Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-25 / 30. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (30 s^j 1897. julius 25. „Fáj a szivem el kell vállni tőled, Hej de lelkem csak utánnad téved, Úgy kereslek a távol ködében, Mint a gyöngyöt a tenger fenéken.“ Most már tudtam, hogy nem hallutinátio volt, hanem az ő megtört lelkének utolsó vonaglása. Átélte a mit énekelt, azért hangzott az ő ajkáról oly fájdalmasan és még is oly édesen. Alig hangzott el a dal utolsó accordja: fél pongyolába öltözött nő állott előttem. Szemei csukva voltak, olajbarna arcza a teli hold felé fordulva, annak kékes fényében fényleni látszott. Buja fekete haja hosszú tekercsekben logott alá vállairól. Jobb kezében sárgult papírt tartott s azt minden pillanatban hó fehér kebelére szorította. Mesztelen apró piczi lábai alig látszottak érinteni a földet, midőn antilop termetével ide-oda mozgott. Megbüvölve tekintettem egy pillanatig az ellőttem álló női alakra, azután félénken húzódtam tőle vissza. „Megvet“ — suttogá fájó s panaszos hangon, miközben két nehéz könycsep gördült végig halavány arczán. „Azt hiszi könnyelmű lettem, szerelmet hazudtam s eskümet megszegtem. Pedig én most is csak őt szeretem lelkemnek minden gondolatával, szivemnek összes érzelmeivel. Érte élek s érte fogok meghalni. óh! én édes mindenem“ — folytató dallamosan. Ez a belső megindultság azonban csak pár perczig tartott, azután alakja kiegyenesedett, arcza a teli holdra tapadt s kemény hangon kiálltott: „De én nem akarom, hogy megvessen, akarom, hogy mindent megtudjon. El mondot neki mindent és ő meg fog hallgatni itt, a hol annyi boldog órát töltöttünk. Óh! hallgass meg engem én édes szerelmem“ — folytató megindultan térdre esve s felém teijeszté kaijait. — Felelni nem tudtam, a múlt emléke, a bennem keletkezett érzetem s a nő hirtelen megjelenése lebilincselték nyelvemet, hanem gyengén meg fogtam karjait és fölemeltem a földről. A nő azután leült oda mellém ép úgy mint egykor .... kezemet kezébe vette, fejét vállamra hajtotta ép úgy mint azelőtt .... Onkénytelenül hajoltam hozzá közelebb; pillanatra a régi volt ő is, én is . . . Mosolyogtunk mind a ketten. „Tudtam, hogy nem fogsz el taszítani magadtól s nem tartasz bűnösnek. De azért el kellett jönni hozzád, látni akartalak s beszélni óhajtottam veled. Itt szoktál azelőtt is lenni holdasesténként?? Itt öntötted belém a hitet, szeretetet és reményt“. Szavai belső boldogságot árultak el; enyelegve karolta át nyakamat; lehellettünk összeolvadt s ajkai édes szavakat suttogtak. A hold reánk öntötte teljes világosságát s a keblemen nyugvó nő boldog volt, mert a múlt édes emlékeivel mulatott.. „Minő boldog lettem volna, ha vágyom s reményem teljesül, ha veled futhatom kezesztül pályámat“ suttogta ábrándozva. A hold ragyogása hirtelen halványra változott. Kicsi bárányfelhő úszott rajta keresztül, majd egy részét egy fekete felhő darab teljesen eltakarta. A nő hirtelen összerázkódott, keble hevesen zilált, alakja vonaglott, arczizmai és ajkai rángatództak s kiszakítva magát karjaimból, hevesen kiáltott: „De elválasztottak s boldogtalanná tettek csalfa módon, nyomorult pénz miatt. De nem érnek czélt; Istenem, a te Istened magához vesz és egyesíteni fog egykor te veled.“ Az utolsó szavakat lágyan, melegen, ihlettől áthatott hangon ejtette ki: A hold újra ragyogni kezdett. A nő arczán is mosoly derengett és a mint felém fordult újra magam előtt láttam az egykori szerény s mélabus arczu szerelmes zsidó leányt, kit a faluban szépségéért csak szép zsidó leánynak vagy szép Reginának neveztek. Volt idő, midőn én őt a magaménak mondottam s hittem is, hogy az enyém lesz örökké. Mikor ilyen szép holdas éj volt gyakran ültünk egymás mellett ott a lugas alatt s hallgattuk, mit suttog az esti szellő s néztük, mint hullnak a csillagok. A szellő pedig regélt szerelemről s boldogságról s a hulló csillag szenvedésről s csalódásról. Es mindkettő jóslata félig már beteljesült. Szenvedtünk mind a ketten, pedig szerettük egymást most is forron s igazán. „Tudod-e mit mondtam egykor? — kezdé Regina, miután kedélye teljesen lecsillapult és nyugodtan helyet foglalt mellettem. — Válasszunk csillagot s a mellyikünké előbb le hull, az hal meg először.