Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-10 / 41. szám

1897. október 10. 3 hajdan Petőfit a »négy ökrös szekér, mely vele s Örzsil ével lassacskán ballagott!« 1 ugyan mondd meg csak kedves fiam, mi sors víU’na rátok, ha becses leveled szives kérésére hall­gatva, mindenkiért csak úgy 100—120 éves korban küldcném el fekete lovamat ?-------— Becsületemre mo ndom, bogy az emberiség ekként a nyomorult föld- tekén annyira megszaporodnék, mint a szegzárdi sző­lőkben a hitvány filloxera, — s 40 év múlva Boda Vilmos országos képviselőtök indítványozná a Ház­ban, bogy a 100 éves ember (kivéve, ha nem petso­vits!) törvényesen meghalattassék!------­No igen, mert nem férnétek el azon a rongyos kis földgolyón, ha háború, difteritisz, kolera, hek­tika, Szt.-Mihály lova és orvos nem volna!?!... Ezek pusztítják a föld ember-állományát, ezek sza­porítják a mennyei seregeket. Itt is van ugyan »tauglich« és »untauglich« — de a mennyei czoll- stokk nem a test egyenességét, hanem a lélek ne­mességét méri! . . . Különben hogy vagytok ? — —~ Tudom, hogy haragusztok rám a hosszas, kellemetlen esőzésért melyet nevemnapja után rátok bocsáték. ^— Bocsás­satok meg, — ezt megérdemlitek! — A mint megér- demlitek a filloxera-vészt is! — Mert a jó időben, a kedvező sors lágy ölén ringatózva, elfelejtkeztek az Istenről; a nagy és bőséges bortermés idején sokszor berúgtok, azután kirúgtok s testvérhez nem illő har- czot folytattok egymással. Nos, a sok jó bor után, gondoltam magamban, adok hetes esőt, özönvizet, — akárcsak egy korcsmáros, hogy józanodjatok s Isten­hez térjetek ! Tessék megappellálni, meginterpellálni: másképp nem lesz, mig csak az emberiség alaposan meg nem javul! — — — Azt is olvastam a Tolnamegyei Közlönyből, hogy ott járt Budapesten a német császár és a román király s nagy parádéval fogadta őket a magyar nem­zet. Szép tőletek, — lovagias nemzet vagytok, igy illik hozzátok, — de itt: németnek nincs jussa, — románt nem ismerünk, — egyedüli uralkodó elem, örökös szavazattöbbséggel rendelkező nemzet a ma­gyar, erről biztosítalak ! A Garay-szobor ügyét nagy figyelemmel kisé­rem. Borzasztón kiváncsi vagyok rá, hogy mikor készül el a tolnamegyei »Lucza-széke« ? — — — Félek, hogy megelőzi a királyi 10 szobor. — Tisz­telem Szárnovszky urat és a Gai’ay-szobor bizottsá­got, — deczemberben ott leszek a leleplezésen s hó­virágokból, dér-rózsákból font ékes mennyei koszorút teszek szent kezemmel a művészi alkotmány talap­zatára. A viszontlátásig szívesen üdvözöl — Mennyország, Szent-Mihály-tér 1 sz. Ellenjegyezte: Szerető bátyád Palást. Sz. M. T A N Ü G Y. ±5 kros tsind.ijeilk:_ Tolnavármegye közigazgatási bizottságának elő­adója a szept. hó 14-én tartott ülésben bemutatta a De ez csak egy pillanatig tartott. Aztán még akart valamit mondani annak a leánynak. De mikor látta annak a leánynak azt a két csillogó szemét, nem mert szólni. Nagyon alacsonynak, hitványnak érezte ma­gát előtte. Szó nélkül távozott. Ott künn már újra az lett, a ki volt. Hanyagul leverte a hamut a czigarettjéről, az inasnak odadobott néhány hatost, s aztán megindult kifelé az utczára. Mikor kiért, még vissza is nézett. Mosolygott is hozzá. — Áh, hát haragszik a