Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-05 / 49. szám
közegészség fontos ügye, éppen úgy mint sorscsapás látogatta városunk anyagi érdeke ezt sürgetően követelik. Annyival inkább napirendre kívánjuk tűzni a vásártér rendezésének kérdését, mert az orvoslás kézen fekvő 1 lakosságnak semminemű újabb anyagi terbeltetésével nem jár. Az anyaggödrök betöltése s a talaj el- egyengetése habár nem állítaná is helyre szép vásárterünket, de annak használhatóságát biztosítaná* Az is kétségtelen, hogy a vásártérnek jó karba helyezése csak az alapítványi uro- dalmat terhelheti, mert hiszen az a tulajdonos s a helypénz szedési jog az ő számára van fentartva. Az alapítványi urodalom minden talpalatnyi tért, melyre a városnak a közérdek szempontjából a vásártérből szüksége volt, megfizettetett magának; itt az ideje, ha jogaival minden tekintetben élt, kötelezettségeinek teljesitétére is szoritassék. Az ügy oly világos, hogy csak meg kell indítani a dolgot s a kedvező eredmény nem maradhat el. b. 2 IRODALMI CSARNOK. Ih-Stlálról. Ha az élet gondteljes terhei vállaimra nehezednek, és súlyúk alatt már-már összeroskadok, akkor elmegyek a halál városába, a temetőbe, hol minden oly csöndes. Visszafojtott lélekzettel ülök le a szo- morufiizek alatt álló padra és elmerengek e némaságban. Semmi élet, semmi zaj! Csak a füzek halk suttogása juttatja eszembe még a halál angyal szárnyainak suhogását. És e csendben, e némaságban jól érzi magát az élet viharaitól felkorbácsolt, háborgó lelkületem. A sírok néma és még is oly hatálmas szózata, jótékonyan, csillapitólag hat szegény beteg lelkemre, mint balzsam a sajgó sebre, mint viz az égő ajakra. Istenem, milyen is ez az élet! Sületésekor az ember egy ismeretlen országba lép, telve bizonytalanságokkal és csalfa ábrándokkal. Bízva a legjobb reményekben küzd, fárad, aggódik, szenved, tanul és dolgozik, hogy sokszor a legatyánkot, az Üdvözlégy Máriát és a Hiszekegyét. A végén újra keresztet vetett és lefeküdt. Apja leült az ágy szélére, simogatta a gyermek szép aranyhaját. — Mond, kis Hedvig, mindig csak ennyit imádkoztok ? — Nem. A mamával mindig imádkozunk még valamit; de azt neked, apus, nem szabad hallani. — Miért nem ? , — Nem tudom, anyuska mondotta. Faragó nevetett örömében: — De azért én tudom, czukros babám, hogy ti mit imádkoztok. — Oh, nem tudhatod, apa! Anyuska nem mondta meg neked, csak nekem és én nem árultam el! — Azért én mégis tudom; kitaláltam. Ezt imádkoztátok, hallgasd csak: Boldog Isten, ki a menyekben vagy, tartsd meg számunkra apát . . . A kék szemű baba tapsolt: — Nem igaz, nem igaz; látod apa, nem tudod. Faragó kissé kedvetlenebb lett, de még nem vallotta magát legyőzöttnek: — De tudom. Ezt mondjátok: Szűz Mária, Istennek szent Anyja, adj sok, sok boldogságot anyus- kának . . . — Nem tudod, apa, hiába, nem tudod! . . . — De tudom! Hallgasd ezt: Istenem, add, hogy a kis Hedvig mindig a mi babánk maradjon. — Nem igaz, nem igaz! . . . — Hát mit imádkoztok akkor? — Jól van, apa, neked megmondom. De ne szólj anyuskának, hogy tőlem hallottad! Mond, hogy magadtól találtad ki. Majd fog csudálkozni! Hát igy imádkoztunk auyuskával minden este és néha reggel is: Oh édes Istenem, miért büntettél meg bennünket oly nagyon, miért nem adtad Ernőt minekünk ! . . . mostohább, legkegyetlenebb szenvedések lánczola- tába rohanjon. Semmi biztosságot nem tud magának teremteni. Még egy percze sem biztosságot nem tud magának teremteni. Még egy perezre sem biztos az embernek élete, pedig sokszor évekre előre tervez és remél, mig a halál egy pillanat alatt sokszor meghiúsít minden tervet, minden reményt. Ha úgy végig tekintek a sirdombok halmain, de sok ismerős névre bukkanok, melynek viselőjét ismertem, és most teste porladozik ott lent abban a csendes kis faházban, melynek teteje egy kis földdomb, és a háztulajdonost csak