Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-24 / 43. szám
3 megnyilatkozásra vágyik — mi nők is megvagyunk ihletve jóságos királyunk fenséges tényétől, amelylyel történelmünk kimagasló alakjait — kik alapvetői voltak Magyarország közszellemének — emlékdiszszel örökíti meg. Óh azoknak a felállítandó szobroknak érczszivei izzóvá melegülnének és megdobognának az örömérzetétől, ha érczszemekkel láthatnák mily nagygyá és hatalmassá fejlődött a magyar nemzet! És azok az emlékdiszek még ragyogóbbá fogják varázsolni országunk szivét Budapestet, melynek sugárzó pezsgő élet nyilvánulásán minden magyar lel kében édesen csendül meg nagy Széchenyink jóslata: „Magyarország nem volt, hanem lesz!“ Tehát egyesült szívvel és lélekkel óhajijuk, hogy az a jóságos király, ki a béke és szeretet áldásaiban részesíti az országot — sokáig éljen! A lelkesen fogadott megnyitó-beszéd után A. D o m s i t s Antónia urhölgy felolvasta a hódoló felirat tervezetét, melynek alapján a kiküldött bizottság az alábbi hódoló feliratot küldötte elő Felségéhez: Császári és Apostoli Királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Mélyen megihletve Felségednek azon magasztos elhatározásától, melylyel nemzetünk nagyjai emlékének megörökítését legkegyelmesebben elrendelni mél- tóztatott, azon nemzeti örömben és lelkesedésben, mely édes hazánk minden hü gyermekét a leglázasabb izgalomban tartja, mi szegzárdi hölgyek is szivünk egész melegével és érzelmeink igaz elragadtatásával veszünk részt. Anyáinktól hagyományként ránk maradt hon- leányi szent kötelességünk nemzeti életünk minden nyilvánulása iránt élénk figyelemmel és ragaszkodó szeretettel viseltetni s a nemzettel örömben és bubán egyaránt a legmelegebben együtt érezni. Nem csoda tehát, ha Felségednek e dicső elhatározása a legigazibb örömmel és végtelen boldogsággal árasztja el lelkünket. — Engedje meg Felséged, hogy ezen igaz örömünket s Felséged iránt érzett legmélyebb hálánkat és legalázatosabb alattvalói hódolatunkat mi nők is kifejezésre jutathassuk, mivel a mi lelkünket is éppen úgy besugározza a nemzeti eszmény, miként atyáink-, férjeink- és fiainkét s velük együtt dobog szivünk a haza s a király szeretetében, nekünk is legszentebb ideáljaink: a haza a király. A mi szivünk is telve van hódoló szeretettel s rajongással jóságos Királyunk iránt, s legmélyebb hálánk jeléül oltárt emelünk keblünkben, a melyen öröktüzként lobog hő lelkesedésünk, hódoló szeretetünk lángja, mely lelkünket áhi- tatos imában emeli a királyok királyához kérve, hogy Felséges Urunkra és Felséges Királynénkra áraszsza végtelen kegyeit és boldogító áldását. A legmélyebb tisztelettel és hódolattal vagyunk Császári és Apostoli Királyi Felségednek Szegzárd, 1897. évi október hó 17-én. legalázatosabb alattvalói: a szegzárdi nők. Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 19-én tartotta meg gróf havi ülését Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Döry Pál alispán jelentése szerint a közigazgatás menete akadálytalan volt és semmi oly körülmény, mely a bizottság különös intézkedését igényelte volna, nem fordult elő. A szegzár d-bátaszéki h. é. vasút decs-bá- taszéki szakaszán a huzamos esőzés folytán beállott közlekedési akadályok a m. kir. államvasutak igazgatóságának rendeletére elhárittattak s a közlekedés 5 napi szünetelés után újra megindult. Az ügyforgalmat illetőleg jelentette, hogy az alispáni hivatalhoz szeptember hó folyamán az augusztus hóról áthozott 639 hátralék leszámításával 3077 ügydarab érkezett, ebből elintéztetett 2706 és igy a hátralék 639-ről 376-ra olvadt le. A csendőrparancsnokság esemény jelentése szerint a közbiztonsági állapot kedvezőbb az előző havinál. A közbiztonsági szolgálat érdekében a belügyminiszter rendeletére f. évi okt. hó 1-én Dombováróit egy uj csendőr szakaszparancsnokság állíttatott fel. Úgy ez, valamint a zombaiésdecsi Örs 5—5 főből álló őrsök is f. évi október 1-én kezdették meg müködésöket, — a pinczehelyi, az eddigi laktanya hiánya miatt, csak f. évi november hó 1-vel fogja működését megkezdeni. A közigazgatási szolgálat terén nagyobb mérvű mulasztás nem észlelíetett, kisebb mérvű hanyagság miatt azonban 9 esetben alkalmaztatott rendbírság. 