Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-05 / 36. szám
XXV. évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1897. szeptember 5. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegvei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre .....................3 „ — „ Negyedév re I , 50 „ Fgves szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. * Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 | . . . 2 1 87 I 200—300 I ... 3 * 87 B minden további 100 szó 1 írttal több Műbőr. A lajtántuli gazdák a lefolyt héten Bécs- ben gyűlésre jöttek össze, mely alkalommal a Magyarországgal kötendő vám- és kereskedelmi szerződésre vonatkozólag is elmondták nézeteiket, de különösen a m ű b o r készítésre nézve hoztak határozatokat, melyeket, minthogy arra nézve, úgy a magyar, mint az osztrák gazdák órdekei azonosok. ismertetni kötelességünkben állónak tekintünk. Kimondták Bécsben az osztrák gazdák, hogy a műbőr készítés mindkét államban büntetés terhe alatt eltiltandó s ez irányban uj bortörvény alkotandó, a következő elvek alapján: 1. A műbor készítése kereskedelmi szempontból tilos; 2. a borhamisításra szolgáló szerek hirdetése és árusítása; 3. a mustba és borba teendő minden ingredienczia a bor szaporítása érdekében szinte tilos; 4. természetes bornak, vagy egyátalán bornak csakis a szőllő alkoholikus erjedése tekintendő; 5. a borkereskedésben mindég a származási hely, nem pedig a minőség jelölendő meg; 6. a borkereskedő jogosultsága csakis hatósági engedély alapján nyerhető el. Kérték ezenkívül az osztrák gazdák, hogy a kormány kékgáliczot, peronospora fecskendőket, amerikai gyökeres és nemesített vesz- szőket ingyen adjon a gazdáknak s a szőllő- ket az adó alól mentse fel. Ezek azon minimális követelések, melyek teljesítése lenne egyedül alkalmas arra, hogy a Teljesen pusztulásnak indult magyar borkultúra talán ismét lábra állíttassák. Mert mi történt nálunk eddig a szőllők rokonstrukcziója érdekében? először is a használhatón s a magyar gyomorra nézve élvez- hetlen, az egészségre. nézve veszélyes anyagokkal kevert olaszbor vámját 20 írtról leszállították 3 írtra s ez által a fillokszera és peronoszpora támadásai ellen nagy költséggel védekező magyar gazdát teljesen megfosztották versenyképességétől; másodszor az állami telepekről használhatón amerikai alanyokat drága pénzen elárusítva hoztak forgalomba; harmadszor meghozták ugyan a műborgyár- tás ellen a törvényt, de annak végrehajtására senkisem gondolt. Sőt azt lehet mondani, hogy a műbőr- gyártás a törvény életbe lépte után még nagyobb arányokat öltött, még nagyobb kedvvel és feltűnéssel űzetett, mind a tiltó rendelet meghozatala előtt. Hiszen korábbi időkben csak a főváros pinczéi és rejtett helyei voltak hiresek a mű- bőrgyártásról, ma már mindenki tudja, mindenki beszéli, hogy a két szomszédos bortermelő vármegye Baranya és Tolna székhelyei: Pécs és Szegzárd túltesznek a budapesti kotyvasztó konyhákon s mig egyfelől az olaszbort vasúti kocsi számra szállítják e két kiváló bortermelő helyre, úgy másrészről százszámra menő vasúti kocsi robog el, mely a Pécsen és Szegzárd on készített műbort szállítja rendeltetési helyére. Ily viszonyok közt merő képtelenség, hogy a magyar bortermelő valaha lábra álljon ; hiszen a nép teljesen el van szegényedve s éppen ezen indokból nem törődik ez a legnagyobb fogyasztó osztály azzal, hogy mit itatnak meg vele, csak olcsón adják. Már pedig a természetes borok előállitója nem teheti, hogy 10 krajczáron adja azt a bort, mely neki magának is 15 krajczárjában van; mig a műbőrgyártó könnyen adhathatja az 5 krajczárba kerülő műbort 10-ért, még busás nyeresége is marad neki. Soha lelketlenebb üzérhad nem használta ki jobban az országos csapásból származó helyzetet, mint jelenleg a műbőrgyártók falánk tömege. Mit törődik a műbőrgyártó azzal, hogy kotyvadékával egy egész nemzedék szervezetét tönkre teszi, neki