kicsike. No ez mulat­ságos! Majd nevet neki a Miczi. Katinka meg ott zokogott az ő kicsi fehér szo­bájában. Siratta az első ábránd szétfoszlását, az első csalódást, mely úgy megtépte az ő szerető szivét. Egy kis fecskemadár meg odaszáll az ablak párkányra és csicsereg, csicsereg egyre. Katinka is hallgatja. Könnyei összefolynak, vé­gig hullanak azon a szép arczán. Katinka meg csak hallgatja a kis madár csicsergését. Mintha azt csicseregné: — Vége van. Elmúlt. Eloszlott mint valami könnyű rózsás köd. Rövid volt, mint a hulló csillag pályafutása. Elmúlt oly hamar, mint egy napsugaras, virágillatos tavaszi regg. Vége . ! . vége . . . vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister folyó év augusztus hó 5-én 24.980. szám alatt kelt leiratát, melyben értesíti a vármegye közigazgatási bizottságát, hogy az országos tanítói nyugdíjintézet javára fizetendő 15 kros járulékokra nézve a javaslatba hozott átalá­nyokat elfogadta, nevezetesen, a szegzárdi adóhiva­tal kerületéből: az agárdi r. kát. iskola után 15 frt, a dunaszentgyörgyi ev. ref. után 30 frt, a faddi r. kath. után 40 frt, a faddi. ev. ref. után 10 frt, a geijeni ev. ref. után 15 frt 30 kr, a gindlicsaládi' állami után 8 frt, a harczi r. kath. után 11 frt 50 kr, a kajdacsi r. kath. után 5 frt, a kajdacsi ev. ref. után 12 frt, a tolnai izr. után 5 frt 85 kr, a zombai r. kath. után 30 frt, az ózsákpusztai r. kath. után 6 frt; a janyapusztai r. kath. után 6 frt; a bonyhádi, adóhivatal kerületéből: az apart r. kath. iskola után 10 frt, a belaczi r. kath. után 9 frt, a börzsönyi községi után 4 frt 50 kr, a czikói r. kath. után 25 frt, a grábóczi r. kath. után 7 frt 65 kr, a györei r. kath. után 7 frt 35 kr, a kisvejkei r. kath. után 13 frt, a mázai r. kath. után 12 frt, a mórágyi ev. ref. után 30 frt, a teveli r. kath. után 15 frt, a varasdi r. kath. után 13 frt 50 kr, a závodi r. kath. után 12 frt; a gyönki adóhivatal kerületéből: a csibráki r. kath. iskola után 12 frt, a duzsi r. kath. után 8 frt 40 kr, a gyönki ág. ev. után 29 frt, a hidegkúti ág. ev. után 11 frt 70 kr. a hőgyészi r. kath. után 33 frt, a hőgyészi izr. után 9 frt 60 kr, a kölesdi r. kath. után 2 frt, a medinai ev. ref. után 9 frt, a mucsii r. kath. után 26 frt 40 kr, a murgai r. kath. után 4 frt 50 kr, a nagyszékelyi ev. ref. német után 30 frt, a pálfai r. kath. után 7 frt 50 kr, a pálfai ev. ref. után 7 frt 50 kr, a ráczegresi pusztai után 4 frt 50 kr, a simontomyai r. kath. után 10 frt, a szakadáti r. kath. után 20 frt; a tamásii adóhivatal kerületéből: a bedegi r. kath. iskola után 12 frt, a döbröközi r. kath. után 30 frt, az értényi r. kath. után 20 frt, a gyulajovánczai r. kath. után 30 frt, a kónyii r. kath. után 11 frt 40 kr, a nagyszokolyi r. kath. után 3 frt 9 kr, a nagyszokolyi ev. ref. után 10 frt, a szakcsi r. kath. után 15 frt, a tamásii r. kath. után 70 frt, a tengődi r. kath. után 5 frt, a sütvény-pusztai után 9 frt, és a leperd- pusztai után 8 frt 22 kr; végre a dunaföldvári adóhivatal kerületéből; a bikácsi ág. ev. iskola után 10 frt, a dunaföldvári r. kath. után 190 frt, a dunaföldvári ev. ref. után 4 frt 50 kr, a madocsai ev. ref. után 24 frt, a földespucztai után 9 frt, a paksi r. kath. után 40 frt, a paksi ev. ref. után 12 frt, a paksi ág. ev. után 28 frt és a paksi izr. őrt. után 15 frt leszen az 1897/s, 1898/9, 1899/is>oo, 1900/i és 190V2. tanévre az iskolafentartók által a nevezett adóhivatalokba befizetendő és azok beszedése tekin­tetében az illető adóhivatalokat egyidejűleg utasította; egyúttal felhivja a közigazgatási bizottságot, hogy ezt az érdekéit iskolafentartókkal valamint a vármegye kir. tanfelügyelőjével közölje. A közigazgatási bizottság jegyzőkönyvi kivonaton utasítja az összes járási főszolgabirákat, hogy a hozzá­juk ennek értelmében megküldendő határozatokat az azon megnevezett iskolafentartókkal vétbizonyitvány mellett közöljék és a vétbizonyitványokat ezen bizott­ságnak 15 nap alatt terjeszszék be. Végre a múlt évi október hó 15-én 1174/1896. sz. alatt minden iskolafentartóval és községi elöljáró­sággal közölt határozatnak végpontja értelmében fel­hivja a vármegye összes iskolafentartóit, illetve gondnokságait*és iskolaszékeit, valamint a közsé­gek elöljáróit, hogy az előbb hivatott felhíváson levő minta szerint a kimutatást elkészítvén, abba a folyó tanévben iskolájukba feljáróknak számát jegyezzék be, és az iskolájukba tényleg fel és fel nem járóknak jegyzékével együttesen jelenleg, vala­mint a következő években is október hó végéig a községi elöljárósághoz terjeszszék be, kik is ezennel utasittatnak, hogy az igy községükben vagy a hozzá tartozó pusztán vagy pusztákon levő összes iskolákról az iskolaszékek által beadott kimutatásokat ugyancsak november hó elsejéig a vármegye közigazgatási bizott­ság által 1895. évi november hó 16-án 1329. kb. szám alatt hozott határozat III. czim 1. pontja értel­mében közvetlenül a vármegye kir. tanfelügyelőjéhez teijeszszék be. KÜLÖN FÉL É K. — A király névnapja. A szakadó eső daczára múlt hétfőn a király névnapja al­kalmából fellobogózták a középületeket váro­sunkban. A hivatalos isteni tisztelet délelőtt | TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (41. sz.) 9 órakor volt a belvárosi róm. kath. templom­ban, melyet Wosinsky Mór esperes-plébá­nos czelebrált segédlettel. Az ünnepi isteni tiszteleten megjelentek a megyei, királyi és városi tisztviselők, valamint a tanuló iíjuság is. A megyei tisztviselőket Döry Pál alispán, a kir. tisztviselőket Sei ez József törvény- széki elnök, a pénzügyigazgatóságot Fink Kálmán pénzügy igazgató, a városi tanácsot pedig Zsigmond Ferencz biró vezette. A szegzárdi egyházi dalárda mise alatt K1 i e- b e r György kántor vezetése mellett gyö­nyörűen énekelt, mise után pedig Wosinsky Mór esperes-plébános emelkedett imát mondott a koronás királyért. — A király névnapját Pakson is hálaadó isten- tisztelettel ülték meg a róm. kath. templomban. Mint levelezőnk hja, e napon az iskolákban nem szünetel­tek az előadások, pedig nagyon helyén való lett volna, ha iskolai ünnepélyt tartanak és megmagyarázzák a nap jelentőségét. — Mi azt hisszük, ha ünnepélyt nem is tartottak, azért még sem feledkezett meg az ügybuzgó tanítói kar a tanulók emlékezetébe vésni a koronás király legújabb tényét, melylyel örök emléket állított minden magyar szivében. — Iskolai Ünnepély, ö Felsége a király név­napja alkalmából a szegzárdi főgimnáziumban és a polg. leányiskolában hazafias ünnepélyt tartottak. A főgimnáziumban megtartott ünnepélyt nemzeti imánk, a Hymus eléneklésével kezdették meg, utána V i - g a n d János igazgató remek beszédet intézett a tanulókhoz s futó pilantást vetve nemzetünk törté­netére, kiemelte a dicsőségesen uralkodó királyunk azon legmagasabb elhatározását, hogy nemzeti nagy­jaink közül tíznek saját költségén szobrot emeltett az ország szivében. Kár, hogy ezt a lelkes, szép beszédet, a szakadó eső miatt, a tanulókon kivül csak kis közönség hallgathatta meg. A tanulók ezu­tán felváltva szavaltak és énekeltek. Az éneket Báli Sándor tanitó vezette, a ki az előadott szaba­tos éneklésért valóban dicséretet érdemel. A szeg­zárdi polg. leányiskolában szintén ünnepet ültek, melyen Kovácsné Nagy Luiza igazgató magyarázta meg a növendékeknek a nap jelentősé­gét, a tőle megszokott lelkesedé-tsel. Az ünnepélyen hazafias dalokat énekeltek, a növendékek közül pe­dig Pirnitzer Edit, Lőrinczy Anna és G r ó s z Róza alkalmi költeményeket szavaltak. — A bátai róm. kath. olvasókör működése. Megírtuk, hogy a bátai r. k. olvasókört nem az egy ha zpolitika teremtette, hanem Szalczer Sándor plébános akadályt neraismerő ügybuzgalma. Czélja a körnek a lakosság szellemi s anyagi jólétének előmoz­dítása, nemkülönben a hazafias szellem ápolása. Hogy mennyire felel meg czéljának, fényesen igazolja az is, hogy múlt hétfőn ő felsége névünnepét tehetsége szerinti fénynyel ülte meg s társas vacsorát rendezett, amelyen az ottani lakosság társadalmi életének min­den rétege — a munkás elemtől az in teliigen tiáig — s a községi elöljáróság is képviselve volt. Az első pohárköszöntőt Szalczer Sándor plébános, a kör érdemekben gazdag elnöke mondotta a tőle megszo­kott ékes szólással. Röviden végig ment az ezredév kimagasló királyain, — találó kifejezésekkel jellemez­vén mindegyiket, — majd élénk színezettel domboritá ki ő felségének alkotmányos érzületét, népe iránti vonzalmát s a legutóbb is tanúsított lángoló szeretetét, s mint olyan uralkodót élteté, kit az egész világ tisztel s ki iránt alattvalói igaz szeretettel párosult hódolattal viseltetnek. Lelkes éljenzés követte e hatá­sos, a költői kifejezésekben is gazdag, felköszöntőt, melynek lecsillapultával Simrák László tanitó szépen átgondolt beszédében mély érzéssel ecsetelte a haza iránti köteles szeretetet sa ha za jólétére ürité poharát. A hallgatók még ki sem éljenezték magukat, midőn újra feláll Simrák s igen sikerült beszédben élteti az ország törvényhozóit, a képviselőket, de hozzá teszi, hogy „csak addig éljenek, mig a hazának jót akarnak !:< Ezután egymást kergették a lelkesitő fosz­tok, éltetvén az elnököt, a kör tagjait, a kör tiszt­viselőit stb. Tán emlitenünk sem kell, hogy nemzeti dalok éneklésében sem hagytak magukon kifogni a hazafias bátaiak s elismerőleg kell kiemelnünk, hogy csak is ily szellemben mulattak a reggeli órákig. Amily lelkesüléssel ülte meg a kör ő felsége névnapját, ép oly honfiúi kegyelettel emlékezett meg 6-án az aradi vértanukról, amennyiben— daczára a folytonos esőzéseknek — a kör tagjainak nagy része jelen volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom