Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-22 / 34. szám

1897. augusztus 22. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (34. sz.) 3 Ez egy fényes reménysugár a magyarnak! . . . Mintha az uj ezredév küszöbén megjelent első esz­tendő egyenes ujj mutatással figyelmeztetne bennünket, hogy ne csüggedjünk, nem lesz az mindig úgy, mint a múltban volt, mosolygó a jelen, reménydús a jövő, — örülj »Hunnia letiport népe« a nyögés helyett. • * Az ám, csakhogy szomorú öröm ez a gabona-ár emelkedésének légben úszó, könnyen fosztó ragyogó szivárványhoz hasonlitható rövid öröme! — mondja sok ember s köztük jómagam is. — Mit ér a magas ár, ha kevés a búza? . . . Nekünk ma már nem magas ár, hanem Ma(da)gas(k)ár kellene, hogy államadósságunkat kifizessük, egyéni bajainkat, privát malőrünket, saját nyomorunkat egy perez alatt ki­heverjük, felejtsük, nevessük! — — — S óh fájdalom, mit tapasztalunk ? — Azt, hogy eddig még csak borunkat ette meg a filloxera, most meg már kenyerünket issza meg, vagyis szivja fel, sziyja el, az a ragyogó szivárvány, a magás gabona­ár! . . . . Eddig csak az olasz bor kisértett, a gyártott mü-borok boszantottak, a pinezék és borházakban ásott kutak bántottak,-----------most?--------kez­dünk hamisitott, rossz lisztet, búzaliszttel kevert bab­lisztet kapni drága pénzért, mely se palacsintának el nem terül, se rétesnek el nem nyúlik, hanem olyan fekete, mint a viharos éj, olyan keserű, mint múltam emlékei. — Nem dalolhatjuk többé boldog megelége­désnek naiv mosolyával: »Kerek ez a zsemlye, nem fér a zsebembe h A szűk termés, mely a búza árát felemelté, a nyári hőség, mely a testeket kiterjeszti, a zsemlyéket és kifliket — isten csodája! — egy­szerre oly kicsinyekké húzta össze, úgy megtörpité és összezsugoritá, mintha csak az északi sarkon lak­nánk. A mostani zsemlye még egy szálfinom (szub- tilis!) termetű apró hölgyecske parányi zsebikéjébe is könnyen belefér, jóllakni pedig szükséges belőlük — kellő pecsenye melléklet mellett! — kákabélű embernek is legalább 10 darab. * Hát én a zsemlyék ezen holdfogyatkozását, pék­jeink óvatos visszavonulását a nagyzás teréről, töké­letesen értem, helyeslem és pártolom. (Húsevő vege­táriánus vagyok i) Hanem egyet nem értek s ez az, hogy ha a magas búzaárakkal forditott viszonyban van a zsemlye nagysága és jósága, — vagyis: minél drágább a búza, annál kisebb a két krajezáros zsemlye, — hát akkor, vájjon mikor felényi volt a búza ár, miért nem kaptunk czinkotai zsemlyét a legfinomabb lisztből ? —- — — Hiszen akkor a múlt­ban valamenyi péknek megkellett volna gazdagodnia! ?! Mivel pedig ez — tudtommal s az ő fájdalmukra — nem igen történt: azt kell hinnem, hogy a t. sütő urak most, — még a nagyitó üvegen is alig látható kicsiny zsemlyék viliággá bocsájtása által csak-igazi gavallér szolgálatot teljesítenek, világos anyagi káruk­kal, a fehérkávézó fehérnépnek, a t. hölgyközönség­nek, tehát áldozatot hoznak!......... Igen, mert e nélkül , adhatnának még kisebb és rosszabb sütemé­nyeket is ! . . . . * Egyébbként, a kinek az baja, segítsen rajta úgy, miként én, ki a Liszt-et még kótában sem sze­retem, nemhogy piskótában! Együnk nagy húst, kis kenyeret s meg van oldva a drágasági kérdés gor- diusi csomója. — Vagyis: — Tartsunk rövid hadi szemlét S törpülni látva a zsemlyét Csúszás vágynak vessünk féket, így buktassuk meg a péket! f,Éljen a hús! — Abczug kalács!“ Ez a jelszó és bölcs tanács. — Palást. K Ü L Ö N F ÉTÉkT~ — A király születésnapja. Magyarország koronás királya múlt szerdán ünnepelte meg születésének hatvannyolezadik évfordulóját. Ezen a napon az ország minden részében is­tentiszteleteket tartottak. Szegzárdon a hiva­talos helyiségekre kitűzték a nemzeti lobogót, délelőtt 10 órakor pedig hálaadó istentisztelet volt a belvárosi rk. templomban, melyen a megye, királyi, községi tisztviseló'k, valamint az egyesületek is megjelentek testületileg. A megyei tisztviselőket Döry Pál alis­pán, a kir. tisztviselőket pedig Ágos­ton István h. kir. törvényszéki elnök disz­magyárban vezették. A misén Wosinszky Mór esperes-plébános pontifikáit segédlettel. A ref.. és izraelita templomokban e napon szintén ünnepi istentiszteletet tartottak. — Tolnán is megülték a király születésnapját, ahol P é c s y József tolnai prépost-plébános ünnepélyes istentiszteletet tartott, melyen a szép számú intelligens közönségen kivül jelen voltak az ott állomásozó 12-ik dsidás ezred tisztjei is. P é c s y prépost délben ebédet adott, melyen lelkes felköszöntőket mondottak apos­toli királyunkra. — Szent-István ünnepe. Valamint az egész országban, úgy Szegzárdon is hagyo­mányos hazafiui kegyelettel ülték meg az első magyar apostoli király emlékünnepét. E napon délelőtt 10 órakor hivatalos nagy mise volt a belvárosi, rk. templomban, utána pedig alkalmi egyházi szónoklat a dicső emlékű kegyes királyról. . — Szegzárd nagyközség képviselő-testülete folyó hó 23-án délután 2 órakor Zsigmond Ferencz bíró elnöklete alatt ülést tart. Ebben az ülésben tárgyalják az 1898. évi községi költségvetést, melynek kiadási főösszege 51,305 frt 87 kr, bevételi főösszege pedig 26,359 frt 89 kr, e szerint községi pótadóban kivetendő lesz 24,945 frt 98 kr. Az ülés többi tár­gyai a következők: Dr. Kramolin Emil tulajdonát képező kertnek a „br. Augusz árvaház,, czéljaira való megvétele iránti határozat meghozatala. A refor­mátus hivek részére temetkezési helynek kijelelése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata, a főgim­názium épülete mellett levő terület átengedése iránt. A főgimnázium épülete előtti gyalogjáró elkészítése iránti intézkedés. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter leirata, a folyó tanévben megnyittatni kért gimná­ziumi negyedik osztályra vonatkozólag, mely szerint tudvalevőleg a miniszter nem engedte meg a negyedik osztály megnyitását, a mi általános elégedetlenséget keltett. — Személyi hir. Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő 5 heti szabadságáról visszaérke­zett és állomását újólag elfoglalta. — Kamarai tagok választása. A kereskedelem­ügyi miniszter leiratot intézett a pécsi kereskedelmi és iparkamarához, hogy miután a tagok öt éves man­dátuma lejárt, iiják össze a választók névjegyzékét. Tolnavármegye kereskedői és iparosai a pécsi keres­kedelmi és iparkamarához tartoznak. — Kossuth Lajos emlékének kegyelettel adóznak folyó hó 25-én, Lajos napján a me­gyében lévő hazafias egyletek és olvasókörök. Mindenütt alkalmi beszédeket és felolvasáso­kat tartanak. Szegzárdon a polgári olvasó­körben szoktak a boldogemlékü 'nagy haza­finak emlékére összejövetelt rendezni. — Kinevezések. Az igazságügyi minisz­ter Kelemen Imre, szegzárdi kir. törvény- széki aljegyzőt, a budapesti kir. törvényszék­hez jegyzővé, Czvenits Antal szegzárdi kir. törvényszéki joggyakornokot pedig a nagy- kanizsai kir. járásbirósághoz aljegyzővé ne­vezte ki. — Esküvők. Dr. Fehér Dezső szegzárdi ügy­véd folyó hó 24-én tarja esküvőjét Sár-Szt.-Miklóson iházi Ihász Etelka kisasszonynyal. — Márkus Adolf, a Bachschitz Károly és társai ezég beltagja, jövő ked­den esküszik örök hűséget Némediben Griinhut Er­zsiké kisasszonynak. — Csankő Vilmos szegzárdi magániskolái tanító folyó hó 28-án vezeti Baján oltár­hoz menyasszonyát, Wukellich Malvin kisasszonyt. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Tóth Józsefet, a pécsi pénzügyigazgatósági számvevő osztály főnökét, aki Szegzárdról lett Pécsre ki­nevezve, pénzügyi számtanácsossá nevezte ki. Tóth József Szegzárdon is széles körben elő­nyösen ismert szorgalmáról és szaktudásáról, s igy méltán érte őt az előléptetés. — Egyházmegyei hir. Köhler Ferencz, paksi esperes-plébános a dunaföldvári esperesi kerület tan- felügyelői állásáról lemondván, helyébe dr. O n c z a y Géza németkeéri plébánost nevezte ki az egyházmegyei hatóság. — A tűzoltók ünnepe. A tolnavármegyei tűzoltó testületek szövetkezete múlt pénteken tartotta meg Simontornyán megyénk e törté­nelmileg nevezetes helyén évi rendes köz­gyűlését. A különben csendes város ezen al­kalomból, külsőleg is teljesen átalakult s a mozgalmas élet képét öltötte fel másfélnapnyi időre. A tűzoltók már előtte való napon is nagy tömegekben érkeztek s a zászlódiszt öl­tött város utczáin zeneszóval végig vonulva, a simontomyai tűzoltóság főparancsnoka B e- recz István és Lőwy Mór alparancsnok által fogadva, elszálásoltattak. Esti 7 órakor térzene volt s a bonyhádi és szegzárdi tűz­oltó zenekarok felváltva gyönyörködtették az utczákon hullámzó nagy közönséget s a mi különösen feltűnt, a rendkívüli szépségű si- montornyai és vidéki hölgyeket. A térzene után esti 9 órakor a nagyvendéglő, ügyesen átalakított udvar helyiségeiben tartatott meg az ismerkedési estély. A különböző öltözeiü tűzoltók tarka csoportja folyton hullámzott a zöld gályákkal diszitett helyiségben s emel­kedett hangulatban együtt töltötte a fél éj­szakát. Másnap kora reggel a bonyhádi ze­nekar végigjárta az utczákat s harsogó zené­vel költögette a még alig lepihent tűzoltókat. Reggeli 8 órakor a simontornyai tűzoltóság a régi várban levő őrtanyán gyülekezett s Boda Vilmos a vármegyei tűzoltó szövetke­zet elnöke, mellükre tűzte a tiz évi szolgá­lati érmet. Kilencz órakor a 200 főre tehető tűzoltók ünnepi menetben zeneszóval a tem­plomba vonultak s misét hallgattak. Mise alatt a szegzárdi kath. templomi énekkar K1 i b e r György karmester vezetése alatt gyönyörű előadással egy egész misét énekelt. Tiz órakor a megjelent tizennégy tűzoltó-tes­tület a városház nagytermében Boda Vilmos elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyen igen fontos határozatok hozattak. Nevezetesen a felszerelés és ruházat egyöntetű szervezése czéljából elfogadta a közgyűlés az országos központ által kidolgozott szabályzatot s a vármegyei tüzfelügyelői intézmény fejlesztése czéljából egy uj szabályzat kidolgozását ha­tározta el s ennek keresztülvitelére egy bi­zottságot alakított. Az időközben megüresedett tiszti helyeket is betöltötte s alelnöknek meg- választatptt: P a r r a g Béla tamásii, ügyész­nek: Téry Emil högyészi és választmányi tagnak: Nagy István dombóvári tűzoltó fő- parancsnok. Következett a simontornyai tűz­oltók gyakorlata, mely meglepetést keltett, mert a tűzoltóság felszerelésének, készültsé­gének és ügyességének oly kiváló jeleit szol­gáltatta, hogy ez egy nagyobb hely tűzoltó­ságának is dicséretére vált volna. Ezután jött a 150 teritékü közebéd, melyen a fel­köszöntők sorát a szövetkezet elnöke nyitotta meg, természetesen a legelső magyar embert: az apostoli királyt, Parrag Béla József fő- herczegre, Téry Emil a szövetkezet elnökére, Rátkay László a simontornyai tűzoltóságra és vezetőire, Tóth Ödön a vendéglátó Si- montornya községére emeltek poharat. Fel­köszöntőt mondtak még: Nagy István, Báró Rudnyánszky István, Lőwy Mór, Dr. Steiner Lajos és mások. Három óra volt délután, midőn egy orkán szétkergette az ün­neplő társaságot s mindenki sietett a vasútra, hogy a fenyegető időjárás elől meneküljön. A szövetkezetét közgyűlése alkalmából táv­irati utón üdvözölték: P e r c z e l Dezső bel­ügyminisztert és Forberger László bony­hádi főparancsnokot. Általában az egész ünne­pély alatt oly kifogástalan rendezés volt ta­pasztalható, mely a simontornyaiknak min­denütt elismerést szerzett meg. — A szőlők megvizsgálása. Dr. Mágócsy Dietz Sándor egyetemi tanár, mint bennünket érte­sítenek, folyó hó 27-én érkezik Paksra, hogy az ottani szőlőket vizsgálat alá vegye. — Jegyzőválasztás. A decsi első jegyzői állást, mely Erdős Gábor lemondása folytán üresedett meg, múlt csütörtökön töltötték be választás utján. A pályázók közül a képvi­selő-testület egyhangúlag Kommandinger Kálmán helyettes decsi jegyzőt választotta meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom