Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-11-21 / 47. szám

1897. november 21. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (47. sz.) 3 Ilyen intensiv gazdálkodás segítette elő külföl­dön a gazdasági fejlett kultúrát, ered nyomában az olcsó pénz, a szövetkezeti szellem, a föld forgalmi szabadsága, a- munkás osztály keresetének állandó- ságá mind-mind a fejlődés magas fokára vezették, melyeket látva szinte elszorul a szivünk: mi lenne a modern elvek diadalával nálunk, hol a magyar föld páratlan termő ereje bizonyos önteltséghez szok­tatott a tekintetben, mintha nálunk nem lenne szük­ség e mesterséges erőforrásokra, hisz busásan fizet a föld, ha Isten áldást ad hozzá. Azonban a modem fejlődés erősen döngeti az ajtókat. Be kell engedni őket, különben patriarchalis gazdálkodásunk háza üszőkké ég. Tenni kell. És ekkor jön egy gyári vállalat: a szegedi vitorla és ponyvagyár részvénytársaság, mely az or­szág négy helyén óhajt kendertermelő és kikészítő helyet létesíteni. A hírlap nem arra való, hogy a Saltemann czéget ide édesgesse. Mi tudtul adjuk a szándékot, a többi a hatóság dolga. Tessék a czéggel levelezéseket folytatni: nem lehetne-e a kenderkiké- szitő telepet nálunk elhelyezni ? Egész őszintén szólva, nem ez a módja a me­zőgazdasági gyáripar létesítésének, hogy kiadjuk a kikészítést gyárnak, hanem maguknak a gazdáknak szövetkezeti egyesülése lenne a legjobb, de mikor nálunk az ilyesmire egyáltalában nincs pénz, mert nincs bizodalom. Lépjen levelezésbe elöljáróságunk a czéggel, hátha a gyár által megmutatott siker után mernek egyesek megindulni. Voltaképpen ez volna az igazi czél s ez vezetne a mezőgázdasági gyáriparral együtt az oly sokat hangoztatott belterjes gazdálkodáshoz. _______T A N Ü G Y.________ A pécsi egyházmegye területén, magán utón, polgári és egyéb iskolákat végző tanulókra nézve, a hittanitást illetőleg Nagyságos Hanny Gábor, egyház- megyei tanfelügyelő, egy bölcs és igazságos elvi jelentőséggel biró rendeletet bocsájtott ki —• adott esetekben — a tolnai plébánia-hivatalhoz. 920./1897. Ftiszt. Pécsy József, prépost-plébános urnák Tolnán« A kerületi tanfelügyelőségnek 580. sz. a. kelt hivatalos jelentéséből értesültem, hogy Tolnán 13 oly iiju tanuló van, kik a polgári iskola különböző osztá lyát magán utón végzik és iskolai év végén részint Pakson, részint Szegzárdon fognak vizsgázni — s hogy e 13 tanuló közül csak három, névszerint Hága József, Bucher Ádám és Párti Nándor részesül rend­szeres hitoktatásban; felkérem Főtisztelendőségedet I r szíveskedjék Gyüszü Ferencz, Gyüszü István, Ezer Ferencz, Ezer Ádám, Hága Antal, Hága Mihály, Lóridon Ferencz, Perler János, Wiedemann József és Hirmann György tanulókat és ezek szüleit figyel­meztetni, miszerint kötelességük rendes hit- tani órákra a hitoktatókhoz eljárni, — De nem, itt van ő közöttünk, test szerinti foly­tatásban is, a dicső apa nemes fiában, nemzeti s po­litikai életünk kimagasló alakjában, kit az apa iránti kegyelet lerovásánál szinről-szinre szemlélni im sze­rencsénk van, — s az ő, az apának méltó fia: Kossuth Ferencz! All tehát a szobor, leleplezésre kész, hirdetve az eszmét: az önfeláldozó honszerelmet. S mi, kik az oltárnál ihlettel állunk meg: szerényen valljuk be, I hogy ennek eszméje, s az eszmének anyagi kivitele nem miénk, a köznapiságnak egyszerű s anyagiak­ban szegény gyermekeié, hanem kerületünknek a ne­mes és igazért hevülni tudó s áldozni akaró ország­gyűlési képviselője, Pichler Győzőé. Köszönet érette ! Ily magas jelentőségű dolgoknál azonban nem az anyag, hanem az eszme, a czélzat jön elbírálás alá. Itt pedig az eszme, a czélzat: a jelképileg ki­fejezett honszerelem. Ennek továbbvitele pedig a mi, e vidékről összeseregletteknek szerepe. Álljon hát e szobor! s valahányszor mellette elhalad férfi vagy nő, öreg vagy ifjú: dobogjon föl keblében a szív, s öntse ki tettre kész honszerelme lángjait, a nemzeti erények: a becsület, munkásság s jellem szilárdság oltárán ! Éljen a haza s e honban a nemzet s nemzetünk nagyságáról, dicsőségéről és boldogságáról lengjen a