csak egy törekvése van, vagyont összeharácsolni, telhetetlen zsebjét megtölteni. Az idén, ha a kedvező időjárás továbbra is rászolgál, úgy a megmaradt hegyi szőllő- kön, mint a beültetett homokterületeken meglehetős termésre van kilátás s igy nem lehet attól tartani, hogy a nagyközönség nem szerezhetné be illő áron fogyasztásra szükséges italát, azért itt az idő, hogyha már az olasz- bor vámja felemelésének a fentálló kereskedelmi szerződés útját állja, legalább a műbőrgyártókat rázzák le a szorongatott magyar bortermelők nyakáról. A műbőrgyártó nem az az elem, melyet egy végre nem hajtott törvény egyszerű tilalmával le lehetne a térről szorítani; ehhez a ténykedéshez drákói rendszabályok szükségeltetnek; irtó hadjáratot kell ellenök indítani. Fogjon össze a törvényhozás, a kormány s a tiszteséges társadalom s pörkölje ki őket odúikból, barlangjaikból. Mert ha ezt nem teszik, akkor még az sem használ, mit a bécsi gazdák állami segítség módjaként követelnek. Hiába adnak a magyar bortermelőnek TARCZA. Csalódás. Mindenütt' setét van, A falu. pihen már, Egyedül a lelkem Megnyugvást nem talál. Csillagok ragyognak Fent a magas égen, De az én csillagom, — — Hejh! Letűnt már régen. — Állok az ablaknál, Felőled álmodom: Jutok-e eszedbe Hütelen angyalom? Könyem is kicsordul, Fájdalmam igen nagy, S te ezt nem hiszed el, Téged ez nem aggaszt. — Pedig lesz még idő, Midőn majd belátod, Hogy mindig én voltam A legjobb barátod. Varga Ida. LllsIfeSL. Irta: Varjas József. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — A jó öreg postásunk messziről mosolygott. Ez nemcsak azt jelentette, hogy van valami, hanem azt is, hogy Tőle jött. A jó öreg postás ugyanis nagyon jól ismerte már Juliska finom, dámentollal irt, gömbölyű betűit. Szorongva vártam az öreg hozám érkezését. Csakugyan az Ő illatos levélkéjét hozta. Mindig lázas hév futott át rajtam, a hányszor Tőle kaptam levelet. Hogyne ?! hiszen előre tudtam tartamát. Olyan rövid, de olyan aranyos, tidvösséges tartalma volt. Kivétel nélkül légyottra hitt. Sietve törtem fel. Most is igy irt a kedves: Kis hunezutom! Holnap délutánra szívesen látlak ! Öt órakor a kertben leszek . . . Az alkony szülte kellemes nyári szellő édes dolgokról kedvesen suttog, ... a rózsa- lúgos ittasitón illatoz, ... a lemenő napsugár bizta- tólag ragyog . . . Oh csókol! ezerszer csókol!! csupán a Te: Juliskád. Kéjes remegés szállott rám. Olyanforma állapotban voltam, mint a rezgő fü. Járt a. szempillám, csillogtak szemeim, mozgott ajkam, lüktetett erem. Nem tudtam magamon uralkodni. Hatalmasan működött e közben képzeletem: Ott ülök mellette. Az alkonyi szellő édes dolgokról kedvesen suttog, ... a rózsalugos ittasitón illatoz, ... a lemenő napsugár biztatólag ragyog. I . Csókot hintek virágos hajára, mosolygó szemére, egészséges szinü arczára, piczi piros szájára, hullámzó keblére. . . És ő hallgat, mint rendesen. Megsimogatom a leggömbölyübb vállakat. Előbb egyikre, aztán másikra hajtom fejem. Átölelem a legszabályosabb derekat. . . És ő engedi, mint rendesen. Suttogok neki gerlemadárról, menyországi boldogságról, a szerelem rengő karjáról. . . És 0 megszólal fuvolaszerü, elringató hangján, mint rendesen: csak a Tied, örökkön-örökké a Tied. Öt órakor pontosan ott valék Juliskáék gondozott, árnyas kertjében. — Szokott helyemre, a mogyoró csoportozat közt búslakodó padocskára ültem. — Élvezhettem volna az árnyék kellemes hűvösségét, elnézhettem volna a lábam mellett elvonuló hangya hadsereg sürgés-forgását, hanem mindezt nem tevém. Nem, mert képzeletem csak úgy játszott most is, mint tegnap a levél vétele után. Már éppen ott voltam, hogy átkarolom a legszabályosabb derekat, azonban ezt már nem tehettem, mert hallám a kertajtót nyilni. Figyelve nézek ki. Megpillantom Juliskám tüneményes alakját igéző halványkék kivágott ruhájában, de közvetlen mellette egy egészen kifogástalan öltö- zékü úri embert is.
