántor ur kényelem szeretetét vagy privát jövedelmeit. Mert azok az évek, melyeket Tolnán ily segédi minőségben eltölt, azok az ő jövőjére nézve mind elvesztek. Enyhítő körülmény az, hogy még úgy sincsen 21 éves, eddig pedig és végleges alkalmaztatás előtt úgy sem veszik fel a nyugdijjogosultak közé. Ha tehát Tolna község hitközsége azt akarja, hogy a kántor urnák úgy iskolai mind kántori kötelmei a törvény szelleme szerint soha fenn ne akadjanak, úgy nem térhet ki többé az elől, hogy a tolnai segédtanítói állást rendszeresíteni kell. A megoldásnak ez az egyetlen módja. A tolnai osztályok eléggé túlzsúfoltak, az iskola építések azaz tervezge tések úgyis napirenden vannak, ezek egyikét segéd tanitóságura kellene rendszeresíteni, a melyre jól tenné, ha Ruzsicska ur is folyamodnék. Ha azonban e rendszeresítés meg nem történik, úgy a tolnai kántor állandó segédet soha nem fog kapni. Eddig is sok kellemetlenséggel járhatott neki, hátha még megtudják, hogy úgy a törvény, mint az ezt magyarázó püspöki döntvény szerint a Tolnán töltött szolgálati évei örökre elvesztek! Már pedig valljuk meg, hogy a tanítót állásában csak a nyugdij igény és legújabban az ötödéves pótlék tartja meg, mert egyéb kilátásai mindenkorra el vannak vágva. Az őszinte sajnálat indította tehát a tolnai iskolaszék Elnökét is arra, hogy Ruzsicska József ur érdekében a püspöki megerősítést kérje, de mint látjuk--------— hiába! A miért pedig a kántor ur azt fogta rám, hogy én irigylem a mellékeseit, holott a gyengébbek kedvéért irt öt hasábos czikkemben csak azt bizonyítottam, hogy neki is kell tanítania, mint más kartársainak, még pedig nem egy órát, hanem naponkint négy órát (II. oszt.) ei’re a legfényesebb igazságot szolgáltatta nekem és az álnevű Íróknak a pöspöki döntvény. Vagy tán a Szentszék is irigyli a tolnai kántor ur mellékjövedelmeit ?! Dehogy. Csak igazat adott a mi fejtegetéseinknek, mert kimondotta, hogy Perler M. urnák reggel 8—10-ig és 2—4-ig az iskolában a helye. No hát ez csak meg van írva, még pedig magyarul! Ez ügyben azonban még egy nevezetes mozzanat is történt. Ugyanis a vizsgálat is megejtetett és mint a kerületi esperes tanfelügyelő ur nyilatkozatából kivettük, a kántor ur be is ismerte, hogy biz ő naponkint csak egy órát tanít. E beismerésben én nem is kételkedtem. De a kántor ur dijlevelét okozza arra nézve, a miért nem tanít többet és nem is hajlandó az állapotokon változtatni, mig dijlevele meg nem változtattatik. Pedig az a dijlevél nem is olyan rossz és nem is enged meg akkora szabadságot, mint a mekkorát a kántor ur tényleg élvez, csak helyesen kell értelmezni. Anynyit csak megenged, hogy ily vitás kérdésben nemcsak az Ön magyarázatát, de az ellenkező nézetet vallókét is megkell hallgatni s csak akkor lehet egy harmadiknak bekötött szemmel dönteni. Hagyjuk azonban ezt és mondjuk, hogy a dijlevél csakugyan rossz; de ha ön annak módosítását, nem szorgalmazza, alig hiszem, hogy első fokú hatósága e kérdés érdemleges tárgyalásába mint kezdeményező bele menjen. Pedig könynyen megesik, hogy kényszer helyzet áll be, ha ilyen bizonytalan segédi állásra okleveles embert nem kap. Különben eléggé kifejtettem annak helyén, hogy ha az állapotok a régiek maradnak, akkor nem is kell a kántori se- gédeskedéshez okleveles ember; azt nevelhet maga mellett, mert a, segédnek iskolai munkát végezni úgyis tilos, lévén a döntvény szerint a tanítás önnek kötelessége. A döntvény megfelebbezhetetlen és igy semmi kétség az iránt, hogy a Szentszék mind megtartja, mind mások által is megtartatja, őrködni fogunk, hogy ez utóbbi eset a kántor ur részéről makacssággal ne találkozzék. S ha mégis — — úgy gondunk lesz rá, hogy végrehajtassák. Most még néhány szót a kántor úrhoz: Tessék nekem elhinni — ha százszor is ellenkezőjét állítja Ön vagy más — hogy ezt a dolgot Ön hibázta el. Hisz már csaknem azon órában, midőn az álnevű iró kezdte a dolgot bolygatni, megüzentem Önnek jóakaratulag egyik kartársnője által, hogy e névtelen czikkre mélységes hallgatás legyen az ön válasza. Ma már régen elfelejtettük volna az egészet. Többször is volt már erről szó a községben és a tanítók között, de Ön követte akkor azon igazságot, hogy: hallgatni arany. Ez egyszer azonban nem tette. Beszélt minden féléről és oly hangon, hogy nemcsak az álnevű czikkező fortyanhatott fel, de én is kénytelen voltam be adni a garast. Es mi lett a vége: egy tollharcz, mely már-már mérgesedni is kezdett, melynek azonban egyszerre véget vetett a Szentszék határozata. Ennél fényesebb elégtételt soha nem kaphattam volna én és az álnevű irók arra nézve, hogy belőlünk sem irigység, sem krákélereskedés, se hazugság, se handa-bandázás nem beszél, hanem a tiszta igazság! És ennek örülünk mi, nem pedig annak, hogy a segéd ur ingó-bingó állásának keserű öntudatára ébresztetett, ön pedig kényelmes privát ügyeiben megzavartatott. Tehát ugy-e, nem hazudtam s ha ezek után mégis ezt állítaná rólam, csak arra kérhetném, hogy állításom valódisága mellett ne engem hivjon fel a bizonyitgatásra: mert a mit Írtam, megirtam és én azt minden körülmények közt még netáni sértegetései közepette is fenntartom — hanem igenis Önnek lesz kötelessége állításaim valódiságát czáfolgatni. Végre is el kell ismernie, hogy a Szentszék vezetője csak ismeri a törvényeket és döntésében nem a hirlapi polémia vezette, hanem ennnk igazságát csak megerősítette, a mi különben nem is lehetett másképp. Különben én nem akarom Önnek kedvét elvenni, ha velem tovább is garabancziáskodni akar, mert elnevezhet ön engem hazug embernek, elnevezhet rágalmazónak, sőt ha tetszik, fejemhez vághatja akár az egész Pallas Lexikonját, azért az mind nem alterál engem abban, hogy az igazságért máskor is síkra szálljak. Teszem ezt azért, mert ön tudja legjobban, hogy nekem épp oly keveset használ dicséreteivel, mint a mily keveset árthat ócsárlásaivak Vegyük le kérem ezzel a kérdést a hirlapi szellőztetés teréről, köszönjük meg ön is, én is és mindnyájan a tek. Szerkesztőségnek, hogy szives közreműködése mellett ily nagybecsű okmányhoz jutottunk. Vesse alá magát az ítélet rendelkezésének, ha csakugyan békességet akar és ezután menjünk be szépen mindketten 8 órakor és 2 órakor tanítani, nehogy önnek ismét ellenem, nekem pedig ön ellen legyen kifogása! Másrészt közeledik is a béke és szeretet szent ünnepe, nem volna illő dolog, hogy katholikus tanítók még ilyenkor is tépázzák egymást. Jetzt kommen Sie! Tolna, 1897. deczember 6. Lengyel Ferencz. ___SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Pa Ma Tolnaa Beküldött nyilatkozatában oly erős kifejezések vannak, hogy azt csak a nyilttérben közölhetjük. Természetesen ezért dijazás is jár. Ha la Simontornyaa A verset megkaptuk, a közlésére azonban eddig még nem kerülhetett a sor. Sa Ha Budapest. Nem fogadhatjuk el. Tessék vele máshova fordulni. Ka PécSa Majd meglesz, csak egy kis türelmet kéjünk. Vasúti .life# menetrend. ind. érk. 830 800 300 I g Budapest 1 |45 755 820 1 1 |31 ||01 451 1 } érk. ind. ||43 457 516 Sárbogárd 1 522 ||55 50á ind. érk. |040 404 1024 1 646 221 631 Nagy-Dorogh g09 205 853 718 300. 704 Kölesd -Tengelicz 847 128 831 7S8 330 724 Hidja-Apáthi 824 1254 808 1 8°o 405 744 Tolna-Mözs 801 1216 745 érk. ind. 818 421 803 Szegzárd 740 1146 7231 830 439 813 ind. érk. 730 1 126 709 i <M 00 45 1 00 I M 1 Ut őcsény 718 1 114 6j” ! 855 507 838 Decs 706 ||02 6ü> I 9U 526 854 Pilis-Berek 6*9 10« 6!? 925 510 9O8 Báttaszék 636 1025 612' ||22 — 1031 Bonyhád 524 — 451 1 40 1220 Dombóvár . 1 325 — 220 755 _ 82 0 Budapest 1 830 800 érk. ind. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS. N Y I L T T E R.*) Nyílt levél a „Szegzárdi Tisztviselői Társaskör“-höz. Már egy közgyűlés alkalmával figyelmeztettem az egyesületet, hogy az alapszabályok értelmében az egyesület közmivelődési czélból alakult, minélfogva annak ügykörébe politikai kérdéseket belevonni nem lehet, nem szabad; sőt' az egyesületnek az alapszabályokba ütköző felfogása ellen határozottan tiltakoztam, midőn egy hallomás után reprodukált politi kai jellegű kijelentésem felett illetéktelenül tárgyalást kezdett. Minthogy ennek daczára az egyesület még mindig ezen ügygyei foglalkozik, ezen utón is tudomására hozom az egyesületből való kilépésemet. Szegzárd, 1897. évi deczember hó 11-én. Koródy József, selyemgyári tisztviselő. Legfinomabb orosz-lengyel likőr kiilönlegeségek u. m.s Star ka, rozsgyöngye, John Bull, keserű, r Állás, köményes, (177. 2—4.) Hetmanowka, erős. Egy literes palaczkokban kaphatók: SALAMON TESTVÉREK fűszer-, csemege, tea-, rum- és cognac-kereskedésében Szegzárd, dr. Hangel-féle ház. *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. Hőgyész község elöljáróságától. Helypénzszedési jog bérbeadása. Hőgyész nagyközségben évenként 4 országos vásáron, úgy minden pénteki napon tartani szokott heti piaczon gyakorolható helypénzszedési jog Hőgyész község házánál 1897. évi deczember hó 19-én d. e. 10 órakor tartandó nyilvános árverésen 1898. évi január hó 1-től kezdődő 6 egymásután következő évre, haszonbérbe fog adatni. A bérleti feltételek a jegyzői irodában betekinthetők. (174. 2—2.) Hőgyészen, 1897. november 27-én. jegyző. biró.