trikolor, mely most e perczben meghajolva jelezze nemzeti bálványunk, Kossuth Lajos szobrának le­leplezését ! . . . Tantó János. mit ha nem tennének meg, miről Főtisztelendőséged- nek hivatalos jelentését annak idején kérem, — az illető intézetek igazgatóságát és hittanárait e körül­ményről hivatalból fogom értesíteni, s ha aztán az illetők a vizsgán a hittanból elégtelen osztályzatot fognak nyerni, önnönmagoknak tulaj do sitsák. Pécsett, 1897. nov: 6. Hanny Gábor, egyházmegyei tanfelügyelő. Valóban nem lehet eléggé helyeselni ezen korrekt és az egyház szellemének, — különösen a mai hitellenes és demorálizált, gondolkozásu világban, — megfelelő rendeletnek kibocsájtását, legalább elejét veendi ama megbotránkoztató és lelkiismeretlen eljárásnak, midőn magán-tanulók hittanitását meggondolatlan szülők kondoskodókra bizzák. Tudunk esetet, hogy két fiú hitbeli oktatását „apostata“ szüleitől nyeri, már most, milyen lelki meggyőződéssel oktathatják az ily „hi-. tehagyott“ szülők gyermekeiket' a kath. vallásban, a melyet ők sem becsültek többre — sajnos — az ingnél, melyet hetenkint többször váltani szokás, ha van reá mód és tehetség. Ktilömben erről legközelebb bővebben és részletesen lesz szerencsénk nyilatkoz­hatni. O Nagyságának, Hanny Gábor urnák, egyház- megyei tanfelügyelőnek ezen utón'is kifejezzük hálán­kat és köszönetünket erélyes és egyházias rendeleté­nek kibocsájtásáért. Egy tolnai katholikus. TÖVISEK. A kölesdi Kossuth-szobor. Pichler orsz. képviselő ur kegyes ajándéka, a nagy Kossuth Lajos kicsiny szobra, áll már Kölesden, leplezetlenül, — minthogy ezt a szokásos vetkeztetési munkát ünnepélyesen elvégeztük 3—4000-en novem­ber 14-én, ott helyben, Kölesden! ........... Mo ndom, a szobor alakja kjcsiny, — az oszlopzat is, melyen a szobor áll, igen szerény és se nem ma­gas, se nem terjedelmes, de azért kellemes benyomást tesz a szemlélőre s az ifjú Gerenday szobrász-művész e nagy eszmét megtestesítő kisded remeke megalko­tásával megtette az első lépést a halhatatlanság örök zöld babérait termő, hir és dicsőség koszorújával hintett művészi pályán, melyen nincs többé megálla­podás, mert a kölesdi dicsőség magvai kikelnek, nagyon nőnek s fizetnek, mint a köles !.... * A szobor nagyon sokba nem kerülhetett. Hiszen ezt egy kezdő, fiatal képviselő szerény tárczája ki sem bírná. De megígérte Pichler ur, hogy majd ha a teljesen független Magyarország pénzügyminisztere lesz: a szobrot, sőt mellette a nagy vendéglőt is (mely lehetőleg a legdisztelenebb háttér!) alaposan renováltatja, megnagyobbittatja és kicsinosittatja. Tehát Pichler ur, a régi köszöntők sablonos utján járva, szépen szónokol vala, ha csak igy szól: »Csekély ugyan ez ajándék! De nagygyá teszi a szándék!« * Úgy van! Kölesd eddig is nevezetes város volt arról, hogy a vármegye közepe; hogy volt idő, mikor ott volt a megyeháza; aztán, abban a most elhagya­tott, nyomorult kinézésű, vakolatlan falu, minden külső csínt s belső tisztaságot nélkülöző, nagyvendég­lőnek csúfolt, csárdában (úgy hallom: Gr. Apponyi- féle csárda! . . .) olyan fényes uri-bálok estek hajdan, hogy még a czigány is — mint egy élő néger szobor — százas bankókkal leplezte magát mindaddig, míg otthon a felesége, meg az adóvégrehajtó le nem le­plezte ! ­Később, — már a közelmúlt időkben — az tette Kölesded nevezetessé, hogy miután az öreg bús bak, Petrich bátyánk, jól megérdemelt nyugalomba vonult s pihenni vágy Vörös-Malomban, hosszú időkig, hervadhatatlan balpárti babérain, — hát a kölesdiek megbuktatták azt a Busbakot, a ki nem akart nyugodni, — s megválasztottak orsz. képviselő­nek egy fiatal vig-himet, Pichlert, ki komolyan fogván fel a bús-bakok szerepét, úgy csinálja a dol­gok érdekes folytatását, hogy ne a régi kortes nóta legyen igaz: »Gróf Apponyi a korcsmáros ----------­He j-haj! hires Kölesd város!« hanem ez: »Képviselő Pichler Győző Ott minden ellent legyőz Ő, — Kossuth Ferencz a vezére Balpárti a szive vére!« Hanemhát, hogy milyen nagy selmák ezek a kölesdiek, mindjárt bebizonyítom. A szobi’ot úgy állították fel, hogy az éppen Szegzárd felé néz, mintha megszólaltatni akarnák, ilyen­formán: »Látjátok, nekünk már van Kossuth- szobrunk, — első szobor a vármegye területén! — Ti mennyi idő óta akarjátok felállítani a Garay-szobrot s ugy-e még sincs ?-------Ugy-e me gelőztünk ?-------« A mi válaszunk: »Nem halt meg a leányzó, hanem csak aluszik! (Biblia.) — Ott van már ideiglenes koporsójában a Casino-kertben, honnan uj, örök életre kel ki kora tavaszszal, virág-nyitáskor, májusi langy melegben, hogy kellőképp megkoszorúz­hassa a kegyelet keze! — — Vájjon eljöttök-e kö­lesdiek a mi ünnepélyünkre 15 kocsival, jó és szép időben, mint mi elmentünk a tietekre, zordon őszön, hideg időben ?“----------­* . K ülönben annyit mondhatok, hogy a Kossuth- szobor leleplezési ünnepélyje egészében impozáns, megható s igen szép volt. A kölésdiek lelkesedését, — barátságos vendégszeretetét szívesen megdicsérem, — csak a vendéglőjük irgalmatlan rossz, hol nincs kiszolgálati készség, nincs kanál, nincs semmi, — van pedig: rossz bor, rossz étel, ügyetlen felszolgálás, rendetlenség, fejetlen állapot. Máskor, ha ily ünnepélyt rendez hires Kölesd városa a kebelében, legyenek szívesek a rendezők úgy intézkedni, hogy Kossuth F. ne kénytelenittessék villásreggelire szalonnát enni, törkölypálinkát inni s ebédre — egy ilyen diszbanketten! — kanál nélkül ennünk a levest, piszkos csárdában, rongyos abrosz mellett, kifogástalan rossz és lusta kiszolgálással!-----­No de ez mind a vendéglős hibája, — vagy talán erénye? — mert úgy lehet, beakart mutatni nekünk egy darab Hortobágyot a múlt századból ? — — — Isten éltesse őt!-------Hiszen igaz, hogy mi nem az ő ételei és italaiért mentünk, de ez is jó lett volna a nagy dicsőség mellé, — mert hát ke­nyérrel él az ember!-----------­Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — A királyné nevenapja. Erzsébet királyné­nak múlt pénteken volt nevenapja, mely napon az egész országban fényes isteni tiszteleteket tartottak, az iskolákban pedig ünnepélyeket rendeztek. Szeg­zárdon is megünnepelték e napot az iskolákban. A kegyes jó királyné életéért a belvárosi rk. templom­ban reggeli 8 órakor csendes mise volt, melyet G a á 1 Sándor segédlelkész végzett. A misén az összes iskolák tanulói vettek részt tanáraik és taní­tóikkal. A szegzárdi polgári leányiskolában fél 11 órakor ünnepélyt tartottak, hogy a növendékek szi­vébe véssék Erzsébet királyné iránti rajongó szeretetet és hálát. / — Királyné nevenapja Tolnán. Mint tolnai leve­lezőnk irja, ott is megülték Erzsébet királyné névünnepét. Délelőtt 9 órakor nagy mise volt a temp­lomban, melyet Péchy József prépost végzett. A misén az elöljáróság és az iskolás gyermekeken kívül nagy közönség jelent meg. Offertorium alatt S1 e n- ker Mihályné szólót énekelt, Urfelmutatás után pe­dig az iskolás leányok a Hymnnst adták elő. Az ünnepélyes mise végén Péchy József áldást mondott a királyi családra. — Hetyey Samu pécsi püspök folyó hó 17-én tette le O Felsége kezeibe Bécsben az esküt. A pécsi egyháznlegye küldöttsége hétfőn reggel indul el Pécs­ről Esztergomba. — A Kossuth szobor leleplezése. A Pichler Győző országgyűlési képviselő által Kölesden állított Kossuth-szobor leleplezése múlt vasárnap ment végbe, mintegy 3000 ünneplő közönség jelenlétében. Az ün­nepélyre Budapestről érkező Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla országgyűlési képviselőket megér­kezésük alkalmával Baranyai József polgár ember értelmes beszéddel üdvözölte s ugyanazokat a szónoki emelvénynél Garay Antal fogadta. Az ünnepélyt Thury Lajos, a szoborbizottság elnöke, nyitotta meg s utánna Tantó János kajdacsi ref. lelkész mondta el lapunk tárczájában olvasható emelkedett hangú emlékbeszédét. Ezután Thury Lajos átadta a szobrot Kölesd közönségének s az átvételt Laky Gusztáv kölesdi jegyző eszközölte. Az ünnepély jelentőségét a közönséghez intézett beszédben méltatták Kossuth Ferencz, Komjáthy Béla, Pichler Győző, Petrich Ferencz, Garay Antal és Boda Vilmos. Az ünnepély befejeztetvén, 120 terítékű közebéd következett, me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom