Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-29 / 35. szám

6

1897. augusztus 29.

— Bucsu-lakoma. A decsi polgári olvasókör ma saját helyiségében bucsu-lakomát rendez Erdős Gábor volt decsi jegyző tiszteletére, melyen búcsúbeszédekben bizonyára nem lesz hiány.

— A vasúti harangjelzés. Mint tudva van, a kereskedelemügyi miniszter rendeletére a vasutaknál beszüntették a harangjelzést s most egyszerűen csak a kapus figyelmezteti az utasokat a beszállásra. Az utasok közül azonban még sokan mindig várják a harangjelzést, a minek rendesen az a következménye, hogy oiTuk előtt robog el a vonat. így történt ez múlt kétfőn is a szegzárdi államáson, midőn egy csomó utas lemaradt a vonatról, mivel a harangjelzést várták és nem figyeltek a kapus felhívására. Ebből az a tanulság, hogy a kapus hangosan minden teremben, nem pedig azokon kivül, az ajtóban szólítsa fel az utasokat a beszállásra, az utasok pedig figyeljenek a felszólításra, nehogy lemaradjanak a vonatról.

— Bokréta-Ünnep. Tegnap délután tartották meg a szegzárdi népbank uj épületének bokréta ünnepét. Ez alkalomból nemzeti zászlókkal és zöld gályákkal ékesítették fel az állványokat, s délután pedig a népbank igazgatósága gazdagon megvendégelte a kőmiveseket és a napszámosokat. Az impozáns épület a jövő héten kerül teljesen födél alá s még az idén a vakolást is elvégzik rajta, úgy, hogy a tavaszra csak a festés és más apróbb munkák maradnak vissza. Az építkezést maga a vállalkozó-építész, Spitznagel Ferencz vezeti, a kinek valóban becsületére válik az a gyorsaság, a melyet odaadó munkássággal kifejtett.

— Halálozás. Hetekig gyötörte a kinos öldöklő betegség Lauschmann Ferikét. Hiábavaló volta szerető szülők önfeláldozó ápolása és az orvosi tudomány mert a kérlelhetetlen halál folyó hó 27-én mégis elragadta. A drága halott kis koporsóját folyó hó 28-án helyezték a szülők, nagyszülők és rokonok mérhetetlen fájdalmára az alsó-sirkertben örök nyugalomra. Haláláról az alábbi gyászjelentést vettük: Alulírottak az összes rokonság nevében is vérző szívvel tudatják a kedves és feledhetlen fiú-, unoka-, illetve dédunokának Ferikének élte hajnalán, 3 éves korában, augusztus hó 27-én, hosszas és kinos szenvedés után történt gyászos elhunytát. Az üdvözült földi maradványai folyó évi augusztus hó 28-án délután 5 órakor fognak az alsósirkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Szegzárdon, 1897. évi augusztus hó 28-án. A szülők mély bánata virraszt sírja felett! Lauschmann Ödön és neje szül. Fontányi Mária szülők. Lauschmann Mariska, Lauschmann Ödön testvérek. Lauschmann Ferencz és neje, sz. Mutschenbacher Anna, Özv. Fontányi Béláné, sz. Ferger Leopoldina nagyszülők. Özv. Ferger Jánosné, sz. Szukopf Amália dédszülő.

— A kecskeméti ev. ref. jogakadémián a beiratások szept. 1—8-ig, az alapvizsgálatok szept. 1—15- ig tartatnak. Az előadások szept. 10-én kezdődnek. Beigtatási dij 10 forint. Félévi tandíj 15 forint. Tápintézeti dij egy hóra 7 forint.

Jóváhagyott alapszabályok. A m. kir. belügyminiszter jóváhagyta a „Simontornyai lövészegylet“ alapszabályait.

— Gyújtogatás. Gróf A p p o n y i Géza Ujmajor pusztáján folyó hó 3-án felgyújtották ismeretlen tettesek 1680 frt értékű takarmányát, 20-án pedig Pálfa községhez tartozó birtokán 4848 frtra biztosított takarmányát égették el. Mindkét esetben a vizsgálat megállapította, hogy a tűz gyújtogatásból származott; a gyujtogatókat azonban még eddig nem derítették ki.

— Villám tűz. Nagy zápor volt Pápán augusztus 20-án, miközben a villám vakitó fénynyel czi- kázott a falrengető dörrenés között le is csapott a Vittmann-major belső udvarban elhelyezett szalmakazalba és azt meggyujtotta. A kazal 2150 kereszt árpaszalmából állott daczára annak, hogy a tűzoltók megérkeztek a színhelyre, teljesen leégett, s igy a tűz lokolizására szorítkoztak. Kár nincs, mivel a szalma biztosítva volt.

— Mértékletességi eskü. Különös az esett, de megtörtént egy községben, hogy a lelkész a nép bol • dogulását előmozdítandó, a szeszes italok túlságos élvezetéről úgy akarta leszoktatni híveit, hogy a templomban az istentisztelet után megeskedtte őket arra, hogy három évig semmiféle szeszes italt nem isznak. Az italmérési adók bérlői ebben megkárosításukat látva, a pénzügyminiszternél panaszt emeltek a lelkész eljárása ellen s arra kérték a minisztert, hogy mentse fel őket a szerződézben kikötött magos szeszadófogyasztási illeték fizetése alól. A pénzügy- miniszter erre táviratot intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, melyben kérdi, hogy megvan-e engedve a lelkésznek, hogy híveit eskü alatt kény- zseritse a szeszes italoktól való megtartóztatásra?

— Birtokvétel. Dr. Leopold Kornél szegzárdi ügyvéd megvette a paksi Balassa-csámpai volt Szeni c z e y Ödön-féle földbirtokot 40.000 forintért.

— Tanítónő választás. A csibrági rk. iskolaszék a megüresedett tanitónői államásra Kálmán Mariska oki. ovonöt, Kálmán Károly szegzárdi tanitó leányát, választotta meg. A megválasztott tanitónő a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete alapján tartozik a tanitónői képesítő vizsgálatot letenni.

— Öngyilkosság. Egy boldogtalan asszony, üli m a n n Lipót szegzárdi bérkocsi tulajdonos felesége, múlt kedden reggel az istállóban felakasztotta magát s mire férje észrevette, már halott volt. A szerencsétlen asszony lelkét nagy bánat nyomta s már többször követett el öngyilkossági kísérletet, de ebben őt megakadályozták. Most azonban felhasználva a házbeliek távollétét, önkezével mégis véget vetett életének. Temetése általános részvét mellett ment végbe.

— Pikolók iskolakötelezettsége. A pinezérta- nonezok, helyesebben borfiuk, pikolók ez időig legnagyobb részben kibújtak a tanoncziskólába járás alól s büszkén nézték le az iskolából hazatérő iparostanulókat. A kereskedelemügyi miniszter egy legújabban kiadott elvi jelentőségű határozatával kimondotta, hogy a pinezértanulók, borfiuk, pikolók kötelesek iskolába járni, minek folytán a folyó évi szeptember hó 1-ével kezdődő tanévben a kávéházi pikolók és az éttermek, vendéglőkben alkalmarott borfiuk a tanoncziskolákban járni köteleztetnek és a vendéglősök ezután borfiukat csak rendszeres tanonczszerződéssel vehetnek fel.

— Hirtelen halál. Nagy Görgy, bölcskei születésű, 34 éves napszámos Budaperten munka közben hirtelen rosszul lett s mire a kórházba bevitték, meghalt. Hulláját felbonczolták s szivszélhüdést konstatáltak rajta a hirtelen halál okául.

— Tűz. Dabi József Soós szegzárdi lakos házánál folyó hó 19-én délelőtt tűz ütött ki, mely úgy keletkezett, hogy felesége az utczán a kerítés és ház elejéhez kendert rakott szántás végett s ez valamely égő szivarvég, vagy égte eldobott gyufától gyuladt meg. A lángok már a ház fedelébe is belekaptak, mire a szomszédok észre vették és a házaknál készen tartott vízzel sikerült eloltaniok.

— Szerencsétlenül járt leány. Egy szép fiatal

19-éves duna-szt-györgyi leányt, Dömötör Máriát, a cséplőkép múlt hétfőn összezúzta. A szerencsétlen leány munka közben elszédült és beleesett a gépbe, mely bal lábát leszakította, karját pedig teljesen összezúzta. Félig holtan szállították be a szegzárdi Fererncz-közkórházba, a hol iszonyú kinok között folyó hó 25-én délután meghalt

— Szurkálás. Furcsa világot vett az eset a paksi közbiztonságra, mely folyó hó 23-án este a legnépesebb utczán történt. Brukker Sámuel és B i n ó t Jakab ugyanis az utczán sétálás közben rendre utasították Heiszler Jánost égtelen lármájáért, a mit ez annyira zokon vett tőlök, bogy kését előrántva, úgy megszabdalta őket, hogy napokig kell az ágyat őrizniök. A brutális embert a csendőrség feljelentette.

— Veszélyes vérengző. Nagy vérengzést vitt végbe múlt vasárnap Szegzárdon S z á s z i Ferencz szegzárdi hírhedt legény, a ki már 17 hónapot ült vérengzéseiért a börtönben. A felhőszült vérszopó ugyanis folyó hó 22-én esteli fél 10 órakor a játszón előbb Dobi Jánost, azután meg ón Jánost és Hess Sándort minden ok nélkül arczul ütötte. Mikor tettéért Csötönyi Péter, T ö t ő s Gábor és D a hi János legények őt kérdőre vonták, azzal felelt, hogy előrántott késével keresztülszurta Csötönyi Péter karját, Tötős Gábort pedig homlokon szúrta. Ezután hazafutott s kaszát ragadva, mindenkit levágással fenyegetett az utczán, a ki nem tért ki előle. Soós József felső-utezai legény semmi rosszat nem sejtve, a kapuban beszélgetett két leánynyal, mi közben egyszerre reárontott S z á s z i az éles kaszával és jobb állkapczáját, valamint balkezét is súlyosan megvágta. A vérszomjas legénynek még ez sem volt elég, hanem tovább rohant s a sötétben találkozott Szikszai Istvánnal, a kit hátulról támadott meg és három helyen is megvágta. A csendőrök értesülvén a vérengzésről, nyomban kivonultak és még azon este 11 órakor elfogták Szászi Ferenczet, a ki tettét bevallotta ugyan, de a vérengzésnél használt kaszát vonakodott előadni.

— Buzaéflés. Balázs István decsi gazdának a napokban meggy ujtották a határban levő buzaka- zalját, melyben 91 csomó búza volt összerakva s az elégett.

— Szökött katona. Konovicz Antal, ulánus közvitéz, a Tolnán állomásozó 12-ik ulánusezredtől megszökött. A csendőrség Bikács községben fogta el a szökevényt, s a tolnai katonai parancsnokságnak adta át.

;— Buzatolvajok. Szántó küzségben folyó hó 15-én éjjel ismeretlen tettesek Récsei Vendeltől és Kulcsár Józseftől betörés utján 4 zsák búzát loptak el. A tetteseket a csendőrség nyomozza.

— Elpusztult lovak. Mayer János Kövesd pusztai lakos istállójában a jászol alatt meggyuladt a szalma és a gazda 2 darab szép lova bennégett. A kár 300 frt.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (35. sz.)

_______

—- Gyilkosság a pusztán. Kis-Zichy-Tengelicz pusztán folyó hó 15-en a juhászok es kanászok veres verekedést rögtönöztek, melynek Fenyő József esett áldozatul, a kit annyira összeszurkáltak és.vagdaltak, hogy sebeiben meghalt. A gyilkosság históriája a következő; Fenyő József, Pekli Antal, Farkas József, Madár István és Török János más pusztai juhászokkal és kanászokkal vasárnap este czitera mellett az iskolaépület előtt mulattak, s e közben a tánezon a társaság két régi haragosa: Fenyő József és Pekli Antal összevesztek. A verekedést — úgy látszik már előre tervezték, mert nemcsak Pekli késsel, hanem Farkas József, Madár István és Török János is baltákkal és botokkal fel voltak fegyverkezve. A két ellenség végre egymásra rohant s egy ideig birkóztak, mi közben Pekli Antal elővette éles kését és azzal háromszor döfött Fenyő József mellébe. A döfések a szerencsétlen ember tüdejét járták át, ki vértől elborítva esett össze. A többiek ezt látva, abba hagyták a vérengzést és elszéledtek. Fenyőt Róza nevű leánya vezette haza, de a nélkül, hogy kihallgathatták volna, nagy kinok közit meghalt. A főtettes, Pekli Antal a gyilkosság után megugrott a pusztáról, a csendőrök azonban üldözőbe vették s látva, hogy már nem menekülhet meg, a paksi kir. járásbíróságnál jelentkezett. A gyilkost folyó hó 24-én -kisérték megvasalva a szegzárdi fogházba.

SZERKESZTŐI ÜZENETEK.

V. Ja Kakasd. A közlendők közé soroztuk.

Ha Ja Budapesta Térszüke miatt maradt ki.

Sa Ma Debreczen. Nem teljesíthetjük kérését.

H a a a a Ma Ajánlatát elfogadjuk.

„Elköltözött". Nagyon gyenge kísérlet.

Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS.

N Y I L T T E R.*)

A „Tolnamegyei Közlöny“ f. évi augusztus hó

22-iki számának nyiltterében megjelent közleményével Brezlmayer József tolnai ügyvéd a közte és köztem fenforgott ügyben magát a nagyközönség előtt tisztázni akarta s e czélból a viszály alapjául szolgált ügyet alaposan elferdített állapotban nyilvánosságra hozta. Nehogy a közönség az említett közlemény által félrevezettessék, szükségesnek tartom a következő felvilágosítással szolgálni:

Brezlmayer ur annak daczára, hogy a körülményekről tőlem értesítést nyert, kihagyta közleményéből, hogy én a kérdéses váltó rendezésével nem saját hibámból, hanem egyik, épen szabadságát ,él- vezett kezesem hollétének nem tudása miatt késlekedtem, továbbá a váltó összegét én, mihelyt tudomásomra jött, hogy a nevezett ügyvéd által képviselt takarékpénztár itteni ügynöke a váltót az intézet igazgatóságához beterjesztette, minden áron ki akartam egyenliteni, de hiábavaló volt minden utánjárásom, nem jött, a ki a pénzt tőlem felvette volna, mikor pedig, érkezésem lévén a jelzett czélból Tolnára átmentem, ott azt hallottam, hogy Brezlmayer ur a keresetet már beadta, — és végre, hogy én azon napon, melyen a sommás végzést kézhez vettem, úgy a váltó összegét, mint a Brezlmayer ur által annyira fontosnak tartott ügyvédi munkadijat a kamattal és összes költségekkel együtt kiegyenlítettem; ellenben felhozott közleményében olyan dolgot, a mi sem reá, sem pedig senki másra nem tartozik és apostrophalt engem olyan modorban, a mi csak piaczi kofához, de nem ügyvédhez illő; — hisz’ tudnia kell, hogy az ellenem indított perek másokkal tett szívességem folyományai és tudnia kell ama köztudomású dolgot, hogy én soha senkinek kárt nem okoztam.

Azt is állítja Brezlmayer ur, hogy én őt a sárbogárdi indóháznál a jegyváltástól az elindulásig folyton insultáltam. Ezen állítása azonban teljesen valótlan, mert én csak szokatlanul gyors, kíméletlen és méltánytalan eljárása miatt tettem neki szemrehányást, de oly kíméletes hangon és olyan udvaiiasan adtam tudtára neheztelésemet, hogy az őt olyan extazisba nem hozhatta és a mit sértőnek talált részemről, az csakis az ügyvédi munkadijat illetőleg általa felhozott körülménynek általam igazolása lehetett, a mely- lyel, úgy látszik, nagyon az elevenére tapintottam, mert arra olyan lármát csapott, a milyenre egy sereg kofa nem volna képes a heti vásárokon.

Jegyezze meg magának Brezlmayer ur, hogy úri ember semmi körülmények közt nem üt zajt, ha sértve érzi is magát, — mert a műveltség egyik jele, ha az ember indulatain uralkodni tud, — hanem a sértő ellen a törvény, vagy pedig a társadalmi szabályok által előirt módon elégtételt keres, — ha pedig sértést követ el, a kért elégtételt nem tagadja meg. Önnek pedig, Brezlmayer ur! még haszna is lehetett volna, ha az ellenem elkövetett sértésért lovagias elégtételt ad, a mennyiben _Kartausi“-féle, kinyomatott felköszöntője után az Önre nézve rehabilitaczióul szolgálhatott volna.

A fentiek kapcsán még kijelentem, hogy bármit mondana, vagy írna felőlem még ezután Brezlmayer ur, én semmit tudomásul venni nem fogok, mert olyan ember részéről, a ki sérteni képes anélkül, hogy elégtételadásra bátorsággal bírna, semmit sértésnek nem tekinthetek.

Szegzárd, 1897. évi augusztus hó 24-én.

Pap Gyula.

*1 E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a | szerkesztő.