1897. október 24. Fink Kálmán pénzügyigazgató jelentette, hogy | az elmúlt szeptember havában befolyt a különféle j adónemekből 251,688 frt 881/a kr. Ezen eredmény összehasonlitva a múlt év hason időszakában elért 238,013 frt 97 kr. befizetési eredménynyel, a folyó évi kedvezőbb 13,674 frt 91V2 krral. Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő az elmúlt hóban 3 iskolát, 1 ovodát és 3 állandó menedékházat látogatott meg; továbbá elnökölt a szegzárdi községi polgári leányiskolában 2 napon, a polgári fiúiskolában pedig egy napon át tartott magánvizsgálatokon. Nevezetesen meglátogatta a tolnai rk. elemi fiú- és leányiskolát, a tolnai községi ovodát, a tolnai 2 állandó községi menedékházat és végre a gyönki községi állandó menedékházat. A meglátogatott iskolák-, ovodák- és menedékházakban megfelelő eredményt talált. Azonban megemlítette, hogy a gyönki községi állandó menedékház csak nyári időszakra van berendezve, I szerint kályhával sem bir, mely körülmény miatt a növendékek őszszel és télen nem is járnak menedékházba. Továbbá jelentette, hogy a vallás- és közokta tásügyi miniszter a szedres! és gyönki magyar ev. ref. tanítók fizetésének 400—400 írtig kiegészítésére 37, illetőleg 171 frt államsegélyt engedélyezett. Végül jelentette, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a »Tamás-vidéki róm. kath. tanító-egyesület« alapszabályait megerősítette. K u r c z Vilmos árvaszéki elnök az ügyforgalomról jelentette, hogy 1896 drb érkezett az árvaszékhez az elmúlt hóban, melyhez a múlt hó végén hátralékban maradt 556 ügydarabot hozzászámítva, elintézésre várt 2452, ebből feldolgoztatott 2171, hátralékban maradt 281 drb. Per színe Alfréd kir. főmérnök az államépi- tészeti hivatal hatáskörébe tartozó ügyekről referált. Az ügyészi jelentés szerint a szegzárdi kir. törvényszéki fogházban le volt tartóztatva 97 egyén. Dr. Hangéi Ignácz megyei főorvos jelentése szerint a közegészségi állapot kedvezőtlenebb volt szeptemberben, mint az előző augusztus hónapban, a légzőszervek nagyobb számú megbetegedése s rosz- szabb gyógyulási eredmény által. Gyakoriak voltak továbbá az emésztő szervek hurutos és lobos bántalmai, valamint a váltóláz rég nem észlelt, makacs lefolyású esetei, sokszor difteri- tiszszerü jelleggel. A hevenyfertőző betegségek közül difteria 27, hasi hagymáz 31, vörheny 24, szamárhurut 14, kanyaró 66 újabb eset jelentetett. Az Uj-dombóvárhoz tartozó Mászlony pusztán egy trachomás találtatván, a puszta összes lakossága szemvizsgálat alá vétetett a járási orvos által, ez egy esetnél több azonban nem találtatott; ily egyes eset fordult elő még Bátaszéken is. Törvényszéki bonczolás 4, rendőri 5 teljesitte- tett; és pedig 3 öngyilkossági, egy véletlen haláleset folytán s egy talált hullán. Élelmi szerek s italok Dunaföldvár, Paks, Fadd, Szegzárd, Bátaszék s Dombovárott vizsgáltattak meg; élelmiszer 12, ital egy esetben foglaltatott le s semmi- sittetett meg. Ugyancsak a múlt hóban teljesittetett a tzóda- vizgyárak hatósági vizsgálata; kifogásolni való nem találtatott. A megvizsgált iskolák ovodák között tultömött- nek találtatott a bátaszéki ovoda s menedékház, tisztátalannak a dunaföldvárirk. iskola s kifogá- soltatott végre a kölesdi menház, melynél a gyermekeknek való árnyék székekről nincs gondoskodva. Bátaszéken a felső-városi népiskola két osztályának sürgős bezárása volt szükséges, mivel az ezen osztályokkal egy épületben lakó tanító két gyermeke vörhenybe esett. A szegzárdi Ferencz-kórházban augusztus hónapról ápolás alatt maradt 273, felvétetett 97, ápoltatott összesen 370, gyógyult 69, javult 13, gyógyu- latlan elbocsájtatott 8, meghalt 7 egyén. IRODALMI CSARNOK. iEZ-Linils’u.licza, lé"vél. Irta: Kiss Béla István. Ki ne hallott volna Szegzárd vidékéről, hol festői viseletű nép lakik; jósággal és költői szelídséggel teljes. Égfelé nyúló vén hegyeinek zugaiba rejtett mesés szépségű völgyeiről, csacsogó patakjairól, ahol a tiszta ég alatt balzsamos illat árad s melyről oly sokat tud beszélni az öreg remetei barát. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (43. sz.) — Ez a kis tanya — mondá Pál atya — itt a kápolnától jobbra, az öreg Kardos Mátyás tanyája volt. Ezen kívül birt egy gyönyörű szépségű leánynyal, egy fogadott fiúval, meg egy fejős szamárral. Egy májusi reggel, mikor az öreg Kardos azt hányta-vetette meg a gyerkekkel, mikor legyen a mennyegzőjük, | - odabiczegett a félórányira fekvő erdőőr-tanyájából az öreg erdőkerülő. — Hallod-e Kardos? — szólt a jövevény.— Vendégünk érkezett. Az apáthi uraság fiát a doktorok hozzánk küldték, jó illatot szagolni, meg szamár tejet inni. Azért Bari lányod reggel és este hozzon az urfinak egy-egy köcsöggel; mert annak már oda van a tüdeje, meg a mája. — Jól van, jó! — szólt az öreg kardos. — Úgy lesz amint kívánjátok. Csakhogy az a legény egyszerre úgy elfehére- dett. Mikor asztán a jövevény eltávozott, oda dőlt a fűre Bari mellé, megfogta a kezét s csak úgy suttogva, szégyenkedve esengett: — Gazduram! Minek menne az én drágám napjában kétszer ezen a hegyen le-föl ? Elviszem én reggel is, meg este is a tejet. — Ugyan te kamasz — mondta az öreg — nem szégyenlenéd magad, egy köcsög tejjel szaladgálni ? Szegény Miska gyerek nem szólt többet, odafektette fejét a leány ölébe. Jól esett neki, mikor a leány megsimogadta homlokát; susogott hozzá szerelmesen, Bari meg úgy vissza. Az öreg bement a tanyába s a gyerekek szabadon beszélhettek össze-vissza, ami nem is tartozott a dologhoz. — Amit csak látsz, amit csak beszélsz, de még amit gondolsz is, elmondod-e nekem ? — Bolondos ! — felelt a leány.— Hisz amit én hallok, gondolok, az mind csak te vagy magad. Rozi hordta a tejet reggel, este, már egy hét óta, korán indult, gyorsan került haza. Csak annak a bolondos gyereknek nem volt elég gyors. Elbeszélte a leány, hogy mást sem lát, mint azt az öreget, aki elveszi tőle a köcsögöt, aztán üresen adja vissza. Hanem egy este ugyancsak megkésett. Járt-kelt Miska, mint házi kutya a lánczon. Nem találta helyét. Mindig hátra járt a szeme. — Te Miska! Hol jár az eszed? — Van is nekem eszem! Mondhatom megsajnáltam. Jó fiú volt, meg szemre való is. Az öreg Kardos megint sarkalni kezdte. — Te! a rosszak ütöttek beléd ? A legény nem. szólt. — Megnémultál? A legény rá sem hallgatott. Egyszer csak fölpattant helyéről s neki eredt a meredek lejtőnek. Épen akkor ért föl a leány. Egészen kivolt kelve színéből. — Hát te hol kószálsz ennyi ideig ?! — kiáltott az öreg haraggal. — Mi lelt? mit hülédezel? A leány elpirult, akadozott. — A pataknál egy mohos kövön elcsúsztam, megütöttem a térdemet, — Hányszor mondtam már, hogy a lábad alá néz! Hol jár a szemed ? Még. egyszer a nyakadat is kitöröd! Látszott a leányon, hogy keres valakit. Nem rzólt többet, leült a küszöbre és húst vagdalt a vacsorához. A hagyma odaégett, a viz bedült a tüzbe s uram ne büntess! talán homokkal sózza meg, ha ott nem vagyok. Másnap arról beszélgettem az öreggel, mitevő lesz velők? Azt határozta, hogy a rákövetkező nap beküldi őket Szegzárdra, a paphoz. Az idő sötétedett, Bari még sem volt otthon. Én a tanya mellett ballagtam lefelé. Szerettem volna Miskának megmondani az örömhírt. Egyszer csak beszédet hallottam az erdő szélén. — Ne tagadd, hiába tagadod. Láttam kézén vezetett. Miért adtad neki kezedet ? Majd kővé meredtem. Ez Miska volt. — Hazudj, ha tudsz! — folytatá Miska. — Mond, hogy erővel fogta meg. — Nem mondhatom, nem is mondom. Kérte, azért adtam neki. Ezt meg a leány mondta. — Oh te irgalmatlan! Volt szived igy megcsalni ? — Nem csaltalak meg. Ne haragudjál rám.