a fejfán irt név ismerteti. Fejfa, te vagy az élet határköve! Nálad végződik e földi élet. Te vagy e földi élet öröksége! Hát azért küzdők, szenvedek, tűrök, azért aggódom, nyomorgom és tépelődök ezer kinok és gonbok közt, hogy egy darab fát vagy követ kapjak halálomra ? Tehát ez volna czélom, feladatam ? Hisz akkor őrült vagyok, ha el nem dobom még idejében magamtól e nyomorult életemet és megyek a boldok — semmiségbe ! Szegény lelkem, ne háborogj, ne essél kétségbe, hisz nem oly sötét a halál, mint azt felkorbácsolt képzeleted alkotja. Oh nem! Nézd e sírokat, mily nyugalmasan, mily csendesen feküsznek egymás mellett! Mily nyugalmas és csendes e város! És lakói épp oly csendesek, épp oly békések egymással, mert a jó Isten békeangyala őrködik fölöttük. Leszámoltak már e lakók a földi élettel és most nyugalmas békességben vannak egymás mellett. A sirdomb elzárja az irigység és gonoszság ördögét körükből és csak a béke angyala uralkodik köztük. Istenem, miért is nem tudnak az emberek is oly békességben egymással élni? Miért veszekednek, gyűlölködnek, rabolnak, gyilkolnak sokszor egy percz- nyi életért, egy darab kenyérért, vagy darab értéktelen papír darabért, mit pénznek hívnak ? Pedig ez mind múlandó, óh de hamar múlandó! És mégis emésztik egymást miattuk ? Miért ? Mert elvesztették vagy talán nem is találták meg a boldogító hitben való megnyugvást. Halál, én nem félek tőled, mert tudom, hogy nem lehetsz rossz, nem pedig azért, mert téged is az Isten teremtett és küldött az emberek közé, ki a legjobb atyánk, ki csak jót akar és irgalmasságot gyakorol. Ha eljöttél értem, és elviszesz e csöndes város lakói közé, akkor földi nyomorúságaim megszűnnek és lelkem egy szebb, egy boldog életet él az 0 véghetetlen jóvoltából és örvend a boldogokkal. Ne csüggedj ezért szegény lelkem, hanem örvendj, hogy a jó Isten érdemesnek tart szenvedések által megtisztitani, hogy méltó lehess arra, az O házába bemenni, mert Ő nála csak tiszták lehetnek. Ne essél kétségbe, hanem rernély, mert a jó és irgalmas Atya csak jót akar veled. Készülj el azért az utolsó órára mindennap, mert a jó Isten minden nap figyelmeztet téged arra! Azért tanulj meg meghalni, mig élsz. Vagy nem folytonos haldoklás az élet ? Nem-e kapkodás az élet után már maga a lélekzetvétel is ? Lelkem, ne félj tehát a haláltól, mert a halál által mész a boldogság hazájába. Lelkem, ne rettegj hát a haláltól, hisz ott kimondhatatlan boldog leszesz. Csak arra vigyázz, hogy tiszta ruhád be ne mocsko- lódjék, és ha meg is esett volna veled a baj, hogy beszennyeszted, mosd ki e foltot a bánat künyeivel, és a jó Atya megint megbocsát. Hiszen azért küldött csak a jó Isten a földre, hogy megpróbáljon, és ha Atyádnak örömet kerestél tisztaságoddal, akkor O kétszeres örömet fog neked szerezni az ö birodalmában. Azért halál, nem félek tőled! Ki. Rr. TÖVISEK. András napkor. Szent-András, hagyományos hűséggel, most is megváltoztatta az időjárást, — adott nekünk az őszi kellemetlen hideg por helyett langyos esőt, majd fehér havat s kóstolóul, szoktatóul egy kis szelidebb fajtájú téli hideget. Melyik név az a naptárban — Pálon kiviil! — mely igy megfordítaná az időt?! Melynek idő-dirigálási talentumát épp úgy nem lehet kétségbevonni, mint a májusi fagyos szentekét?!? Az Andrások: fene gyerekek! --------Na gy megnyugvásul szolgál nekem, hogy — egészen véletlenül — csekélységem is e nevet viseli, «/ D 7 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (49. sz.)__ azaz, hogy már-már elviseli! . . I Ha annak idejében, mikor e földi világra születni szerencsés voltam és e világ velem boldogittatott, egy őrangyal nem áll kezdődő életutamon: akkor most én Bandi legyek, ha Gyurka nem vagyok. Mert április 22-én születvén, apám erőnek-erejével Györgynek akart keresztelni; de az őrangyal — anyám — ellene állt 1 azt mondta papucshős apámnak: »Most én parancsolok! Óh ember, rendre! — _—« s igy lettem Endre. Ezt a nevet szereti legjobban a feleségem is, mig a Gyurkát egészen perhorreskálja. E szerint látnivaló, hogy éltem nagy boldogságának legelső hajnal-sugára már akkor és abban tündöklőit, hogy nem Gyurka lett a nevem, hanem Bandi. Nos, én tisztelettel hajlok meg a Györgyök előtt is!.../. Rákóczy György, Bartal György, Mikó György — stb._—, mint tiszteletreméltó alakjai a múltnak. Rákóczy elvtársam, Mikó jó barátom, Bartal pedig beszédes nagy ősöm, szónoklat-tudományi dicsőséges szellemi rokonom volt, kinek 4 órás hosszú parlamenti beszédjét csak mostanában tette lächerlich röviddé az osztrák Lecher 13 órás beszéddel. Szóval, voltak a múltban is, vannak jelenleg is igen dei’ék Györgyök (pl. B. Jeszenszky György szolgabiró ur) kik előtt megbillen a kegyelet és tisztelet kalapja, — de, mondom, én, meg az édes anyám, meg a feleségem, jobban szeretjük (erre bárki nevet!) az Endre nevet! ... Miért ? -— — Mert jobb hangzású a zenei fülnek ; mert 3 magyar király viselte és pedig mind Arpádházi; mert egyesül benne az angyal és az ördög, — az ég és a föld, — szóval az ember (Anér, Andrósz, Hó!) minden erényei és hibáival. Ezért volt a régmúlt tiszteletet és félelmet gerjesztett ro- I mantikus magyar betyárjának a neve is: Angyal I Bandi! * Nincs is olyan név a világon, mint a Bandi (András. Endre, Andor). A Jánosok persze a maguk nevének vindikálják az elsőséget, mondván tréfás szokással: »Az Isten is János!« Pedig ha ez a név isteni név volna: akkor az örök egyformaság bélyegét viselné s nem változnék az idők és viszonyok szerint. De mit látunk ? — 8 Azt, hogy a különféle Jánosok úgy forgathatják a naptáradta szabadalomnál fogva a névnaptartás göttingai 7-rétü köpenyegét, amint az opportunitás tanácsolja. János evangyelista, Nepomuki Szt.-János, Olajba főzött Szt.-János, Arany-szájú Szt.-Jáinos, János fejevétele stb.fjL: mind János nap tagadhatatlanul, de ki tudja ki melyiket tartja ? — — S mikor hozzámennek a gratu- ! lánsok, mily könnyű kibújni a névnaptartás terhe alól imigy: »En amaz a János vagyok, mely már elmúlt!« vagy igy: »En az a János vagyok, mely még lesz!«"Egy névnapnemtartási örök circulus vi- tiozus, melyből nincs töltöttkáposztás kibontakozás! Ezért Dicső gyerekek az Andrások: — 59— — Ezt én mondom és mondják mások — Azért pardon, itt a sét-parton, E névnapot mindig megtartom. # Ha a pénzért bálozók névsorát divatos szabadalommal világgá kürtölik másnap a lapok: miért ne volna szabad nekem, ezen saját különrovatomban szívesen megköszönni az Endre-napi üdvözlők kicsiny, de hü seregének jókivánását ? —. — — Az ország különféle vidékeiről jött — őszi sürli falevélhullás módjára jött — írásos gratulácziókat nem is említve itt f— és csak a helybeli jókivána- tokra reflektálva, nagyon köszönöm a szegzárdi ev. ref. énekkarnak testületi szives tisztelgését, hozzám való meleg ragaszkodásának nyilvános kifejezőét. Rácz Gyula kántor-tanitó s ének kar-vezető urnák most is beigazolt nemes buzgalmát, szent lelkesedését, mik elmondott igen szép és szellemes üdvözlő szavaiból tavaszi üde légáramlat gyanánt hatottak í'eám, a télkezdeti havaseső közben elmondott szép müdalok alatt. Sokáig éljenek! . . . Boda Vilmos orsz. képviselő ur, igen tisztelt barátom, Szabó József ref. tanító és Szabó József postatiszt urak szintén fogadják hálás köszönetemet. B. V. a képviselőségben soha el ne bukjék, a két Szabónak pedig soha ne legyen fizetetlen szabókontója s mindig uj ruhája! . . . Ujfalusy Lajos régi jó komámnak ez utón is küldök egy forró szellemi puszit I barátságos magyar meleg kézszoritást. Török Béla kedves barátomnak azt kívánom, hogy soha pert ne veszítsen, se itt alant a földi, se amott az égi Curia előtt. Krummer János, Xyitray Lajos szeretett barátimnak azt 1897. cleczember 5.