“ „Nézd most is ott vannak egymás mellett, az enyem halványabb mint a tied. Én nemsokára meghalok.“ Nem halsz meg — válaszoltam, de nem figyelt reám. „Azon naptól fogva, mióta te elmentél, hogy tanulmányaidat folytasd és Toevégezd, minden estve megnéztem azt a két csillagot. Azok reám ragyogtak s bennük téged láttalak, a mint előbbre és előbbre törsz jövőnkért s boldogságunkért. Egyszer azután az én csillagom halványra változott. Másnap megjelent a gazdag zsidó fiával együtt. Atyám szerfölött megörült a látogatásnak. Én félénken húzódtam vissza a fiatal Jenőtől, a kit atyám nagyon hízelgő hangon mutatott be s azután magunkra hagyott.“ „ Hosszantartó, kínos társolgásunkat atyám és az öreg Berger belépte szakította félbe.“ „Leányom, nagy szerencse érte házunkat, Berger barátom megkérte kezedet Jenő fia számára s én oda adtalak! „En pedig nem megyek férjhez, mert még fiatal vagyok.“ „Várni fogunk egy hónapig s ha kell egy évig, de annak elteltével hozzá kell menned“. — „Akkor sem megyek“ — felelém daczosan. „No majd meglássuk!“ — „válaszolta atyám boszusan s mig vendégeit kikisérte, Jenő atyjával folyton tanakodott. Én mit sem gyanítva megnyugodtam. Tudtam, hogy egy év múlva bevégzed pályádat s ez kitartásra ösztönzött; másrészt: biztam, hogy atyám elejti tervét s beleegyezik a mi házasságunkba. Estve azután ismét megnéztem azt a két csillagot. Az enyém most is homályos volt. Nevettem egyet s kezdtem hitelt adni szavaidnak, hogy nem kell a csillagokban bízni.“ „De fájdalom keserűen csalódtam. Deczember 10-én bejön hozzám apám. Szokása ellenére jókedvű és vidor volt.“ „Reginám — igy szólt — betöltötted 18-ik évedet, Jenő estvére eljön s újra megkéri kezedet s reményiem elfogadod.“ „Apám, ne kényszerits ezen házasságra.“ „Te te még mindig szereted, azt az aránytalan keresztyén madarat“ — folytató gúnyosan. „Szeretem és szeretni is fogom örökké“ — kiáltottam hevesen. „Egy zsidó, egy keresztyént; egy gazdag egy szegényt“ — mormogó magában — azután hangosan hozzá tette. „A törvény nem engedi, hogy keresztyén zsidóval házasságra lépjen.“*) „A szeretet Isten a törvényt nem kőtáblára, nem is papírra, hanem az emberi szívbe öntötte. Miért ne szeressem én a zsidó a keresztyént, ha eszem, szivem s mindenem azt mondja, hogy csak vele lehetek boldog. Oh! apám ne kényszerits máshoz s ne tedd boldogtalanná gyermekedett.“ „Ki tanított téged ezen bolondságokra“ — kiáltott apám. „A szív, a mely jogait követeli és igazat mond; a szerelem, mely viszont szerelem nélkül elhal, mint a virág, melynek nincs éltető napja.“ „És ha érzelmeid haszontalanra pazarlód.“ „Csalatkozik apám.“ „Ha az a keresztyén reád nem is gondol, hanem mást szeret.“ „Lehetetlen.“ „Olvasd csak ezt a levelet s nézd meg ez arcz- képet.“ „És átnyújtotta nekem ezeket.“ Az arczkép gyönyörű nőt ábrázolt s a sárgult papíron az én nevemben ez volt írva: Kedves szüleim ! Egy előkelő nővel ismeretséget kötöttem, a napokban tartjuk eljegyzésünket. „Szegény leány mennyire megcsaltak téged. Unoka testvérem küldte azt szüleinek. S miután a postás jó barátságban volt atyáddal, kezébe játszotta ezt a végzetes levelet s apád fölhasználta azt aljas czéljainak elérésére.“ (Vége köv.) KÜLÖNFÉLÉK. ____ — K özigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését augusztus 2-án tart ülést. — Eljegyzés. M a t z o n Kálmán, a „Tolnamegyei takarék- és hitelbank“ könyvelője, eljegyezte Glüch Márton várdombi kántortanitó leányát, Janka kisasszonyt. *) Beküldetett és díszoklevéllel tüntetett ki 1885. — Közgyűlés. Tolnavármegye törvény- hatósági bizottsága rendes nyári közgyűlését augusztus 13-án tartja meg. Az állandó választmány a közgyűlést megelőzd napon azaz 12-én tartja meg. — Képviselőtestületi Ülé8. Szegzárd-Nagyközség képviselőtestülete folyó évi Julius hó 17-én délután két órakor tartott ülést, Zsigmond Ferencz községi biró elnöklete alatt. Az egyik tárgy a dr. Kramo- lin Emil tulajdonát képező kertnek a „br. Augusz árvaházu czéljaira való megvétele iránti határozat, — a másik, a utczaöntözés tárgyában előterjesztés és határozat meghozatala, — volt, a melyeknél a határozathozatal lehetetlenné vált, miután a tagok a törvényáltal előirt számban nem jelentek meg s igy ezen két tárgy báni határozathozatal újabb határidőre tü zetett ki. A főgimnázium bútorainak elkészítése tárgyában beérkezett ajánlatok közül a képviselő testület, mint a legelőnyösebbeket elfogadta: az asztalos munkákra: Theisz Lőrincz és társa, a kárpitos munkákra: Zselesznik Károly, üveges mukákra: Jilk László ajánlatát. Tudomásul vette a képviselőtestület végül, az ebadóra vonatkozó számadást. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Yincze Móricz tamásii járásbirósági telekkönyvi átalakító dijnokot. a tamásii járásbírósághoz írnokká nevezte ki. — Helyettesítések. Nunkovich Ferencz központi járási főszolgabíró decsi helyettes jegyzővé Kommandinger Kálmán harczi jegyzőt, — harczi helyettes jegyzővé pedig Zsigmond Elemér agárdi segédjegyzőt nevezte ki. — A m. kir. nm. vallás és közoktatásügyi miniszter ur utasította, illetve felhívta a községet, hogy a főgimnázium bútorzata beszerzéséhez megajánlott 3000 frtot a m. kir. adóhivatalba most már fizesse be. — Szobrot Bethlen Gábornak! Az E. M. K. E. első elnöke emlékére, az egyesület Kolozsvári palotája előtti parkban felállítandó szobor műre gyűjtési iveket bocsájtott ki. — Autonómia. A kath. egyház autonómiáját szervező gyűlésre küldendő világi képviselő megválasztása tárgyában megtartott választások eredményének- összeszámítása ügyében, a szegzárdi autonómia központi bizottság elnöke az ülést f. hó 24-én d. u. 4 órára tűzte ki a városháza nagy tanácstermében mire a központi bizottságok elnökét is meghívta. *— Anyakönyvi kinevezés. A nm. m. kir. belügyminiszter a döbröközi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezetővé Illés Gyula községi jegyzőt nevezte ki. — Folyósítás. Angyalffy Imre bátaszéki anyakönyvvezető 400 frtnyi fizetésének aug. 1-től való folyósítását elrendelte a m. kir. belügyminiszter — P e r c z e 1 Oszkár 48/49-es honvédszázados 320 frtnyi nyugdijának folyóvá tételét elrendelte a miniszterelnökség. — A Szegzárdi Tisztviselői Társaskör folyó évi julius hó 31-én (szombaton) délután 6 órakor saját helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyait Kálmán Károly társasköri igazgató lemondása folytán uj igazgató választása és kisebb elnöki előterjesztések képezik. Határozatképtelenség esetén augusztus 7-én délután 6 órakor tartatik meg a közgyűlés. — Szigorú alispáni rendelet. DöryPál, Tolnavármegye alispánja, felhívta az egyes járási főszolga- birákat, hogy a külföldi útlevelek javaslatba hozatalánál a legkörültekintőbben jáijanak el, illetőleg az útlevelek kiadása iránti javaslataikat a mennyire csak lehetséges korlátozzák. Ez a szigorú rendelet a ki- vándorlási ügynökök működésének meggátlására irányul, a kik a hiszékeny szegény népet hamis ürügyek mellett, külföldre, illetőleg Amerikába csalják. — JegyzÖválasztáSOK. Bátaszéken múlt szombaton töltötték be a községi főjegyzői állást; megválasztatott Erdős Gábor decsi jegyző, akinek helyére helyettes jegyzőnek Kommandinger Vilmos harczi jegyző neveztetett ki. — Felső-Ireghen a Bach Jenő elhalálozásával megüresedett jegyzői állást Arany Károly nagy-szokolyi aljegyzővel töltötték be. — Hi- mesházi körjegyzővé pedig C s i d a Gyula, bátaszéki születésű, kis-kőszegi segéd-jegyző választatott meg. — Fegyelmi vizsgálat. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága Kun Róza nagy-doroghi községi tanító ellen, a gyermekekkel tanúsított kíméletlen bánásmódja és illetlen kifejezései miatt, fegyelmi vizsgálatot inditott, s ennek teljesítésével Rassovszky Julián paksi főszolgabírót bizta meg. — Körjegyző választás. Mázai körjegyzővé U g- rosdi Aladár választatott meg, közfelkiálltással.
